Gyerekek voltunk még, én alig múltam nyolc, te pedig öt amikor megismertük egymást. Apám egyszerű kétkezi munkás volt, és a fél életét végigdolgozza azért amink volt, és ami anyámmal együtt a tűz martalékává vált 1990-ben. Az apád fogadott be minket, aki természetesen nem szívjóságból tette mindezt: az apám lett a kertész és ezermester a házatoknál. Időnként apád sofőrje is egyben. Gyerekként még engedtek bennünket együtt játszani, engedték, hogy a hatalmas kertben szaladgáljunk, és egy ideig egy iskolába is jártunk. Aztán alig töltöttük be a tizenkettőt, téged átirattak valami elit iskolába, én pedig maradtam az államiban. Bár az apád kifejezetten már tiltani kezdett bennünket egymástól, ez minket nem tántorított el, hogy továbbra is tartsuk a kapcsolatot. Volt egy kedvenc helyünk a kertben: egy óriási több évtizedes júdásfa.(neten ráguglizol megtalálod, hogy miképp is néz ki egy ilyen fa).Itt tanítottalak meg a csillagképekre, itt meséltem neked a régi hajókról, amelyek az újvilágba jöttek. Olyan dolgokról, amelyről sem a családodban sem abban az elit iskolában nem hallottál soha, legalábbis ebben a formában nem.És itt csókoltalak meg először, épp csak elmúltál tizenhat éves. Titokban kezdtünk együtt járni, gyakorlatilag kevesen tudtak róla, bár az apám folyamatosan megpróbált lebeszélni rólad, hasztalan. Megígértem, hogy egy nap elviszlek innen, hogy megmutatom neked a világot, hogy boldoggá teszlek. Tudtuk, hogy sokáig mindezt nem lehet titokban tartani, nekem viszont  a lelkesedésen és a szívemen kívül nem volt semmim amit neked adhattam volna. Egy véletlen együtt töltött este után az apád meglátott bennünket és a haragja messze sodort tőled. Nem tudtam, hogy várandós lettél, mert már nem volt lehetőséged elmondani nekem. Amikor kiderült, az apád azonnal elzavart minket a háztól, téged pedig pár hónapon belül hozzáadott valami partiképes férfihoz (ő jelenleg a férjed) akinek nem számított, hogy mástól vagy terhes. Én elköltöztem New Yorkból, és megfogadtam, hogy ha valaha visszatérek, nekem is lesz annyi pénzem és olyan befolyásom, amellyel tönkretehetem az apádat. A férjed nem éppen az üzletemberek gyöngye, és több játékadósság felhalmozása után úgy döntött, hogy a Brexton-Larrabee Korrózióvédelmi Vállalat részvényeinek nagy részét áruba bocsátja. Persze nem úgy tervezte, hogy egyetlen embernek adja el, és azt sem, hogy egy százalékkal ugyan, de elszámolva magát 51%-ot juttat a kezemre.Bizony Életem, én vagyok jelenleg annak a cégnek a fő részvényese, amelynek egykori vezetője utilaput kötött a talpam alá, elválasztva tőled és a mostanra tizenkét éves kislányunktól, akinek a létezéséről nem is tudok. Azzal a céllal térek vissza New Yorkba, hogy tönkreteszem a vállalatot, több kisebb darabra szabdalom és kisemmizem a Brexton-Larrabee famíliát. Csakhogy a számításaimba hiba csúszik: te és a lányunk. (A karakterrel kapcsolatosan a közös történeten és a családnéven kívül nem nagyon akarok túl sok mindent megszabni. Szeretném ha magadénak éreznéd a karaktert. A PB teljesen alkuképes, de valami hasonló hölgyet képzeltem el. Írására igényes, türelmes és szó nélküli eltűnésmentes usert keresek. PM ha megérkeztél.)