A White Swan. Egy kevésbé ismert lebuj New York egy elfeledett utcájában. Cicomátlan, átlagos kinézetű épületről beszélünk, melynek rusztikus megjelenésű belsejéről szinte ugyanez mondható el. Pult bal oldalt, elválasztott bokszok az ablak mellett, biliárd-asztal a terem végén. A vendégek nagy része rendszerint 30 és 50 között mozog. A kérdés, ami őket illeti; közönséges civilek lennének?
A válasz egyenlő a porszemmel a gépezetben, ami azt sugallja, hogy eme hétköznapi italozó falai között mégis olyan titkok rejlenek, melyek magára vonják az ember figyelmét. Egy bizonyos kategóriáét, hogy pontos legyek. Ha pedig jellemezni szeretnénk ezt a réteget, egy újabb kérdésbe botlunk. Ki a sokak számára névtelen kocsma tulajdonosa? Egyeseknek egy Mr Hastings nevű rejtélyes úr neve dereng. A férfi teljes nevét talán hárman, négyen, ha tudják. A pasast a saját kocsmája szellemeként is emlegetik, a név pedig igazán találó. Birodalmába történő látogatásai rövidek, észrevétlenek. Közemberként lép be a vaskos ajtón, kikéri szokásos italát, -egy pohár skót whiskyt, hogy legalább ennyivel megemlékezzen szülőhazájáról-és az elkövetkező percekben mindössze a vendégeket kémleli némán.
Alfred J. Hastings. A kevesek által ismert név, melyet évek óta rejtély övez. Miféle kapocs is köti össze a helység „célközönségét” ezzel a vén rókával? Az ég egy adta világon semmilyen. Ám a férfit bábként mozgató csoportnak már annál nagyobb köze van ezekhez az emberekhez. A csoport, mely az évek elteltével, továbbra is ugyanolyan sikeresen húzódik meg az árnyékban, ezáltal egyáltalán nem vonva magukra a köz figyelmét. Kötelékük eme üzlettel mindenki számára ismeretlen. A társulás, helyesbítve, a család tekintélye viszont annál nevesebb, több területen is. Elég egy vezetéknév, hogy tudja az ember, kire asszociáljon.
Belmont.
Amerika egy ismertebb olajipari vállalatának fejesei. Rengeteg irodával rendelkeznek szerte az 50 államban, és tengerentúlon egyaránt. Sokak szerint az életük csupa fényűzés, a család tagjai pedig a kisujjukat sem mozdítják, szinte alig látni őket a birtokon kívül. A legszerencsésebb tévhit, melyben a társadalom élhet őket illetően, és számukra a legkedvezőbb az lenne, ha mindez így is maradna. Senkinek sem tenne jót, ha fordulna az érme, és napvilágra kerülne a megannyival mocskosabb oldala is. Mint például a szoros kapcsolatuk egy bizonyos lebujjal, ahol igencsak baljóslatú alakok fordulnak meg a civilek között, napi rendszerességgel.
Helyszínünként szolgál hát ez a titokzatos mulató ezekben a percekben. Az óra éppen az előbb ütött éjfélt, az épület belsejére lassacskán más fény vetül. A beszédtémák észrevétlenül komorabbá válnak, jóval több tét forog most már kockán. Cigaretta füst lepi el a bokszokat, mellyel remekül keveredik a  különféle diskurzusok és az üvegpoharak koccanásának a zaja. Alanyunk épp egy ilyen boksznál található, oldalán egy igen ismert személlyel, ki éppen átveszi a szót valakitől.
-A jelentések szerint az eset ma éjjel kerül végrehajtásra, pontban 1-kor. Legalább 7 emberrel számolhatunk, plusz az őrök a környéken. Emiatt, 10 személyre van szükségem, nem többre.-mélyet szippant szivarából, ahogy aztán tenyere lendületből vágódik az asztal felszínére.-A rohadt életbe, hogy nem képesek leállni! Két hét alatt ezidág háromszor hívtak ki minket a helyszínre, hogy megóvjuk az öreg üzletét!-fogait csikorgatja, ahogy végigtekint a társaságon.-A pasas prioritást élvez, hiszen a dupláját fizeti a kért összegnek. Megértem, miért akar ennyire megóvni egy ékszer boltot, de az áruinak a nagy része bizsu, a fenébe is.
Richard Belmont. A család rangidőse, egyben pedig lehetséges örököse. Amit az újságok szerint érdemes tudni róla mindössze annyi, hogy facér, szabad az út bármilyen hölgy számára, kik szeretnének belekóstolni a Paradicsomba. Ahogy korábban a családot illetően említésre került, ez esetben sem akkora gond, hogy a sajtó Richie élettársi kapcsolatán kívül másra nagyon nem is koncentrál. Így aztán jóval könnyebb dolga akad az olyan ügyek intézésében, mint például a mostani. A téma egészen egyszerű. Akad egy pénzesebb ügyfelük, ki nem kevés összeget kínál fel nekik a boltja felügyeléséért és védelmezéséért cserébe. A probléma ott kezdődik, hogy az ingatlan falai közt rejlő értékek mások figyelmét is felkeltették, így aztán látogatásuk gyakori helyszínévé vált az üzlet. Ez pedig egyet jelent a megnövekedett számú éjjeli őrjáratokkal és rajtaütésekkel. A mai alkalom sem különb.
Térjünk azonban vissza alanyunkra, ki testvére mellett foglal helyet. A tengerkék szempár némán kémleli az egybegyűlteket, miközben gondolatai egészen máshol járnak. Nem érti, az ő megjelenése miért volt szükségszerű ezen az eseményen. Egy razziáról van szó, az pedig kétség kívül Richard területe. Őt csak akkor hívják, ha diplomáciára is szükség van, amire a jelenlegi eset tekintetében kicsi az esély. Nem hiszi, hogy majd az éjszaka közepén heves tárgyalásba kezdenek a tolvajokkal. Akkor mégis miért van rá szükség? Mivel választ nagy valószínűséggel senkitől sem fog kapni, kénytelen a csoporttal maradni, hogy idővel ő maga leljen rá arra, hiszen valljuk be, felkeltette a kíváncsiságát apja, hogy miért is osztott rá ilyen munkát.
A későbbiekben tekintete a kocsma többi vendégén szalad végig. Bármennyire is próbálja elhitetni magával, hogy hidegen hagyja a családfő döntése, bogarat ültetett a fülébe azáltal, hogy megosztotta vele terveit. Egy újdonsült testőr, ki minden lépését sasszemekkel figyeli. Mindössze a biztonsága érdekében volt rá szükség..legalább is, a férfi ezt állítja, ugyanakkor fia ismeri már őt annyi ideje, hogy képes legyen a szavak mögé pillantani. Köztudott, hogy az alvilági életben nem kis célkereszt pihen a Belmont családon, ám úgy érzi, apja indokai nem csak a fia érdekeit szolgálják. Sokkal inkább egy újabb eszköz arra, hogy szemmel tartsa gyermekeit. Kétséget kizárólag egy olyan alakról beszélünk, ki akkor nyugodt, ha minden szálat ő mozgathat, rálátása lehet mindenre és mindenkire, ki alatta áll, ebből kifolyólag pedig, teljes szívéből gyűlöli a kellemetlen meglepetéseket. Egy testőr pedig –a személyes védelem mellet-remek „kellék” ahhoz, hogy a nap bármelyik percében információhoz jusson családja ürügyén.
Megengedi magának, hogy egy kicsit eljátsszon a gondolattal, hogyan is nézhet ki ismeretlen lovagja, avagy lovaginája. Apját humoros kedvében találta, így mindössze annyi hírt közölt vele, hogy ráállított valakit, a többit fiára bízta.
Akaratlanul is hosszan végigmérte a pultnál ücsörgő alakokat, mindre ráaggatva a képzeletbeli szcenáriót, miszerint, egyszer csak előlépne valamelyikük, valami olyan szöveggel, hogy ettől a pillanatól fogva nem szabadul tőle. Apró, féloldalas  mosoly kúszik arcára a gondolatnál fogva, ahogy aztán elengedve a dolgot, figyelmét végül a diskuráló társaságra fordítja. Ahogy megszületik végül a terv, a boksznál ülők szinte egyszerre egyenesednek fel, és hagyják el az épületet sorjában.
Fél egyet ütött az óra. Ideje indulni.