Nem messze az otthonomtól egy ruhaüzlet, és egy vegyesiparcikk bolt szomszédságában áll Julio Péksége, amely elsősorban olasz süteményeket illetve pékárukat kínál a vevőknek.Nem sokkal azután fedeztem fel, hogy New Yorkba költöztem, és bár eleinte kissé szkeptikusan álltam ahhoz, hogy távol Olaszhontól bárki is meg tudja közelíteni az otthoni ízeket, Julio bebizonyította, hogy mindez pusztán csak félelem volt a részemről. Két éve járok hozzá, állandó vásárlójaként. Ismerem az öreget aki gyakorta mesélt nekem az unokájáról aki hamarosan Manhattan-be költözik, és nála fog majd dolgozni. Áradozott róla. Vagyis rólad, amin én elég sokat mosolyogtam. Férfiasan bevallom, hogy úgy véltem, többnyire azokat a lányokat szokás ennyire túldicsérni, akit külsőségek tekintetében nem kegyelnek túlságosan az égiek. Azt is mondta rólad a nagyapád, hogy csodás hangod van, bár az éneklést, hozzám hasonlóan csak hobbi szinten űzöd. Megígértem neki, hogy egyszer majd meghallgatlak, bár azt hiszem ezt akkor, látatlanban csupán udvariasságból tettem ígéretként az öregnek.Egy szó mint száz nem tulajdonítottam ezeknek a dolgoknak túl nagy jelentőséget. Hiba volt. Két hónappal ezelőtt, amikor a szokásos szombat reggelen, kissé kótyagosan lecsoszogtam a pékségbe, hirtelen mintha pofán csaptak volna, ahogyan belépve az ajtón egy világosbarna hajú tündéri jelenséget pillantottam meg a pult mögött. Te voltál az, bár ezt csak később tudtam meg, amikor Julio is bejött az üzletbe és közölte, hogy te vagy az a bizonyos unoka akiről már annyit mesélt.Hát mit mondjak: leesett az állam rendesen. Azóta egy héten háromszor is megfordulok a pékségben, azokon a napokon amikor te is ott vagy. Gyönyörű vagy, kellemes jelenség, jó veled néha beszélgetni az időjárásról vagy a forgalomról (jobban nem mentem még bele a magánjellegű dolgok firtatásába) és mellé isteni süteményeket, pékárukat készítesz. Megadom magam neked! Nem szokásom lerohanni a nőket, noha egyetlen alkalmat sem hagyok ki, hogy apró bókokkal ne kedveskedjek neked. Szóval nemsokára gatyába rázom magam és régivágású, menthetetlen romantikus fickóként hamisítatlan randevúra hívlak. Persze ha a nagyapádnak sincs ellenére.(Ennyi lenne röviden a plot. Kifejezetten kedves, tündéri, mélylélektani drámáktól mentes, vidám lánykát várok a szerepre. Nem jégkirálynőt keresek, de nem is olyat aki elsőre odadobja magát. Szeretném kiélvezni, hogy olaszként mindenféle módon körbeudvarollak. Szóval azért én is jöjjek be neked   ….Később biztosan fogunk együtt dalolászni is. Kifejtős történetet szeretnék, tehát csak abban az esetben vállald el a karaktert, ha 700-800 szavas reagokban gondolkodsz minimum, attól kevesebbel nem érem be.Ha eltűnsz, és két hétig nem is hallok felőled(vagy csak igérgetsz) akkor számolj azzal, hogy újrahirdetem a karaktert.Ha mindezeken túl is kedvet érzel hozzá, hatalmas rajongással várlak.  Üzenj, ha itt vagy!)