Drága kisfiam, egy igazi kis zseni. Nagyon hasonlít az apjára, bár a tragédia ami a családunkat érte elég mély nyomott hagyott benne, és az utóbbi időben nagyon hallgatag lett. Okos remek tanuló, de nem igazán barátkozik, senkivel. Mintha félne bárkit is megismerni. Érettebb a koránál, és tudja nagyon, jól hogy mennyire nehéz nekem is, és ha rossz napom van, próbál mindig lelket önteni belém, mintha a családfőszerepét önként magára vállalná, hogy vigyázzon rám. 

/Kezdésnek ennyi lenne, küldj egy Pm-et és mindent átbeszélünk. /