Tizenhat éves koromban jelentkeztem egy televíziós tehetségkutató műsorba, ahol második helyezést értem el, ám ez is önmagában meghozta számomra a remek lehetőséget, hogy további kiemelt szinten foglalkozhassak táncolással a hobbin túl, természetesen attól még, hogy időm nagy részét - az egyetemi órák mellett - a szigorú táncpróbák és egyéb forgatások teszik ki, azért tudok időt szakítani arra, hogy összejárjunk azzal a baráti társasággal, akikkel az egész táncolás elkezdődött, s mai napig még él és aktív az a youtube csatorna, ami a mi táncstúdiónkat és táncainkat mutatja be. Pontosan a táncstúdiónkban jött szóba a hír, miszerint Elle turnéjához háttértáncosoknak hirdetnek meg meghallgatást és ketten, egyik fiú ismerősömmel elhatároztuk, hogy jelentkezünk, ha már most úgyis nyugisabb szezon van. Én személy szerint nagyon szeretem Elle számait és önmagában a stílusát, úgyhogy biztos vagyok benne, hogyha bejutok, egészen jó heteket, hónapokat fogok magam mögött tudni, ráadásul azért Elle nem egy olyan béna sztárocska, akinek tehetsége nulla lenne, sajnos elég sok ilyennel találkoztam már, nem egyszer idegtépő volt, hogy se hangja, se mozgáskultúrája nem volt a hírességnek és ilyenkor elgondolkodunk, hogy miért van ő ott, ahol és mi miért nem, noha sosem akartam a szó szoros értelmében vett híres lenni, vagyis nem annyira, mint például Elle.
Nem lepődöm meg, hogy özönlenek az emberek a felkínált lehetőség hallatára, sőt mi több, sok olyan lányt is látok, akikkel még anno a műsorban vetélkedtem, bár utolsó személy lenne Zora, akivel együtt akarnék táncolni, de igyekszem nem felé pillantani, s minimális mérgelődő arcomat követően ismételten mosollyal nézni Peter-re. Ahogy nézem, fiúk jóval nagyobb többségben vannak, nem is feltételezem, hogy ne lenne nagyobb esélyük nekik, mivel nő az előadó, de hát szexi női háttértáncosok is biztosan szükségesek a koncerten, pontosabban tudom, hogy szükségesek, úgyhogy nem csüggedek egy percig sem. - Ki van bent? - kérdezem az afroamerikai ismerősömet, aki megpróbál bekukucskálni a táncterem ajtaján, mikor az előző csoport megy be. - Csak néhány fazont láttam egy asztalnál ülve. - És Elle is ott van? - Szerinted nem mondanám, ha kiszúrtam volna? - Hé, csak mert ideges vagy, még ne rajtam vezesd le! - Bocsánat. - Nem haragszom rá, én is ideges vagyok még ennyi táncos évvel mögöttem is, de azért nem szeretem, mikor flegmáznak velem. Mindegy, nem rágódom rajta inkább, mert csak saját magamnak ártok. Mi egy csapatként megyünk be, több tánccal is készültünk, közössel, illetve egyénivel is, beleértve különböző stílusokat, szóval ha kérik, akkor az energikusabbat, ha úgy kívánják az érzékibb, szexibb táncrészletet adom elő nekik, közösen vagy egyedül. Bízom benne, hogy mindenre fel vagyok készülve, mert Peter jobb a rögtönzésben, mint én, de azért legrosszabb esetben is majd csak össze fogok hozni valamit. Elmosolyodom ahogy Peter hallgatózik a csukott ajtón át. - Milyen sokat beszélnek... - Érted mit mondanak? - Én mégsem tapasztanám rá az ajtóra a fülemet. - Nem. Vagyis... - pillantok rá érdeklődve. - Elvileg tök szarok voltak. Meglep, amit mond, mivel kívülről nagyon verték a mellüket, hogy ők mennyire király csoport, hát ezek szerint nem. - Mi jövünk! - Csak te. - Miii? - Csak egy embert hívnak be egyelőre. - Azzal hívószóra már indulok is befelé, meglep, hogy mégis egyedül megyek be, vagyis ideiglenesen biztosan, aztán lesz ami lesz. Szememmel egyből felmérem a termet, majd a szervírozott zsűri tagjait. Teszem azt, amit tapasztalataim sugallnak, a terem közepe környékén, de a zsűriasztalhoz egészen közel megállok. - Sziasztok! - köszönök szolid mosollyal, ha minden igaz, a többit majd ők levezényelik.
Kezdőlap
