Nem alakult túl jól az első találkozásunk.
Ami azt illeti egy nyomozás alkalmával nekem volt köszönhető, hogy lekapcsolták néhány embered. Te dühbe gurultál s egy alkalommal mikor hazafelé tartottam elraboltál. Valamiképp megakartad bosszúlni mindezt vagy éppen példát statuálni a hullámmal miért ne húzzon veled senki újat, de különös fordulatott vett a dolog. Csúnya véget szántál nekem, én pedig jobban reszkettem a fogságodban, mint egy szűz kislány. De megsajnáltál. Vagy rájöttél, hogy a halálom nagyjából annyit érne a világnak, mintha egy hangyára lépnél, sőt még talán ajándék kosarat is küldene az őrs.
Egy szó, mint száz eltöltünk egy kis időt egymással és mivel te egy manipulatív alak vagy, én meg egy magányos félnótás, kialakul köztünk egyfajta Stockholm-szindróma. Igaz, én tán jobban ragaszkodom hozzád, mint te hozzám, de nem vagy te akkora szörnyeteg. Legalábbis velem, mert, hogy amúgy türelmed nem sok van, dührohamaid elől mindenki menekül és csúnya húzásaidról messze híres vagy.
Szóval rájössz, hogy éppenséggel hasznodra is lehetek, én pedig úgy sóvárgok a figyelmedért, hogy fel sem tűnik, mennyire nem oké a helyzetünk. Mert hát te rossz vagy, én pedig jó, legalábbis a törvényt szolgálom. Egy ideig biztosan. Bármit megteszek majd érted, hű szolgád leszek, cserébe pedig csupán a szerelmed kérem.

/A playby és csoport nem változtatható, de minden más rád bízva. Örülnék, ha a történet haladtával, ha nem is rögtön az elején, de valamiféle kölcsönös szerelmi szál bontakozna ki. A hűségem akkor is a tied marad, leszek a besúgod, a rendőrségről óvlak majd téged és az embereid, hogy ne kerülj bajba. Általad egy egészen sötét oldalam bontakozik majd ki. Előnyös - de nem elvárt -, ha ismered Cobblepot stílusát. Egy kissé pszichopata beütésű, de szeretetre és elismerésre vágyó karakternek képzellek el. Sok mindenben szabad kezet hagytam, így remélem hamar a fogságodban találom magam. Ha pedig itt vagy dobj meg egy pm-el!/