Szevasz Öcsi! Mindig ezzel ugratjuk egymást, és amióta csak az eszemet tudom, mindig ott volt köztünk ez a folyton rivalizáló, csipkelődő hangulat, mint egyfajta feszültség, ami sosem múlik el. Persze, ez szórakoztató is lenne, ha épp nem a kis hugi akarna állandóan lenyomni, hát még így, hogy néha még sikerül is neki?! Az az igazság, hogy a könyöködön jön ki a testvéred, meg az egész mázlista élete, tudom, hogy belül ott figyel a tüske benned. Okos vagy, te jó ég, baromi okos! De egy ilyen fél-zseni hugica mellett akármilyen eredményt is érjen el az ember, mindig csak az ezüstért kulloghat.
Ugyanabba az alapítványi középiskolába jártunk, csak te utána a rendvédelmire mentél tovább, zsaru akartál lenni mint apa. Nyomozó is lett belőled, nem is akármilyen, a gyilkossági csoportban vagy, mellette előadásokat tartasz az egyetemen, és folyamatosan képzed magad. Vagy három diplomával büszkélkedhetsz, és mostanáig úgy tűnt, vége van a családi összehasonlítgatásnak, a hugi is éli világát (hála égnek jó messze!), neked is fut a szekér. Jelentkeztél az FBI-hoz is, hiszen kriminál-pszichológiából is van diplomád, de valamiért várólistára tettek, nem vettek be a profilozók csapatába… Erre Pamacsnak tálcán kínálják a lehetőséget?! Csak úgy?! Újra kezdődik a testvéri rivalizálás, vagy már benőtt a fejetek lágya? Egyáltalán, lenne értelme ennyi idősen megint belemenni ebbe, hisz felnőttek vagytok mindketten… majd az idő eldönti.
***
Egy teljesen átlagos bátyus-hugi kapcsolatot szeretnék, a szokásos testvéri szeretettel és hajtépéssel. Hiába, hogy már felnőttek, azért mind a kettő eléggé öntudatos és versengő típus.
Teljes szabadkezet adok a pb tekintetében, és abban is, hogy hol él, van-e barátnő-feleség vagy bármi egyéb! Idővel természetesen Ő is az FBI-nál kötne ki mint profilozó, így együtt dolgozhatna a hugival Ha megérkeztél, dobj rám egy pm-t!