Emily & Jess

New York éjszaka csodálatos. Legalábbis Jess Song úgy látja, hogy a fények, amik megvilágítják a város utcáit mind a nyüzsgő belvárosban, mind pedig a kicsit nyugodtam külső területeken, csodásak. Mázlija, hogy a lakása ablakából olyan jó kilátása van, amiben ha nagyon szeretne, bármelyik este gyönyörködhetne. Legalábbis azokon a magányos éjszakákon, amikor épp otthon tartóózkodik, és nem hulla fáradt. Olyanokból pedig hát sajnos nem nagyon akad. Hisz amikor csak tud, dolgozik a nagybátyja éttermében, vagy épp szálltja ki az onnan rendelt ételeket főleg Brooklyn egész területén, de volt már hogy más, távolabbi városrészbe is el kellett motoroznia a friss, gőzölgő finomságokkal.
Ahogyan a mai nap, pontosabban estén is ez Jess utolsó útja, Brooklyn szélén fekvő egyik kis háztömb épülete. Mert hát vannak olyanok, akiknek az utolsó pillanatban jut eszükbe, hogy hoppá, nincs semmi kaja a hűtőben, viszont boltba menni az olyan megterhelő, és ők túl lusták ahhoz, hogy kitegyék a lábuk a lakásból. Néha pedig, havonta egyszer azért megengedhetik ők is maguknak, hogy rendeljenek valahonnan, s az első étterem ami az eszükbe jutott, az pont az Aranysárkény étterem, Jess nagybátyjának kis koreai étterme. De hát még pont időben voltak, igaz, mire Hyun odaért hozzájuk az egyébként még mindig meleg vacsorával, már épp elmúlt tíz óra is. De legalább ez a kis házaspár, akik rendeltek tőlük nem panaszkodtak azért, hogy ilyen későn ért oda. Mert hát tulajdonképpen ők maguk is elég későn adták le a rendelést, s be is látják, hogy ez részben az ő hibájuk is. Ilyen pedig Jess tapasztalatai alapján nagyon ritkán fordul elő. Az esetek többségében valami kifogásolni valójuk mindig akad az ilyen embereknek. Ez esetben viszont semmi ilyen nem volt, még egy kis borravalót is kapott - na nem mintha annyira nagyon rá lenne kényszerülve az ilyen dolgokra.
És ez volt az utolsó lakás, ahova ki kellett mennie. Tulajdonképpen egész nap talpon volt már kora reggel óta. Az edzőteremben kezdte a napját, mint ahogy az elmúlt hetekben szinte minden áldott nap, aztán pedig már nyitás előtt ott volt az étteremben, hogy segítsen az előkészületekben is a kis családnak. A nap hátralevő részében pedig New York utcáit rótta, hogy a rendeléseket házhoz szállítsa. Így nem is csoda, hogy mostanra egészen elfáradt. Mondhatni alig bírja nyitva tartani a szemét. S talán épp ezért is vezet óvatosabban is a kelleténél. Igaz, ő alapjáraton sem az a fajta, aki nagyon száguldozni szokott a motorral, de ilyenkor még jobban figyel a sebességére. Na meg a környezetére is. Még szerencse, hogy ezen a késői órán a városnak ezen a részén nincsenek sokan. Mondhatni szinte teljesen kihaltak az utcák, csak egy-két autó halad el mellette, és a járdákon is csak páran sietnek haza, vagy épp egy buliba. Jess nem is gondolja, hogy bármi baj megtörténhet.
És mégis... Csupán csak egy pillanatra lankad a figyelme, mikor egy hatalmas ásítást igyekszik elnyomni, s az a lámpa, ami eddig zölden fénylett, mire újból rápillant, már piros. És neki már nincs elég ideje arra, hogy megálljon. Persze simán átvághatna a piroson, egyszer csak kibírná a szabálytalankodást. De most.... A szeme sarkából mintha egy alakot pillantana meg, aki épp lelép a zebrára. Neki pedig már csak arra van ideje, és lélekjelenléte, hogy félrerántsa motorja kormányát, hogy legalább a járókelőt ne üsse el. Így viszont a járda padkájának közreműködésével ő maga esik el.
Még szerencse, hogy legalább a sisakja rajta van... De a felállással inkább még nem próbálkozik meg.