Nem is tudom hogyan foglalhatnám össze, mert annak ellenére hogy elég dekoratív vagyok, nem vagyok egy divatdiktátor vagy bálvány. Leginkább azt ami vagyok, nem látja senki csak aki magához vesz. Igen, ezt így kell érteni, mert bizonyos szempontból kicsit más vagyok mint a legtöbb korombeli. Engem petnek neveltek fel, ami azt jelenti hogy kicsit több mint ez mint az escortság, ez egy életforma és mint az sem, ez sem áll mindenkinek jól. Tulajdonképpen nem pénzért megyek el bárkivel, hanem egy valaki viseli gondomat, vásárol nekem, és költhetem a pénzét, és intézi hogy mindig legyen kajám. Cserébe én szórakoztatom. Testi örömökkel, és bulvárhírekkel, pletykákkal, amikkel éppen kívánja. Ez sok mindentől függ. Igen, ez egy elég kiszolgáltatott helyzet de sok szép pillanata is van, amit most már nem cserélnék el semmire. Fogalmam sincs hogy kell befizetni a számlákat, de mindent tudok a divatról és a sminkekről. Megtanultam a testfestést is, és akár profi sminkmester is lehetnék ha éppen dolgoznék, és dolgozhatnék. De nekem nem kell, engem nem ezért szeretnek, és a nagybácsikám mindent megadott nekem a szüleim halála után.
Rengeteget filmezek és olvasok, és szeretem a birtokot ahol vagyok, mert vannak állatok és tanultam lovagolni is és közepes módon ellötyögök a nyeregben. Érdekelt a lovaglás mert olyan hatalmas de mégis szelíd állatok, és olyan gyönyörű szemük van.  Állatbarát vagyok amúgy. Nick bácsinak is voltak lovai. Meg kutyái.
Aaaaa legjobb tulajdonságom szerintm, hogy nyitott vagyok mindenre, és kíváncsi. Na persze, emiatt azért már kerültem bajba is, de szerencsére semmi visszafordíthatatlanba. Nyugodtnak annyira nem mondanám magam, de önuralmam meglepően sok van és a fájdalomküszöböm is kicsit feljebb ment már. Próbálok pozitív maradni mindig, hiszen gyönyörű életem van, nem kell megszakadnom, és mégis azt csinálom amit akarok a keretek között de mégis.... néha nagyon magányos tudok lenni és az ablakból nem látok a városra csak a nyugodt birtokra.

Azt is mondhatnám hogy az életem nem lehetne ennél szebb de sajnos... mint ez a mese is, valahol véget ért. Mármint nem az életem, mert még élek de... azt hiszem tudom. Kezdjem az elején, ugye?

Azt hiszem elmondhatom hogy burokban születtem, mert olyan szerencsés voltam mindig is. Igaz hogy a szüleimet korán elvesztettem, de amire emlékszem azok is szép pillanatok, hogy szerették egymást. Apu puszit ad anyunak, és anyu nevet ahogy ránéz, aztán mindketten nevetnek rám, ahogy megölelik egymást. Talán tényleg szerették egymást úgy, mint a mesékben szokás. Nick bácsi mindig azt mondta hogy anyuék házassága maga volt a megtestesült tündér mese és nagyon sajnálta amikor megtudta hogy mi történt. Az egyetlen kishúga volt anya, és azt mondogatta mindig hogy azért nem törte meg a gyász mert amikor rám nézett mindig eszébe jutott hogy az ő kishúgának a gyermeke vagyok és mennyire szerettek engem mindketten. Így aztán mint egyetlen élő rokonnak, neki ítélték meg a gyámságom, és ő nevelt fel engem.

Végül is Nick bácsi maradt az egyetlen élő rokonom és nem is akarok panaszkodni. Kicsit furcsa volt vele, de mindent megadott nekem amit csak kívánhattam és a birtokán nőttem fel, egy hatalmas területen a város határban. Sok hasonló volt még a közelben és néha hallottam más lovainak a horkanását amikor a birtok szélén jártunk. Nagyon szerettem ezeket a kirándulásokat, mert mindig nagyszerűek voltak és Nick bácsi nagyon okos embert volt, egy csomó helyen járt és úgy bánt velem mint egy kisherceggel. Elkényeztetett és mindig elvitt mindenhová. Színházba, moziba operákra és előadásokra. Múzeumokba és kiállításokra jártunk és mindemellett a magántanárok jöttek sorra, akik mindenfélét tanítottak nekem. Nem jártam igazi iskolába de mégis megtanultam írni, olvasni számolni, történelmet és földrajzot, alapvető kémiát és fizikát. Szerettem tanulni. Mondjuk a tanulásnál jobban csak vásárolni szerettem vele, mert minden üzletbe bejött velem és megmutatta hogy mit érdemes venni, mire érdemes jobban rákölteni ami aztán sokáig kitart és mi az ami nagyon gyorsan elhasználódik. Aztán az internetes vásárlás lett a favorit, mindent házhoz hoztak, meg se kellett érte moccannom, egyszerűen fantasztikus volt.
Nem hagyta ki a testmozgást sem, megtanított lovagolni és teniszezni is és minden héten játszottunk, és kimentünk a lovakhoz. Gyönyörű állatok. Van bennük valami nemes és vad, ami miatt csodálom őket, és ahogy futnak, hát elképesztő. Ezért is akartam megtanulni bánni velük, és végül is tűrhetően lovagolok, de versenylovas sosem leszek, az valahogy nem az én világom. A divat és a művészet jobban érdekel, és rengeteget olvasok még mindig. Kiolvastam minden kötelező műveltségi irodalmat és sok folyóirat is jön havonta. Nick bácsi szerint fontos hogy az ember mindenhez hozzá tudjon picit szólni mert jó benyomást kelt a partnerben. Nick bácsitól tanultam a testiségről is először és hívott fiúkat és lányokat is hogy megismerjek mindent és aztán ez is a mindennapok része lett és néha neki is okoztam boldog pillanatokat és ő mindig hagyta hogy közeledjek hozzá. Nem tűnt erkölcstelennek vagy rossznak, mert az az igazság hogy senki nem volt aki felülbíráljon és beleszóljon így nekem ez tűnt a természetesnek.
Később jöttem rá hogy ez igazából nagyon nem az, hogy gyakorlatilag a nagybátyám petnek nevelt fel, de nem bántam mert jól éreztem magam és nem volt kényszer, és nem voltak követelések vagy durvaság. Később aztán elmagyarázta azt is hogy tulajdonképpen így akarta garantálni hogy mindig jó kezekben legyek, és ne essen semmi bajom hiszen felsőkategóriásnak számítok, akiért nagyon nagyon sokan, nagyon nagyon sokat fizetnének és kényeztetnének. Persze, nem adott oda senkinek és csak ritkán jött idegen aki tanítgatott és játszott velem, és kicsit bővítette a szexuális ismereteimet is. Megmutatta hogy mivel és hogyan lehet feldobni egy együttlétet és ezeket a kis játékszereket honnan lehet beszerezni és milyenek a jók. Nagyon sok mindent kipróbáltam és nem éreztem magam tőle rossznak vagy erkölcstelennek, én inkább csak kíváncsi voltam, és vagyok is.
Menet közben megtanultam sminkelni és testfesteni. Beiratkoztam egy ilyen kurzusra és minden fortélyát kitanultam, szóval gyakorlatilag van szakmám csak nem dolgozok benne, sőt igazából semmit sem csinálok csak odafigyelek magamra. Láttam egy csomó do it yourself videót és néha kipróbálgatom a hajamon. Megtanultam fonni és mindig valahogy máshogy fogom fel hogy változatos legyen és ne unjam meg. Nick bácsit az sem zavarta hogy megnövesztettem a hajam, azt mondta legyek mindig önmagam és csináljam azt amit szeretnék. Mondjuk vigyázok is rá és ápolom a hajam, hogy szép fényes és egészséges legyen. Nick bácsi szerint oroszlánsörény, és egyszer ki is festettem magam Zordonnak az oroszlánkirályból, és két órát pepecseltem vele, de még fotó is volt róla hogy megcsináltam.
Gyakorlatilag ilyen eseménytelen, de nekem mégis kellemes életet éltem és valahol mélyen azért tudtam hogy Nick bácsinak a pénze nem feltétlenül legális forrásokból származik de nem kérdezgettem mert nem kellett tudnom ezeket az információkat. Nem érdekelt mivel üzletel a bácsikám de nem tudom elképzelni hogy rosszul csinálta volna és minden ellenére nagyon szerettem őt, és amikor nem jött haza a lovaglásból aggódni kezdtem. Elküldtem a személyi őrömet hogy keresse meg és ő hívta ki a mentőket is. Lovasbalesetet szenvedett a lovával együtt és Candyt el is kellett altatni olyan csúnyán megsérült amikor beleléptek abba a gödörbe. A bácsi nagyon rosszul esett és az egyik törött bordája átszúrta a tüdejét és…. nem tudták megmenteni. Hirtelen…. a napsütötte ég beborult, és én egyedül maradtam mindennel. Egy nagy birtokkal és üres házzal. Nick bácsi nélkül. Nem is tudom hogy fogtam fel amikor a testőr visszajött a hírrel és a mentők elszáguldottak, de engem nem engedett ki hiába kiabáltam vele. Minden erőm elment ahogy gyászoltam és másnap jött egy férfi. Ázsiai volt és ahhoz képes magas és nagyon ijesztő. Ryusakinak hívták és azt mondta, átmenetileg ő fog vigyázni rám amíg nem talál nekem megfelelő helyet. Vagyis új gazdát ha csúnyán akarom mondani. Megtiltotta hogy elhagyjam a birtokot és itt hagyta a saját embereit, de olyan ijesztőek és nem is beszélgetnek velem, nem mondanak semmit.
Ez az érzés… nagyon rossz és nyomasztó hogy senki nem jön és mond valamit és egy fél mondatot kaptam el ami halálra rémített hogy a magamfajta túl drága mulatság hogy életben hagyják, és biztos nemsokára megjön a parancs hogy kivégezzenek. Engem? Soha, semmi rosszat nem tettem és mégis a szobám ajtaja előtt a megölésemről beszélgetnek, mintha mit sem jelentene. Ez valahogy rányomta a bélyegét a hangulatomra és szinte félek kimenni a fürdőig is mert nem akadályoznak meg benne hogy a házban közlekedjek de mégis mintha bármelyik pillanatban megtámadhatnának. Miért akarnak engem bántani ezek az emberek? Szinte félek kimenni innen, mert nem tudom mi lesz. Észre se fogom venni és az életem véget ér? Miért? Én tényleg, tényleg nem csináltam semmit! Nick bácsi halála után nem is sejtettem hogy meg kellene halnom mert…. így nevelt fel. Ideges vagyok, mert mi van ha nem kellek senkinek? Mi van ha nem jön senki csak… egyik nap bejönnek és egyszerűen lelőnek és bedobnak az első árokba?