One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

Lorelei Brenton EmptyKaiden N. Dubois
Today at 4:06 pm



Munkahelylista

Lorelei Brenton EmptyKaiden N. Dubois
Today at 3:55 pm



Foglalt keresztnevek

Lorelei Brenton EmptyKaiden N. Dubois
Today at 3:51 pm



Avatarfoglaló

Lorelei Brenton EmptyKaiden N. Dubois
Today at 3:49 pm



Teaház a Törött Porcelánbabához

Lorelei Brenton EmptyMirabell Wagner
Today at 3:03 pm



Elias lakása

Lorelei Brenton EmptyElias Anderson
Today at 2:08 pm



Unexpected trip to Peekskill

Lorelei Brenton EmptyElaine Beaulieu
Today at 2:05 pm



Wayne & Ruby - Greek Night

Lorelei Brenton EmptyRuby Dayton
Today at 12:56 pm



Raelyn&Dorian - no one like you

Lorelei Brenton EmptyRaelyn J. Winters
Today at 12:33 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 18 16
Diákok 25 19
Törvényszegők 11 17
Bűnüldözés 8 9
Hivatal 6 6
Üzlet 12 14
Oktatás 5 5
Munkások 11 7
Egészségügy 13 9
Összesen 108 103
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 15 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots

Aicha N. Dubois, Arnold Griffin, Aurora Cabot, Bellamy West, Dylan Welsh, Elaine Beaulieu, Joshua Miller, Kang Ro Bin, Kenen MacKellar, Marissa Grey, Pavel S. Dragunov, Romero D. Bohen, Sarah Farrow, Sorcha Barland, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Lorelei Brenton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Lorelei Brenton   Lorelei Brenton EmptySzomb. Aug. 17, 2019 11:32 pm

Lorelei Brenton


Karakter típusa:
saját
Teljes név:
Lorelei Brenton
Becenevek:
Lori
Születési hely, idő:
New York,1985-05-01
Kor:
34
Lakhely:
Staten Island
Szexuális beállítottság:
heteroszexuális
Családi állapot:
özvegy
Csoport:
Média
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem:
New York University(Greenich Village),Graduate School of Arts and Science(2009)
Ha dolgozik//Munkabeosztás:
A 8 éve futó "Blood Future" című posztapokaliptikus sorozat dramaturgja, majd 2012-től showrunnere, kétszer jelölték Golden Globe-ra a sorozatot, ebből egyet, "Eredeti filmzene" kategóriában meg is nyert 2016-ban
Ha dolgozik//Munkahely:
Fear Series Film Institute (Paramount leányvállalat)
Hobbi:
A munka
Play by:
Merritt Patterson

Jellem
Showrunner: Ő tartja kézben az adott sorozatot. A színészektől kezdve, a casting, helyszínválasztás rajta keresztül fut. Ő egyezkedik a televíziótársaságokkal, a pénzügyi vezetőktől kezdve az ügyvédekkel. A legtöbb sorozatnak kettő vagy három showrunnere is van.

Ahhoz, hogy megértsd milyen ember Lori tisztában kell lenned azzal, hogy pontosan mivel is foglalkozik.Mindamellett, hogy napi szinten együtt dobog a szíve a BF minden egyes mozzanatával (BF=Blood Future, Lorelei 2010 óta futó sorozata), anyaként, és egy imádott férfi hiányának feldolgozásával is szembe kell néznie.
Világ életében erős akaratú, határozott egyéniség volt. Ezt a képet gyengíteni látszott különös érzékenysége a művészetek, elsősorban a film iránt. De amíg a lányok többsége a kamera előtt képzeli el magát, Lorit maga a filmkészítés és annak minden trükkje nyűgözte le. Apró gyerekkora óta odavolt a cirkusz világáért, ahol rajongásig imádta a bűvészmutatványokat és illuzionistákat. Sosem az érdekelte, hogy milyen a trükk, hanem az, hogy hogyan érik el a csoda illúzióját.
Kamasznak elég visszahúzódó volt, felnőtt nőnek pedig szelíd és csendes. Soha nem káromkodik, a nyolc év alatt nem sok alkalommal emelte meg a hangját, és a körülötte dolgozók állítják, hogy a csendes, haragos pillantása mégis ijesztőbb mindennél.
Bár a munkája megköveteli a nagy felhajtást, ő igyekszik a reflektor fényét elsősorban a színészeire és magára a produkcióra irányítani. Férje halála óta pedig egyre kevesebb interjút ad. Legtöbbször ezt a feladatot a másik két showrunner Joe és Tristan látják el.Lorit a szakmában úgy ismerik, hogy ha tárgyalóasztalhoz ül, addig fel nem áll onnnan amíg érvekkel meg nem győzi a tárgyalópartnerét. Nem szeret semmit feladni, és a konstruktív vitákban a partnereket sem engedi elmenekülni.
Talán meglepő mindezek fényében, hogy sógorával, Trevorral mégsem képes megbékélni a férje halála óta. Mindennek már öt éve.
A szemefénye az öt esztendős Galetan, vagy ahogyan mindenki becézi Gale.Élete legcsodásabb pillanatának tartja az ő kicsi kincsének megszületését. Talán egy csöpp fájdalom annyiban szorítja el a szívét, hogy fia az évek előrehaladtával egyre inkább apjára hasonlít, felszaggatva ezzel megannyi régi emléket.
Lorelei életének másik fontos mozgatórugója egy Nanny Poppy nevű negyvenes éveinek végén járó csupamosoly asszonyság,aki Gale dadája. Mivel a kisfiú anyukája rengeteget dolgozik, ami sokszor utazásokkal is együtt jár, ilyenkor Nanny Poppy vigyáz a fiúra.Sokszor csak interneten keresztül tud velük beszélni, lefekvés előtt puszit küldeni és elmondani, hogy mennyire szereti Galetant.
A férje halála óta, bár sokmindenkivel újra hírbe hozták, valójában még egy futó kapcsolata sem volt. Képtelen kilépni abból az álomvilágból, amiben Tonyval együtt élt.Pedig öt év után talán már ideje lenne nyitni a világ felé.

Múlt
2013. október 4.
NY,Staten Island Ocean View Temető
Helyi idő szerint reggel 8:00


Az eső megállás nélkül zuhogott, amikor október 4-én, reggel nyolc óra negyvenkettő perckor elhelyezték Anthony Brenton földi maradványait a staten island-i Ocean View temető harminchármas sírhelyén. Élt 34 évet. Meghalt Aleppóban, 2013. szeptember 25-én, reggel hét óra negyvenkettő perckor, szolgálatteljesítés közben. Katonaorvosként értékes és szinte pótolhatatlan személye az amerikai hadseregnek. Siratják őt az öccse Trevor, aki az utolsó pillanatig mellette volt, az édesanyja, akinek fájdalma szinte leírhatatlan, és özvegye Lorelei, valamint három hónapos kisfia Galetan.

2013. szeptember 25.
Aleppó, NATO ellátmányi bázis, amerikai különítmény
Helyi idő szerint reggel 5:00


Anthony Brenton ritka és mások számára szinte ismeretlen nyugalommal sikálta a fogát a katonai sátor, tisztálkodásra kijelölt egészen aprócska helyiségében. A maszatos tükörben is meg tudta állapítani, hogy kialvatlan, az éhség napok óta gyötri, mert étvágytalan és legalább tíz kilót ledobott magáról a legutóbbi kimenő óta, amikor meglátogatta a családját odahaza New York-ban.
Leírhatatlan az érzés, és a magával hozott emlék a még mindig gyönyörű feleségéről, valamint arról az aprócska csodáról, akit nemrégiben a világra hozott: Galetan, az ő fia, az ő mindene, a gyönyörűsége, a világ legcsodálatosabb teremtménye. Aki nagy dolgokra hivatott, és akinek soha az életben nem kell majd háború sújtotta földre lépnie.
A sátorponyva megemelkedett és kintről a forró, égető, porral telített levegő beszökött, egészen az orvos csupasz mellkasáig. Pillanatokkal később a tükör egyik ép felületében megpillantotta menetkészen az öccsét, Trevort.
- Ha befejezte a napi wellbeing magánszámát Dr Brenton, akkor legyen a teherautón öt percen belül. Indulunk.- a hangja határozott és parancsot közlő volt. Hadnagyként az egész csapatért ő felelt, és rangban a bátyja felett állt. Anthony nem fordult meg, csak a tükörben szalutált az öccsének, és bólintott, jelezve, hogy a kért időn belül meg fog jelenni menetkészen.
Lori jutott eszébe, aki aznap este debütált a három éve futó sorozatával, és remélhetőleg ismét nagy sikert fog aratni. Ő pedig csak gondolni tud majd rá, de nem lehet ott. Éppen három éve nem lehet ott, mióta a szíriai háború kirobbanását követően őt és az öccsét idevezényelték.
A teherautó öt perc múlva indult. A csupasz és komor táj magába fogadta a három konvojos különítményt, ami a közeli faluba igyekezett, hogy a tegnapi bombatámadás áldozatait ellássa. Civilek mentése és a károk helyreállítása, valamint nem hivatalosan a beépült kémek kihallgatása volt a cél.
Anthony a második autóban ült. Abban az autóban, amelynek motorja még felbúgott, a benne ülő katonák még éppen beszélgettek arról, hogy mikor fognak legközelebb hazatérni...az orvos éppen elővette a fia képét, hogy megmutassa a mellette ülő tizedesnek...az élet még zajlott a ponyvával letakart platón, amikor a robbanás ezer darabokra szaggatta az autót, és a benne ülő tíz utas a felcsapó lángok martaléka lett.
Trevor Brenton hadnagy megállította a szállítmányt, és amikor az égő roncsok között felfedezte a bátyját, térdre rogyott és hosszú percekig mozdulatlanul ült a sarkán.
Az óra hét óra negyvenkettő percet mutatott.

2013. október 5.
NY,Staten Island, Anthony Brenton és családjának otthona
Helyi idő szerint délután 14:00


Trevor hidegen verejtékező kezeit a farmerjának combszárába törölte. Még egyszer áttúrta a még mindig vizes haját. Civilben volt, úgy érezte csak felzaklatná sógornőjét az egyenruha látványa. Ujja a csengőre feszült, melynek lágy dallama végigfutott a házon. Amikor a festett üvegű ajtó kitárult és megpillantotta a sógornőjét hirtelen ő, a katonaviselt ember, aki mindig a helyzet magaslatán ült, aki tudta, hogy az érzelmek a legveszélyesebb dolgok a világon, hirtelen csak annyit tudott, hogy kinyitotta majd becsukta a száját.
Lorelei szemei alatt óriási vörös karikák éktelenkedtek a sírástól. Erőtlenül állt, a fekete bársony ruha úgy állt rajta, mintha éppen csak ráterítették volna. Gyöngécske karjaival mégis féltőn és óvón ölelte magához a három hónapos csöppséget, aki békésen szundikált anyja mellkasán.
- Mit akarsz még tőlünk Trevor? Hát nem volt elég ennyi? A te ötleted volt….hogy orvosra mindig szükség van, jelentkezzen.Jelentkezzetek.És most egy koporsóban hoztad nekem és a fiamnak haza. Megfogadtátok, hogy vigyáztok egymásra...mondd, mit akarsz még?- a sírástól folyamatosan elcsuklott a hangja, és ahogyan a fejét oldalra döntötte beszéd közben, a kétségbeesett vonásaival olyan volt, mint egy földrezuhant angyal, aki képtelen megtalálni a helyét idelenn.
- Visszahoztam a személyes holmijait. Úgy érzem téged illet.- ez a pár mondat is alig akart kijönni a száján, de úgy érezte ennyivel tartozik a nőnek. A bátyja feleségének.
- Tartsd meg! És hagyj minket békén!- azzal Lori egyszerűen becsapta az orra előtt az ajtót, és utána évekig ki sem nyitotta azt neki. Igaz Trevor egy kósza próbálkozáson kívül nem is kereste őket többé.

2016. május 8.
NY,Manhattan Trevor Brenton és feleségének otthona
Helyi idő szerint este 22:00 óra


-Szeretted, igaz? Mindig is szeretted és ettől a bűntudattól nem tudsz szabadulni.Hogy a te ötleted ölte meg a férjét, és a te bátyádat. Hogy aztán képtelen voltál újra a közelében lenni. Azt hiszed nem jöttem rá az évek alatt, Trevor? Ennyire hülyének tűnök?
- Nem akarok hazudni neked, Stacey.
- Érdekes, ez öt éven keresztül egészen jól ment.
- Akkor mondjuk úgy, hogy mostantól nem akarok. Hogy mit éreztem és mit nem az nem rád tartozik, hanem elsősorban rám.
- Ugye tudod, hogy tegnap beadtam a válási papírokat?
- Az összecsomagolt bőröndökből rájöttem. És most hova mész? Anyádhoz? Lori az oka ugye?
- Nem Trevor, nem Lori. Te vagy az oka. Gondolkodj el mit tettél, és hány embernek tetted tönkre az életét.Lorelei csak szenvedő alanya ennek az egésznek.

2017. december 23.
NY,Manhattan, a Cantral Park déli részén, Trevor Brenton otthona
Helyi idő szerint éjjel 23:05


A gép kék fénye zavaróan vibrált a szemébe. Jobbján ott pihent egy félig üres üveg, a tartalma valamikor olcsó, de még a tűrhető kategóriába tartozó gin volt. A pohár, amibe eredetileg az italt akarta tölteni tőle távolabb, érintetlenül engedte át a laptop vakító fényét.
Trevor már vagy fél órája bűvölte a monitort, és az egyetlen értelmes mondat, amit ki tudott szenvedni magából a megszólítás volt:

“Kedves Lori és Galetan!”


Vett egy mély lélegzetet, gintől bűzös leheletét a billentyűzetre fújta, ujjait összekulcsolva megropogtatta azokat, majd ha nehezen is de folytatta.

“Szeretnélek benneteket meglátogatni. Nem akarok semmit, csak látni, hogy jól vagytok. Hogy Galetan szépen növöget, játszani vele egy kicsit, veled beszélgetni egyet. Annyi éve már, ne utasíts el, kérlek! Engedd, hogy jóvá tegyem, hogy vezekeljek valahogyan! Az istenért, Lorelei, Anthony a bátyám volt! Nekem is pokolian hiányzik. Soha nem adtál alkalmat, hogy elmagyarázzam, hogy megértsd mit miért tettem.
Karácsony közeleg és én pokolian egyedül vagyok. Tudom, hogy januárig szünetel a sorozatod, és nem lesznek közönségtalálkozók sem amiken részt kell venned.Egyetlen napot kérek!

Öleléssel:
Trevor”

Rányomott az elküldés gombra, majd várt. Egészen ez év karácsonyáig kellett várnia, amikor egy napon email érkezett a sógornőjétől.

Az üzenet kelte: 2018. december 23.
Feladó: Lorelei Brenton

“Kedves Trevor!

Nem mentegetőzöm és nem kérek elnézést, amiért eddig nem kerestelek. A karácsonyi üzeneted megkaptam, ám a találkozást akkor még nem akartam veled. Hogy most mégis másképpen határozok, annak sem az én megbocsátásom, vagy az az oka, hogy már nem neheztelek rád.
Galetan kérdezősködni kezdett felőled, én pedig nem akarok hazudni. Az apja után egyedül te maradtál. Az én érzéseim, vagy gondolataim pedig el kell törpüljenek amellett ami a fiamnak jó és amit szeretne.
Ha gondolod látogass el hozzánk karácsonykor, az új évben. A címünk nem változott.

Üdvözlettel:
Lori”

Vendég

Anonymous
Vendég

Lorelei Brenton Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Lorelei Brenton   Lorelei Brenton EmptyVas. Aug. 18, 2019 12:20 am

Gratulálunk, elfogadva!

Kedves Lorelei!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Bájos személyedben egy olyan nőt ismerhettünk meg, aki elszántan áll a munkájához és a maximumot igyekszik kihozni mindabból, ami az ő keze nyomát illeti. Olyat, akit sok veszteséget ért, mégis erős marad a fiáért és a közös életükért, hiszen fontosnak tartja, hogy mindent megadjon a gyermekének.
Nem lehetett könnyű szembenézni a férjed halálával és ezt figyelembe véve érthető, hogy Trevorral sem ment, hiszen ilyen esetekben, hogy képesek legyünk enyhíteni a fájdalmat, szükségünk van egy bűnbakra, egy olyan személyre, akire összpontosíthatjuk a haragunkat, hogy az az idő múlásával könnyebbé váljon, még ha valahol tisztában vagyunk vele, hogy sosem lesz igazán egyszerű. És neked ez a személyt a férjed testvére testesítette meg.
Tetszett, ahogyan egy más megvilágításba helyezted a történetet azzal, hogy bemutattad a férjeddel és a testvérével történteket. Azt, hogy miképpen jutottál el te magad addig a pontig, hogy végül egy esélyt adj számára a kihagyott évek után és hogy Trevor ebben az időszakban miken ment keresztül. Nem lesz egyszerű megbarátkozni a jelenlétének a gondolatával, de talán egy nap majd sikerül másképpen tekintened rá és nem őt hibáztatnod a történtekért. Egyikőtöknek sem egyszerű, de talán ha közösen mentek ezen keresztül, segítve a másikat, akkor majd idővel enyhülni fog a történtek által hátrahagyott érzés. Én remélem hamarosan boldogabb időket élhetsz majd át. Lorelei Brenton 4146035580

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
755

Lorelei Brenton Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Lorelei Brenton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Előtörténetek-
^
ˇ