Együtt dolgozunk a bronxi állatkertben, te is állatgondozó vagy, akárcsak mi Harryy-vel. Csupaszív lány vagy, aki mindenki számára örök támasz, sokszor lelki szemetesláda. Az a fajta vagy, aki ezt nem is bánja, szeretsz segíteni, akármiről legyen szó, azonban tévedés lenne azt állítani, hogy a jókislány imidzsedet ne szennyeznéd azzal, hogy minden rosszaságból is kiveszed a részed. A te ötleted volt, amikor belógtunk valami előkelő és flancos partira, amit a nagybátyád rendezett az üzletfeleinek, mi meg ott randalíroztunk a hajó fedélzetén, emlékszem, akkor kóstoltam életemben először kaviárt, hozzátenném, hogy nem ízlett, viszont annyira még sosem csíptük ki magunkat mindhárman, mint akkor. Mindeneid az állatok és otthon egy egész plüssgyűjtemény vár, meg a nyulad, hörcsögöd, teknősöd, halaid, emellett vegetáriánus vagy irántuk való irgalomból, amit néha tudom, hogy nem tartasz be. Nem lennél képes itthagyni az állatkertet, ahogy nekem is, neked is ez a második otthonod, csak akkor vetemednél erre, ha... Én tudom, a szemeid is elárulják minden pillanatban, és el is mondtad már, fülig bele vagy zúgva Harrybe, le sem tudnád tagadni. Igen, talán érte megtennéd, nehéz lenne, ebben biztos vagyok, de elvállalnál - gondolom azzal a feltétellel, hogy hetente visszatérhess, vagy ha ő turnézna, te ittmaradhass. Viszont ez még messze jövő, ahogy az is, mi lesz veletek. Végre valamelyikőtök megembereli-e magát, és kinyitja azt a nagy száját? Mindenesetre, jómagam szurkolok nektek.

// Nagyon várom a leányzót, és bizonyára Harry is így lesz vele, ha megérkezne.
Afféle társhirdetésként kéretik elolvasni: Harry Foster

Együtt dolgozunk a bronxi állatkertben állatgondozóként, te, Harry és én. Csupaszív lány vagy, aki mindenki számára örök támasz, sokszor lelki szemetesláda, viszont ezt nem bánod, szeretsz segíteni, akármiről legyen szó, azonban tévedés lenne azt állítani, hogy a jókislány imidzsedet ne szennyeznéd azzal, hogy kiveszed a részed minden rosszaságból is. A te ötleted volt, amikor belógtunk valami előkelő és flancos partira, amit a kőgazdag nagybátyád rendezett az üzletfeleinek - miután a szüleid meghaltak, ő lett a gyámod -, mi meg ott randalíroztunk a hajó fedélzetén, emlékszem, akkor kóstoltam életemben először kaviárt, hozzátenném, hogy nem ízlett, viszont annyira még sosem csíptük ki magunkat mindhárman, mint akkor. Mindeneid az állatok és otthon egy egész plüssgyűjtemény vár, meg a nyulad, hörcsögöd, teknősöd, halaid, emellett vegetáriánus vagy irántuk való irgalomból - amit néha tudom, hogy nem tartasz be. Nem lennél képes itthagyni az állatkertet, ahogy nekem is, neked is ez a második otthonod, csak akkor vetemednél erre, ha... Én tudom, a szemeid is elárulják minden pillanatban, és el is mondtad már, fülig bele vagy zúgva Harrybe, le sem tudnád tagadni. Igen, talán érte megtennéd, nehéz lenne, ebben biztos vagyok, de elvállalnád - gondolom azzal a feltétellel, hogy hetente visszatérhess, vagy ha ő turnézna, te ittmaradhass. Viszont ez még messze jövő, ahogy az is, mi lesz veletek. Végre valamelyikőtök megembereli-e magát, és kinyitja azt a nagy száját? Mindenesetre, jómagam szurkolok nektek.

// Nagyon várom a leányzót, és bizonyára Harry is így lesz vele, ha megérkezne.
Afféle társhirdetésként kéretik elolvasni: Harry