One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Thunder & Reya EmptyMarissa Grey
Today at 10:51 am



Activity Check (09.17-10.01.)

Thunder & Reya EmptyN. Allison Haden
Today at 10:47 am



Aiden && Allie part2

Thunder & Reya EmptyN. Allison Haden
Today at 10:45 am



Fun in the market - Luke & Anita

Thunder & Reya EmptyAnita Cooper
Today at 10:41 am



Élodie ✫ Flor - Egy megmentett kisállat

Thunder & Reya EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:10 am



crazy friday night

Thunder & Reya EmptyCherry Sullivan
Today at 3:12 am



♚Pain and gain ♚ Ryu & Hudson

Thunder & Reya EmptyHudson Duncan Payne
Today at 12:13 am



Shut Up and Dance with me

Thunder & Reya EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 11:08 pm



Aston & Pola

Thunder & Reya EmptyPola E. Whitebreak
Yesterday at 10:45 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 36 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 9 14
Hivatal 5 7
Üzlet 13 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 12 15
Összesen 140 150
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 12 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

Bellamy West, Daniel S. Ramsay, Diane N. Miles, Ewan Patrick Brooks, Joshua Miller, Leslie Hewson, Marissa Grey, Nick Campbell, Raelyn J. Winters, Rosemary Mila Saville, Sebastian St. Vincent, Veronica J. Rhodes


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Thunder & Reya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Thunder & Reya   Thunder & Reya EmptyPént. Júl. 26, 2019 1:42 pm

Reya & Thunder
- Meglátjuk, hogy mondjuk olyan három nap múlva is ezt mondod-e - vigyorodtam el vállat vonva. De tényleg. Volt olyan ex-haverom, aki egyszerűen csak úgy adta a tudomásomra a dolgot, hogy a cuccaim csak úgy ki voltak pakolva az ajtó elé. De mentségére legyen mondva, legalább tök szépen összepakolt, úgy, ahogy én azelőtt soha, és azóta se. Nos, azóta se kerestük egymást.
Azért szerencsére nem ilyen drasztikus mindenki, meg amúgy ha valakit zavarok és rámszól, hogy ez meg az van, akkor általában megpróbálok változtatni, csak hogy legyen tető a fejem fölött, de egy-két nap és visszatérek a régi jó szokásokhoz - mint például ahhoz, hogy elég profi vagyok abban, hogy az éjszaka közepén nekiinduljak kaját vadászni, de azt a lehető legnagyobb csörömpöléssel. Vagy szimplán hazaesni hajnal három körül, szintén rohadtul hangosan. Meg szétpakolni, mások szerint úgy, mintha egy tornádó pusztított volna a térségben, de én meg kábé észre sem veszem, hogy lassan már ki se látok a kupiból.
Ezekről a szokásokról most is elfelejtettem szólni természetesen, egyszerűen ez nem az, amivel az ember villogni szokott, amikor sürgősen szállás kéne. Pedig amúgy ezen kívül eskü tök jól el szoktam lenni és szándékosan senkit nem basztatok, ha épp van pénzem, vásárolni is elmegyek meg ilyenek.
- Oh, igen? - kérdeztem vissza meglepetten, ugyanis azért ennyire pozitív fogadtatásra nem számítottam. - Hogyhogy? Történt valami? - érdeklődtem, hátha valami olyasmi van a háttérben, ami miatt szimplán jól jön a társaság és pont kapóra is jöttem. Habár az is tény, hogy tök jól megvoltunk Shreyával, amikor épp hajlandó volt dumálni velem, és lehet, hogy ez baromság és csak én látom bele, de talán az is lehet, hogy nem úgy alapvetően bárkinek örülne, hanem nekem, mint konkrét személynek, elvégre a közös gangelések alkalmával is egész elvagyunk, de ez szimplán annak a számlájára is írható, hogy korban is közelebb állunk egymáshoz, mint a többiekkel.
Szóval követtem a lányt a nappaliba, ahol ledobtam a táskát, ami ugyebár a legfontosabb cuccaimat tartalmazta.
- Semmi extra, csak a szokásos... kicsit szar épp a helyzet és besokalltam, néha megesik - Vállat vontam, aztán csatlakoztam hozzá a kanapén. Nem akartam ebbe belemenni. Csak hát tényleg szokás szerint elegem lett, ez tény, mindenki tudja, hogy nem olyan családba tartozom, akik élik azt a bizonyos tökéletes amerikai álmot, ahol a szülők meg vannak veszve egymásért, a kölkök meg tipikus mintagyerekek, van emeletes családi ház, vakító fehér kerítés meg kutya. Mert a fehér kerítés meg a kutya az mindig kell az ilyen nyálas buzis filmekbe, az mindkettő kellék a tökéletes családnál.  Na és hát az a rész mindenki számára nyílt titok, hogy ezek nem éppen klappolnak, csak a részletekről nem szeretek nyavalyogni. - Amúgy tényleg, kösz, hogy befogadsz, meg ilyenek - mondtam, amikor észbekaptam, hogy ez még nem történt meg részemről. Annyira természetesnek veszem már, hogy megköszönni is elfelejtem az ilyesmit... valahol azért ez gáz. Nagyon gáz.

eredeti ▼ sylvia műve // átírta ▼ thunder


Theodore Darnley
Diákok
Play by :
⚡ Dominic Harrison
Kor :
16
Foglalkozás :
⚡ school is S H I T
Hozzászólások száma :
17

Thunder & Reya Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thunder & Reya   Thunder & Reya EmptySzomb. Júl. 06, 2019 5:15 pm


Thunder and Reya
• • Just hold my hand and tell me how everything gonna be alright

Eddig olyan jól ment, tényleg még egy kicsit sem tört meg a kitartásom, de most mégis olyan könnyedén siklik el a bőrömön az éles üvegszilánk... Kellemes és ismerős fájdalom sugárzik a vágás helyén és valamilyen elbaszott módon megnyugtat és könnyebbé teszi a lelkemet, pedig a pszichológus szerint ez nem megoldás. Állandóan csak azt kérdezi, hogy mi történt és miért vagyok ilyen, miért jönnek rám kényszeresen ezek a vágyak. Tényleg úgy csinál, mintha nem olvasta volna el, hogy az apám a szemem láttára fojtotta meg az anyámat. Na nem mintha ez lenne a gond... én sosem tartoztam sehova és sehol sem szerettek... sose szeretett engem az anyámon kívül.
Meglep, hogy eljön, nem hittem volna, hogy... engem is számításba vesz, de az örömöm nagy, sokkal nagyobb, mint kéne és... az órát nézegettem, hogy végre mikor érkezik meg. A csengő hangja is hasonló érzésekkel tölt el, mint... a vagdosás. Thunder legalább megért, még ha nem is beszélek és nem is mondok ki semmit, meg hát a többiek is látják a dolgot. Örömmel és boldogsággal nyitom ki az ajtó, legalábbis... annak vélem ezeket a pozitív érzéseket, nem mintha bármikor is megtapasztalhattam volna a boldogságot. Vannak akik el vannak átkozva és ezek az emberek közé tartozom. Hiszen egy hülye gót picsa vagyok, Miss Halál.
- Én csak örülnék, ha örökre idecuccolnál és nem mennél el. - vonom meg a vállamat könnyedén. Tényleg nem bánnám a társaságot és azt sem, hogy van velem valaki, bár a magányt már elég jól megszoktam. A kérdésére hirtelen nem tudom, hogy mit mondjak, szépen a hátam mögé rakom mindkét kezemet és figyelem őt. - Nem tudom, megvagyok. De most jobb, hogy itt vagy. - mondom neki halványan mosolyogva, majd elindulok a nappali felé. Szerencsés vagyok, hogy egy ilyen hatalmas és nagy kecóval áldottak meg a nevelőszüleim... De tudom, hogy csak a nagynéném nem állhat ki engem. - És veled mi a helyzet? Baj van? - kérdezem tőle, miközben leülök a kanapéra.


Shreya Boleyn
Diákok
Play by :
Kailee Morgue
Kor :
16
Foglalkozás :
Sadly I'm a student
Hozzászólások száma :
6

Thunder & Reya Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thunder & Reya   Thunder & Reya EmptyCsüt. Jún. 27, 2019 6:49 pm

Reya & Thunder
Mostanában megint elég szarnak éreztem a helyzetet itthon. Mondjuk mindig az, csak van éppen szar, mégszarabb és legszarabb - ezt most középkategóriába sorolnám. Vagy nem tudom. Az addig oké, hogy az őseim levegőnek nézik egymást meg engem is, de én nem szeretném levegőnek nézni hosszútávon annak a nyomait, hogy anyám szeretőt tart, apám meg kurvákat hív ide. Nyilván ezt akkor csinálják, amikor a másikuk nincs itthon és én sem, de attól még nyílt titok. A dinnyékre való melltartó, amit a fürdőben találtam legalábbis erről árulkodik, ahogy az is, hogy a múltkor, mikor egyedül voltam itthon és csörgött a vezetékes (gondolom anyámnak le volt merülve a mobilja) és felvettem, valami kiéhezett faszi hang szólt bele, aztán mikor én is beleszóltam, hirtelen lecsapta, hogy bocs, téves.
Úgyhogy kösz, nem. Ebből nem szeretnék túl sokat látni és hallani, főleg annak a tudatában, hogy ez valahol mind miattam alakult ki. Nem nagy szám, egész régóta van ez, hogy egy pár napot olcsó szállókban aludjak, aminek a szomszéd szobájában tuti vagy szadomazóznak, vagy épp kinyírnak valakit, vagy épp egy havernál csövezzek. Általában egy-két héten belül mindig visszamegyek amúgy is. Eszembe sem jut már ezen depizni, teljesen hidegen érintett, ha egy kicsit le kellett lépnem. Hozzászoktam már, ahogy szerintem ők is. Néha örülnék egy normális családnak, de az úgyse lesz, minek sírjak rajta?
Szóval... ezúttal Reya volt a soros, aki bevállalta, hogy elszállásol, ez még számomra is nemrég derült ki, szóval miután lezsíroztuk, gyakorlatilag el is indulhattam, mert amúgy szinte mindig lelépés-készen álltam: nem volt sok cuccom amúgy sem, a legszükségesebbek meg elfértek egy nagyobb sporttáskában. Ha mégis kéne még valami otthonról, akkor azért hazaugrom, nagyjából be tudom lőni, mikor nincs otthon senki, vagy egyszerűen csak este megyek, mikor alszanak, és mintha ott se jártam volna. Csináltam már párszor, tuti profi betörő is lennék.
Hamar oda is értem viszonylag, szóval be is kopogtam.
- Oh, hali - köszöntem, amikor a lány ajtót nyitott és beljebb is léptem, amikor félreállt. Elvileg zavarban kéne lennem a helyzetem miatt, de... nem vagyok. Már nem. Az első néhány alkalommal így volt, de aki ennyiszer hagyja ott az otthonát és kényszerül másokhoz, az kvázi mindenhova úgy megy, mintha haza menne, még akkor is, ha először jár ott. - Nem akarok sokáig itt lógni, csak... amíg lecsillapodnak a kedélyek - biztosítottam előre, hogy ha kezdek az agyára menni, akkor nem kell kidobnia, úgyis megyek magamtól.
Amúgy nem szoktam sok vizet zavarni, csak mégse mondanám magam egy szobanövény szintjének. Egyszerűen nem való mindenkinek a velem való huzamosabb együttlakás, ezért jó előre tisztázni, hogy ne aggódjanak, úgyis hamar elhúzok, plusz még csak terv szintjén, de folyamatban van a saját kéró is.
- Mizu? - érdeklődtem felőle is, mielőtt nagyon bele kéne bonyolódni a magyarázatba. Nem szerettem elárulni, hogy mi az aktuális helyzet, maximum felszínesen, de nem állt szándékomban senkit a saját problémáimmal baszogatni, többnyire az összes haverom annyit tudott, hogy néha kicsit besokallok az otthoni dolgoktól, de ennyi, és nem is akarok most belemenni.

eredeti ▼ sylvia műve // átírta ▼ thunder


Theodore Darnley
Diákok
Play by :
⚡ Dominic Harrison
Kor :
16
Foglalkozás :
⚡ school is S H I T
Hozzászólások száma :
17

Thunder & Reya Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Thunder & Reya   Thunder & Reya EmptyVas. Jún. 02, 2019 11:47 pm


Thunder and Reya
• • Just hold my hand and tell me how everything gonna be alright

Furcsa volt nekem ez a ház, még mindig olyan idegen volt számomra, hiába voltak drága bútorok és jó ételek... A nagynéném nem bír engem és minél előbb elakart engem paterolni és végül addig rágta a nagybátyám fülét, hogy tizenhatodik születésnapomra egy házat és egy "cselédet" kaptam. Biztosan az volt a "cseléddel" a célja, hogy anyáskodjon felettem, csak főzés és takarítás után mindig az ajtón túl találta magát. Nem szerettem itt lenni, utáltam itt élni és a legrosszabb része a magány volt. Mindig egyedül voltam, egyedül voltam a szobában és egyedül voltam anya nélkül is... annyi éve, hogy meghalt. Az a ribanc pedig hatalmat tükröket vett, kitükrözte az egész házat, pedig tudja, hogy mennyire utálom őket. KURVA ÉLETBE!
Éreztem, hogy kicsit gyorsabban kapkodtam a levegőt, ahogy szembenéztem a tükörképemmel és lassan foszlányokként kezdtek el feltörni a képek... ahogyan az a férfi az anyámat... ahogyan lenyomta fejét a piszkos mosogató vízbe. Felkaptam az asztalról a táskámat, majd hozzávágtam a tükörhöz, ami hangos csörömpölés közepette széttört és darabkái a földre hullottak. Agatha kirohan a konyhából, szerintem már befejezte a főzést... - Valami történt? - kérdezi aggodalmasan majd a hatalmas tükröt nézi, ahol eddig a haját igazította. - Elmehetsz, mára végeztél! - mondom neki, miközben a legnagyobb darabot nézem. A mellkasomban elkezd elterülni a fájdalom... a sok seb felszakad és... késztetést érzek, hogy... megint... csak. Ajtócsukódás. Erre leszek figyelmes, elment. Elkezdek takarítani, most már nekem kell.
Gyors sms-ekkel később pedig már eldöntetett, hogy Thunder eljön... már csak ki kéne vinni a kukába a darabkákat. Felnyitom a szemetest és beleborítom az összeset vagyis majdnem az összeset... a legnagyobb darab valahogy a kezembe kerül és már a mosdó felé tartok, ahol a kézmosó kagyló felé tartom a kezem. - Nem szabad, hiszen leszoktál róla. - mondom magamnak, de a kezem automatikusan mozdul és végignézem, ahogyan az üveg éles vége megszakítja a bőröm folytonosságát és nyomán vér serken. Rezzenéstelen arccal figyelem a vérem, hiszen ezt a fájdalmat nem is érzem... Semmi a lelkemben lévő fájdalomhoz képest. Végül pedig gyorsan bekötözöm és ezzel egy időben kopognak az ajtónál. Remélem Ő lesz az, utálok egyedül lenni itt.
Kinyitom az ajtót halvány mosollyal az ajkaimon, majd bekötözött kezemet nem feltűnően a hátam mögé rejtem. - Üdv az új otthonodban. - kuncogok egyet keserédesen és beengedem őt.


Shreya Boleyn
Diákok
Play by :
Kailee Morgue
Kor :
16
Foglalkozás :
Sadly I'm a student
Hozzászólások száma :
6

Thunder & Reya Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thunder & Reya   Thunder & Reya Empty

Ajánlott tartalom


Thunder & Reya Empty
Vissza az elejére Go down
 

Thunder & Reya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Brooklyn-
^
ˇ