Otthon mászkálok fel és alá már vagy ötvenedszer és az órát nézem. Mindjárt tíz óra, mindjárt.... már csak negyed óra, már csak egy kicsi.... Shin gyűlöli ha korán hívogatják de most nagyon fontos megbeszélnivalóm van vele és át akarom délután rángatni hogy játszunk! Megszereztem a kedvenc játékunk exclusive csak gyűjtőknek kiadott bővítését! Végig. Kell. Játszanunk! Mellesleg egy apróságot is kérnék majd tőle, hiszen Shin valahogy mindig, mindenhová tud belépőt szerezni, rejtély hogy az ördögbe csinálja, de imádom! Nekem is meg kellene tanulnom, de utálok vsiszaélni a családom nevével csak hogy bejussak ide-oda így általában Shint nyúzom hogy szerezzen belépőket és cserébe meg hát bármit kérhet. Falazok neki, menedékjogot nyújtok, fizetem az esti fogyasztásunkat, és még pizzát is rendelek neki! Hát nem vagyok igazi barát?
Háááááá! Tíz óra egy perc! Már tárcsázok is, és szerencsére nem tűnik túl álomittasnak a hangja így rábeszélem hogy ugorjon át délután, én addig bevásárolok sört és chipset amit elnassolhatunk majd a játék közben.
Két órával később már minden készen áll, és éppen a konyhában ebédelek, amikor meghallom a csengetést. Persze hogy ismeri a kapukódot, mert szabad bejárása van ide. Ott hagyom a fél kajám, és sietek ajtót nyitni, hogy beeresszem.
- Shiiiiin. Gyere be, de örülök neked - ugrom is a nyakába azzal a lendülettel és kétszer meg is pördülök körülötte de azt hiszem ezt már megszokhatta hogy én ilyen vagyok és mindig örülök neki.
- Épp kajáltam. Van még a raguból, kérsz? - kínálom, mert kb a felét ettem meg eddig, de minden más szabad kiszolgálás. Érezze csak otthon magát. Ahogyan szokta is. Nem vagyok rossz házigazda hogy visszafogjam a vendégeimet.
- Mi a helyzet veled, hm? - huppanok vissza a kajám elé hogy én legalább befejezzem, mielőtt játszanánk vagy akármit is csinálnánk.

Oliver nem éppen az a fajta ember, aki már reggel nyolckor úton van. Tekintve, hogy az életét főként este éli, így egyes munkái is akkor végezendőek, így talán alapnak tekinthető, ha hajnalok, hajnalán esik haza. Ez pedig azt vonja maga után, hogy legalább tízig húzza is a lóbőrt. Aki azelőtt meri felkelteni, különösebb vészhelyzetet leszámítva, az halál fia. Olyan, mint egy alvó oroszlánt piszkálni. Egy alvó, fejfájásos oroszlánt. Most viszont valami miatt, nem volt olyan jó az esti kereslete, így hamarabb ette haza a fene. Ezért lehet az, hogy hajnali fél tízkor már a kávéját iszogatta és szinte az első csörgés után, kapta is fel a telefont. Igaz meg se nézte ki az, de nem kell túl sokat tippelnie, két személyt ismer, csak aki ilyenkor zaklatni tudja, abból is inkább csak az egyik teszi meg ténylegesen. S láss csodát, tényleg ő! Túl sokat nem kell győzködnie a másnak, hogy átmenjen, hiszen úgy sincs semmi dolga, addig se unatkozik. Arról nem beszélve, hogy kíváncsi mi jutott eszébe, amivel nem bírt várni, mert tudja jól, hogy alig várta már, hogy elmúljon 10 óra.
Két óra múlva már ott is áll az ajtóban, felkészülve a támadásra. Mert igen, a támadás sosem marad el a köszönés mellől. – Mellékesen, ilyet nem csak a lányoknak kéne csinálniuk?- Már nyílik is az ajtó és kedves Shuu barátja márt ott is csüng a nyakán. A tudósok azt mondják, hogy a fénysebességnél semmi sem gyorsabb, azok még biztos nem találkoztak ezzel a melírozott puli külsejű, adrenalin lökettel. – Miért van az, hogy te minden alkalommal jobban örülsz nekem, mint a saját kutyám? – vonja fel a szemöldökét egy pillanatra, de aztán csak mosolyogva követi a konyhába. –Kajáról van szó, úgy ismersz, mint aki ezt visszautasítja? – nevetve hoz is magának egy villát és vágódik mellé. Habár meg se látszik rajta, nagyon szereti a hasát, így bármi megteszi, ami egy kicsit is ehető. Felőle a szakács túl sózhatja, annyira amennyire akarja, de azt is képes megenni – persze két liter vízzel feltankolva – csak végre ne zacskós leves, vagy valami lejárós olcsó cucc legyen a közeli kisboltból. –Ezt inkább nekem kéne kérdeznem, te rángattál ide, mi kéne? – Jó, annyira nem nevezhető az rángatásnak, mert szívesen jött, de azért magától nem itt kezdte volna a napot. Szereti ő ezt a lökött torom borzot, de azért szeret egyből a tárgyra is térni, hagyjuk a körítést. –Egyébként ezt te csináltad? – bök a villájával, a kajával és reméli, csak a mutogatásból megérti a másik, hogy mit mormogott az orra alatt, mivel jelenleg olyan a pofija, mint egy mókusnak. Barátok között és kaja mellett ki ismeri az olyan elvetemült dolgokat, mint az illemszabályok? Ő annak örül, ha tele a szája, más véleménye meg nem nagyon izgatja.

Hogy lehet ennyit aludni! Nem is értem! Na jó, de mert ő máskor alszik mint más, de ettől még... én simán megvagyok akár négy órával ő meg tizennégyet is képest áthorpasztani és megőrülök mellette. Azt hiszem ezért is nem vagyunk lakótársak pedig simán lehetnénk de megölnénk egymást rövid időn belül. Alig várom hogy teljen az idő és amíg ideér addig a konyhában kötöm le magam és természetesen az okos lakás, okos kiegészítője hogy mindenhol van hangfal és mindenhol hallom a zenét ami a gépemről szól. Imádom ezt, nem bánom hogy egy fél vagyon volt, mert legalább a lakásom minden pontján bulizhatok és válthatok számot ha nem tetszik. Online bármit elérek, és letöltve is több mint háromezer szám van. Abszolút mindenféle van benne.
Egészen jól elbulizom, és már ebédelek mikor megjelenik Shin, mert ki más merne zaklatni és hallottam is hogy pittyent  kaputelefon. Ajtót nyitok és már vetődök is rá hogy körbepörögjem és behúzzam.
- Ez azért van mert a kutyád igazából egy macska és azon túl meg igazi seggfej, én meg nem vagyok az - vigyorodom el és már tuszkolom is befelé a konyhába ahol eddig hédereltem, és mikor megjegyzi hogy hülye kérdés. Szedek még a tálba és középre tolom hogy nyugodtan ehessen ő is. Nálunk ez nem probléma és az utolsó szem chipset még a szájától egy centire is képes lennék kilopni és ezzel ő is így van. Szóval nem vagyon önző és megosztom vele a kajám.
- Igen, mert fontos mondandóm van és nem akartam telefonban mondani mert tudod hátha lehallgatják. Olvastam múltkor neten, hogy az FBI random lehallgat készülékeket - mesélem neki felemás szemeimet rámeresztve.
- Megszereztem a Witcher 3 exclusive kiadását, ami limitált kiadásban jelent meg és tizenöt extra küldetést tartalmaz - csillog a szemem ahogy elújságolom neki a nagy hírt.
- Ahha, én főztem amíg vártam rád. Volt időm és kedvem szóval engem kritizálj ha nem ízlik - bár tudom jól hogy nagyjából mindenevő és mindent megeszik ami nem mozog és szalad, szóva nagy cuccra nem számítok.
- Kávét, sört, üdítőt, bort? - kérdezem ital témában mert én magamnak kávét dobok fel és ha kér akkor neki is. Tudom hogy issza, nem kell bemutatni nekem a haveromat.
- Szóval... arra gondoltam, esetleg játszhatunk egy kicsit mielőtt megkezdődik az éjjeli életed - vigyorodom el, aztán meg eszembe jut más is.
- Jah meg szívességet is szeretnék kérni. Van egy klub, kicsit olyan bdsm  témájú és nem sokára lesz a megnyitója. Oda tudsz belépőt szerezni vagy ennyire nem vagy kiterjedt? - kérdezem ahogy egy újabb falaton rágódom, és kipiszkálom a rizsszemet a nyelveim közül.

Egy hátulütője van az éjszakai életnek: akkor fekszel, mikor más már kel. Olivér is legkorábban hajnali hatkor jut ágyba, így persze, hogy harapós, ha valaki tíz előtt zaklatja őt. Jó, most lehet azt mondani, hogy vállalhatna rendes munkát, mint a többi ember és akkor jobban betudná osztani az idejét, de az valahogy nem ő lenne. Abban hol a buli? Mind unalmas, egyhangú, szokványos munka, potom pénzért. Bezzeg, ha este dolgozik az ember kétes helyeken, vagy csupán kizsebel pár részegebb embert, na, az még egész jól is mutat a számláján. Persze, ez is lutri, mert kitudja mikor mennyi lapul abban a pénztárcában.

A tegnapi este viszont jól végződött Shuu szerencséjére, mert így legalább jó kedvvel megy át hozzá és nem egy kisbaltával… Már nem mintha bántani tudná, azt az ütődöttet, de azért néha megfordul a fejében, hogy lekéne kötnie, hogy biztosan tudjon aludni. Pont ezért nem lakik nála, csak egy ócska albérletben a szegény negyedben, pedig biztos megengedné neki a másik, csak már az első nap kitudnák nyírni egymást.

Meg is érkezik a megbeszélt időpontban és habár a jó illatokat érezve, már húzná is a gyomra a konyhába, előbb egy alig hetven kilós kell leszenvednie a nyaka körül, hogy fel ne boruljon. Na, nem gyenge ő, nem azért! Csak hát semmi energiája, és még enni se evett, szóval nincs is miért hogy legyen. – Ja! Csak azért mert nem szereti a vizet, meg olcsóbb a macska kaja, attól még kutya…hm, lehet ezért nem bír annyira. – horkant, s nagyon tuszkolni se kell, repül ő a konyha felé. Már le se ült, de megindult a nyálelválasztása az illatok és a látvány hatására. Na ilyenkor nagyon szereti a másikat. Olivér sajnos nem valami nagy főzőbajnok, és valószínűleg sosem lesz az. Enni jobban szeret, mint pepecselni az elkészítésével.

Két pofára tömi is a majmot, közben ügyet se vetve a másik szavaira, hiszen az ízek kavalkádja elvonja a figyelmét tőle. Nem hiába mondják, hogy egy férfi egyszerre, csak egy dologra tud koncentrálni. –Hm, új lencsék? – kérdi teli szájjal, ahogy a másikra pislog. Ugyan nem illene, de barátok között, had legyen már az ember önmaga. Úgy is tudja a másik, hogy nem éppen az úri evésről híres. – Na, ne már! Honnan vagy, hogy?! – nyílik is tágra a szeme a játékot halva. Ennyire azért még ő se ügyes, pedig sok helyről megtud szerezni sok mindent. – Úgy ismersz, mint aki olyan is? Tudod, hogy bármit megeszek, ami kicsit is ehető… mondjuk ez különösen finom, adhatnál vacsira is. Lehet rendelni tőled kaját? –kuncogva húzza is inkább maga elé az egészet és átöleli a tálat, jelezve, hogy ő ezt nem adja, jön vele vagy így, vagy a gyomrában. –Ebben a sorrendben? – vigyorodik el, de végül marad a kávénál egyelőre. Ha később kell valami, tudja, hogy működik a hűtő. Max tart benne egy kis takarítást, nehogy a másikra romoljon itt valami.

-Hm…talán, de nem ígérem, hogy ma megtudsz verni – nyelvet ölt rá, most úgy érzi nyerő szériája van. – Tudtam, hogy lesz még itt más is… Simán tudok szerezni, ha adsz pontosabb infót róla, de remélem, nem kell kísérőt játszanom, mert én oda be nem megyek! – horkant. Köszöni, de neki így is izgalmas a szexuális élete, nem kell még megkínozni hozzá.  Sose értette, hogy ebben mit szeretnek az emberek, főként a saját haverja… De ki ő, hogy emiatt ítélkezzen? Ameddig nem vele akarja csinálni, addig nem érdekli.

Hihetetlen mennyit tud aludni, és nem is tudom én mikor aludtam egyhuzamban 6 óránál többet vagy éppen nyolcat. Az már extrém eset hogy én ennyit aludjak, mert amúgy kevés energiával sokáig működök és a kávé meg a koffein ébren tartnak egészen remekül. Shinnel szemben én nem vagyok olyan álomszuszék, és egészen korán fent vagyok már hogy összeszedjem magam az éjszakára, és elmenjek arra a megnyitóra. Persze, megvan a magam kedvenc, jól bejáratott helye, de ettől még kíváncsi vagyok. Na nem mintha nem lennék elégedett hiszen sok jó élményem kötődik a törzshelyemre is, ahol vip kártyám van hiszen a vagyonom és a szüleim miatt is kiemelt figyelem ér. Szerencsére csak olyankor élek ezzel vissza amikor ilyesmi pénzhatárhoz van valami szabva hiszen nem vagyok épp szegény legény.
Mondjuk ha már itt tartunk Shin se, de ez nem is igazán érdekel, nem azért vagyunk barátok, hanem sokkal inkább más hozott össze minket.
Leakaszt a nyakából, és betessékelem a konyhába ahová még kísérni sem kell hiszen tudja merre van a járás itt. Becsukom az ajtót és közben hallgatom.
- Attól még igazi seggfej, és nem kéne macska cuccokkal etetnek, még valami baja lesz tőle - állatbarát vagyok, mert hát lássuk be Shint is elviselem, és néha még enni is adok neki amikor erre jár vagy éppen nagyon meg akarom venni valamire. Nem szokott ellenkedni miatta túlságosan és megadja amit kérek tőle, a két szép felemás szememért.
- Ahhaaaaa. Múlt héten rendeltem pinky paradise-ról, akciós volt, ha kettőt rendelek, egy csomagot ajándékba adnak, így rendeltem egy kéket egy vöröset meg egy sárgát. A sárgát kaptam ajcsiba tök jó. Tegnap jöttek meg - és még véletlen se két egyformát tettem be, mert az túl unalmas én meg nem vagyok az, és unatkozni sem szeretek, szóval, jó ez így nekem. Akinek meg nem tetszik, az ne nézzen rá, ő veszít ezzel nem én, hihihi.
- Komolyaaaaaaan. Exclusive kiadás és egyenesen a gyártótól jött, névre szóló promó anyag! Hát nem isteni? - vigyorgom körbe a fejem. Elképesztő szerencse hogy megszereztem ezt a játékot és nem is volt igazán olcsó de megérte! Megvan az összes széria és mindent végig játszottam már.
- Nem rendelni nem lehet, de megeheted ami maradt - én már úgyis befejeztem és a világért sem venném el tőle az ételt, hiszen szeretem a barátomat. Nem hagyhatom éhezni. Elé tolom a tálat és még egy falatot lopok a kajából, és befejezettnek nyilvánítom a kajálást.
- Rendben - nevetek fel, és felteszek egy kávét, isteni finom, igazi olasz kávém van. Nem olcsó de cserébe nagyon finom, és végigseggeltem egy hétvégi barista tanfolyamot is csak úgy miért ne, és így tudok mindenféle finomságot csinálni a vendégeimnek. Azaz legtöbbször Shinen gyakorlok.
Csinálok mindkettőnknek egy finom habos cappucinot beleresztve a kávét hiszen legyen ereje is azért. Tudom jól hogyan szereti ezt a nemes itókát.
- Nem is hagynám magam, ne aggódj  - teszem elé a hatalmas bögrét, mert hát kicsiben játszon aki akar, mi nagyban toljuk.
- Jól van na, neked mindig minden sikerül, és nem akarok nyíltan becsekkolni rá, de ott akarok lenni, össze kell hasonlítanom a másik hellyel ahová járok - mosolyodom el bájosan, kivillantva a fémekkel tűzdelt nyelvem. Nekem így jó, és van ám vele kihívás, de élvezet is.
- Nem kell velem jönnöd csak szerezz nekem egy belépőt, egy vip-et. A felső szobákba kell jussak - mert alább nem adom. A szexuális életem meg nem téma, őt nem érdekli én meg nem hetvenkedek vele, de néha azért megemlítem ha volt valami kifejezetten jó vagy izgalmas.
Bekapcsolom az xboxom és előhalászoma két konzolt hozzá, és beizzítom a játékot. Mindenre elszánt vagyok és nem fogok veszíteni Shin ellen, akkor se ha ő a legjobb barátom.
- Na gyere, gyere  - invitálom meg.

Oliver élet stílusa megegyezik egy macskáéval. Reggel alszik, és este éli igazán az életét. Persze akadnak kivételek, főleg, hogy van egy kiskedvence aki felülírja a napi menetrendet, de ezt csak egyedül neki engedi meg, ha más zargatja reggel tíz előtt az halál fia. Rá sajnos nem hat semmiféle koffein, ő inkább csak az íze és a vérnyomása miatt iszik kávét is, amúgy nem segít az ébren maradásban. Ő a kávét is olyan mítosznak tartja, mint az esti meleg tejet alváshoz. Ezeket ki találja ki? Ihat ő annyi energiaitalt meg kávét, amennyit csak akar, de nem segít semmin, ahogy a meleg tej sem, mikor álmatlan. Néha azért irigyli Shuu-t, fogalma sincs, honnan van ennyi energiája, ahogy arról sincs, hogy miért is barátkozik vele. Hiszen tűz és víz jelleműek. Ennél ellentétesebbek nem is lehetnének. Egyetlen közös vonásuk az, hogy mindkettejük távol-keleti.
Szokás szerint meg is kapja a nyakába. Hiába ismeri már évek óta, ezt még mindig nem tudja megszokni. Annyira amúgy se szereti a testi kontaktust, nőkkel inkább. Ezért is akasztja le magáról a másikat és támadja be a konyhát a jól ismert útvonalon. – Shuu, nem szerethet téged mindenki, fogadd el. – neveti el magát, hiszen valamiért az a kis apró dög nagyon agresszív tud lenni, mikor meglátja. Lehet, azért mert fél tőle és őt hiszi a sátánnak, de Oli mindig jót tud röhögni a kis bestián. –De az olcsóbb is, meg adagban pont megfelel neki, minek vegyem meg azt a nagy kutya konzervet? 3 hétig én nem szagolom ott, mire megeszi. – Igen, a nagy zsebtolvajnak egy pici pamacsa van, problem? Mentségére szóljon, az utcán találta kidobva, neki meg megesett rajta a szíve, hiszen tél volt, és olyan pici volt. Ugyanúgy egyedül volt, ahogyan ő is, így magához vette, ennek meg bizony már 4 éve. Azóta Mochi hűen őrzi a lakást, míg a gazdi oda van. –Gondolom, neked már olyanod is van, ami világít a sötétben… csak, hogy könnyen rád lehessen találni. –vigyorogva forgat szemet. Ha Shuu nem lenne, ki kéne találni.
-Pff, kettőnk közül általában én vagyok a nagy mágus, ha valamit meg kell szerezni, most egészen irigy vagyok. – fújja is fel az arcát, miközben karba teszi a kezeit, játszva azt, hogy őt most tényleg vérig sértették ezzel, de ez aligha tart két percig. – Ch, pedig olcsóbban jutnék finomabb kajához, szóval ez elég szomorúúúúúúúúú. – de azért betömi a maradékot, mert hát, nehogy megromoljon itt, vagy pakolgatni kelljen. A habos csodára csak biccent, amolyan köszönet nyilvánításként.
- Most szívesen feltenném azt a kérdést, hogy csak tudnám, mit szeretsz ebben, de te meg is válaszolnád, én meg két hétig nem aludnék tőle, szóval inkább nem teszem. –motyogja az orra alatt, hiszen tény, hogy sose fogja megérteni, de a magyarázatot inkább hagyjuk. –Jó, akkor megnyugodtam. Mindjárt telefonálok is az ügyedben, csak előbb kinyalom a tányért. – tudja ő, hogy mosogató is van, de minek menjen az pocsékba?
- Várjál, hozok neked zsepit, szerintem kelleni fog. – nevetve indul is meg a doboz felé először, aztán ül csak mellé, hogy a kezébe vegye a konzolt. Nem fogja nyerni hagyni, ilyenkor megszűnik a barátság. – A földbe leszel döngölve, villás nyelvűűűűűűű

Nem is értem hogy tud így élni. Ha ennyit aludnék mint ő, nem lenne időm semmire és senkire és bizonyított tény hogy nekem a nap huszonnégy órája kevés. Annyi dolgom van és annyi tervem, meg programom hogy egyszerűen nem tudok mindenre időtszakítani és megőrülök hogy sosem érek sehová időben. Ez olyan rossz! Mi lenne ha még többet aludnék mint négy vagy épp öt óra. El se merem képzelni. Szörnyű lenne. A fél életem átaludnám. Oli meg szerintem bárhová leteszi magát két percen belül képes elaludni. Csoda hogy nem harapott oldalba hogy felmertem kelteni tíz után. Na mondjuk, hallottam a hangján hogy ébren van és bevédtem magam kávéval és kajával, de akkor is. Máskor képes lenne megenni emiatt de így büntetlenül ugorhatok a nyakába amit tudom hogy imád. Mármint nem valami nagy érintkezős fazon a szexen kívül, de sose gondolnék rá úgy és nem is moccannék rá. Ezt meg élje túl, hozzám tartozik hogy tudok neki örülni. Legalább én örülök neki, ha már más nem, és ahogy elé tolom a kajám felfújom az arcom.
- Nem, nem fogadom el! Engem szeressen mindenki! A bolyhod is! – puffogok látványosan mielőtt a főzőhöz fordulnék, hiszen többször voltam már Olinál is és a kutyája utál engem. Nem tudom miért, pedig én elég nagy állatbarát vagyok, hiszen még Olit is etetem meg néha figyelek rá mert elrángatom valami programra is. Tiszta felelős állattartó lennék de nincs igazán időm és energiám egy szőrösre. Csak szenvedne mellettem, azért meg nem kell. Ki nem állhatom az állatkínzókat.
-Jó, de macska cucc van benne. Vannak kis kiszerelésű kutyakonzervek is, meg olyan alultasakosak is mint a macskáknál amit nem kell három hétig szagolnod – válaszolok hiszen ez igaz is hogy vannak ilyen kisebb adagos dolgok. Persze, ezekből lehet. A kávéból nem, és nincs kis adag meg olyan hogy kispórolom belőle a kávét, így a habos cappuchinóba is bőven jut fekete lé. Igazából nem mintha segítene de a látszata megvan hogy kávézom és szeretem az ízét minden további nélkül. Kávé után is simán tudok aludni, nem zavar ha lefekvés előtt iszom egy bögrével. A felvetésére elnevetem magam egy kicsit de nem tudok nem egyetérteni vele hiszen tény és való hogy van ilyenem. Ami zombi fehér.
- Hát most hogy mondod van ilyen fehérkék fluoreszkálós lencsém is valahol. Szeretnéd látni? – vigyorodom el ahogy most Shin vágja be a durcát mint az előbb én tettem. Az élet nem igazságos,senki nem állította hogy az lenne és ezt Shinnek is el kell fogadnia.
- Shin rajtad kívül más is tud varázsolni, fogadd el! – dobom vissza a saját szavait ahogy hisztizik egy sort és leteszem elé a kávét hogy megihassuk. Néha ragad rám is valami Shin tudományából hogy hogyan és honnan szerezzek meg dolgokat, nem vagyok olyan elveszett mint ahogy látszom, és az energiám is végtelen, legalábbis úgy érzem.
- Lehet de nem vagyok hivatásos szakács, és hamar ráunnál a főztömre ha csak ezt ennéd. De tudod ha átjössz, nem halsz éhen, ezt azért megígérhetem – teszem hozzá, ahogy beleiszom a forró habos italomba. Jól esik, az igazi olasz szemes kávé.
- Tudom Shin, és tekintettel vagyok az érzékeny lelkedre ezért nem mondom el. Egyszerűen más az igényem és nehezebben kielégíthető de nem is lehetetlen. Majd ha megharagszom rád akkor elmesélem hogy ne tudj aludni egy percet sem – nyújtom ki rá a nyelvem. Tudom hogy ő nem ütközik meg azon, hogy villás és piercinges. Igazából szerencsére elég kevés dolgon akad fent, és egyenlőre csak ez a különös szexuális érdeklődésem nem fér be neki a mindennapjaiba.
- Köszi, te vagy a legjobb! – formázok a kezeimmel kis szívecskét neki hogy ne sokkoljam le azzal hogy megint a nyakába ugrom. Imádom hogy ennyire mindenhová tud belépőt és jegyet szerezni mindenféle megerőltetés nélkül. Csak nevetek ahogy képes és tényleg kinyalja a tányért hogy ne kelljen mosogatnom. Na nem mintha én csinálnám, imádom a mosogatógépet.
- Naaa, neked fog kelleni az a zsepi nem nekem - morgolódok cukin, ahogy összedugdosom és beüzemelem a játékot és már el is indítom hogy tudjuk egymást gyapálni. Ilyenkor nem a legjobb barátom hanem a legnagyobb ellenségem.
- Na te csak azt hiszed, enyveskezű! - vágok vissza és ha elhelyezkedett ő is, meg én is akkor rányomok a startra és szitkozódásokkal, és éljenzésekkel teli másfél óra veszi kezdetét.