Rossz - Csak érettségije van, de magasabb képzettsége nincs - Szereti a baracklekváros palacsintát - Olykor rosszul alszik
Múlt
A menhelyen vagyok, mert odahaza egyszerűen nincs ihletem a fejezet tovább írásához. Mostanában nem jut eszembe semmi, ami tovább vihetné a történetet, s ez igazán aggaszt. Egyik ötletem sem tetszik, mert túlságosan klisésnek érzem, s egyáltalán nem szeretnék lopni mások könyvéből ötletet. Ellenőrzőm az állatokat, hogy éppenséggel milyen állapotban vannak. Ahogy ránézek a kutyákra, azok baráti farok csóválással fogadnak, míg a macskák egyből próbálnak hozzám dörgölőzni. Eddig semmi baj nincs, s ez megnyugvással tölt el. A törpe nyulak felé megyek, ahol megpillantom az egyik kinyúlt állatot. Rögtön odalépek hozzá, de különösebb válasz reakciót nem mutat. Egész figyelmem arra az egy állatra terelődik, s ki is nyitom a ketrecét. Erre kapok semmiféle reakciót. Odanyúlok hozzá, s csak akkor érzékelem, hogy elég lassan lélegzik. ~ A francba! ~ kapcsolok hirtelen, hogy ezzel az állattal valami nincs rendjén. Szemfüles a neve, mert a szeménél van egy fekete foltocska a szőrében, s ettől válik igazán különlegessé. Óvatosan felveszem az állatot, aztán máris viszem kifelé, ahol a több önkéntes is dolgozik. - Valaki nyissa ki az ajtót! Ez az állat nem fogja sokáig kibírni! – szólok az egyikre, aki először azt sem tudja, hogy milyen rendezvényen van. Hogy hová sietek? Nos egyértelműen a menhely állatorvosához, aki többet ért az állatok bajaihoz, mint én érettségivel. Az egyik srácnak sikerül észbe kapnia, s én pedig a tőlem telhető módon robogok be a célomhoz, ahol ott van Kriszti. Felriad a nyugalmából, s látva, hogy éppen egy állatot tartok a kezemben, akkor rögtön rákérdez. - Mi a gondja az állatnak? Mit lehet tudni róla? – s hát mivel annyira nem vizsgáltam meg, így én csupán a legfeltűnőbb problémát ecsetelem felé. - Elég nehezen lélegzik! – ráteszem a munkaasztalára óvatosan, mikor a külön személyzeti wc-ktől megérkezik a segítője. Én ezután földbe gyökerező lábakkal figyelem, hogy mit csinálnak és tesznek a szegény állat érdekében. Olyan szavakat mondanak egymásnak, amit azelőtt életemben csupán az orvosos sorozatokban, vagy filmekben hallhattam. S ebben a helyzetben valamiért nem tudok csüggedni, s nem tudok csak úgy tehetetlenül lesni egy állat sorsát. Közelebb lépek, túllépve azon az ellenérzésen, hogy csak útban lennék. - Miben segíthetek! Mondjátok! – hangom aggódó, s erre mindketten nő létükre rám néznek, aztán egymásra. Pár pillanat eldől a kérdés, hogy nem. - Inkább jobb ha kinn maradsz Baris. – szól határozottan, s én meglehetősen rosszul esve távozom. Aggódom a kisállat sorsa miatt, mert szeretném, ha egyszer egy szerető család tagja lenne. De vajon ebben a helyzetben úgy tűnik, mint ha az teljesülne? Nem. Odakint fel-alá járkálok, miközben a többiek bombáznak a kérdéseikkel. - Meg fog maradni Szemfüles? Mi volt a baja? – vagy ezek variációi távoznak az önkéntesek szájából, azonban most jövök rá, hogy nem én vagyok az a személy, aki el tudná ezt dönteni éppenséggel. - Nyugodjatok meg! Szerintem fel fog épülni Szemfüles! – öntök erőt a többiekbe, bár jelenleg én sem vagyok ennyire biztos a dolgomba. De valakinek erősnek kell lennie helyettük is. Szerintem a menhelyen lévő dolgozók szívébe belopta magát Szemfüles a maga módján. Az állati szeretetével, ahogyan mihozzánk viszonyul emberekhez, akik nap mint nap abban a hitben gondozzák, hogy egyszer megjelenik egy rendes vevő, s megtetszik neki az állat és hazaviszi. Él bennem az a tudat, hogy csupán félrenyelt vagy kisebb gondja van és felépülhet szépen lassan. Nem így kellene végződnie. El vagyok kenődve, s pontosan ezért nem vagyok képes hazudni mások előtt, mert az arcomra pontosan kiül minden egyes érzésem. Egyszerűen nyitott könyv vagyok. Telik múlik az idő, aztán egy óra múlva kisebb mosollyal az arcán jelenik meg Kriszti. - Nyugodjatok meg, mert Szemfüles meg fog gyógyulni. – nagy kő esik le a szívemről, s egyenesen az jut az eszembe, hogy vajon Édi miként reagálta volna le azt a helyzetet? Először hirtelenjében úgy vélem, hogy helyes dolog lenne őt tájékoztatni erről az esetről, de aztán egy kicsit jobban átgondolva elvetem. Nem akarom, hogy emiatt a turnéja, vagy fellépése minősége valljon kárt. Kifújom a levegőt, aztán ellenőrzöm a többi menhelyes állatot is…
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Sokszor egészen szerencsés tud lenni, ha jókor vagyunk jó helyen, te pedig szerencsére még időben vetted észre, hogy valami baj van és egyből a nyuszi segítségére siettél, habár a későbbiekben már nem tehettél ennél többet, de úgy gondolom így is nagyon sokat segítettél. Jóllehet nincsenek meg a megfelelő végzettségeid ahhoz, ami körülötted zajlik, de ezek a papírok nélkül is tehetsz értékekre szert, és hasonlóképpen fontossá válhatsz azáltal milyen személyiséget birtokolsz. Márpedig úgy veszem észre, hogy szeretsz törődni a környezeteddel és odafigyelni mindenkire magad körül és ezek igazán fontos dolgok. Remélhetőleg a többi kisállattal már minden rendben lesz majd, ha pedig nem, te úgyis ott leszel, hogy segíts rajtuk. Még az is lehet, hogy ők adnak ihletet neked az íráshoz.
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
Kezdőlap
Remélhetőleg a többi kisállattal már minden rendben lesz majd, ha pedig nem, te úgyis ott leszel, hogy segíts rajtuk. 
Még az is lehet, hogy ők adnak ihletet neked az íráshoz.
