One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Ash & Sofia - party in the U.S.A.

Baris & Flor - Az első találkozás EmptySofia I. Basora
Today at 11:07 am



I kissed a boy and I liked it

Baris & Flor - Az első találkozás EmptyBlake W. Holden
Today at 10:36 am



Ruby and Wayne - Beautiful stranger

Baris & Flor - Az első találkozás EmptyWayne Winston
Today at 10:23 am



Work through the night - Myna & Rea

Baris & Flor - Az első találkozás EmptyMyna Rosegold
Today at 9:18 am



Játékpartner keresõ

Baris & Flor - Az első találkozás EmptyMirabell Wagner
Today at 7:44 am



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Baris & Flor - Az első találkozás EmptyRuby Dayton
Today at 12:18 am



Unexpected journey - Melrose os & Darick

Baris & Flor - Az első találkozás EmptyDarick Liam Kerrigan
Yesterday at 11:52 pm



Beköltözés az új albérletbe

Baris & Flor - Az első találkozás EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 9:48 pm



Myna történetei

Baris & Flor - Az első találkozás EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 7:29 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 27 25
Diákok 35 30
Törvényszegõk 14 25
Bûnüldözés 9 15
Hivatal 5 7
Üzlet 13 15
Oktatás 7 5
Munkások 14 9
Egészségügy 11 14
Összesen 135 145
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

Aston Miles, Aveline Everhart, Bellamy West, Darick Liam Kerrigan, Erin Watson, Leo Drom, Myna Rosegold, Thaddeus Darnell Wright, Wayne Winston, Zoya Thornton


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Baris & Flor - Az első találkozás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Baris & Flor - Az első találkozás   Baris & Flor - Az első találkozás EmptyVas. Ápr. 14, 2019 10:23 am


Baris ✫ Flor

Kicsit húzósak voltak az EPA-nál az elmúlt hetek, de már majdnem túl vagyok rajtuk. Jelentéstételi időszak után vagyunkt, és minden cégnek, vállalatnak, szervezetnek, legyen állami vagy sem, le kellett ellenőrizni a beadott jelentéseit. Ez nagyjából annyit tesz, hogy hetekig mást sem csinálsz, csak számokból álló több oldalas jelentéseket ellenőrzöl és hasonlítasz össze, hogy az adatok megfelelnek-e a valóságnak. Mentálisan annyira le tudja fárasztani az embert, hogy az szinte elmondhatatlan. Főleg, hogy eddig gyakran túlórákba is csúsztunk a kollégákkal, így amire hazaértem alig láttam, mert annyira elfáradt a szemem, arról nem is beszélve, hogy a folyamatos monitorbámulás közben ki is száradt mindig. Volt olyan, hogy még másnap is szúrt, és annyi szemcseppet el kellett használnom, mint normál esetben egy egész év alatt. Nem mondom, hogy végeztünk teljesen a feladattal, de látjuk a végét a kollégákkal, így már nem vagyunk annyira feszültek, mint korábban, mert tudjuk, be fogjuk tudni fejezni határidőre.
Lyn tegnap felhívott, hogy most szombaton be kellene ugranom a Rosába segíteni, ha ráérek. Én meg kapva kaptam az alkalmon, mert szerettem ott lenni, még akkor is, ha örülök, hogy újra a szakmámnál vagyok. Most viszont nagyon kell valami, ami kiszakít a mostani mókuskerékből, és másképpen dolgoztatja meg az agyamat, és nem kell hozzá feltétlen egy asztalnál ülöm. Az edzések és a tánc azért nem kompenzálja teljesen az olyan munkákat, amikor egész nap egy számítógép előtt ülsz, és csak a mosdóba mész ki, mert még az evést és az ivást is a gép előtt végzed.
Igaz, hogy már lassan egy éve kiléptem innen, és csak akkor jövök, ha hívnak, de nem úgy tűnik, hogy bármi is változott volna. Legalább is, ami a vendégrohamokat illeti. Reggel nyitás után pörgés van, utána kicsit lazább, majd a déli roham. Most fél kettő környékén vagyunk és nem rég ért véget a déli őrültek háza.
Jelenleg a pult mögött vagyok, mert már alig van tiszta csészénk és tányérunk, így muszáj elmosni őket, csak az a fránya mosogatógép bedöglött, és az nem segítség, hogy majd csak egy óra múlva ér ki a szerelő. Nem mondhatjuk a vendégeknek, hogy jöjjenek vissza később, ha lesznek tiszta edényeink, így marad a kézi mosogatás. Viszont jó is, hogy most itt ragadtam, mert a bartenderünk még újonc, így kell neki a segítség. Nem hülyegyerek, csak még nincs tapasztalata, és nem árt néha odafigyelni rá, hogy ne keverje össze a dolgokat. Sok fajta kávé van nem csak elkészítési módban, hanem típusra is, és neki mindent tudnia kell, ráadásul meg kell jegyeznie a személyes igényeket is. Nem keverheti össze őket, mert lehet, valaki azért kéri édesítővel a kávé, mert cukorbeteg, de a laktóz intolerancia is ok lehet arra, hogy valaki feketén kéri a presszót, és nem csak hóbort áll a háttérben.
- Nem, nem. A limonchello hot shot citromlikőrrel készül, az ír kávé whiskyvel és a corretto készül grappával vagy likőrrel - ismétlem már másodjára magam, és remélem most már tiszta Maxnek, hogy melyik milyen alkohollal készül. A látványos elkészítés nekem nem megy, de tudom, hogy melyikbe mi kell.
- Oké, azt hiszem most már megjegyeztem - mondja elmélyülten gondolkozva. Remélem valóban így van, mert itt a vendégeket nem igazán érdekli, hogy új-e még a bartenderünk, ha nem azt kapják, amit rendeltek, akkor képesek jelenetet rendezni, és a rossz hír gyorsabban terjed, mint a jó. Nem kell a negatív reklám.
- Remélem, mert nem mindenki elnéző. Sokan vannak, akik ettől kevesebbért is rendeztek már jelenetet - árulom el neki egészen halkan. Ráadásul Lyn is nagyon odafigyel a részletekre, hogy még a legkifinomultabb ízlésnek is megfeleljen minden.
Közben érkezett egy vendég, akit a nagy magyarázás és mosogatás közben észre sem veszek, pedig pont most tartottam kiselőadást, hogy mennyire figyelni kell minden részletre. Erre tessék, még azt sem veszem észre, hogy valaki bejön! A másik pincérnőnk most a hátsó részen van, ahova csak a személyzet mehet, mert a szervezete már követelte a soron következő nikotinadagot. A cigizés azon dolgok egyike, aminél sosem fogom megérteni, hogy mi a jó benne, de erre még a dohányosok sem szoktak tudni válaszolni.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
280

Baris & Flor - Az első találkozás Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Baris & Flor - Az első találkozás   Baris & Flor - Az első találkozás EmptyVas. Ápr. 14, 2019 3:34 pm

Lassan ébredek, nyűgösen köszöntöm az új napot. Nehezemre esik felkelni, de mikor megpillantom az órát, akkor tudom, hogy késésben vagyok. Mi a mai programom? Nos egy könyvesboltban fogok aláírós napot tartani a sorozatommal kapcsolatban. A három birodalom sorozat jobban mondva az egyik legjobb alkotásomnak tekintem. Kikelek az ágyból, hogy dülöngélve kicsit beessek a fürdőszobámba. Próbálok sietni, de csupán azt érem el, hogy nekivágodok az ajtófélfának, vagy leverem a fogkefém a helyéről. Nem mindenki lehet valami fitt és naprakész, de egy reggeli zuhanyzás sokat fog segíteni. Két perc langyos zuhanyzás elűzi a legmakacsabb álomvilág hatásokat a testemből, mint az álmosság és nyűgös modor. Alapos mosdás után kókusz illatot árasztok magamból, s marad hátra az öltözés és az elindulás. Meglesem a kinti időjárást, majd ennek megfelelően öltözök fel. 10 perc múlva már az utcán sétálok, s célba veszem a Rosa Italian Café -t, ahol feltölthetem magam. Éhes és szomjas vagyok, korgó gyomorral nem lenne jó üldögélni és hallgatni a rajongók szavait, kérdéseit és kéréseit. Természetesen út közben, csörög a telefonom, s rögtön felveszem.
- Hello! Itt Baris Cengiz – szólok bele, mire a válasz egy nagyon jól ismert hangtól származik.
- Ne hellózz itt nekem itt nyugodtan! Hol a francba vagy már?! Sokan várnak rád! – hangzik a könyvkiadós segítőm, aki megszervezte ezen eseményt számomra.
- Úton a hely felé, úgy 1 órát kések. – szólok vissza, beleszámítva a nyugodalmas étkezést az időbe.
- Menj a pokolba! Addig én mit fogok itt csinálni ennyi emberrel? – látszik, hogy nincs a helyzet magaslatán, ezért azt javaslom neki.
- Vetítsd le nekik azt a 1 órás videót, amit csináltunk. Vagy elhoztad magaddal egyáltalán? – érdeklődöm, mire nem érkezik válasz, csupán sokkal később egy francba. Úgy tűnik, hogy nincs nála, de nem az én dolgom kisegíteni őt.
- Nézd, eddig sem érkeztem pontosan a megbeszélt időpontra, most sem fogok. Legalább tényleg azok maradnak, akik ki tudják várni az érkezésem. Nézd a jó oldalát. – mosolygok bele a telefonbeszélgetésbe.
- Könnyű azt mondani! – én ezzel jobbnak tartom letenni a mobilt. Hamarosan megpillantom a Rosa Italian Café bejáratát, ami jókedvvel tölt el. Egy perc sem kell, s odabenn tudhatom magam. Megnézem gyorsan, hogy ezen időpontban milyen korosztály a túlnyomó többség. Lassan odasétálok a pulthoz, ahol éppen az egyik alkalmazott nő tanítgatja a kiszolgáló fiút, hogy megjegyezze az italok elkészítését. A srác teljesen új, mint a ma született bárány, míg a nő látásból ismerős. Tán régebben már láttam őt, de lehet csupán most szeretném bemesélni magamnak. Mikor nem szólnak egymáshoz, akkor én veszem magamhoz a szó jogát, s mivel törzsvendégnek tekintem magam, így én sem térek el a szokásos szövegemtől. Egyenesen a fiúnak címzem a szavaim.
- A szokásosat kérném, ne legyen több, sem kevesebb – azonban a tekintetem rajta felejtem a mosogatós nőn(Flor). Szívesen besegítenék neki, azonban most hagynom kellene, hogy kiszolgáljanak. Odanyúlok a pénztárcámért, ahol ki van már készítve az összeg, s rakom oda a pultra. annyival könnyítem meg a bartender feladatát, hogy annyit megsúgok neki.
- Ennyiből kijön az egész – ezzel egyetemben a nőről leveszem a szemem, s a fiúra tekintek. Több szót nem fecsérlek rá, inkább előveszem a mobilom, írok egy sms-t az egyik régi ismerősömnek. Ez cseppet sem különleges nap a többitől, mert mindig így szoktam cselekedni. Ha valaki ismeri a könyveim, akkor könnyen rájöhetnek, hogy ki vagyok valójában.


//Így néz ki Baris, kókusz illattal körbeölelve //

avatar
Média
Play by :
Ben Hill
Kor :
35
Foglalkozás :
Író, Állat gondozó
Hozzászólások száma :
34

Baris & Flor - Az első találkozás Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Baris & Flor - Az első találkozás   Baris & Flor - Az első találkozás EmptyHétf. Ápr. 15, 2019 5:10 pm


Baris ✫ Flor

Az elmúl hónapokban nem voltam itt, mint kisegítő, és vendégként is csak nagyon ritkán. Maga a hely nem változott, megmaradt ugyan az a hangulat, és a színvonal is változatlan. Tényleg szerettem itt dolgozni, így nem is bántam meg, hogy azóta is beugróként vissza-visszatérhetek. A változások a kínálatban történek főként és némileg az árakban, de az egyértelmű emelkedés sem állapítható meg, hiszen vannak, amik most a régihez képest olcsóbbak. Ezért nem is bánom, hogy most is a régi időpontomban érkeztem, így habár nem én nyitottam a kávézót, volt időm átnézni a kínálatot, bár az árakat már nem volt időm megtanulni.
Sok régi arc is van a vendégek között, de sok új is akad, akik azóta már törzsvendégnek számítanak. Az az öltönyös úr is a partnerével törzsvendégnek számít már, akik majdnem grappával kapták az ír kávéjukat. Jó emberismerőnek tartom maga, így egyből kiszúrtam, hogy náluk nem lenne egyszerű kimagyarázni, hogy nem szándékosan kapát rosszul elkészítve az italukat. Ezért is néztük át Maxszel az italok hozzávalóit. Sok ital van, aminem nem feltétlen utal a neve a hozzávalókra, de valahogy muszáj kötnie kell valamihez őket, de nagyon nem egyszerű, ha nem tanult eddig nyelveket, csak tanították neki.
A gyors ismétlés után vesszük csak észre az új vendéget, bár már mintha láttam volna valahol. Mostanában viszont nagyon sok új emberrel találkozok a munkámból kifolyólag is, meg az edzéseken és táncórákon, így nem merném biztosra állítani, hogy innen ismerős arca. Az viszont biztos, hogy ő törzsvendégnek tekinti magát, amivel nincs is semmi baj, az már nagyon gond, hogy már a régi vendégeimnél sem igazán tudnám megmondani, hogy mi volt a „szokásos” választásuk, mert azóta változtathattak is, ráadásul Max sincs itt még egy hete sem, tehát kizártnak tartom, hogy fejből ki tudjuk szolgálni.
A vendégünk Maxnek súgott félmondatát meghallom hiába nem áll szándékomban hallgatózni, és automatikusan a pulton heverő összegre siklik a pillantásom, majd a bartenderünkre. Max tanácstalan pillantása, amivel viszonozza a tekintetem számomra mindent elárul, teljesen leblokkolt. Így a csepegtetőre teszem a kezemben lévő csészét és közbelépek.
- Jó napot! - köszönök a legkedvesebb mosolyommal a vendégünkre, és bízom benne, hogy ki tudom hozni a kedves oldalát, hiszen nem kerülte el a figyelmemet, hogy valamiért kicsi morcosnak tűnik, legalább is számomra. De észrevettem azt is, hogy rajtam ragadt a tekintete. A magázódás pedig automatikus a részemről, mert nem rémlik, hogy összetegeződtünk volna már a múltban. - Ha elárulja nekem, hogy mi a szokásos rendelése, akkor szívesen elkészítem Önnek személyesen is - döntöm enyhén oldalra a fejemet kíváncsian várva a reakcióját. - Feltéve, ha nem szeretne valami különlegességet kipróbálni, amivel különlegesebbé teheti ezt a napot - fűzöm tovább a gondolatot abban a reményben, hogy kicsit segítőkészebb lesz, és nem kell kitalálósdit játszanunk. Néha, egy különleges étel vagy ital is ki tudja szakítani az embert a rutiból, és fel tudja dobni az ember napját, és szükség esetén átmenetileg feledtetni a gondokat. - A napokban felkerült a kínálatunkra néhány igazi kávékülönlegesség is, mint a chilis kávé, vagy a narancsos, de most kaptunk egy újfajta kókuszosat is, valamint fehércsokisat. De itt a hűtőpultban - mutatok magam mellé - is van néhány újdonság mind a szendvicsek, mind a sütemények között. Például ez az olasz almás pite - ajánlom először a hozzám közelebb eső részről finomságot - vagy ott a másik hűtőben - irányítom a figyelmét a szendvicses hűtőnkre - a grillhúsos szendvics, ami ma nagyon kelendő. - Ezek tényleg újdonságok, mert Lyn hagyott nekem itt egy olyan ital és egy étlapot, ahol ki vannak emelve (a nemcsak a számomra) az igazi újdonságok, amik most bevezető áron is vannak, hiszen valamivel fel kell ezekre hívni a vásárlók figyelmét és el kell érni, hogy ki is merjék próbálni.
Ha pedig nem tévedtem, hogy kicsit levertebb a normál állapotnál, akkor lehet még meg is hallgatom, hogy mi okozza ezt az állapotot nála, az időmből pedig most kitelik, mert tényleg nincsenek sokan. A személyes figyelem néha a forgalmat is javítja, amit a főnökasszony sosem bán, főleg, ha nem szorult más vendég emiatt a háttérbe.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
280

Baris & Flor - Az első találkozás Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Baris & Flor - Az első találkozás   Baris & Flor - Az első találkozás EmptyKedd Ápr. 16, 2019 7:16 pm

A bartender srác teljesen lefagy, amit elfogadok, mert senki sem lehet minden helyzetre felkészülve. Neki úgy látom ez még túlságosan nagy falat. Ehelyett az elébb vizsgált mosogatós nő veszi át a helyét pillanatok alatt. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, majd köszönését viszonzom. Az illem megkívánja.
- Jó napot! – nos igen, egy szép mosoly velem is feledteti a nem olyan régen elhangzott kellemetlen beszélgetést. Nem veszem le róla a szemem, sokkal inkább a belőle áradó kisugárzást figyelem. Pompás teremtés. Emellett mikor elmondja, hogy ha elmagyarázom, hogy mi a szokásos rendelésem, akkor személyesen el fogja nekem készíteni.
- Csak most? Vagy minden más alkalomkor is? – csapok le a lehetőségre, mert jobbára a szokások rabja vagyok. Szeretek ugyanazokkal az emberekkel beszélgetni, ha megszoktam őket. Reménykedek, hogy be tudom vonni őt ebbe a körbe. Persze tudom, hogy nem fog itt lenni a hét minden napján, sőt ott vannak a fránya betegségek és személyes ügyek is.
- Tö..- fojtja ügyesen  belém a szavakat, hogy megmutassa mi minden elérhető a mai nap során. Különböző kategóriákat mond, így észnél kell lennem, hogy az ő személyes bűvkörébe ne essek. Arckifejezésem jól láthatóan változik, hogy bizony sikerült átgondolásra késztetnie a rendelésemmel kapcsolatban. Nem, ettől nem igazán leszek dühös, sokkal inkább izgatott. Másképp történik, mint a szokásos helyzet, ami végül történetek millió lehetőségét tartogatja.
Ha befejezi a beszédet, akkor kénytelen vagyok újra elkezdenem a gondolatsort.
- Török kávét kérnék, kardamon és narancs fűszerezéssel, mellé pedig kipróbálnám azt az olasz pitét. Két darabot kérnék az utóbbiból, már ha lehetséges. – mesélem el a kívánságom, s most én vagyok bajban, hogy vajon kijövök abból a pénzből, amit előre adtam, vagy tökéletesen kijövök belőle?
A nőre pillantok, mert egy jó időre az olasz pitére került a tekintetem. Ha találkozik egy pillanatra, akkor rámosolygok, majd pittyen a mobilom. Elveszem a tekintetem róla, hogy megnézzem az üzenetet.

Baris, elég sokan csalódott képpel távoztak a könyvesboltból.”

Elhúzom a szájam szélét, mert erre mi mást tudnék reagálni? Lehet sikeres író vagyok, de tény személyes találkozókban pocsék. Eddig a legtöbbet lekéstem. Ideges mozdulattal nyomom ki a telefonom képernyőjét, mert ez a könyvkiadó munkatárs sem egy kellemes alak. Magamban már múltkor eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha egy másikkal szerződnék le? Egy fájdalmas sóhaj tör fel ajkaim közül, aztán ránézek az engem kiszolgáló kedves teremtést. Nehéz az élet, de talán nincs minden veszve. Gyorsan visszalépek mobilomba, s a következőt válaszolom a munkatársnak.

Ajánlj közös fotót nekik, úgy biztosan többen fognak maradni. Ráadásul este 10-ig szervezd le nekem az egészet.

Elküldöm az üzenetet, de csupán az esélytelenek nyugalmával. Elrakom végül a mobilom, s kifelé kezdek el nézni. A kávémat biztosan nem fogja olyan gyorsan teljesíteni a nő, mint a két sütit. Végül erőt veszek magamon, s még bármit felfoghatnék már bemutatkozom neki.
- Baris Cengiz – jól hallhatóan ejtem ki a szavakat. Nem nézek körbe, hogy egyáltalán ki az felismeri a nevem itt a kávézóban.

avatar
Média
Play by :
Ben Hill
Kor :
35
Foglalkozás :
Író, Állat gondozó
Hozzászólások száma :
34

Baris & Flor - Az első találkozás Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Baris & Flor - Az első találkozás   Baris & Flor - Az első találkozás EmptyCsüt. Ápr. 18, 2019 2:07 pm


Baris ✫ Flor

Maxet most nagyon mély vízbe dobták, és még látszik rajta a tapasztalatlanság, de szerintem majd megszokja, hogy nem szabad leblokkolnia. A pánik a lehető legrosszabb; mondom én, aki hajlamos a pánikrohamokra, de ez nála biztos, hogy el fog múlni, ahogy egyre többet fog tudni. Minden esetre most én mentem a menthetőt, és egy ideig még mindenki elnéző lesz vele, legalább is a kollégák, a vendégek már nem biztos, de ez is személyenként változik. Bár úgy látom, a mostani vendégünk nem veszi személyes sértésnek ezt a kis fennakadást. Hiába van barátom, meg kell állapítanom, hogy nagyon helyes és nagyon jól áll neki a mosoly, amit viszonzásképpen küld felém a köszönéshez.
Amikor még minden nap itt dolgoztam, valahogy a vendégek hozzászoktak, hogy a mindennapjaik része egy latinos temperamentumú lány, de kezdetben, valamiért nagyon szokatlan jelenségnek tekintettek, pedig itt, New Yorkban nagyon sok a latin származású ember él. Ezt a kezdeti csodálkozást vélem most felfedezni a vendégünkön is, aki mióta megszólítottam le sem veszi rólam a szemét. Ez viszont kényelmetlenül is érint, mert nem szeretek a figyelem középpontjában lenni, főleg nem idegenek figyelmének a középpontjában, de megpróbálom ezt elrejteni előle.
Az enyhén talán pimasznak is számító kérdésének hallatán egyből rájövök, hogy magas labdát dobtam, amire egyből le is csapott. Viszont, annak ellenére, hogy szeretek a vendégek kedvében járni, és valahol ez elvárás is a vezetőség részéről is, most (már) ezt a kérést nem igazán áll módomban teljesíteni. A figyelem miatti kellemetlenséget legyőzve kedves mosollyal utasítom részben vissza a felkérést. - Én itt most már csak beugró vagyok, és elég ritkán vagyok itt, mint felszolgáló. Valamint abban is bízunk, hogy a kolléga - nézek mosta bartenderünk irányába - egy-két héten belül teljesen beletanul az itteni dolgokba - utalok most a törzsvendégek egyedi ízlésére is -, és magabiztosan fogja uralni a helyzetet - ezzel együtt küldök egy bíztató mosolyt Max felé, bízva abban, hogy a vendégünk figyelmét is kicsit elterelhetem magamról.
- Minden megteszek azért, hogy így legyen - mosolyog az újoncunk is kicsit félszegen.
- De azt megígérhetem, hogy, ha legközelebb, amikor itt vagyok, én fogom felszolgálni a rendelését - teszek azért valami bíztató ígéretet, még, ha érzem is rajta, hogy nem erre számít.
Annak ellenére, hogy soha nem végeztem sem kereskedelmit, sem vendéglátóit, elég jó a rábeszélő képességem, amit elsősorban akkor szedtem magamra, amikor még a suli mellett dolgoztam ilyen helyeken. Lehetőség szerint úgy kell az újdonságokra felhívni a vendég figyelmét, hogy ne nyomjuk el a választási lehetőségét. Az egyik volt munkáltatóm mindig azt mondta, hogy az igazán jó vendéglátósok mindig egy kicsit simlisek, és igaza volt. Bennem ez valahol megvan, de amennyire lehet, nem használom, most viszont úgy tűnik, hogy mondandóm mégis hatással van az úrra. Legalább is az arcán azt látom, hogy átgondolja, hogy mit is szeretne kérni.
A kért kávét nagyon furcsállom itt, de azért előveszem az itt töltött idők emlékeit, hogy felidézzem, hogyan is készül az igazi török kávé. Tényleg meglepődtem ezen, mert az amerikaiak nem igazán isznak ilyen erős kávét, az olaszos helyeken is inkább a cappuccinót választják. - Persze, hogy lehetséges - nevetem el kissé magam, mert valamiért olyan abszurdnak tűnik, hogy egy ilyen rendelés nem lehetséges. - Azonnal adom a két szelet pitét - mondom mosolyogva, és előveszek egy tányért, amin majd fel tudom szolgálni a süteményeket.
- A kávéra kicsit várni kell, amíg elkészül, addig is jó étvágyat - teszem elé a tányért a pitékkel viszonozva a mosolyát, és elkezdem elővenni szükséges eszközöket a török kávéhoz. Még, hogy nem volt átalakítás! Itt semmi nem ott van, ahol régen volt, legalább is a cezva biztos, hogy nem. Még szerencse, hogy Max azért nem ma kezdett, így a kezem alá készíti az eszközöket és a hozzávalókat is. A török kávét hagyományosan úgy készítik, hogy a cezvába előre bele teszik az elkészíteni kívánt kávéadaghoz tartozó mennyiségű vizet, kávét és cukrot, és ezt főzik össze lassú kevergetés mellett. - Cukrot, mennyit kér bele? - tartom kicsit fel a kockacukortartót jelzésképpen, hiszen éppen a telefonja vonja el a figyelmét, így ha még nem is teljesen hallotta a kérdésemet, amint felém néz, egyértelmű lesz számára, hogy mi felől érdeklődtem az imént. Az arcából ítélve viszont nem a legjobb híreket kaphatta, de én nem fogom szóba hozni, hogy észrevettem, hiszen nem tartozik rám.
Miután elárulta, hogy hány cukorral - vagy a nélkül - szeretné a kávéját, lassú kevergetéssel el is kezdem készíteni a rendelése másik részét is. Ebben a holt időben viszont van lehetőség a beszélgetésre, főleg, hogy úgy tűnik, marad a pultnál a hátrébb lévő asztalok helyett. Idő közben mindenki belemerül a munkájába és a gondolataiba. Én a kávékészítésbe, Max elnézést kérve az öltöző felé indul, a vendégünk pedig látszólag a telefonjába és a gondolataiba. Kicsit váratlanul is ér, hogy bemutatkozik, de mosolyogva fogadom és viszonzom. - Flor Sanchez Moreno vagyok - és mire végig gondolom, hogy lehet, nem kellett volna a teljes nevemet elárulnom, már késő, de erősen bízom benne, hogy nem lesz a későbbekben sem bajom belőle. Kicsit el is gondolkozok a nevén, mert valahonnan ismerős, de nem tudok rájönni, hogy honnan. - Ne haragudjon - kérek előre is elnézést -, annyira ismerős a neve, de nem tudok rájönni, hogy honnan? - tűnődök hangosan is, hátha ki tud segíteni, hogy miért ismerős annyira a neve.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
280

Baris & Flor - Az első találkozás Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Baris & Flor - Az első találkozás   Baris & Flor - Az első találkozás EmptySzomb. Ápr. 20, 2019 8:16 am

- Szóval most már csupán beugró… - gondolkozok el a szavain, s próbálom elképzelni a helyzetét. Talált magának jobbat, de még kisebb ideig itt tölti az idejét, hogy utána tovább álljon? Nem most fogok rákérdezni az elején, de a későbbiek folyamán biztosan. Mindennek megvan az oka, úgy mint a krimi könyvekben a gyilkosság. Mikor a bartenderre tereli a figyelmet, akkor a srácra nézek. Pár pillanatig abba gondolok bele, hogy milyen lesz, amikor ez a bartender igazán belejön a kiszolgálás apró trükkjeihez.
- Ez sok dologtól függ, hogy miként fog sikerülni. De igen jó lenne látni, hogy beleszokik ebbe az egészbe. Sok sikert – szólok neki, majd aztán visszatérek a kellemes társaságomhoz. Sokkal érdekesebbnek találom a bájos teremtést. Mikor az újonc megszólal, akkor csak mosolygok, de több szót nem mondok az irányába.
- Khhmm... kisasszony, én nem várnám el magától, hogy ilyen ígéretekbe bocsátkozzon. Nem biztos, hogy itt futunk össze, vagy lehet összefutunk már. Csupán akkor lehet igazán biztosra menni, ha mindkét fél áldoz az idejéből és kölcsönösen lebeszélik egymással.
- Ne vegye a szavaim támadásnak, csupán magamról tudom, hogy nem tesz jót az emberi lélek az ilyesmi, főleg úgy, hogy képtelen az ígéretét betartani. – kisebb időre elfordítom a fejem, miközben abban reménykedek, hogy nem veszi magára túlságosan az ilyen szavakat. Csupán védeni szeretném a sérüléstől, mert jól emlékszem én is arra a felemre, mikor ígérgettem mindenkinek fűt és fát, aztán nem úgy alakult az egész. Én éreztem rosszul magam a végén, s akkor jöttem rá erre a bölcsességre, amit most megosztottam a nővel. Mikor mondja, hogy lehetséges, akkor rögtön nyugodtabbá válok. A mai napom, akkor jobban fog indulni.
- Köszönöm, igazán életmentő. – hamarosan megkapom a pitét, így hozzálátok az étkezésnek. Finoman fogom művészi ujjaim közé az egyik szeletet, majd egyet harapok az első szeletembe. Hagyom, hogy érvényesüljenek az ízek a szájamban, főleg mikor jól karban tartott fogaimmal őrlöm pépesebb formába. Finom, sőt kétségkívül ilyet még sosem ettem. Mikor érzékelem, hogy az ápolt szakállamba beletapad egy-egy ételmaradék, akkor szólalok meg.
- Kérhetnék szalvétát? – ha megkapom, akkor egyet elvéve alaposan, macskásan megtörlöm a szám és a szakállam. Egyelőre nem kezdek bele a második szeletbe. Sokkal inkább belemerülök a mozdulatai nézésébe, hogy próbál engem kiszolgálni, csak éppenséggel kisebb gondba ütközik. Valószínűleg át lett rendezve az eszközöknek a helyzete. Ez eltart egy darabig, így most először fordítok hátat a pultnak, hogy kifelé kalandozzon el a figyelmem. A bájos nő szavai rángatnak vissza hozzá, így megint őt leshetem.
- Nem kell bele cukor, én anélkül iszom. Senki sem gondol bele a világon, hogy mi mindent cukrozunk és valójában annak édes hatásához vagyunk szokva. – osztom meg vele a saját nézetemet, s megtoldom még a következővel.
- Természetesen vannak bizonyos dolgok, ahol szükséges a cukrozás. – belepistulok ezután egy kisebb időre a telefonomba, mert fontos azzal a könyvkiadós emberrel együttműködni. Azután úgy vélem, hogy érdemes lenne bemutatkoznom neki, így elárulom a nevem. Meglepődik ezen, de viszonozza a gesztust, aminek én egy kellemes mosollyal reagálok le.
A következő kérdése hallatán csak nyugodtan válaszolok.
- Én lennék az a krimiíró, aki az utóbbi időben kezdett egyre felkapott lenni, Baris Cengiz. – magyarázom el neki, s már a helyzet sokkal másabb. Nem egy olyan személlyel beszélgetek, akik jól hallattok felőlem, de mégis valamiként megragadtam a fejében.

avatar
Média
Play by :
Ben Hill
Kor :
35
Foglalkozás :
Író, Állat gondozó
Hozzászólások száma :
34

Baris & Flor - Az első találkozás Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Baris & Flor - Az első találkozás   Baris & Flor - Az első találkozás EmptyVas. Ápr. 21, 2019 10:44 am


Baris ✫ Flor

- Igen - erősítem meg a dolgot. Tudom, hogy ez sokak számára furcsán hangzik, hogy valaki csak beugró egy ennyire forgalmas és jól menő helyen, pláne, amikor megtudják, hogy egy teljesen normális állásom van. Viszont megkedveltem a főnökömet, Lynt, és, ha az időm engedi, akkor nem tudok neki nemet mondani, na, az nem azt jelenti, hogy kihasznál, csak, ha megszorul, akkor számít a segítségemre, és nem szívesen hagyom cserben. A másik, részben nem is annyira mellékes dolog pedig, hogy itt általában jók szoktak lenni a borravalók is, ami egy egészen jó fizetésre jön pluszban.
- Köszönöm - néz kedvesen Max a vendégünkre, amikor „sok sikert” kíván neki.
Régen megtanultam már olvasni az emberekben, és a szavai talán a magázódás miatt tűnnek legelsőre kicsit élesebbnek, mint két idegen között elsőre szükséges lenne, de sem a hangján, sem tartásán és arcvonásain nem látok támadó vagy számon kérő magatartást, amikor rá kapom a pillantásomat. - Az ígéreteket betartani nem mindig egyszerű, mert sokszor tőlünk független okokból hiúsulnak meg. De éppen ezért sem szoktam soha olyan ígéretet tenni, amit nem tudok biztosan teljesíteni - reagálok kedves mosollyal a mondandójára. Azt már csak gondolatban teszem hozzá, hogy még így is elő szokott néha fordulni olyan váratlan dolog, amit képtelenség előre látni, de olyankor már általában tudom a másik fél elérhetőségét, és a legbiztosabb módon tájékoztatom, hogy változás állt be a megbeszéltekhez képes, még akkor is, ha csak öt-tíz perc késésről is van szó. - Ezek szerint Ön, a szívér veszi, ha nem tudja tartani pontosan az ígéreteit? - kérdezek rá kicsit költőien, és, ha megerősíti az előbbi meglátásomat, folytatom a megkezdett gondolatmenetemet. - Manapság sajnos ritka az ilyen szemléletű ember, de örülök, hogy még vannak ilyenek - mosolygok rá szívből, mert mindig örülök, ha ilyen emberekkel találkozok, még ha csak futólag is. Reményt ad, hogy a világ nem teljesen romlott, és vannak még jó emberek.
Csak egy megértő mosollyal válaszolok hálálkodására, amit az elé helyezett pitékért ad. (Úgy tűnik a kistányér felém eső résére helyezett villát nem vette észre, de az is lehet, hogy csak így esik neki jól, amit meg tudok érteni, mert vannak ételek, amiket én is jobban szeretek evőeszköz nélkül fogyasztani.)
Egy pillanatra értetlenül nézek, amikor szalvétát kér, mert a pulton mindig hagyunk legalább egy szalvétatartót, hogy mindig legyen kéznél, sosem lehet tudni alapon. De, amikor felé fordulok, egyből látom, hogy mi a hiba: amikor letöröltem a pultot levettem róla mindent, de vissza már csak a tálcát raktam a cukorral, édesítővel és az elviteles poharakhoz tartozó keverő pálcikákkal. - Elnézést! - kérek gyorsan bocsánatot a hibáért, és vissza is rakom a pult felső részére a szalvétatartót a szalvétákkal. - Parancsoljon, - teszek néhányat a keze ügyébe, - és itt lesz a többi, ha még szükséges - mutatok a tartóra, hogy innen vehet szabadon. Úgy látszik jobban kijöttem a gyakorlatból, mint elsőre hittem, hiszen az ilyen apró nüánszok nem voltak régebben rám jellemzőek.
A következő fennakadásom, hogy néhány, viszonylag ritkábban használt eszköz, elkerült a régi helyéről, így csak segítséggel találom meg őket. Ezeket most reggel nem mutatták meg, mert senki nem gondolta, hogy én kávét fogok készíteni, főleg, hogy vendégnek. Meg van engedve néhány adag kávé a dolgozóknak is, amit mindenki szívesen fogad a vezetőségtől. Volt néhány ínyenc kolléga és kolléganő, akik kizárólag minőségi kávé voltak hajlandóak fogyasztani, de én sosem voltam ilyen. Nálam a kávé erős és nem cukorral készül, a többi már nem lényeg; felőlem lehet, sima fekete, de akár hidegen is megiszom, ha azon múlik, hogy a szervezetembe kerül-e vagy sem.
- Valóban - értek egyet vele a „túlédesített világ” nézetével. - Viszont, néha olyan plusz löketet tud adni a cukor, ami némely esetben szükséges, amíg a kávé is kifejti a hatását - árulok el egy olyan érvet, amivel még régen, egy kedves barátnőm mondott az erősen cukros kávéja mellett. - De persze ez nem jelenti azt, hogy egészséges vagy nem a fogyasztói társadalmat erősíti a finomított cukor fogyasztásának erőltetése. - Sajnos kevesen tudják, hogy a túlzott finomított cukorbevitel mennyi egészségügyi problémát okoz, de kellemes meglepetés, hogy a mostani vendégünk a „kevesek csoportját” erősíti. Beszéd közben pedig lassan kevergetve készítem a cukormentes, kardamomos és narancs törökkávéját.
- Nem kell teljesen megvonni, csak figyelni kell, hogy mennyit fogyasztunk belőle - értek egyet vele ismét. Majd ismét a telefonja vonja el a figyelmét, így én is jobban tudok figyelni a saját munkafolyamatomra, mert lassan elkezdett megjelenni a hab a kávé tetején, amit majd lassan le is kell szedni róla az előre kikészített pohárba.
Tudom, hogy az illem úgy kívánná meg, hogy rá figyeljek miközben beszél, de lassan ismét felforr a kávéja, így a szememet inkább azon tartom, mint a vendégemen, mert nem akarom elrontani. Krimi író… Én csak lightos krimiket olvasok, mert a saját életem is elég rémisztő, és bőven elég az abból szövődő rémálmok miatt aggódnom, és nem igazán szeretném, hogy egy izgalmas könyv miatt is álmatlanul kelljen forgolódnom éjjelente. De akkor honnan ismerős? Ja, megvan! - Az egyik kolléganőm nagy rajongója, már harmadjára olvassa az utolsó könyvét - mondom mosolyogva mielőtt még végiggondolhatnám, ahogy eszembe jut, honnan is hallottam már a nevét. - És meg is ígértem neki, hogy én is elolvasok egy nem túl rémisztő kötetet - adom a tudtára, hogy miért is ragadt meg a fejemben a neve végső soron. - Esetleg tudna egy ilyet ajánlani? - érdeklődök tőle kedvesen. Közben pedig elé helyezem az elkészült török kávéját. - Egészségére! - mondom neki mosolyogva.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
280

Baris & Flor - Az első találkozás Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Baris & Flor - Az első találkozás   Baris & Flor - Az első találkozás EmptyHétf. Ápr. 22, 2019 10:56 am

Xkep

Flor & Baris Játéka

Megerősíti azon állítást, hogy beugró. Engem egyáltalán nem zavar, sőt ha jobban megvizsgálom a beszélgető partnerem, akkor én egyáltalán nem tudnám itt elképzelni. Ennek ellenére mégis itt van, aminek okát nem tudom, s nem szeretném erőltetve megtudni. Tovább lépek, hogy egy kisebb időre Maxre nézzek, aki általában itt lesz, ha a nő nem is. Sok sikert kívánok neki a betanuláshoz, amit hálásan megköszön. Az elsődleges társaságom megszólal, így már el is felejtem a srácot.
- Igen, az ígéreteket nem könnyű betartani. Én meg egyáltalán nem szoktam ígéretekbe bocsátkozni, mert azt érzem, hogy egyáltalán nem egészséges. – a mosolyára hasonlóan válaszolok, de csakis a barátságos fajtából. Elhallgatunk mind a ketten, de nem érzem úgy, hogy a ez kínos lenne mindkettőnk számára. Vannak mások, akiket ki kell szolgálni, így nyugodtan figyelhet rájuk. Szerintem a vendégek közül sokan jelentkeznének be inkább hozzá, mint Maxhez.
- Pontosan olyan vagyok, hogy igen csak a szívemre veszem. Sokan úgy vélik, hogy nem egy nagy dolog, de a váró félnek sebet ejtünk a szívén. Arról nem beszélve, hogy raboljuk a becses idejét. Bár mai nap során én szintén abba a hibába estem, hogy megígértem a könyvkiadómnak, hogy egyik könyvesboltban ott leszek időre. Már 1 órája ott kellene lennem, de mégsem vagyok ott, hanem itt. Az egész napom csúszik. S nem csak az enyém, hanem mindenkié, aki arra vár, hogy megjelenjek és alá dedikáljam a könyveiket, amiket vásároltak. Nehezen lépek túl ezeken, főleg ha azután azzal fenyegetőzik a könyvkiadó, hogy biztosan el fognak pártolni tőlem az olvasóim. – fejtem ki teljesen a ma fennálló helyzetet, hogy elég életszerű példának hasson a számára. A mosolyában fürdök, de jó látni, hogy egy alapjában ilyen kellemes társaságom van, míg túllépek a ma reggelen. Türelmesen nézek rá, s megvárom, hogy meglássa mi hibázik. Benyúlhattam volna a pulton túlra, hogy onnan halásszak ki magamnak szalvétát, de szerintem a hely tulajdonosa nem nézné jó szemmel, ha egy idegen túllép a hatáskörén.
- Nincsen semmi gond. – mikor megkapom a szalvétát, akkor finoman megtörlöm magam, hogy ne nézzek úgy ki, mint egy konyhamalac egy alapos sár dagonyázás után.


Baris & Flor - Az első találkozás Barisc


Ykep
Türelmes vagyok a kiszolgálómmal, annak ellenére, hogy ketyeg az idő. Az itt tartózkodásom ideje hamarosan elfogy, mármint ha pusztán belegondolok, hogy mikor kell tovább induljak, hogy elérjem azt a bizonyos könyvesboltot. Fájdalmas sóhaj tőr ki az ajkaim börtönéből, de szerencsére van itt egy nő, aki képes még egy időre feledtetni velem ezen akadályok megmászását. A cukorról kezdünk el beszélgetni, ami érdekes téma. Sok ember cukorbeteg, szerencsére én nem tartozok közéjük. Egészségesen táplálkozok, s olykor bűnözök csupán.
- Igen, ha az embernek fontos az, hogy hamar energiához jusson egy picit, akkor nem árt jól megcukrozni. – értek vele egyet, de számomra attól még ugyan úgy megfoghatatlannak hat ez a módszer.  Hagyom ezután kibontakozni Flort, hogy elmondja a saját véleményét. Egy egészséges beszélgetéshez szerintem hozzátartozik, hogy hagyjuk a másik félt úgyszintén kibontakozni. Megfelelő alkalomnak találom, hogy hozzálássak megenni a másik szelet pitém, amit tőle kaptam. Ráadásul a mobilom elvonja a figyelmem.
Mikor segítséget kér tőlem a nevemmel kapcsolatosan, akkor természetesen elárulom magam, hogy honnan lehetek ismerős számára. Látom egyből megvan a folytatása a beszélgetésünknek, aminek én csupán örülni tudok. Hamar megtudom, hogy a barátnője nagy rajongója a könyveimnek, s azt szintén megtudom, hogy mennyire szeretik újra olvasni az egyes köteteim. Pozitív visszajelzés, azonban ettől nem fogok elszállni magamtól.
- Megint témánál vagyunk, mármint az ígéreteket illetően. – további szavai hallatán mosolyt küldök felé, de attól függően gondolkozok.  Eszembe jut az elsőként befutó kötetem, az még igencsak megfelelne az ő világának.
- Ez esetben az első befutott kötetem lehet a megfelelő, aminek hamarosan lesz amolyan folytatólagos kötete. – árulom el neki, ezt a hétpecsétes titkot. Vagyis valójában nem igazán szeretek titkolózni, ha ilyesmiről van szó.
- Szóval a kötet címe, Bűntett vagy vezeklés. – eszembe jut, hogy van otthon egy kevésbé fogatott saját példányom, vagyis, amit legelőször jött ki a nyomdából. Saját könyveimet nem szoktam olvasni, így felajánlom neki a lehetőséget.
- Esetleg oda tudom adni, ingyen a saját példányom a könyvből. Teljesen új, nem forgattam. Csak úgy porosodik a polcomon. – megkapom a kávémat, amihez kapok egy igazán, magával ragadó mosolyt is. Nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg úgy simán.
- Mondták már, hogy kellemes a kisugárzása, főleg mikor mosolyogni látják?

avatar
Média
Play by :
Ben Hill
Kor :
35
Foglalkozás :
Író, Állat gondozó
Hozzászólások száma :
34

Baris & Flor - Az első találkozás Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Baris & Flor - Az első találkozás   Baris & Flor - Az első találkozás EmptySzer. Ápr. 24, 2019 9:13 am


Baris ✫ Flor

Vendégünk nagyon kellemes beszélgető partnernek bizonyul, így nem is bánom, hogy most nincsenek annyian a kávézóban. Ráadásul idő közben a kolléganőm is visszatért és rendezi a számlát az éppen most távozni készülő vendéggel, ami azt jelenti, hogy én maradhatok egyelőre a pult mögött.
- Lehet ezt nekem is meg kellene tanulnom - tűnődök mosolyogva, mert én néha túl könnyen ígérek meg dolgokat. - Bár néha egy-egy ígérettel lehetőségünk nyílik új dolgokat kipróbálni vagy felfedezni - érvelek egy kicsit, hogy néha egy ígéret segít kinyitni egy új ablakot a világra, csak jól át kell gondolni, hogy mit ígérünk.
Egy kicsit furának hangzik, amit most megoszt velem, hogy a szívére veszi a be nem tartott ígéreteket, még akkor is, ha az nem az ő sara, viszont most is várják a rajongói, és még sem látom rajta, hogy nagyon kapkodna, vagy próbálna siettetni. Az viszont számomra határozottan új információnak számít, hogy befutott író, ráadásul ma dedikálást tart. Én nem követem az ilyen eseményeket, de valószínűleg Ryan, aki vigyáz rám, is leszedné a fejemet, ha egy ennyire zsúfolt helyen próbálnék egy aláírásért szobrozni órákig. Még a bulikat is nagyon rossz szemmel nézi, pedig ott általában már mindenkit ismerünk. - Na, igen, egy reggeli csúszást nagyon nehéz behozni és visszarázódni az eredeti kerékvágásba - húzom el kicsit a számat jelezve, hogy ebben azért nekem is vannak kellemetlen tapasztalataim. - Mondjuk így tényleg nagyon sok rajongó csalódhat, de szerintem a megfelelő módszerekkel és egy kisebb plusz áldozattal visszaszerezhető a szimpátiájuk - próbálok egy kis reményt adni neki, hogy még nem biztos, hogy minden elveszett. Tényleg nem tudom, hogy hogyan működnek az ilyen dolgok, de lehet, ha pénzért dedikál, és egy pótot szervez alacsonyabb árért, vagy közös képet is ígért a következőhöz, akkor mindenki megbocsát neki. - A kiadódnak meg egyébként nem hiszem, hogy nincs valami ’B’ terve az ilyen esetekre, mert biztos sok más író, ezt rendszeresen és szándékosan játssza el ezt, ha pedig csökken az olvasottság, akkor ők is buknak rajta - érvelek a kiadók profithajhász oldaláról. Azt már nem akarom kimondani, hiszen még nem ismerjük egymás túl régóta, hogy, ha meg sincs felkészülve a kiadó ilyen helyzetekre, akkor lehet, váltania kellene.
Csak egy hálás mosollyal köszönöm meg, hogy nem csinál gondot a szalvéta hiányából. Sajnos sok vendégnek már ennyi is elég, hogy egyből a vezetőséget követelje. Ez a hátulütője, hogy az Upper East Site kellős közepén vagyunk; egy csomó elkényeztetett, gazdag és befolyásos vendég is megfordul itt, akiknek még akkor sem mernek ellent mondani az emberek, ha azt állítják „az ég zöld”, csak helyeselnek nekik. Ezeket a helyzeteket is meg kell tanulni kezelni, de néha elképesztően nehéz. Így kellemes meglepetés, hogy a mostani vendégünk nem ilyen, főleg annak fényében, hogy ezek szerint, befutott író.
Mivel megosztotta velem, hogy bizony szorítja az időbeosztása, próbálom minél gyorsabban kiszolgálni, de a sietség nem mehet a minőség rovására. A török kávét pedig nem szabad nagy lángon, gyorsan készíteni.
Látom az arcán az örömöt, amit az EPA-s kolléganőm rajongása vált ki belőle. Számomra viszont az a pozitív, hogy nem látok az arcán, testtartásán semmi arra utaló jelet, hogy ettől a plusz infótól, most el akarna szállni az önbizalomtól. - Egy könyv elolvasásával azért nem veszíthet senki semmit - mosolygok rá kicsit hamisan, - sőt, ha igazán megfog, akkor csak nyerhetünk vele - osztom meg vele, hogy ezen az ígéreten én annyit nem bukhatok, de szerintem a kolléganőm sem. Ha nagyon durva lenne, és érezném, hogy érzelmileg nagyon megviselne, úgy sem olvasnám tovább.
- És ez mennyire publikus információ? - kérdezek rá egyből, hogy ezt nekem mennyire kell titokban tartanom, mert ha valóban megfog a könyv, akkor nem hiszem, hogy külön figyelmeztetés nélkül ne kottyintanám el a kolleginámnak.
- Ezt azonnal fel is fogom írni, mert már a címe is nagyon érdekesnek hangzik - kapok is az alkalmon, de addig ez lehetetlen, amíg a kávéját készítem. Kedves felajánlására azonnal megrázom a fejemet - Köszönöm, de nem fogadhatom el - utasítom vissza szóban is. - Ön ígéreteket nem szeret tenni, én pedig kölcsön kérni - indoklom is, és egy pillanatra felé fordulva egy kedves mosolyt is küldök felé. De, hogy megakadályozzam, hogy még valamivel megpróbáljon meggyőzni tovább is folytatom az érvelésemet. - Ráadásul, ha valóban egy megkímélt példányról van szó, akkor az később még nagyon sokat fog érni valakinek, csak a pórtól kell megóvni - nézek rá ismét egy kicsit hamisan. Amennyire tudom, az íróknak a legelső kiadásokból szoktak adni, ami, ha tényleg megkíméli, és esetleg be is fóliáztatja, akkor az az idő múlásával szerintem csak egyre drágulni fog. Rám pedig egy ilyet nem szabad bízni, mert bármennyire is próbálok vigyázni a dolgaimra, főleg, ha kölcsönbe kapom, vagy ajándékba, valahogy mindig ezek szenvedik a legnagyobb károkat, sérüléseket.
A bóktól, amit az után kapok, ahogy elé helyezem a kávéját, el is pirulok egy kicsit, és csak félszegen és szűkszavúan tudok reagálni. - Köszönöm! - és, hogy tereljem mindkettőnk figyelmét, előkapom a mobilomat, hogy felírjam az előbb kapott könyvcímet. - Akkor, amíg el nem felejtem, fel is írom a könyvének a címét - tájékoztatom kedvesen, és gyorsan bepötyögöm. - Miért éppen krimik? - érdeklődök tűnődve, hogy miért is éppen ezt a műfajt választotta, mert én valahogy nem nézem ki belőle ezt a véres és ijesztő műfajt. Olyan kedvesnek és tiszta szándékúnak tűnik.

[/color]

Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
280

Baris & Flor - Az első találkozás Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Baris & Flor - Az első találkozás   Baris & Flor - Az első találkozás EmptySzomb. Ápr. 27, 2019 11:42 pm

Xkep

Flor & Baris Játéka

Az ígérgetéssel kapcsolatos tanulására nem tudok mit mondani, mert nem hinném, hogy jó tanára lennék. Bár ki tudja? Sosem voltam abban a helyzetben, hogy diákom legyen. Megvakarom a tarkómat, s ezzel együtt szólalok meg végre.
- Érdekes helyzet lenne, ha én az ígérgetés ellenes valómat tanítanám, mint iskolában a tananyagot. – sóhaj szökik ki az ajkaim közül, s ezzel együtt én szeretném, ha lezárt lenne a téma. Kisebb mosolyt küldök felé, majd inkább sokkal érdekesebb témák felé irányítanám a közös beszélgetést. Nem másra terelődik a téma, mint az én késésemre, amihez hozzáfűzi a saját véleményét.
- Én gyors feltöltődésre vágyok, s ehhez kellemes a mai hangulat. Mármint a pite, a kávé és egy kellemes beszélgető társ. Ettől jobbat senki sem kívánhatna magának. – iszok óvatosan a kávémból, mert úgy vélem, hogy lehűlt már annyira, hogy elfogyaszthassam. Az első korty után rögtön távozik az álmosság minden apró darabkája. Mikor visszateszem a helyére a csészét, akkor folytatom a beszédem.
- Igen, biztosan lesznek csalódott emberek. Másik részről pedig merem remélni, hogy a könyvkiadóm embere nem fog megrémülni a feladat nehézségétől. Kitalál valamit, hogy ott tartsa az embereket… – csörren a mobilom, s önkénytelenül nyúlok oda. Mikor megnézem az üzenetet, akkor elmosolyodok.
- Emlegetett ember – mosolygok rá Florra, ezzel már el is rakom a mobilt. Volt időm megnézni, hogy csupán 15 percem van hátra kibontakozni. Hiába, de repül az idő, s az a egy óra, amit itt szándékoztam eltölteni, az a végéhez ér. Igazságtalannak tartom az életet, mert ráadásul pontosan most kezdenek megszállni bámulatos ötletek. Bunkóság lenne most úgy faképnél hagyni a társaságom arra hivatkozva, hogy fontos ötletek jutottak az eszembe. Már a puszta mobilozást se tartom normálisnak, mert elveszi csupán a figyelmet a másik bámulatos személyiségéről.
- Meglátjuk, hogy mennyire válik be. Veszíteni nem veszíthet vele semmit. – a következő kérdése nyomán elnevetem magam. Közelebb hajolok Florhoz.
- Megbízok az ítéletében, hogy tovább adja, vagy sem. – érezheti, hogy mekkora bizalmat adok neki, annak ellenére, hogy alig ismerjük még egymást. Jön a következő két korty tőlem, egy kisebb szünet után pedig lehúzom a maradékot.


Baris & Flor - Az első találkozás Barisc


Ykep
- Csak nyugodtan, a kötet címe nem titkos. – erősítem meg őt abban, hogy nyugodtan írja fel valahová, hogy nehogy elfelejtse nap közben. Eszembe jut, hogy van nekem egy példány otthon, amit szívesen odaadnék neki, ráadásul dedikálva. Felajánlom számára a lehetőséget, de ő cseppet sem él vele. Nem válok ettől kedvetlenné, csupán tudomásul veszem a szavait.
- Rendben – adom rá szavakkal a választ, s tovább lépek magamban. Csendesen elmélkedek, de csupán egy perc erejére. Nem szeretem a csendet, főleg ha beszélgetek valakivel.  A bókomtól elpirul ugyan, de nem annyira látványosan. Reakciója arra késztet, hogy visszább vegyek magamból. Ránézek az időre, ami vészterhesen közelít az indulási időhöz. Előveszi a mobilját, majd belepötyögi a könyvem címét.
- Miért Krimik? Nos sok köze a gyermekkoromhoz – tudom le gyorsan ennyivel, mert egyáltalán nem vagyok büszke arra, hogy milyen lepukkadt és szegény családból származom. Nem szeretném látni mások arcán, hogy megsajnálnak miatta és a többi hasonló. Erről nem tudok csak úgy minden jött ment embernek beszélni. Csupán annak, akiben eléggé megbízok már. Eddig csupán egyetlen személlyel osztottam meg életem árnyas oldalát, de többel nem.
- Nekem lassan indulnom kell. – szólok hozzá, jelzem felé, hogy a beszélgetésünk nem fog már sokáig tartani. Az idő tényleg rohan, s ellenem dolgozik. Tán valamikor máskor szintén összefutunk, s akkor ott folytathatjuk, ahol most befejeztük.

avatar
Média
Play by :
Ben Hill
Kor :
35
Foglalkozás :
Író, Állat gondozó
Hozzászólások száma :
34

Baris & Flor - Az első találkozás Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Baris & Flor - Az első találkozás   Baris & Flor - Az első találkozás EmptyHétf. Ápr. 29, 2019 5:35 pm


Baris ✫ Flor

Látom rajta, hogy akaratom ellenére sikerült kellemetlen helyzetbe hoznom, és szeretné már ezt a témát befejezni. Ahogy viszont az ő szájából hallom ezt az egész szituációt, az én lelki szemeim előtt is megjelenik, ahogy ott ülök egy iskolai padban, és figyelmesen hallgatom az előadást és magyarázatokat egy igen vonzó tanár bácsi szájából. Hiába vagyok kapcsolatban, vak azért nem vagyok, és kár lenne tagadnom, hogy nagyon jól néz ki.
Szépen tovább kanyarodunk a következő témánkra, és bókjára egy kedves mosoly kíséretében válaszolok. - Örülök, hogy így gondolja - nézek rá, majd visszatérek a pakolászáshoz.
- Reméljük nem egy zöldfülű és minden rendben lesz - bíztatom kedvesen, még mielőtt megcsörrenne a telefonja. Amikor elárulja, hogy ki is keresi, egyre biztosabb vagyok abban, hogy kezd egyre feszültebbé válni a hangulat a dedikálás helyszínén.
Egy könyv attól még, hogy esetleg nekem nem jön be, lehet nagyon szuper, és ezt általában el szoktam ismerni. A könyvek, filmek és zenék, olyan kategóriába tartoznak, ami sokat elárul az emberről, aki szereti, nem szereti, de magáról a műről nem feltétlen. Koránt sem biztos, hogy a „Bűntett vagy vezeklés” nem egy ragyogóan megírt könyv, de ha engem sokban emlékeztet a nevelőszülőknél töltött poklomra, akkor nem fogom tudni végig olvasni. Szeretem néha azt hinni, hogy már túl vagyok rajta, hogy feldolgoztam az akkor történteket, de a pontos megfogalmazás talán az, hogy már megtanultam vele együtt élni, és a megváltozott körülmények miatt, már nyugodtabb vagyok, és már nem hasonlítok egy idegbeteg őrültre, aki minden zajra eltúlzottan reagál.
Barisnak nagyon kellemes a nevetése, legalább is számomra. Ahogy közelebb hajol hozzám, hogy a következő mondatát már csak én halljam, kicsit meglepődök. Általában az itteni emberek, az amerikaiak, nem szeretik ezt a közelséget idegennel szemben. A bizalom viszont, amit nekem szavaz, az nagyon jól esik, és meg is értem a mögé bújtatott jelentést: nem publikus még az információ. Ezért el is határozom, hogy nem fogom megemlíteni senkinek sem. - Higgye el, nem fog csalódni bennem - válaszolok neki egy bíztató mosoly kíséretében.
Jobbnak látom felírni a könyv címét, mert ma már biztos, hogy nem lesz nyitva egy könyvesbolt sem mire itt végzek. Vasárnapra pedig már be vagyok táblázva, így leghamarabb hétfőn tudok eljutni valamelyikbe. Viszont már ismerem magam annyira, hogy tudjam, keresgélés közben el-el szokott kalandozni a figyelmem, így mire megtalálom, sokszor már nem vagyok benne százszázalékosan biztos, hogy tényleg ezt a könyvet keresem, így biztos, ami biztos alapon, adok magamnak egy kis mankót erre vonatkozóan, ha lesz pár pillanatnyi időm.
A könyv visszautasításával remélem, hogy nem bántottam meg. Megpróbálom kicsit feltérképezni az arcvonásait ez irányban, de nem sokra jutok. Ha érez is csalódottságot, jól titkolja.
Érdeklődésemre egy olyan választ kapok, ami nem sok konkrétumot tartalmaz, amiből azt szűröm le, hogy nem akar róla beszélni. Ezt pedig tiszteletben tartom. Nem ismerem, így lehet ez az imidzse része, de lehet, véletlenül egy olyan dologra tapintottam rá, amiről nem szeret beszélni senkivel. Nem akarok semmit belemagyarázni, hiszen az én életemben nagyon sok olyan ember van, aki „krimikkel” foglalkozik, csak ők a valóságban göngyölítik fel az ügyeket, és általában náluk is a gyerekkorukra nyúlnak vissza az indokok, és nem is kell náluk rosszra gondolni. Van olyan, akinek az apja is bűnüldöző volt, vagy csak már gyerekkorától kezdve vonzották a rejtélyek, így csak egy ismételt mosollyal egybekötött bólintással veszem tudomásul szavait.
- Rendben, sok sikert a rajongókhoz - kívánok neki szerencsét, és a végén egészen halkra veszem a hangomat, hogy illetéktelenek ne szerezzenek róla tudomást. Bármennyire is élvezem vele a beszélgetést, nem tartóztathatom, hiszen már így is késésben van. - Ha gondolja, térjen be a programja végeztével egy frissítő kávéra - invitálom kedvesen, szándékosan nem konkretizálva, hogy hova is készül pontosan. - Mi nyitva vagyunk este hétig - tájékoztatom kedvesen, hogy a szombati nap ellenére, nem zárunk hamarabb. Bár lehet, hogy tudja, hiszen említette, hogy törzsvendég, de én azt már nem tudhatom, hogy milyen napokon szokott megfordulni nálunk.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
280

Baris & Flor - Az első találkozás Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Baris & Flor - Az első találkozás   Baris & Flor - Az első találkozás EmptySzomb. Május 04, 2019 8:26 pm

Xkep

Flor & Baris Játéka

A kellemes beszélgetésekkel csupán az a gond, hogy egyszer félbe kell őket hagyni, mert az embernek van mára ütemezett tevékenysége. Rosszul esik tudomásul venni, hogy perceken belül indulnom kell a könyvesboltba, s itt kell hagynom Flort. A mi beszélgetésünk szépen beállt abba a kellemes sávba, mikor mindkét félnek jó. Idejét sem tudom, hogy új emberrel mikor beszélgettem ennyit. S ez már önmagában kirántott engem a szürke hétköznapok szürkeségéből, ami egyenesen fantasztikus érzés. De csupán eddig, most meg kell válnom tőle, s ki tudja mikor láthatom legközelebb. Csörren a telefon, s jelzem, hogy egy pillanat türelmet kérek.  Utána már elég roham léptékben halad az idő, így igazából kevesebb figyelmet szentelek a beszélgető társamnak, de ahol kell, ott válaszolok természetesen.
- Rendben, szaván fogom ezzel kapcsolatban – hajolok vissza arra az időre, míg válaszolok. Következőre újfent elhallgatok, mert legszívesebben maradnék, hogy jobban megismerjem őt, ne csak így futtában, azonban engem rajongók várnak, s így is késtem már 1 órát. Elhúzom szájam szélét erre a gondolatra, de nincs mit tenni. Az egyik pénzkereseti forrásom ez, s ha már vállalkoztam erre, annó annak idején, akkor végig csinálom.
- Köszönöm, kell majd hozzájuk a kitartás. – s igen, közben rájövök arra, hogy nem akarom elhagyni úgy ezt a helyet, hogy nem adok Flornak egy telefonszámot. Ha már beavattam őt a bizalmamba, hogy nem árulja el azokat a dolgokat, akkor itt a következő. Ezért egy rajongó tán képes lenne érte verekedni. Elveszek egy szalvétát, majd előhúzva egy szépen fogó tollal ráírom a nevem, s telefonszámom. Egy mosolygós fejet szintén rajzolok rá, ami a lököttségem számlájára írható.
Meghallgatom őt, ahogy felajánlja az esti kávézást, azonban most én leszek az, aki szépen elutasítja.
- Köszönöm a lehetőséget, de este már nem szokásom kávézni. Ráadásul örülök annak legtöbbször, hogy az ágyba mászhatok egy hosszú és fáradtságos nap után. Ám fenntartanám a jogot arra, hogy olykor meglepetés szerűen betérek ide, ahol egy ilyen kellemes dolgozó kedveskedik az ital és étel kiszolgálásával. – megírt szalvétát nyújtom felé.


Baris & Flor - Az első találkozás Barisc


Ykep
- Itt van a telefonszámom, s hívhat amikor úgy érzi, hogy nem fog zavarni. Általában fenn vagyok úgy hajnali egyig, ha írom a könyvem, ha pedig nem, akkor jót alszok. Ritkán járok futni, buliba menni meg annál is régebben voltam. – fogalmam sincs, hogy miképpen tudnám most lezárni a gondolataim, mintha minden ihlet elfordult volna tőlem. Ránézek izgatottan az órámra, s egy perce el kellett volna indulnom. Egyszerűen hirtelen belém csap egy megoldás, s én nem igazán gondolkozok rajta, hogy mi a helyes, vagy mi a helytelen. Odahajolok hozzá, s megpuszilom a mosolygós arcát, hogy utána nevetve távolodjak el tőle.
- Bizalmi puszi a hallgatásért, kellemes napot. – ezzel megfordulok, s kiviharzok a kávézóból. Odakinn már jobban nyüzsög a város, s a benne levők. Hamar elnyel engem a forgatag, visz előre, hogy vegyes érzelmekkel haladjak célom felé, a könyvesboltba, ahol rajongók hada vár rám. Egy darabig felmerül bennem a kérdés, hogy nem kellett volna megpuszilnom ott a kávézóban, de most már mindegy. Csupán egy elköszönő gesztusnak szántam.

avatar
Média
Play by :
Ben Hill
Kor :
35
Foglalkozás :
Író, Állat gondozó
Hozzászólások száma :
34

Baris & Flor - Az első találkozás Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Baris & Flor - Az első találkozás   Baris & Flor - Az első találkozás Empty

Ajánlott tartalom


Baris & Flor - Az első találkozás Empty
Vissza az elejére Go down
 

Baris & Flor - Az első találkozás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ