Csak állok a zuhany alatt, kezeimmel a csempét támasztom és hagyom, hogy a meleg víz úgy zúduljon rám, mint egy vízesés. Mossa le az izzadságot és a koszt, ami a salakpályán rám rakódott miközben a csapattársaimmal egy emberként haltunk meg a futóedzésen. Minden végtagom sajog és nem vágyom másra, mint az ágyam megnyugtató ölelésére, a tévémre és egy akciófilmre vagy ha szerencsém van egy NBA meccsre. Ehelyett azonban kénytelen leszek anatómiát tanulni, mert tegnap úgy voltam vele, hogy simán elnapolhatom elvégre ma csak – érted, CSAK – futóedzésem van, ami nem fáraszthat ki annyira, mint egy kondi vagy egy labdás edzés. Tévedtem. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Mondjuk ha reggel korán kelek, akkor még bőven lesz időm átnézni azokat az undorító latin szavakat, hogy bemagoljam őket. Talán majd tudok egy kicsit puskázni is vagy talán, ah szerencsém van akkor előnyömre fordíthatom, hogy Jane ül mellettem, akinek valami fotografikus memóriája lehet – legalábbis egyszer mutattam meg neki a személyimet és hibátlanul visszamondta a számát, bár tegyük hozzá ez inkább bizarr és ijesztő, mint bámulatos.

Tizenöt perc áztatás után úgy döntök nem pazarlom tovább a vizet, mert aztán Dave teljesen kiakad, hogy az öccse helyett inkább húga van, legalábbis a vízszámlából erre tudna következtetni. Én meg nem akarok nyűg lenni, így is elképesztően hálás vagyok érte amiért nem kellett koleszba költöznöm, saját szobát kaptam, egy – az esetek döntő többségében – tele hűtőt kajával és Davet elviseltem egészen 18 éves koráig, tehát nem sok újdonságot mutathatna. Felkapok egy melegítőalsót és épp a hajamat dörzsölöm a törölközővel miközben kilépek a fürdőből a szobámba, ahol is az ágyamon ott találom Jasont. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy az ágyamban fekszik és sört iszik. Meg kellene lepődnöm, de ahhoz már túlságosan sokszor művelte ezt, hogy ilyen reakciót váltson ki belőlem.
- Csá Jason, mondanám, hogy érezd otthon magad és keress valami sört, de látom már megelőztél – rávigyorgok és kiveszem az első kezembe akadó pólót a szekrényből, majd mivel az ágyam foglalt így leülök a kis kanapéra, amit egy hete vettünk és hoztunk el kalandos utazások során az IKEA-ból – soha ne vásárolj semmit az IKEA-ban.
- Az első vagy a második polcról vetted a söröket? – érdeklődöm miközben próbálom előásni a párna és ruha halom alól a távirányítót – Remélem az elsőről, az Dave-é és nekem nem hiszem, hogy maradt – az asztalra pillantok – még négy doboz söröm.
Nem tartom magam különösebben trehánynak, bár ezt egy nő másképp gondolná – anya mindig másképp gondolta – és a kanapén meg a székeken heverő pólók, mind tiszták egyszerűen csak még nem volt időm behajtogatni őket a szekrénybe. Senki se rója fel, hogy nem a helyükön vannak, ami ha azt vesszük figyelembe, hogy ez azért van, mert nő nem igazán teszi be a lábát a szobámba, egészen siralmas egy majdnem húszéves fiatal srác életében.
- A házisárkányod átengedett egy kis kanpartira? – szisszen a sör, a piszkálódó mosoly az arcomon, a lábam a kanapé karfáján és koccintásra nyújtom a dobozt Jason felé. Családi idill.

Maddox & Jason

Manu, és én fasírtban voltunk, igen, elég szarul alakultak a dolgaink mostanában, pedig nem akartam, egyszerűen csak elvállaltam valamit, hogy legyen miből számlát fizetni, ami neki nem tetszett. Bár, kibékültünk, de még hogy, a probléma csak utána ütötte fel a fejét. Azt hittem, lesz a békülős szex, aztán helyrerázódnak a dolgok, de sokként ért, mikor ma hazaértem, hogy ő szerinte terhes. Nem tudom, hogy lehet ez, hiszen mindig védekeztünk, vagyis ő, szedte a bogyókat, így elvileg ez nem lehetne, de teszteket csinált, nem is egyet, és mind pozitív lett. Oké, tudom, hogy ez nem biztos, ezt meg is beszéltük, hogy a tesztek nem mondanak száz százalékos eredményt, és el kell menni orvoshoz, de engem még mindig sokkol maga a tény, hogy lehet apa leszek. Nem vagyok még erre kész, az egyetemmel sem végeztem, és az, hogy kattintgatok nem fogja etetni és pelenkázni. Komolyan nem tudom mit kellene kezdenem ezzel a helyzettel, és persze hatalmas vita lett ebből, hogy mi legyen, hogy legyen. Én csak erőltettem az orvost, mire én lettem a szar alak, hogy nem akarok gyereket vele, pedig nem erről van szó, egyszerűen csak túlreagálta, és el is ment, én meg hagytam. Rossz lennék emiatt?
Felpattanok otthon a kanapéról, és már fogom is magam néhány doboz sörrel megindulok a szomszédba, ahol Maddox bátyja beenged, szerencsémre, bár egyszer úgyis bejutottam volna. Egészen otthonosan is mozgok már a lakásban, így nem kell a szobájába vezetni, betalálok oda magamtól is, és mivel fürdik, én elfoglalom magam a sörökkel. Komolyan fogalmam sincs, mit kellene kezdenem ezzel a helyzettel, és azzal, hogyha tényleg az, mert akkor elvesztem, nekem ott végem. Nem tudom mit szólnak majd a szüleim hozzá, ha csak beközlöm, hogy nagyszülők lesznek, nem is vártuk, de azok lesznek, remélem boldogok, na meg szeretem őket. Nem hiszem, hogy öröm táncot járnának tőle, sőt, szerintem még ki is tagadnának, hogy hogy lehettem ekkora idióta, és nem védekeztem. Nem a gyerekkel lenne a bajuk, hanem azzal, hogyan is jött össze.
Mikor meglátom a vörös fejét rávigyorgok, mintha olyan rohadt hétköznapi lenne, hogy itt vagyok, de megszokhatta, engem sem zavar, ha hirtelen megjelenik, igaz, azt Manu nem mindig értékeli, de mostanában nagyon nem tetszett neki az sem, hogy dolgozom, mert fehérnemű modellek voltak. Hát nem tudok mit tenni, ha azokat is le kell kapni.
- Csáá, kösz, hoztam át neked is, de aztán sokáig ücsörögtem itt magam - én tényleg hoztam, az más kérdés, hogy nem maradt, de a szándék megvolt, adnám át a helyét is, de talál magának másik helyett. - Új kanapé? - nézegetem meg egy kicsit, hiszen nekem nem tűnik ismerősnek, így valószínű, hogy eddig nem is láttam, egy ideje nem állítottam be olyan hívatlanul, mint most.
- Ezt az utolsó az elsőről vettem igen - onnan csórtam el, mert az enyém már elfogyott, pedig nem akartam meginni mindet, de nem tudtam mit kezdjek magammal, főleg a dolog miatt, ami ide is elhozott engem. - Majd visszaadom, otthon még van, aztán tudod, hogy Manu nem sörözik, és nekem se kellene sokat - nem szereti a szagát sem, így mellőznöm kell a hétköznapokban, csak különleges alkalmakkor engedi, hogy igyak.
- Nem, most megsértődött és lelépett otthonról, így átjöttem - vigyorgok rá, ahogy felé tolom a dobozt, hogy koccintsak vele, majd picit megemelkedve iszok is, hogy le ne öntsem magamat, vagy az ágyát, nem tudom melyik lenne nagyobb baj. - Nehéz napod volt? - érdeklődöm, de nem csak udvariasságból, annyira ismerhet már, hogy tudja nem kérdezek amiatt, ha én kérdezek, akkor tényleg érdekel a válasz.

579 || lesz jobb is:o

Attól függetlenül, hogy mennyire fáradtnak érzem magam, nem bosszant fel, hogy Jasont ott találom az ágyamban. Ha valakire, hát rá mindig szánok időt, ha törik, ha szakad. Jó, elképzelhető, hogy jelen állapotomban nem vagyok éppen a legalkalmasabb az élet nagy döntéseiben tanácsokat adni neki, de szívesen meghallgatom. Az meg, hogy még külön sört is hozott a traccspartinkhoz csak dob a dolgon.
- Igen, nemrég vettük Davevel, mert kevésnek találtam azt az egy ágyat – huppanok le a kanapéra – Na meg akármennyire is romantikus veled osztozni az ágyon, ha véletlen itt nyom el az álom azért kényelmesebb, ha külön alszunk – elvigyorodok és nyújtózok egyet, hogy fáradt végtagjaim ne gémberedjenek el majd annyira.
Elfogadom a sört és csak legyintek egyet arra, hogy majd visszaadja. Nem mintha én nem csaptam volna le az utolsó doboz sörre, amit ő tartott náluk. Gondolom úgyis lesz még ideje arra, hogy meghívjon egy dobozra vagy majd legközelebb ő állja az esti piálásunkat – már ha Manu elengedi. Nem tartom számon, nem is fogom, hogy mivel lóg nekem, mint ahogy ő se tartja számon az én tartozásaimat, ez már csak így működik.
- Attól, hogy Manu nem sörözik, te még miért ne tehetnéd? – felvonom a szemöldököm, ahogy hátradőlök a kanapén – Sose értettem ezt a felfogást. Oké, hogy ne állíts haza sörtől bűzölögve minden este, de azért néhanapján miért ne guríthatnál le egy pár dobozzal? – köztudott volt, hogy nem szívleltem a nőjét, mint ahogy Manu se szeretett engem különösebben. Ha konkrétumot kellett volna mondani, hogy miért nem rajongok a barátom nőjéért nem igazán tudtam volna épkézláb, jogos érveket felhozni. Egyszerűen csak volt valami abban a nőben, amitől elment a kedvem az élettől, ha egy helyiségben voltunk. Ő meg szerintem úgy gondolja, hogy rossz hatással vagyok Jasonre.
- Mi volt most a vita tárgya? – érdeklődve nézek az ágyamon ülő srácra és látom rajta, hogy valami tényleg rohadtul nem okés jelenleg a párkapcsolatában attól függetlenül, hogy rám vigyorog és akár mennyire is ellene vagyok az egésznek, azért támogatom, tanácsot adok neki, ha kéri. Azonban egyelőre csak odakoccintom a sörös dobozom az övéhez majd elégedetten kortyolok egyet a hideg szénsavas cuccból, mennyei.
- Fárasztó inkább – kortyolok még egyet a sörből – A belemet is kifutottam, hétvégén meccs amin rengeteg ügynök jelen lesz szóval nem ártana a legjobb formámat hoznom, aztán még ott van az anatómia zárthelyi, szóval azt hiszem kezdem elveszteni a kontrollt az életem felett – sóhajtok egyet és lustán a tévére nézek, ahol éppen valami reklám megy a tökéletesen fehér fogakról.
- És neked milyen napod volt? Azonkívül, hogy Manuval összebalhéztatok? – elszakítom a tekintetem a rikítóan fehér fogsorú fiatal lányról, aki olyan műmosolyt vág le a reklámban, amit le sem szabadna adni és Jasonre emelem a tekintetem. A receptoraim azt súgják, hogy valami tényleg nem teljesen okés az ő házuk táján – Jut eszembe, van két jegyem a meccsre szóval ha gondolod gyertek le mindketten aztán meg bedobhatunk valami kaját, hátha kevésbé tart majd pöcsnek a nőd.

Maddox & Jason

Felnevetek, mikor arról beszél, hogy kényelmesebb így álomba merülni, ha nem egy helyen fekszünk, ebben igaza is van, szóval nem ellenkezdem vele, meg egész jó kis kanapé, lehet nekünk is kellene egy új, de én szeretem, ami most van, és mivel szép í színe, a képeken is jól mutat.
- És nem kell magyarázkodni, mikor Manu átjön értem - nem az lenne az első eset, ha összeveszünk és átjövök, egy idő után mindig utánam jön, és belemagyaráz minden abba amit lát, azokból meg valahogy mindig én jövök ki szarul, pedig Isten lássa lelkem, nem mindig teszek rossz dolgot, ha mégis, az sem teljesen az én hibám, én küzdök ellene, de nem megy, amikor annyira fel tud idegesíteni. Vádol a megcsalással, de néha én sem vagyok biztos abban, hogy nem lép félre, hiszen lássuk be, van aki nálam jobban néz ki. Ő pedig nekem is hamar elcsábult, így lehet nem csak én vagyok vétkes a kapcsolatunkban, és abban, hogy kissé elromlott mostanában. A baba pedig... Nem arról van szó, hogy nem fogadnám el, és nevelném vele együtt, csak arról, hogy lehet nem maradnék vele.
- Mert a szagát sem bírja, főleg most hisztizik emiatt - forgatom szemeimet, eddig is nyavalygott, hogy egy, esetleg két doboz után már erősen sör szagom van, ami nem volt igaz, még fogat is mostam, hogy ne zavarja annyira, erre tessék. - Tudod, mindig kell valami indok, szeretem, meg minden, de néha én sem tudom hova tenni a dolgait - szarakszik a kapcsolatunk, tudom, és tehetnénk ellene, de nem teszünk, csak jobban elmérgesítjük a helyzetet, pedig én azt hittem vele menni fog, eleinte ment is, nem forogtak a gondolataim más körül, csak körülötte, imádtam mindent, minden szavát, mozdulatát, és csókját persze, aztán nem is tudom hol rontottuk el. Nem hiszem, hogy a fehérnemű fotózás lett volna a legnagyobb baja, az csak olaj volt a tűzre, ebben biztos vagyok. Az is zavarja, hogy Maddox-hoz átjárok, az okát nem mondta el persze, csak azt, hogy nem szívleli, neki nem szimpatikus, és persze, ha valami, illetve valaki neki nem tetszik, akkor annak vége kell, hogy legyen.
- Most? Mi nem... - fújom ki a levegőt az orromon, mintha fújtatnék, pedig nincs arról szó, egyszerűen csak minden rossz. - Elvileg terhes. Teszteket is csinált, minimum négyet, mindegyik azt mondja, de nem lehet az - túrok hajamba, szedi a gyógyszereket, én legalábbis úgy tudom, tehát, ha teherbe esett azok mellett, vagy valami nem jó, vagy nem szedte, csak nekem elfelejtett szólni. Az nem lenne fair, főleg, hogy rohadtul nem akartam eddig gyereket, meg sem fordult a fejemben, húsz éves vagyok, még nagyban az egyetemre járok, és nincs állandó munkám sem. Nem azt mondom, hogy vetesse el, vagy adja oda valakinek, hiszen vállalom a felelősséget a gyerekért, de ha ezt direkt csinálta, akkor többet nem lát, ebben biztos lehet.
- Az kemény. De biztos vagyok benne, hogy jók lesztek a meccsen, ha eddig varázslatos módon megoldottad most is menni fog, csak ne stresszelj rá, azzal magadat akadályozod - ingatom a fejem rosszallóan, ahogy megint csak megemelem a dobozom, és sörözök szépen. Nem tesz jót neki a stressz, főleg, hogy az inkább csak gátolja mindenben, így azt hiszem el kellene mennie valami nyugtató szarra, hátha segítene neki, de ehhez nem értek az a baj, ebben Manu jó.
- Azon kívül nem volt olyan borzalmas, de az rányomta a bélyegét az elkövetkezendő napokra is - nevetek fel keserűen, ez valahogy így lesz mostantól mindig, főleg, ha ténylegesen terhes, na akkor ott nekem végem. Az egész életemet megbélyegzi, na de nem úgy, mint az a másik dolog. Azzal nem csak bélyeget kapnék azt hiszem, bilincset mondjuk nem, hiszen olyat nem tettem, de családi utálatot biztosan. - Én biztosan megyek, Ő nem tudom... Ha nem jön, az most nem miattad lesz, hanem miattam - tényleg kezdem elhinni, hogy terhes, a klimax még nem lehetséges nála, de olyan hangulatingadozásai vannak, hogy valami biztosan nem oké.

646 || kicsit késtem, ne haragudj, de attól még <3