Reggel nagyon korán keltem. Nem bírtam aludni. Egész éjjel csak Penny-n gondolkoztam. Még mindig nem hiszem el, hogy lefeküdtem egy diákommal. Igaz, hogy nem tudtam még akkor, hogy a diákom lesz, de akkor is gáz. Igazából még nem is lenne annyira rossz a helyzet, ha csak egyszeri alkalom lett volna, de éreztem, hogy ő többet akar és én is kezdtem többet érezni iránta. Próbáltam vissza fogni magam, de nem tudtam, hogy lehetne ezt megoldani. Egész este megoldásokon gondolkodtam, de nem jutottam semmire.

Fáradtan másztam ki az ágyból. A fejem majd szétrobbant, szóval nem volt túl jó kedvem. Megvakartam a csupasz mellkasom. Póló nem volt rajtam, mert a lakásban meleg volt, meg amúgy sem szerettem pólóban aludni. Mindig csak egy boxerben aludtam, mert úgy szabadabbnak éreztem magam. Amíg még nem lakott nálam Mad, addig néha még meztelenül is ágyba bújtam. Sok minden megváltozott, mióta hozzám költözött. Sok mindent nem tudtam csinálni miatta, például rendszeresen lányokat felhordani vagy haverokkal együtt elszívni otthon valamit, de nem bántam. Jó volt, hogy nem egyedül éltem, meg hogy volt kivel foglalkozni. Szerintem jót tett a kapcsolatunknak, hogy össze költöztünk, mert eléggé megromlott mikor nem mentem el a temetésre. Azért köztünk is voltak veszekedések nem is egyszer. Elég könnyen felment bennem a pumpa. Ezen a reggelen is ez történt. Nagyot ásítottam mikor beléptem a konyhába és a szám tátva is maradt. Nagyon dühös lettem mikor megláttam azt a sok koszos tányért, amit el kellett volna mosnia. Minden ház körüli munkát felosztottunk egymás között. Ezek hetente változtak és ezen a héten neki kellett volna mosnia, de úgy láttam, hogy még egyik nap sem sikerült neki. Berontottam a szobájába és ő még nyugodtan aludt. Kihúztam a függönyét, hogy bejöjjön a napfény, bár még elég korán volt.
- Kelj fel Maddox! - mordultam rá.

Ha nem kelt fel, akkor kimentem a konyhába. Az egyik piszkos pohárba, amit neki kellett volna elmosnia, teletöltöttem vízzel. Visszamentem a szobájába és leöntöttem vele.
- Nyomás mosogatni! Tele van a konyha piszkos edényekkel. -

- Ez igazából a férfi öltöző, Stormi és .. – és rajtam csak egy szál törölköző van, ami borzalmasan kellemetlen, mert úgy néz ahogy, ezt még hozzá akarom tenni de nem teszem, mert megindul felém abban a falatnyi szurkolólány ruhájában. Fogalmam sincs honnan van akkora ereje, bár talán a megilletődöttségem miatt képes kibillenteni az egyensúlyomból, hogy az öltözőszekrénynek nyomódjak. Vörösre lakkozott körmeivel szinte felszántja a mellkasomat míg elér a nyakamig, de most már én is túllépek a kezdetleges sokkon. Ujjaim a tarkójára fonódnak, közelebb vonom magamhoz nem törődve azzal, hogy még tiszta víz vagyok a zuhanyzástól és ezzel teljesen összevizezem a ruháját.
- Kelj fel Maddox! – összevont szemöldökkel nézek le rá, hogy jól hallottam-e amit mondott, de aztán újra megismétli és azok közül a csodás ajkak közül a bátyám hangja jön ki én meg nem tudom, hogy mi a frász is történik. Egészen addig míg valaki arcon nem löttyint egy adag vízzel. Kipattannak a szemeim, borzalmasan bánt a szobát betöltő világosság.
- Mi a fasz van? Normális vagy? – dörzsölöm a szemem az egyik kezemmel míg a másikkal a kicsit árnyékolom a látásom. A tekintetem a méregzsák bátyámra esik majd a kezében tartott pohárra.
- Basszus olyan vagy, mint egy kibaszott hárpia. Hagyjál már, ez az egyetlen szabadnapom, amikor nem kell korán kelnem és képes vagy felkelteni a rohadt mosatlanok miatt – hisztizek, mint egy ötéves de tényleg borzalmasan morcos tudok lenni, ha valaki felébreszt, amikor az igazak álmát alszom. RÁADÁSUL egy ilyen csodálatos álomból riaszt fel, a koszos edények és poharak miatt. A fejemre húzom a párnámat, nem akarom látni ahogy ott áll, mint egy zsémbes öregasszony.
- Különben is ha annyira zavar, akkor mosogass el te. Nem hiszem, hogy belehalsz ha még várnod kell egy órát, hogy felkeljek, rendbe szedjem magam és eltakarítsam – fogalmam sincs mennyit ért a szövegelésemből, mert a párna még mindig a fejemen van és eszem ágában sincs elvenni onnan – Későn értem haza, hajnalban meg nem fogok nekiállni mosogatni.
Jó, tegyük hozzá, hogy napközben itthon voltam két óra és edzés között, amikor is ebédeltem majd Jasonnel leültünk PS-ezni egy kicsit, ami talán több lett, mint amennyit rá akartam szánni és mire az órára pillantottam már mehettem is edzésre. Ahonnan pedig nem egyenest haza jöttem, hanem péntek lévén elugrottunk egy kocsmába lehajtani pár korsó sört meg dartsozni egy kicsit és hopp, eltelt az idő, hajnali fél kettő volt mire hazaestem hullafáradtan. Tökéletesen tisztában van vele, hogy milyen az egyetemista élet, igazán lehetne egy picikét megértőbb – főleg, hogy ha abból indul ki, hogy Ő milyen életet élt ilyen idősen…Nos még így is fényévekre vagyok tőle, tehát nincs semmi joga ahhoz, hogy itt hisztizzen.
- Meddig fogsz még ott állni, Dave? – kikukucskálok a párna alól – Basszus, rohadt ijesztő vagy. Hogy engednek téged diákok közelébe, ráadásul egy gimnáziumba?

- Akkor miért nem mosogattál el már tegnap vagy azelőtt? - kérdőn néztem rá. Nem volt csaj a lakásban, aki rendet rakott volna utánunk. Rossz volt az anyánk nélkül, de valahogy fel kellett tudnunk találni magunkat. Legtöbbször az egész ház rumlis volt, de igyekeztem rendet rakni, amikor volt időm, de  nem nagyon volt. Ezért is találtam ki, hogy osszuk fel a ház körüli munkákat, de sajnos az öcsém is annyira trehány volt, mint én.

- Nem mert kurvára zavar, hogy ekkora mocsok van a lakásban. Elmosogatnék, de nem akarom helyetted elvégezni, mert még a végén elkényelmesednél itt. Tudod, hogy örülök neki, hogy itt vagy, de neked is be kell szállnod a házi munkába. - mondtam morcosan. Mindentől jobban szerettem őt, hisz ő volt az utolsó rokonom, de akkor sem bírtam tovább azt a kupit. Lehet tényleg durva voltam és várhattam volna még, de nagyon ideges lettem, mikor egy álmatlan éjszaka után hatalmas mocsok fogadott a saját konyhámban.
- Aki éjszaka legény az legyen nappal is. - annyira utáltam ezt a dumát. Állandóan ezt mondogatta az édesanyám, amikor egy átmulatott éjszaka után nem akartam másnap kikelni az ágyból. Tudtam róla, hogy az öcsém is eljárt inni. Soha nem is tiltottam meg neki. Ő más volt, mint én. Tudtam, hogy ő nem fog túlzásba esni, de ha átesett volna a ló túlsó oldalára, akkor is ott lettem volna neki én, aki segít neki. Az még jobban felhúzott, hogy nem akart felkelni és a fejére húzta a párnát.
- Addig amíg nem mászol ki onnan. - még mindig mérges volt a hangom. Megragadtam a takaróját és egy hirtelen mozdulattal rántottam le róla.
- Tesitanár vagyok... azok általában ilyenek. - az arcomon egy apró mosoly jelent meg.

- Na jó, tudod mit? Csinálok valami jó reggelit, addig pedig te térj magadhoz. Megreggelizünk és utána meg elmosogatsz. - próbáltam kompromisszumra jutni. Kezdtem belátni, hogy elég nagy faszfej voltam vele. Meg sem vártam a válaszát, hanem kimentem a konyhába. Szerencsére még volt a hűtőbe egy doboz tojás, szóval készítettem egy jó nagyadag tojásrántottát. Megterítettem az asztalt és öntöttem mindkettőnknek narancslevet.
- Öcsike gyere! - kiabáltam be neki.

Alapjáraton felbosszant, ha valaki felébreszt miközben éppen az igazak álmát aluszom. De most, Davenek sikerült egy olyan pillanatot választania, amiért meg fogom ölni. Testvérgyilkosságért vajon a pokol melyik bugyrában fogok élni? Igazából fel sem fogom teljesen, hogy mit zagyvál össze, mert még fél lábbal a férfi öltözőben vagyok, ahol éppen Stormi rám veti magát és ki tudja mik történtek volna, ha Dave nem kelt fel. Ezt még vissza fogja kapni, kamatostul.
- Jesszus basszus, hallod te magad? Borzalmas vagy, Dave – még mindig sértődötten dünnyögök a párnám alatt, bár egy részem tudja, hogy jogos a felháborodása. Ketten élünk egy háztartásban, ő befogadott – mondjuk nem mintha lett volna más választása – tehát egyértelmű, hogy megosztjuk a ház körüli teendőket, beleértve a mosogatást is. A gond csupán ott van, hogy most tényleg elképesztően leterhel a suli meg a rengeteg edzés és amikor hazaesek, akkor nem az az első gondolatom, hogy na akkor nézzük azokat a mosatlanokat.
- Be fogok szállni csak nem most – elveszem a párnát és végig nézek Daven, látszik rajta, hogy tényleg felbasztam az agyát de nem tudom sajnálni, ahhoz hogy akármilyen empátiát is érezzek a többi élőlény iránt a földön, ahhoz még kell egy félóra minimum az ébredés után.
- Na ezt most fejezd be. Mintha te sose haldokoltál volna másnap egy kiadós buli után, sőt ne is kérd, hogy emlékeztesselek milyen állapotban feküdtél az ágyad mellett – már egy kicsit mérgesebb a hangom és a szemem is jobban kinyílik – És én nem piálni mentem, hanem csak egy sört gurítottam le edzés után – jó, ez egy nüansznyi füllentés, mert lehet, hogy volt ott több sör is de hát ugye egy sör nem sör a többit meg mindenki tudja - Akkor ott fogsz megöregedni – sóhajtok és nekivágom a párnámat, azonban ez már annak a jele, hogy az életfunkcióim kezdenek beindulni és most már hiába is próbálnék visszaaludni, nem menne. Köszönöm, Dave. Egyél szart.
- Nem, a tesitanárok általában jófejek és meg tudod dumálni velük, hogy ne kelljen lefutnod a szintfelmérőt ha meghívod egy sörre – csóválom meg a fejem és feltornázom magam ülőhelyzetbe, majd bosszúsan dörzsölöm ki a szememből az alvás iránti vágyam utolsó morzsáit.
- Na így már jobban hangzik az egész … - morgom immáron Dave hátának. Sóhajtok egyet, felállok, kinyújtóztatom elkényelmesedett végtagjaimat. Felkapom az egyik tisztának tűnő edzőgatyámat, fölső felvételével már nem foglalkozok, elvégre legénylakásról van szó és itt teljesen más szabályok uralkodnak, mint egy családi házban.
- Jelen – trappolok be a konyhába, ahol máris jobb kedvre derít az asztalon illatozó reggeli. A gyomrom fájdalmas kordulása jelzi, hogy igazából tényleg ideje már enni valamit, mert ilyenkor az esetek nagy részében túl vagyok két étkezésen, most azonban kicsit tovább hagytam magam pihenni. Leülök az egyik terítékhez, beletúrok a szélrózsa minden irányában meredező hajamba és iszok egy kortyot a narancsléből.
- Jó étvágyat – nem fogok rögtön vigyorogni és kedveskedni vele, először eszem és közben visszaváltozok a hisztiző ötéves kisfiúból egy húszéves érett fiatal férfivá – Egyébként te hol voltál az este? Teljesen üres volt a lakás, amikor hazaértem – vagy legalábbis annyira síri csendben aludt, hogy nem vettem észre a jelenlétét, ami azért furcsa, mert Dave mindig is horkolt, egészen kicsi korától kezdve. Vagyis anyuék mindig ezzel piszkálták, bár az én emlékeim csak ötéves koromtól vehetőek számításba.

Elhittem, hogy neki sem lehetett valami jó estéje, de nekem sem. Penny szülei hajnalban értek csak haza, szóval addig ott voltam nála. Össze is vesztünk egy kicsit, szóval mikor hazajöttem végig csak rajta járt az eszem. Egyáltalán nem hiányzott az, hogy tiszta kupi legyen a lakás és az öcsémmel kelljen veszekednem emiatt.

- Én vagyok a borzalmas? - nézek rá kérdőn. Az én szemszögemből ő tűnt annak. Na jó, talán egy kicsit én is az voltam.
- Nem is most kéne, hanem már pár nappal ezelőtt be kellett  volna. - dünnyögöm az orrom alatt. Agyaltam, hogy mit kéne tennem vele, de semmi nem jutott az eszembe. Nem tudtam, hogyan szedhetném ki az ágyból.
- És nem is vagyok rá büszke. Ezért nem hagyom, hogy veled is az legyen, úgyhogy pattanj ki az ágyból. - kicsit érzékenyen érintett ez a téma.  Nagyon szégyelltem azt, amit tettem régen. Nagyon hülye tinédzser voltam. Azt a korszakomat legszívesebben kitörölném, de nem lehet.
- Egy sört... persze. - megforgattam a szemeimet. Én is mindig ezt mondtam, szóval éreztem, hogy kamu. Olyan sosincs, hogy csak egy sört iszik meg egy Bates fiú. Elkapom a párnát, amit hozzám próbál vágni, majd visszadobom.
- Azok nem jó tanárok. Azoktól nem fejlődsz semmit. - úgy tartottam, hogy egy tesitanárnak szigorúnak, de mégis jó fejnek kell lennie. Ezt a kettőt nehéz összehozni. Én ezt úgy oldottam meg, hogy csak a tesivel kapcsolatos dolgokban voltam szigorú a tanítványaimmal, de amúgy meg próbáltam jó fej lenni. Sikerült lenyugodnom, szóval feltettem neki egy jó ajánlatot, amit el is fogadott. Kimentem a konyhába összeütni neki meg magamnak valami reggelit. Végül a tojásrántotta mellett döntöttem. Amint kész lettem kihívtam.
- Gondoltam, hogy majd éhen halsz, szóval jó nagy adagot készítettem. - nem volt nehéz meghallani, hogy korgott a hasa. Reggel mindig sokat evett, de kellett is, mert utána mindig sokat sportolt. Pont, mint én. Sokban hasonlítottunk egymásra.
- Jó étvágyat - még mindig nem volt jókedve. Úgy gondoltam, hogy a nemrég történtek miatt. Pedig már megdumáltuk.
- Bocsi, hogy akkor fasz voltam nemrég. - nem nyúltam még az ételhez, csak az öcsémet bámultam. Próbáltam bocsánatot kérni tőle, hogy ne legyen harag köztünk reggeli közben.

- Nem tudom feltűnt e, de mikor elmész bulizni nem alszok itthon, hogy nyugodtan felhozhass egy csajt. Bár nem nagyon láttam még lány nyomát itthon. - nevettem majd kérdőn néztem rá, hogy adjon magyarázatot. Csak félig volt igaz, amit mondtam. Biztos kínos helyzet lett volna, ha hazahoz egy csajt és én is otthon vagyok. Tényleg el szoktam néha menni otthonról, hogy bárkit felhozhasson, de ezen az estén Penny is közre játszott.
- Amúgy meg nem egyedül töltöttem az estét. - egy sokat mondó mosoly jelenik meg az arcomon és elkezdem enni a reggelit, amit készítettem.