- Denise egy igazán nyugodt, mindig kedves, ártatlan, mosolygós és általában vidám teremtés.
- Habár élete nem volt a legegyszerűbb, ezt mégsem látod rajta, ha nem ismered igazán.
- Kifelé inkább pozitív kisugárzás árad belőle, s csak akkor derül ki egy-két sötétebb titok, avagy tragédia az életéből, ha ő betekintést enged, de erre nem igazán van példa.
- Okos lánynak mondható, aki felelősségteljes, főleg a munkája iránt. Orvosnak született, ki csak segíteni akar az embertársain, végül mégis a Brooklyni rendőrségen orvosi szobájában köt ki, mit igazságügyi orvos szakértő.
- Talán a kettő ötvözete, az egészségügy és a bűnüldözés, amiben megtalálta önmagát, hiszen így nem csak embereken segíthet, hanem részt vehet valami hatalmasabb dologban, ami által ártatlanokon segíthet azzal, hogy megkönnyíti a bűnözők elkapását.
- Ha munkáról van szó, nem ismer félelmet, fáradságot, soha nem adja fel, de ez elmondható a privát életéről is.
- Mindig rendszeres, pontos, praktikus, megfontolt, a tökéletességre törekszik
- Imádja a növényeket és az állatokat, erről árulkodik az otthonát körülölelő gyönyörű és hatalmas kert
- Van egy kutyusa, Bullet, aki az utóbbi időben az igazi társa
- Soha nem bántana senkit és gyűlöli az agresszió bármely formáját
- Könnyen barátkozik és beszélget emberekkel, habár inkább a másik fél problémáit hallgatja meg
- Empatikus és egy jótét lélek, mégis őszinteség árad szavaiból
- Gyakran helyez másokat előtérbe magával szemben, ezáltal gyakran elnyomja saját vágyait
- Érzelmes és szenvedélyes is tud lenni, habár az igazi szenvedély átélését még nem igazán volt módja alkalmazni
- Rendkívül hálás tud lenni, és aki egyszer segített rajta, azt nehezen hagyja el
- Így alakult, hogy egy nála öt évvel idősebb férfivel hozza össze  sors, akit pontosan e-hála miatt nem tud elhagyni
- Barátjával él együtt Brooklynban, egy hatalmas villában, ami gyakran kong az ürességtől és szeretettől
- Senki sem tudja, hogy az utóbbi időben valójában mennyire boldogtalan a magánélete
- Egyre jobban sejti, hogy élete társa nem az, akinek mondj magát és sötét titkokat rejteget
- Elég lesz már ennyi rólam? Nem szeretek magamról beszélni…
- A többit majd megtudod a játékok során.


A franciaországi Ars–en –Ré nevű kisváros egyik napfényes reggelén láttam meg a napvilágot, azt hiszem, már akkor is mosolyogva tekintettem a külvilág felé – legalább is hallottam már ilyesmit nagymamámtól.
Franciaország nyugati partvidékén fekszik ez az aprócska halászfalu, melynek 1300 lakója főleg só kitermelésből, no meg persze, a turizmusból él.
A szüleimnek, akiknek szerelmük első látásra született, ez nem volt elég, legalább is az apámnak nem.
Mindig valami többet akart, több akart lenni egy kisvárosi srácnál, így először a kisvárosi turizmussal kezdett el foglalkozni, mikor pedig idővel több pénze lett, ingatlanokat vásárolt fel a városkában és adta el külföldi befektetőknek, akik fantáziát láttak a falisi turizmusban vagy éppen pihenésre, megnyugvásra vártak itt.
Azt hiszem, pontosan ezt a nyugalmat hagytuk el öt éves koromban, amikor apa egy jó munkalehetőséget kapott egy brooklyni ingatlan cégnél, amit szinte azonnal el is fogadott.
Ahogy elhagytuk Ars-en-Ré-nket, úgy változott meg gyökerestől az életünk. Egyre több pénzünk és ez által lehetőségünk volt, jobban éltünk, de a család ugyanakkor kevesebb időt töltött együtt.
Azt mondják, a legtöbb belső tulajdonságomat, a segíteni akarást és az orvostudomány szeretetét anyukámtól örököltem.  Anya New York-ban végezte el az ápolóképzőt, és ápolónőként is dolgozott. Nekem azonban már sokkalta több lehetőségem volt, így beírtam az Orvosi Egyetemet, amit könnyűszerrel elvégeztem. Mert valamit örököltem apámtól is: méghozzá az eltökéltségemet.
Hogy kamatoztatni tudjam az egészségügyi tudásomat és a bűnüldözés iránt vágyamat is, igazságügyi orvos szakértő lett belőlem.
A szüleim nagyon büszkék voltak rám és hamarosan munkát is kaptam a bronxi rendőrkapitányság köreiben, azonban Bronx koránt sem volt biztonságos.
Apa is még több hatalomra tett szert és eljutott odáig hogy saját ingatlan irodája lett, ahol halomra keresték fel a pénzes ügyfelek. Egyre több épület felől döntött ő, még középületek eladását is bíztak ré.
Történt egyszer, hogy szintúgy egy középületről - valami régi iskola -, lévén szó, sokan pályáztak a helyre. Még egy maffia társaság is szemet vetet rá, de apám megmaradt becsületes embernek, így esze ágában sem volt nekik adni. Hiába győzködték, fenyegették, próbálták ellehetetleníteni, nem hatottak rá.
Egyik délután műszakom után, a szüleim jöttek el értem a munkahelyemre, mert közvetlenül utána valami rendezvényre voltunk hivatalosak. Éppen az autó felé tartottunk, amikor két sötét ruhába bújt, maszkos idegen ránk támadt, pontosabban az apámra.
Azt hiszem, már láttam is őt meghalni, de akkor megjelent a semmiből egy magas, sötét hajú férfi és amolyan őrangyalként elintézve a két fickót, megmentett mindenkit.
Őrangyal? Milyen vicces. Hogy a mostani dolgok tudatában vagyok, látom, hogy mennyire buta és naiv voltam akkor.
A férfi neve Gabriel Moreno volt és jól menő ügyvéd, aki a megmentésünk után szinte azonnal udvarolni kezdett nekem.
Engem elvakított az, amit az apámért tett, apám pedig megkedvelte, mert ügyvédként segített neki a munkájában.
Amolyan barátfélék lettek, s rövid időn belül, én pedig az ő hivatalos barátnője lettem.
Igazából kevés lány mondott volna neki nemet, hiszen, kedves, előzékeny, férfias, úriember és nem utolsósorban nagyon jóképű volt.
Hamarosan összeköltöztünk a belvárosi villájában, ahol pár hónapig olyan volt, mintha a mézes heteinket éltük volna. Azonban ezután hamarosan minden megváltozott, főleg ő: komor, mindig rosszkedvű, rideg és hirtelen haragú lett. Állandó féltékenység jellemezte, még akkor is, amikor dolgozni mentem. Aztán kezdett egyre későbbi órákban, szétszórtabban hazajárni, és én tudtam, hogy valami nagyon nem stimmel vele.
Idővel rájöttem, hogy nem ismerem a férfit, akivel össze akartam kötni az életem. Éreztem, hogy sötét ügyekbe bonyolódott, talán mindig is benne volt.
Természetesen átkutattam az irodáját és a feltételezésem beigazolódni látszott, Gabrielnek sok köze volt a maffiához, vagyis nekik (is) dolgozhatott.
Amikor már nem bírtam magammal, felelősségre vontam őt, de ő nem adott nekem konkrét választ, ezért úgy döntöttem, hogy elhagyom, hiszen a bűnözés minden formáját megvetettem.
Ekkor kaptam életemben a legnagyobb pofont, pontosabban szó szerint egy pofon személyében egyenesen tőle.
Nem volt maradásom, de ekkor térden állva könyörgött nekem és szó szerint sírással meggyőzött, hogy maradjak vele.
Habár ezután többé nem bántott, éreztem, hogy ez volt az a pont, amikor elveszett engem, s igen, hálából még vele maradtam, hiszen figyelmeztetett arra, hogy apám neki köszönheti az életét.
Ráadásul azt sem akartam, hogy valami folytán tönkretegye a szüleimet, így tehát úgy tettem, mintha minden rendben lenne.
Titkon azonban tovább kutatok utána, míg nem lesz ellene elég bizonyítékom, hogy lecsukassam.
Rájöttem, hogy őt magát sosem szerettem, inkább azt az álruhába bújtatott hőst, aki azon a szerencsétlen éjjelen megjelent és megvédte a családomat.
Idővel olyan foszlányokat is elcsíptem, hogy ő maga volt, aki megszervezte az egészet, hogy ezzel megszerezzen engem, de még tovább kell kutatnom, hogy minden biztos legyen.
Közben, mivel Bronx, még mindig nem volt a kedvencem, új állást kaptam Brooklyn-ban, pontosabban a rendőrségen, és reményeim szerint, ahol ugyanolyan sikereket érek el, mint az előző munkahelyemen.
Szóval, még új vagyok ott, szinte nem ismerek senkit, habár igazán nem is akarok senkit közel engedni magamhoz, nem akarom, hogy bárki is belelásson a luxussal körülvett, mégis hazug életembe.