A napok nem épp úgy teltek el ahogy elképzeltem, s persze a munkába temetkeztem.
A gyerekeimmel persze sokat beszélgettem, s mikor volt rá időm, akkor velük töltöttem, elvégre azért is voltam itthon, és nem vállaltam olyan melót, amivel messzebb kellene mennem, pedig nagyon vinni akart a lábam.
Végiggondolni mindent, s kiszellőztetni a fejem, már csak azért is, s meglehet friss gondolatokkal térnék vissza.
„El kellene válnunk…” De miért csak
nekem kellene változtatnom? Miért csak az én munkám okoz problémákat, mikor ő is rendszerint későn ér haza. Meg aztán, nem én voltam az, aki elkacérkodott a gondolattal, hogy kikezdjen valaki mással.
Kedvem mondhatni a béka segge alatt volt egy arasszal, s az alvás sem volt a legjobb barátom mostanában, én még is korán indultam be az irodába, hogy elintézzem a hiányzó papírmunkát.
Letelepedtem az asztalom mögé, bekapcsoltam a gépem, majd vettem egy nagyobb levegőt, miközben átfutottam az iratokat, hogy mindent le lehessen végre rendezni.
A titkárnőmtől kértem egy pohár kávét, s közben elrendeztem pár telefonhívást, lebeszéltem pár megbízást, s elégedetten konstatáltam, hogy azért a közelben is akad munka rendesen.
Igaz meg kell küzdeni a riválisokkal, de javarészt megvolt az a vevőkör, kikkel tökéletesen domboríthattam.
Épp a terveket néztem át, s javítottam rajta pár mozdulattal, mikor a titkárnőm megjelent az ajtóban, s koppantott párat a félfán.
-Jack… A feleséged van itt.
Ráemelve tekintetem, s a meglepetés leolvasható volt arcomról.
-
Engedd be. - bólintottam, majd visszatért figyelmem a tervekhez, míg vártam, hogy bejöjjön. Reméltem nem veszekedni akar, és nem is a válási papírokat hozta. Nem emeltem fel pillantásom egész addig, míg meg nem szólalt, vagy míg az ajtót be nem csukta maga mögött.
Akkor aztán felpillantottam, s ráemeltem tekintetem, de nem szólaltam meg.
Kezdőlap
