“Memory gives moments immortality, but forgetfulness promotes a healthy mind. It’s good to forget.”
Nem voltak obszesszív-kompulzív zavarai, még is mindig a tökéletességre törekedett, ha a külsejéről volt szó. Ha egy étterembe szólt a meghívás, katonás fegyelemmel rakta rendbe magát, még egy elkószált haj szála sem volt. Ha pedig egy bárban iszogatós est várt is rá, akkor is megtalálta az aranyközéputat. Egyszerűen nem lehetett bele kötni. Mintha csak saját stylistja lenne odahaza, aki, mint valami bábut úgy öltöztetett és fodrászolt meg. A tökéletességnek azonban nagy ára van, ezt pedig Ruben is megfizette, mikor aláírta a papírt, kihagyva az apró betűs részt. Haloványan dereng is neki, hogy a múltban történt némi igazságtalanság, de a sikeres kísérlet végett nem keresi miértjeit, mint inkább arra az egyre fókuszál, minthogy, senki ne jöjjön rá, hogy miként is jutottak idáig. Alapvetően sem könnyű feladat, de mivel egész életüket hazugságra építették, ma már még több odafigyelést igényel. Egy kis hiba is gyanút kelthet, ami végzetes is lehet. Mindenki számára. Nincs is igazán elragadtatva tőle, hogy olyasvalakivel is találkoznak, akik segített nekik s még mindig él. Egy bomba forma veszély forrás, amitől Ruben szíve szerint megszabadulni. Mindegy, hogy az illető csupa jótékonyság, őt arra képezték, hogy varrjon el minden szálat. S ez alól csak is az a nő kivétel, akivel jelenleg együtt él. Különös, de mégha néha el is törik a mécses, soha nem emelt kezet Albára. Hogy miért, azt nem tudni. Talán egy vékony üvegű fiolának tekinti, melyet marka csak összetörne és megölne. De az is lehet, hogy fiókba zárt érzelmei próbálnak valahogy a felszínre törni, elvégre... neki köszönheti, hogy most él. Nem hálátlan ő, inkább csak egy évekig szigorú fegyelemben élt házőrző, akiből kiveszett az a rész, ami értelmet adott neki, hogy kifejezze érzéseit. Katonának még mindig jó volna, de, hogy társnak is...
Az utolsó simításokat végezte a háló szobai tükör előtt, a hajának pepecselésével már nem akarta feltartani a doktornőt, így szabadon hagyva a fürdőt. Egy arc vonása sem rezdült meg, de legbelül még mindig fortyogott. Már vagy reggel óta, s vagy századszorra adta már Alba tudomására, mennyire nem támogatja az ötletet, hogy még mindig életben tudják azt, aki ha nem is tud mindent, sejthet. Kicsit úgy érzi magát, mintha a doktornő volna a mindent is tudó, legalább is úgy tévő anyja, s hiába figyelmezteti a fia a közelgő veszélyre, a felnőttek sosem figyelnek a gyerekekre. - Talán megbeszélhetnénk előre egy menekülési tervet, hogy ne kelljen sokáig "élvezni" a társaságuk. - jegyzi meg nyakkendőjét igazgatva a tükör előtt. - Minden egyes velük eltöltött perc veszélybe sodorhat minket. - húzza el száját kissé, továbbra sem tudván elengedni ezt a kellemetlen nyomás szerű érzést. A házőrző, ha tehetné minden házukat fürkésző bokájába belemarna. Csak a gazdi nem engedi. - Ha feszültté válna a helyzet, mondhatnánk, hogy holnap korán indulunk munkába vagy intézni valónk van. Biztosan nem tartanának fenn. - teszi hozzá közben, fejben szépen sorjába véve azt a megannyi irányt, ami felé elkanyarodhat ez a mai nap. A legrosszabb esetben, mindegyik barátjuk a föld alatt végzi az ő jó voltából. Mindenki érdekében...
Kezdőlap
