One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Damian & Annie ~ Round 2

Annie Johnson
Today at 10:11 am



Archiválást kérek!

Annie Johnson
Today at 9:18 am



Damian & Annie - You Drive me Crazy

Damian H. Whitman
Yesterday at 9:29 pm



Tessa & Jamie - Once upon a december

Tessa Wilson
Yesterday at 8:17 pm



Rae y Flor - Csajos hétvége

Flor Sanchez Moreno
Yesterday at 6:22 pm



Zsaruból lett rossz fiú, ex szerető kerestetik!

Adriana Lane
Yesterday at 3:37 pm



April & Adrian

April I. Maystone
Yesterday at 2:42 pm



Caroline & Dylen

Dylen Hawkins
Yesterday at 9:44 am



Nico & Janine ► I need you!

Mateo Domenico Rossi
Yesterday at 2:25 am
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 10 5
Törvényszegõk 7 9
Bûnüldözés 8 10
Hivatal 2 3
Üzlet 6 2
Oktatás 4 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 5
Összesen 54 43
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

Ewan Patrick Brooks, Janine A. Rossi, Lena Caldwell


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Iris Ebony Alba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Iris Ebony Alba   Szer. Aug. 01, 2018 9:56 pm

Iris E. Alba


Karakter típusa:
saját
Teljes név:
Iris Ebony Alba
Becenevek:
Iris,Ebbie,Bonnie
Születési hely, idő:
1994.01.29.
Kor:
24
Lakhely:
Brooklyn
Szexuális beállítottság:
Hetero
Családi állapot:
Egyedülálló
Csoport:
Média
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem:
Columiba egyetem + média kommunikáció + diplomás
Ha dolgozik//Munkabeosztás:
zöldfülű újságíró
Ha dolgozik//Munkahely:
Blue & Gold (bűnügyi hetilap)
Hobbi:
nem igazán van hobbim, leginkább a munkámnak élek
Play by:
Lili Reinhart

Jellem
Iris egy igazán bonyolult jellem. Szüleitől örökölte a lobbanékony és szenvedélyes elhivatottságot az írás iránt, valamint az élet többi területén is jellemzik őt ezek a jegyek. Ugyanakkor néha csendes, elmerül a gondolataiban, képes hosszú órákat a kényelmes kanapéján ücsörögve tölteni, egy-egy rendőrségi jelentést áttanulmányozva.  
Nem kifejezetten társaság kedvelő, afféle magányos farkasnak lehetne leírni, akinek nincs szüksége társra. Van egy macskája és néhány szobanövénye, amelyek éppen elegek ahhoz, hogy Iris társasági életét kitöltsék. A munka révén ugyan sok emberrel kommunikál, de ezek a társalgások, kizárólag munkáról szólnak, soha nem a magánéletről.
Iris a rossz leleplezésére tette fel az életét, már gyermekkora óta erről szólnak a mindennapjai. Az összes bűnügyi krimit rongyosra olvasta, minden ezzel kapcsolatos dokumentumfilmet is többször látott már. Különös vonzalmat érez a gyilkosságok elkövetői iránt, talán szimpátiát, vagy lát bennük valamit ami benne is megvan. Egy kevés sötétség.
Amikor éppen nem dolgozik, akkor leginkább otthon ül a lakásában, vagy beleveti magát a város éjszakai életébe.
A hétköznapokon kedves, előzékeny és segítőkész, igazi mintapolgár. Amikor viszont dolgozik, soha nem mutatja a gyengéd oldalát.
Múlt
A suliban leginkább fiú barátaim voltak. Nem voltam az a tipikus lány, aki rózsaszín ruhákat hord és barbie babázik. A második emeleti lépcsőforduló volt a törzshelyem, mindig egy krimi regénnyel a kezemben és egy teleírt notesszel a térdemen, lehetett megtalálni. A lányok ezt sosem értették meg. A fiúk viszont titokzatosnak gondoltak és ezért barátkoztak velem. Sokkal érdekesebb voltam számukra a piros-fekete kockás szoknyámban és a copfba fogott hajammal, mint a többi lány.A nővérem persze teljesen az ellentétem volt. Két évvel idősebb nálam, a szüleim szeme fénye, a sikeresen összehozott elsőszülött. Mostanra már feleség és anya, emellett sikeres üzletasszony. Az egyedüli szálka vele kapcsolatban anyám szemében az, hogy nem folytatta a családi vállalkozást. Helyette én, a becsúszott második boldogítom őket a jelenlétemmel.  
Apát cseppet sem zavarja, sőt, ő nagyon büszke rám. Talán jobban is szeret engem, mint a nővéremet, anyánál ez pedig pont fordítva van. Boldog gyerekkorom volt, viszont ahogy egyre idősebb lettem, úgy csúszott le a lepel a családi titkokról is. A szüleim ki nem álhatták egymást, folyton veszekedtek. Ennek ellenére nem válltak el, a mai napig együtt vannak. Anya nem tud megbocsátani apának valamiért, ami még a házasságuk előtt történt köztük. A pontos részleteket nem tudom, de talán nem is akarom megtudni.
Azért nekem is vannak barátaim, de egy kezemen meg tudnám számolni hogy kik ők. Najó, elég csak kettő darab ujj hozzá. Eléggé különbözik a személyiségünk, de mégis van bennünk valami közös, ami miatt ennyi éven át kitartott a barátságunk. Mindannyian el vagyunk rontva valamilyen szinten. Mi vagyunk a három muskétás, az örök gyerekek, az éjszaka rettenthetetlen csapata. Talán ők az egyetlen biztos pont , ami még a földön tart és nem engedi, hogy a munkám teljesen bekebelezzen engem. Na de rázódjunk is vissza a jelenbe, hiszen éppen dolgozom.
Az autóm ülésébe süppedve bámulok ki a Brooklyn-i éjszakába, az ablakon esőcseppek gyöngyöznek, míg a kávém utolsó kihűlt maradékát döntöm magamba. Órák óta ülök a régi Roverben, arra várva, hogy végre mozduljon a sötétség. Név nélküli fülest kaptam azzal kapcsolatban, hogy ma este ezen a sikátoros, lezüllött utcán egy nagy adag kokain fog gazdát cserélni. Ennek már öt órája, lassan hajnalodni kezd, nekem meg igazán el kéne mennem a mosdóba, mert a több liter kávé amit magamba öntöttem, nem segít egyhelyben tartani a hátsómat. Lerágott körmeimmel ütemesen dobolok az ajtómon, miközben szemeimet le nem veszem a sötétségről. Jól ismerem magamat, tudom, hogy addig nem mozdulok innen amíg nem történik valami. Vagy valóban megkapom azt amiért jöttem, vagy a felkelő nap sugarai fogják lefújni a nagy leleplezésemet.
Mint egy végszóra, a sötétség mozdulni látszik, az egyik sikátorból egy fekete ruhákba bújt alak olvad ki. Vállára edző táskát dobott, arcát kapucni takarja. Izgatottan mozdulok előre, Nikon gépemet az alakra irányítom és eszeveszett kattogtatásba kezdek. Hamarosan egy autó gördül az alak mellé, rendszámtábla nélkül természetesen. A sötétített üvegen keresztül lehetetlen bármit is látni. Az események innen már egyre gyorsabban történnek. A kocsiból fegyver dördül, mire a kapucnis alak összeesik. Megállok a kattogtatásban, lefagyva figyelem a jelenetet. Nem ez az első eset, hogy lövést hallok. Egy kalapos, tweed zakós férfi száll ki az autóból, tipikus maffiozó kinézete van. Újabb golyót ereszt a már amúgyis halott áldozatba, majd lehajol a táskáért és magához veszi. Viszont ez az első eset, hogy gyilkosság szemtanúja leszek. Vagyis a második, de az elsőben nem vagyok biztos. Talán csak álmodtam azt, amikor hat éves koromban, a szüleim leszúrtak a konyhakéssel egy kopasz férfit. Remegő kézzel kattintok megint a géppel. A földön fekvő alak nem mozdul. Meghalt, innen is jól látszik. A tweed zakós férfi abba az irányba fordul, ahol én tanyázok. Még levegőt venni is elfelejtek. A szívem is megáll a dübörgésben. Lehetetlen, hogy kiszúrt. Az utca legsötétebb pontján parkolok, jó pár méterre tőlük. Nem vehetett észre!
Talán elindult volna felém, ha a sikátorból nem robbant volna ki valaki. Egy fiatal srác lehet, habár a tompa utcai lámpa fényében nem látom jól. Hosszabb haját sapka takarja, pólójára bőrdzsekit húzott. Bosszúszomjas és ugyanakkor kétségbe esett a tekintete. Hangos kiáltással rohan a fegyveres felé. Nem telik bele néhány pillanatba és újabb fegyver dördül. A srác lábai összecsuklanak és eldől a társa mellé.
A tweed zakós pedig visszaül az autóba és másodpercek alatt eltűnik a helyszínről. Akkor veszem észre, hogy vissza folytottam a levegőt, amikor az utca újra csendbe borul. Hangosan kapkodok oxigén után. Tudom, hogy azonnal hívnom kellene a rendőrséget, de nem nyúlok az anyósülésre dobott telefonomért. Közelebb akarok menni. Látni akarom!
Pár percnyi néma csend után beindítom az öreg Rover motorját, majd elkezdek közelebb gurulni a két fekvő alakhoz. A kezembe veszem a fényképezőgépemet és további képeket lövök, de ezzel sem elégszem meg. Végül egy kis hezitálás után, a kilincsért nyúlok és kitárom a Rover ajtaját. Hideg hajnali levegő áramlik be a fülledt autóba, a nyakam rögtön libabőrözni kezd tőle. Óvatosan szállok ki a járműböl, majd bizonytalan léptekkel közelítem meg az alakokat. Kezemben ott szorongatom a Nikont. Amikor elég közel érek hozzájuk, hogy rendes részletfotókat készíthessek róluk, megállok. Minden csupa vér. A golyó ütötte sebekből kisebb tócsákat foglal keretbe a karmaszinvörös folyadék. Hányinger vesz rajtam uralmat, de legyűröm. Csak arra gondolok, hogy mennyire nagy elismerést kapok ezekért a fotókért holnap. Az arcom elé emelem a kamerát és kattogtatni kezdek.
Hirtelen visszahőkölök. A srác aki a hasába kapott golyót, megmozdul. Életben van!
Letérdelek mellé, a Nikont a betonra teszem.
- Hé. - megrázom a vállát. Nem reagál. A pulzusát keresem, de leginkább az én lüktető szívverésemet érzem.
Halk nyöszörgést hallok felőle majd lassan kinyitja a szemét. A vér teljesen átáztatta a ruháját.
- Kórházba kell kerülnöd minnél előbb. Perceken belül sokkot fogsz kapni. Meg tudsz mozdulni? - kezeim közé veszem az arcát, próbálok vele szemkontaktust felvenni. Fájdalmasan húzza össze a szemöldökét. Erőlködések árán, de megszólal.
- Ne... ne vigyél kórházba. Nem mehetek... - fájdalmas nyögésbe torzul az arca, az egész teste rázkódik.
- A francba! Fenébe! A francos jófenébe! - idegesen nézek az autóm, majd a földön fekvő srác felé. Mi a fenét csináljak? Mi a francot kezdjek most vele? Nem hagyhatom itt!
- Rendben. Meg tudsz mozdulni? Csak egy méter az autómig. Menni fog? - kérdezem újra a tekintetét keresve.
Válaszul bólint egyet.
- Akkor háromra. - mondom, amikor a hónalja alá nyúlok, hogy segítsek neki felállni.
- Egy, kettő...
Három!
 


avatar
Média
Play by :
☾ Lili Reinhart
Foglalkozás :
Újságíró ☽
Hozzászólások száma :
14

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Iris Ebony Alba   Vas. Aug. 12, 2018 12:51 am

Gratulálunk, elfogadva!

Kedves Iris!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Érdekes foglalkozást sikerült választanod magadnak, amit nagy részben a múltad határozott meg, és nem meglepő módon ez alakítja majd a jövődet is tovább. Te egy sokkal összetettebb és kevésbé veszélymentesebb változatát érezted magadénak, ami oly annyira a hétköznapjaid részét képezte, hogy önmagad is lényegében a magad módján rejtélyessé váltál. Very Happy Semmi probléma nincs is ezzel, hiszen minél kevesebbet adsz magadból a külvilágnak, annál nagyobb biztonságban tudhatod magad. Nyitott könyvnek lenni sokszor nem éppen kifizetődő. Smile
Kellő izgatottságot sikerült a történetedbe csempészned, amelyben ugyancsak megmutatkozott mennyire elhivatott vagy a munkád iránt, nem engedve, hogy bármi avagy bárki keresztbe húzza a terveidet. Az élet viszont kiszámíthatatlan dolgokat tartogat még számunkra és ezt te neked is sikerült megtapasztalnod, mondhatni nem éppen kellemes körülmények árán. Annyira abszurd, hogy mennyire szeretnénk teljes mértékben a részesévé válni annak a világnak, ami elvarázsolt, azonban mikor odakerülünk, mégis óvatosabbak vagyunk. Ebből is megmutatkozik, hogy a valóság mennyivel nagyobb hatalommal bír a képzeletnél, mégis mennyivel több adrenalinnal is jár együtt.
Rettenetesen megviselő lehet egy gyilkosságot végignézni, ami majdnem kettősbe fordult át, ha te nem sietsz a másik fél segítségére. Sok kérdés fogalmazódott meg bennem a történeted olvasása alatt, amikre talán egyszer választ is kapunk majd, mint pl a családod titka vagy a titokzatos férfi kiléte. Úgy vélem sok nem hétköznapi élményben - legyen kellemes vagy kellemetlen -, lesz még részed életed során, melyet biztos vagyok, hogy képes leszel a legjobb módon kezelni. Ne felejtsd el, hogy minél többször leszel a részese kezdetben szokatlan dolgoknak, egy idő után már azok is hétköznapivá válnak, így a felfogásuk is idővel könnyebben megy majd. Very Happy

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Iris Ebony Alba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Ahol minden kezdõdik :: Karakterrészleg :: Média, mûvészet és sport-
^
ˇ