Jellemezni valakit, akit képtelenség? Próbálkozzunk vele. Milyen lehet az a lány, akinek születése óta a feneke alá tolják azt, amit megkíván? Bájos? Céltudatos? Esetleg minden vágya, hogy átvegyen egy olyan üzletet, amit a szülei olyan nagy erőfeszítéssel felépítettek és sikerre vittek? Nem. Kiszámíthatatlan, az egyetemre is csak azért jár be, hogy kialudja magát. Elhiszi, hogy minden, amit ott hall, ő már tudja. Gazdag gyerekek életét éli. Rendezvényeken mosolyog a szülei mellett, olyan mű mosollyal, amit akár a Hollywood-i sztárok is megirigyelnének. Méregdrága ruhák alatt rejtőzik a valódi mivolta. Az, aki nem fél összepiszkolni magát, letörni a frissen manikűrözött körmeit. Vagy szimplán feltörni azt az autót, amiről a ficsúr gazdája órákat zengett, hogy a szülei vettek a tizenhatodik születésnapjára. Élvezi látni a kétségbeesést a szemükbe, mikor neki látnak megkeresni a féltet szerelmüket. A pánik élteti. Az adrenalin miatt kávézásra nincs szüksége. Pörög anélkül is.
Tehát, nappal a családi biznisz trónörököse, éjjel pedig törvényszegők csoportjának elhanyagolt tagja. Senki nem veszi komolyan. Így foggal-körömmel harcol azért, hogy bebizonyítsa nem egy elkényeztetett hercegnő. Viszont makacs, ha valamit a fejébe vesz, nem tágít, míg nem kaparintja meg. Így talán segít bele látni abba, milyen az az ember, akit éppen figyelsz.

Fájt minden porcikám, ahogy anyám rám törte az ajtót, hogy miért vagyok még mindig ágyban? Lassan kezdődik az évnyitó vacsora, ahol mindenképp támogatni kell a család fejét. Az órára pillantva nyöszörögve dobom le a takarómat, hogy mindent értelmeztem és felülve az ágy szélére dörzsölöm a szemem. Mi az, hogy még ágyban vagyok? Kettő óra alvás van mögöttem, reggel hétkor másztam vissza az ablakon és épp csak elmúlt kilenc óra. Tisztában voltam vele, hogy fodrász, kozmetikus, manikűr. Ez a zűrzavar vár rám mára. De azért az estét nem cseréltem volna le, ahogy a kocsiban ülve menekülsz a rendőrök elől, mert valaki felnyomott minket az autóversenyzés miatt. Még midig hevesen kalapál a szívem, ahogy a kék fények megtöltik az autót, amiben a zene úgy üvölt, mintha a basszus a mellkasodból törne elő. A sziréna mögötted visít. Így épp csak annyira szedtem rendbe magam, hogy ne kapjon anyám agyvérzést, ahogy vöröslő szemeimet egy napszemüveg mögé rejtem, a kialvatlanság miatt. Legalább a profi sminkes elrejti a fekete karikákat a szemem alól. Nézzük a jó oldalát.
Bár teltek az órák, én pedig nagyon untam azt, hogy egy kupac ember a nappalinkban sürögve próbálja a maximumomat kihozni a hozott alapanyagból. Sosem érdekelt, hogy milyen köröm megy a ruhához és a sminket is úgy válasszam, hogy igényes legyen, ne pedig kihívó.
Végre elszállingóznak a felesleges emberek, ahogy a tükör előtt figyelem magam, eddig sem érdekelt, hogy festek. De most kíváncsi voltam, hogy mennyire változtatnak meg. A repedt farmer és haspóló, macska szemek helyett, csillogó-villogó báli ruha, szolid smink és egyszerű francia manikűr. Megforgatva a szemem látom, ahogy mögém lépve fogja meg a kezem és megpörgetve nézi a mesterművet. Hiszen csak az vagyok, egy test, amivel úgy villoghat, mint bármelyik drága autójával, amit bárkire rásózhat, aki a legtöbb pénzt ígéri.
- Gyönyörű vagy – mosolyogva állít meg vele szembe. Még szerencse, hiszen a fejem úgy forgott, mintha centrifugába rakták volna.
- Aha – válaszolok szinte azonnal, elfelejtve, hogy a szép beszédemet kell ma elő venni. Na, majd az a tízcentis sarok majd emlékeztet rá, ami ott pihen a lépcső mellett arra várva, hogy jó pár órán keresztül kínozzon, míg nem leszek tele vízhólyagokkal.
- Ennyi pénzért és vakolatáért. Ha ezt te csinálnád az egyik kocsiddal, már rég a sitten lennél – húzom el a számat, de azért kiadom a szarkasztikus nevetésemet, mintha csak viccelnék. Még a családom sem veszi észre, mikor ironizálok. Erre persze csak egy lassú, komótos bólintást és öblös nevetést kapok.
Aztán már gyűlik a tömeg, Manhattan színe-java. Nevetséges ruhában úgy festek, akár egy porcelán baba, amire a leghabosabb ruhát erőltették. Minden vendégnek bemutattak, mint a jövendőbeli vezető. Minden életkorból megjelentek a felső tízezer tagjai. Éreztem, hogy apám hangszíne megváltozik, ahogy egy szemtelenül fiatal férfi lép oda hozzá kezet rázni. Kelletlenül mutatnak be egymásnak minket. Tehát, apám nem kedveli. Azt hiszem kicsit tovább marad a szemem rajta. De nem a külsőségek miatt. Leginkább azért mert érdekel mi van a háttérbe. Úgy tűnik, hogy nem tudom meg, a srác beljebb megy, én pedig csak az ablakon kifelé figyelem az autót, amiből kiszállt.
A vacsora a szokásosnál is lassabban telt el. A testem már épp éledezne az időpont miatt. A tánctéren jó pár lassúzó pár ringatja magát, igyekezve a zene ritmusát megtalálni. Valljuk be, nem sok sikerrel.
Kilépve az erkélyre egy cigibe menekülve próbálom megtervezni a szökésemet, mert végeláthatatlannak tűnik a rendezvény. A srác nem ment ki a fejemből. Hawk. Miért is ismerős annyira? Telefonomba rá keresve már ki is bújik a szög a zsákból. Remek, a konkurencia és képes volt ide tolni az arcát.
Elszívva pöckölöm a nagyvárosba a csikkemet lépek vissza. Ahogy elsétálva mellette „véletlenül neki sétálva” kérek elnézést és cinkos mosollyal távozva indulok a kijárat felé.
Nálam maradt a pénztárcája és a féltet kocsijának kulcsa. Az adrenalin azonnal felébreszti a bennem szunnyadó gonoszt és ezzel egyidejűleg már a garázsba sétálva a kocsik között nyomkodom a gombot. Itt lassan mindenkinek ugyan olyan luxus autója van. Mire végre felvillan az, amit kerestem és körbe sétálva húzom végig az ujjam a fényezésen. Majd kényelmesen helyet foglalva a kormány mögött elindulok a vakvilágnak. Kihajtva a szuszt is belőle. Végül Staten Island egyik proli környékén megállva dobok egy szelfit az instájára a helykoordinátáival és egy aprócska üzenettel „keress meg, ha kellenek a holmijaid!”. Ha kell neki, keressen meg. Kezdődhet a fogócska, ha nem ér ide tizenöt percen belül, újra útra kelek.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A történetedet olvasva szó szerint az elevenedett meg előttem, hogy az a bizonyos második "bőr", amid van egy latexruha, amiben Te vagy a város szexi villainess-e, aki borsot tör mások orra alá, miközben az átlagos hétköznapokon senki sem sejti, hogy mit csinálsz esténként. Teljesen érthető, hogy a folyamatos szabálykövetés és ilyen-olyan protokollok és etikett betartása helyett Te szabadságra vágysz és arra, hogy valami olyan adrenalinlöketet adjon, ami miatt tényleg nincs szükséged kávéra. Unalmas lehet az az élet, amit valaki más tervez el számodra, de szerencsére Te megtaláltad a megfelelő kiskapukat, amiken átlépve kijátszhatod a szüleid figyelmét, vagy éppen azokat a kötelező köröket, amit a negyveneseknek szervezett események nyújtanak. Izgalmas játékba kezdtél, mondhatni nagyobb téttel járó fogócska ez. Kíváncsi vagyok lesz-e lehetőséged végleg kitörni abból a kalitkából, amiben a szüleid tartanak és hogy elkap-e vajon annak a legújabb sportkocsinak a tulajdonosa, vagy sem.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!