Egész fiatalkorod a zene körül forgott. Gyönyörűen zongorázol, énekelsz és elképzelhetetlennek tartottad, hogy a jövőben majd egyszer ne vidd sokra a tehetségeddel. A sors különös fintora azonban közbe szólt. Szerelmes lettél, és onnantól kezdve az álmaidat le cserélted arra a férfire, aki akkor még a mindent jelentette számodra. Legalábbis ezeket mesélted. A valóság viszont szerintem inkább az, hogy miattam kellett le mondanod mindenről, hiszen fiatalon teherbe estél, és az a férfi aki a te szemedben a minden volt, magadra hagyott a gondjaiddal, hallani sem akart a gyerekről és az azzal járó bajokról. Így kénytelen voltál egyedül megbirkózni mindezzel, a szüleid nem támogattak, mert lehetőségük sem volt rá, és haragudtak is rád, mert szerintük egy gyerek csak el veszi tőled a jövődet, ami alakulhatott volna másképp is. Mégis mindig azt mondtad, hogy sosem bántad meg, hogy vagyok, mert kiegészítettem az életed. Szigorúan neveltél, a zenét az én életem részévé is tetted, mintha általam akartad volna elérni a saját almaidat. Nem járhattam bulizni a többi velem egyidős lánnyal, csak ritkán engedted hogy ott aludjak valamelyik barátnőmnél, és igyekeztél arra tanítani, hogy sose függjek senkitől, főleg ne a férfiaktól. Rettegtél attól, hogy olyan sorsra jutok, amilyenre te. Most mégis mintha azt az erős független nőt, felváltotta volna egy szerelmes kamasz, olyan boldogság látszik a szemedben ahogyan a férjedre nézel, mintha életedben először tapasztalnád azt a szerelemnek nevezett érzést. Bár mindig szoros volt a kapcsolatunk, mégis amióta akaratom ellenére hozzá mentél ahhoz a férfihez, akire sosem fogok úgy tudni nézni mint egy apára, kicsit megingott a kötelék köztünk. Sajnos az van, hogy nem tudom, hogy milyen egy apa, vagy, hogy hogyan kéne viselkedni vele. Korábban sosem mutattál be nekem egyetlen férfit sem. Teljesen a házasságod ellen vagyok, többször kifejtettem, hogy mennyire nem akarom. Nem azért, mert nem örülök a boldogságodnak - hiszen ha valaki megérdemli azt, az te vagy -, hanem inkább azért, mert annak a férfinek a fia az, aki el vette a szüzességem, bár akkor még nem tudtuk, hogy a szüleink mire készülnek. Ahogyan te sem tudsz arról, hogy akkor éjjel nem a barátnőmnél aludtam, hanem elszöktem egy házi buliba, ahová nem engedtél volna el és aminek következtében megismertem Mattet, bár ha tudtam volna, hogy pár nap után úgy mutattok be a - most már - férjeddel minket egymásnak mint jövendőbeli testvérek, biztosan nem történt volna ez meg. Szóval nem csak azért haragszom rád, mert hirtelen zúdítottál rám egy apát és testvért, úgy, hogy ki sem kérted a véleményem. Hanem azért is, mert ebben a hatalmas városban te éppen annak a srácnak az apjába szeretsz bele, akinél talán amúgy sem lenne túl sok esélyem ennél több, de így meg végképp elvágtad az esélyeimet. Bár igyekszünk előttetek úgy viselkedni, mintha megbarátkoztunk volna a ténnyel, hogy felforgattátok az életünket, mert tudjuk, hogy ha kiderül, hogy mi történt köztünk, az nem csak ránk nézve nem lenne túl jó, de talán a friss házasságotokban is éket verne. Ezt pedig - hiába nem örülünk, - de egyikünk sem szeretné. Csak próbáljuk elfogadni a helyzetet és alkalmazkodni, bár nem túl könnyű.

A pb és keresztnév változtatható, ahogyan a foglalkozása is szabadon eldönthető. Én el tudom képzelni valami zene tanárnőnek, vagy akár óvónőnek is, de nem ragaszkodom egyikhez sem. Mattel nagyon várunk, unatkozni egészen biztos, hogy nem hagyunk majd  

Úgy tudom, hogy anyám sosem akart felnevelni, sosem vágyott arra, hogy gyereke legyen, de még egész fiatal voltál, amikor közölte veled, hogy terhes. Talán mázlista vagy, hogy a szüleid az elejétől kezdve támogattak, mi több nagyon örültek annak, hogy lett egy unokájuk. Anyám a 25 évem alatt egyszer sem keresett meg, és te szépen lassan építetted fel az életünket a családtól örökölt szállodák által. Már akkor tudtad, hogy üzletember leszel, amikor én megtanultam felfogni a dolgokat, gyerekként. Mindig azt mondtad nekem, hogy a mi kettőnké a világ és soha senki nem veheti el tőlünk. Nem a sima apa fiú kapcsolat volt köztünk, egészen sokáig. Aztán jött a felnőtté válás első lépése a tinédzser kor, amikor már szabadabban hagytad, hogy éljek, bulizzak és kihasználva ezt te is feltűnően hordtad haza a nőket a házba,akárcsak én, de mindig meg voltunk egymás mellett az órásházban, amit talán pont ezért vettünk meg Amerikában.
21 éves koromra megkaptam tőled az egyik new yorki szállodát, amit azóta is én vezetek. Sok mindent tanultam tőled és még nagyon sok mindent fogok, bár az új házasságod lehet törést fog okozni, a mi kis tökéletes szövetésgünkbe. Az új felesége lánya ugyanis, nekem nem olyan mostoha hugica lett, mint ahogy te akartad, nem tudod, de én lefeküdtem vele, még mielőtt tudtam volna, hogy te mire készülsz azzal a nővel, akit ő anyának hív. Kaptam egy mostoha anyát, akit sosem akartam, de ennek ellenére eddig kedvelem őt, és egy mostoha testvért, aki sok mindent jelent és fog jelenteni számomra, de a testvéri kötelék nem lesz szoros, ha egyszer már van egy másik. Jelenleg csak igyekszünk jól kijönni egymással Niki-vel, de nem tudom mikor fog előbújni a feszültség ami köztünk van amióta az az este megtörtént

// Egy határozott, karizmatikus férfit képzelek el, aki képes a 25 éves fiát és megzabolázni és hazarendelni 1 egész hónapra, hogy összebarázkozzon az új helyzettel és a családdal. Az ET-m elolvasás ajánlott, mert van benne szó az előzményekről az esküvő előtti dolgokról.//

A keresztnév opcionális, a PB is alku tárgya, de valami hasonló kaliberű férfit tudok elképzelni.