Igazából nem rendelkezem veled kapcsolatban túl sok érdemi információval. Ha nagyon őszinte akarok lenni, a szememben te is csak egy vagy az utca aszfaltját túró építőmunkások közül, akik naphosszat dolgoznak hóban, fagyban, vagy épp tűző napon, negyven fokban, mindezt éhbérért. Pár hónapja a kocsim szervízben volt, így tömegközlekedéssel, és gyalog kellett megközelítenem a munkahelyem, ahova egyik reggel a díva, fennkölt nagynéném is elkísért. Az volt az első alkalom, hogy megszólítottál. Addig mindig csak feltűnően bámultál, vagy kurtán utánam füttyentettél, ha arra jártam. Szó nélkül tovább haladtunk, Helen pedig jó nagynénikéhez illően óva intett tőled. Nem tudom honnan vannak információi, de elég jól ismerem Helent ahhoz, hogy tudjam, olyan a szimata akár egy kopónak, média személyiségként pedig nyilván nem tart neki semmiből információkat gyűjteni bárkiről... Azt mondta, hogy nem rég szabadultál a börtönből, hogy egy semmirekellő bűnöző vagy, akinek vissza kellene mennie oda ahonnan jött, nem pedig az államokban rontania a levegőt, fiatal nők terrorizálásával, zaklatásával mulatni az idejét. Minden bizonnyal túlzott rasszizmusa beszél belőle, és szegény, megboldogult apám ellen irányuló gyűlölete, aki hozzád hasonlóan egy pénzesnek aligha nevezhető mexikói bevándorló volt, és akivel annak idején anya lelépett. Egyik nap instagramon ismeretlen személytől kaptam egy megkeresést munkaügyben. Meg is beszéltünk egy időpontot az irodában, ahol részletesebben egyeztetjük a megrendelését a kívánt festményről, és ott ültél te, felülmúlva az elvárásaimat, s amit eddig belőled láttam. Tiszta voltál, jól öltözött és meglepően udvarias. Elém toltad egy fiatal nő fotóját, hogy fessem meg őt abban a stílusban, ahogyan Leonardo da Vinci festette annak idején Mona Lisát. Busás összeget mondtam, te pedig előhúztál zakód belső zsebéből egy vaskos köteg pénzt, és az utolsó centig kipengetted ott helyben az árát, majd a járdán elhagyott névjegykártyámat is meglengetted. Attól a naptól kezdve elkezdtem más szemmel nézni rád, és már nem tudom mi az igazság.

//Óóó yesss, egy lassan kibontakozó szerelmi szálra fáj a fogam, nem fogok hazudni Kicsit nehezített a terep Andrey számára, mivel Sonia terhes a legjobb barátnője férjétől (erről bővebben az előtörijében találsz információt) emellé az Alzheimeres anyjáról is gondoskodnia kell, de semmi sem lehetetlen, ugyebár. Hogy milyen alvilági ügyekbe keveredett Andrey, vagy épp mi miatt került börtönben, teljesen rád és a fantáziádra van bízva, ahogyan az is, hogy minek köszönhető ez az igen nagy szakadék a személyiségében. A közmunkát csak azért csinálja, mert a bíróság kiszabta rá, vagy tényleg ebből próbálta fenntartani magát, és közben megnyerte a lottót? Ezeket a részleteket rád bízom. Nem egy szokásos, második játékban már gyűrjük is a lepedőt együtt, játékot/kapcsolatot szeretnék nekik. Vibráljon közöttük a levegő, Andrey teperjen, éreztesse Soniával, hogy komolyan érdeklődik felőle, de legyen kitartó, ismerjék meg egymást. //