Anya egyetlen, még élő rokona vagy, pontosabban, a nővére. A húgod itt ismerkedett meg New York-ban néhai férjével, az én apámmal, aki Mexikóból emmigrált az államokba, elsősorban jobb pénzkeresési lehetőség reményében, hiszen már elég fiatalon gondoskodnia kellett beteg szüleiről. Munkásszállón lakott, kétkezi, kemény fizikai munkákat vállalt, a pénzt mindig haza küldte, tisztességes ember volt. Épp dokkmunkásként tevékenykedett, amikor megismerkedett anyával. Kettőtök közül mindig is a húgod volt a könnyedebb, szabadabb felfogású. Úgy is mondhatnánk, világéletetekben te voltál a díva, aki finnyásan válogatott a férfiak közül, mint amikor kibontasz egy doboz bon-bont, és csak a kedvenceidet eszed ki belőle, nyilván abból van mindig a legkevesebb. Anyában azonban állandóan nyughatatlan tombolt a hippi életérzés, s csupán akkor csillapodott le valamelyest, amikor egy férfi miatt -ő volt az apám-, maga mögött hagyott mindent, és mindenkit -köztük téged is-, hogy új életet kezdjen egy idegen országban. És itt kezdődtek a problémák. Egy ideig még tartottátok a kapcsolatot, annak ellenére, hogy haragudtál rá, és mélyen, legbelül irigyelted anya szabad lelkűségét, te mindent elkövettél azért, hogy a kapcsolat ne szakadjon meg közöttetek. Aztán a levélváltások egyre ritkultak, időközben te is megtaláltad a számításaidat, közismert média személyiség lettél (rád bízom, hogy azon belül is mi... hírbemondó, modell, színész, amit el tudsz képzelni), majd a megfelelő, vágyott férfi is betoppant az életedbe egy igen csak jólmenő üzletember képében. Velem majdnem egy időben született egy fiatok, úgy tűnt minden a helyére került, egyik nap aztán a férjed végzetes szívinfarktust kapott, és te egyedül maradtál a fiatokkal, s tömérdek mennyiségű adóssággal, melyet kedves férjurad hagyott rátok. Hogy a tartozásokat kifizesd, eladtad a családi villátokat, és a férjed cégét is. Újból visszaküzdötted magad a média világába, ahol rövid időn belül megismerkedtél második férjeddel, akiről hamarosan kiderült, hogy nem tudja azt a fajta anyagi biztonságot nyújtani, mint amit előző házasságod alkalmával megszoktál, így hamarosan elváltatok. Fiaddal ekkorra már megromlott a kapcsolatod, úgy tudom, hogy amint betöltötte a huszonegyet, elköltözött. Anyáról időközben kiderült, hogy szokatlanul fiatalon utolérte a rettegett Alzheimer-kór, ami szerinted a büntetése azért cserébe, hogy annak idején elköltözött. Mikor már teljesen eluralkodott az elméje fölött a betegség, visszajöttünk az államokba, ám nem sokkal a költözés után apa meghalt. Néhány hónapig nálad laktunk. Szigorú voltál, azt is mondhatnám, hogy kicsit ijesztő is, a magad kimértségével, szókimondó személyiségével, valahogy mégse tudtam haragudni rád. Egy bizonyos idő múlva már nem a gonosz boszorkányt, az ellenséget láttam benned, sokkal inkább egy pótanyát. Sosem mondtad ki, sosem éreztetted igazán, de egyszerűen tudtam, hogy jól esik neked, a lelkednek, hogy van kiről gondoskodnod, nekem pedig jól esett, hogy visszatért az "anya" szerep az életembe, hiszen addigra anyának már egyre kevesebb épeszű pillanata volt. Ma meg már fel se ismer minket... A sors furcsa fintora, hogy a természetem, temperamentumom, stílusom sokkal inkább hasonlít rád, mint az anyámra. Egy valóságos díva vagy, meghazudtolhatnád a korodat. Gyönyörű voltál, és az én szememben még mindig az vagy. Szereted a divatos ruhákat, a drága parfümöket, kiegészítőket, nagy gondot fordítasz a frizurádra, hogy mindig tökéletesen álljon. Bár már elköltöztünk tőled, amilyen gyakran csak tehetem, meglátogatlak, vagy éppen te jössz hozzánk. Két ember van az életemben, akikkel mindig, mindent megosztok, még a legsötétebb titkaimat is. Ezek közül az egyik az, hogy terhes vagyok a legjobb barátnőm férjétől. És fogalmam sincs mit tegyek. Te tudod?!

//Először is, hálásan köszönöm, ha szántál időt arra, hogy ezt a sok mindent végig olvasd... a fent említetteken kívül a karakter szabadon alakítható, formálható. Egy igazén karakán, szókimondó nőt képzelek el, aki mindig kétlábbal a földön jár. Amolyan "anyapótlék", akihez bármivel fordulhatok. Szerintem izgalmas lenne, ha meghirdetnéd a fiát, próbálnátok rendbe hozni a dolgokat. Nem is ragoznám tovább, várlak szeretettel!    //