Ott álldogált a fekete bőrkabátos alak a sikátorban, pontosan, ahogy meg volt beszélve. Kissé tanácstalanul kémlelt a személyzeti bejáró felé, ahonnan az érkezésemet várta. Szeretem a zsarolókat. Rettenetesen pofátlanok és nem mindig gondolják át, hogy milyen fába vágják a fejszéjüket. Ő persze annyit tudott, hogy egy fontos emberek által látogatott strip club tulaja vagyok s egy-egy politikus jelenléte miatt majd meg tud zsarolni... bevallom, hogy én is hibáztam, amikor próbaidőre felvettem biztonsági őrnek a fószert, de a referenciái és a szakértelme rendben volt mind, mit tettem volna? Ahogy utánanéztem, a múltjában különösebb svindlit nem találtam, nem gyanakodtam hát. Aztán megpróbálkozott ezzel a hülyeséggel, azt gondolva, hogy én valami egyszerű üzletember vagyok. Nos, tévedett.
Tévedését persze csak most fogja belátni, de túl későn: nem onnan jöttem, ahonnan számított rá, könnyű és puha gumi talpú bőrcipőmben háta mögé tudtam kerülni elég halkan a város zajának hála s már csak a zongorahúrt érezheti meg a nyakán, meg a két fekete bőrkesztyűt, ami azokat fogja. Aztán ahogy viaskodni kezd, küzd az életéért, testemet is, ahogy nekifeszül. Nem kis darab és nincs rossz erőben, csakhogy ez mind rólam is elmondható s a fojtózsinór lényege, hogy a kontroll az én kezemben van. Fogy a levegője, fogy az agyának vér ellátása, jönnek a fekete foltok a szeme elé, a nyakán pedig ott a trauma okozta elszínesedő csík, horzsolódó bőre alól kis vér is szivárog... még pár rúgkapáló mozdulat és vége. Élettelen testét a konténer mögé húzom, majd szusszanva egyet zsebre vágom a garotte-t, a bőrkesztyűket is hasonlóan, majd megzörgetem a személyzeti ajtót. - Freddy, légy olyan kedves és gondoskodj erről a részegről. - intek a konténer felé megbízható emberemnek, mire ő csak bólint. Nem bőbeszédű, de nem is ezért fizetem. - Ezt pedig égesd el szintén. - adom át neki a pár kesztyűt is. Igen, ezt is rá merem bízni, nem úgy, mint bármit is arra az élettelen testre ott a sikátorban, aki hamarosan hamuvá lesz... több gondolatot nem is nagyon szentelek neki, ahogy belépek a klubomba a személyzeti ajtón át. Elárult valaki, ez a hely pedig egy család, így személyesen megsértett engem. Ezt pedig személyesen kellett megtorolnom. Átvágok a személyzet számára kiépített folyosókon, hogy az irodámat "rejtő" folyosószakaszra érjek egy tükrön keresztül. Helyesebben egy tükörrel takart ajtón át, merthogy a tér tágítását ügyesen megoldó tükrös folyosószakasz több ilyen ajtót rejt a foncsorozott üveg felületek alatt s mindegyik egy-egy privát terem hátsó bejárata, a személyzeti folyosóét leszámítva. Erre szükség van, mert ha valakiket az az illúzió rosszra csábítana, hogy egy privát teremben bármit megtehetnek, hát azt korrigálni kell. Semmilyen abúzust nem tűrök itt a személyzet ellenében. Mondjuk ezt a vendégek java része is tudja. Végül kulcsot húzok elő s nyitom az irodám, majd belépek, hogy aztán zárjam is a sötét mahagóni ajtót magam mögött. Kigombolom a sötétszürke szövet kabátom, majd ledobom azt az iroda egyik sarkában álló fotelba, ami mellett egy kis asztalon egy-két üveg áll és pár pohár. Töltök is magamnak egy gin-t, dobok bele némi jeget, majd elégedetten kortyolok bele. Nincs is jobb egy italnál, hogy hátrahagyjam az egyik munkát és a másikra figyelhessek.
A napi jó cselekedet letudva, így hát a pohárral az íróasztalomhoz lépek és a laptopom monitorjára sandítok. Rajta a mai tennivalók és műsorok, események listája, illetve mindezek egy naptárba rendezve, egymás után s tekintetem a mai napot keresi ki. Személyzeti kérdések elrendezése, pipa, kattintok is egyet, hogy ez át legyen húzva. Készlet ellenőrzés, ez is megvolt már, át is van húzva. Különleges műsor ma nincs, viszont egy speciális program van. Nocsak! Egy lánybúcsú, ritka vendég, de olykor előfordul. Ez már érdekes. Abból a szempontból is, hogy nem árt megnézni, minden az igények szerint készen áll, avagy sem. Lehívom a dokumentumot, ami a megrendelő lapot tartalmazza s ki is nyomtatom, majd ezzel a kezemben és a pohár itallal indulok ki az irodából. Még korán van, a program kezdése később lesz, van idő ellenőrizni. Fel is keresem a kisebb privát termek egyikét, amit kibéreltek a lányok s a biztonsági őrnek biccentek, miközben benyitok. Bent kisebb meglepetésemre egy ismerős pofit is kiszúrok. Csinos fiatal arcocska, egyedi metszéssel, nehéz lenne elfelejteni. Könnyed félmosollyal figyelem a jelenetet, míg az is átfut az agyamon, hogy nem néztem meg, fekete, fehér hajszálcsíkokkal átszőtt zakóm, szürke ingem és sötét nyakkendőm rendben áll, vagy a dulakodás a kabát alatt elgyűrte... remek! Félre is teszem a megrendelőlap nyomtatott változatát s lesimítom zakóm, míg közelebb lépek az ajtóból beljebb, de igyekszem nem megzavarni a dolgokat, csupán felmérni, hogy mi is a helyzet.