Mondhatjuk exek vagyunk, bár azért  ami kapcsolatunk sokkal szorosabb volt mint egy sima párkapcsolat. Megkérted  a kezem, még 5 évvel ezelőtt, fiatalok voltunk és azt hittük miénk a világ. A tied végül is az is, ma is egy óriási cég fejeként ügyködsz, a vagyonotok igen magasra rúg, amit még a nagyapám hagyatéka minden férfi utódra. Neked mázlid volt, nincs testvéred, így nem volt kérdés, hogy a piti kis fejedre esik a választás, amikor apád nyugdíjba vonult.
A mi történetünk egészen szépen kezdődött, 8 évvel ezelőtt találkoztunk, igen viharos kapcsolatunk volt mindig is, de a sok szar közepette sosem volt kérdés, hogy egymásnak kellünk és örökre gy is akartuk. Megkérted a kezem én boldogan mondtam igent, szerencsére te is az én nézeteimet vallottad, nem akartál gyereket. Mi csak egymást akartuk mindig is, nem vágytunk másra. De a lánykérés után mégis azt hitted neked jogod van többhöz, nem a gyerek téma okozott nagyobb fejtörést számunkra, hanem az, hogy a gyűrűvel már azt hitted minden kötelességednek eleget tettél, mert a tied vagyok. Nem tudom, hogy mi vitt rá mégis arra, hogy bemássz egy másik lány mellé az ágyba és nem egy egyszerű estét töltöttél vele hanem 2 egész hónapot, mire rájöttem. Én is hülye voltam, mert nem vettem észre semmit, mert te ugyanolyan voltál végig. Megmutattad minden alkalommal mennyire szeretsz, és mennyire oda vagy értem, de valami mégsem hagyott nyugodni veled kapcsolatban. Már együtt éltünk, nem tudom honnan gondoltad, hogy egy nő nem veszi észre a pasi ármánykodását, de rájöttem. Te azonnal dobtad, mert elmondásod szerint életed szerelme voltam és nem akartál elveszíteni. Még mielőtt teljesen beleőrültem volna hagytalak el, nem akartam, hogy te tönkretedd a pasikba vetett hitem. Mert tökéletes voltál számomra, egészen addig, ameddig félre nem csúszott a nadrágod egy olyan nő előtt, aki nem én voltam. A gyűrűt azóta is magamnál tartom, mivel te voltál életem első szerelme, ennélfogva nagyon nehezen tudtalak elengedni, de tovább léptem.
Ma már más menyasszonya vagyok, de az nem azt jelenti, hogy nem gondolok rád néha, nem olyan szájízzel, mint régen, de a lánykérésnél is eszembe jutottál, de Gabe-nek már úgy mondtam igent, hogy tudtam te nem tudsz belerondítani még csak gondolatban sem.
Mióta szétmentünk nem találkoztunk, nem is tartottuk a kapcsolatot érthető okok miatt, nem tudom mi van veled, te viszont tudhatod, hiszen minden egyes pillanata az életemnek nyomon követhető a közösségi médiában, mert én így akarom.

Most New Yorkban élsz és valami véletlen folytán összefutunk, hogy mit hoz a jövő, meg tudjuk beszélni és visszanyerjük legalább a barátságunkat, vagy ha Gabe végleg úgy dönt, hogy a gyermeke anyjával szeretne lenni, akkor vissza menekülök hozzád? Vajon tényleg lennénk ennyire elvetemültek a szerelem kapcsán?

/Sierra egy keresett karakter, akinek a vőlegénye most szembesül azzal, hogy a fiatalkori szerelme gyereket szült neki az ő tudta nélkül, ennek már 17 éve. A szerelem elég nagy lehetett ott is, így Gabe a végén őt fogja választani, ezzel elég nagyot koppantva majd Sierrán, aki már az elejétől fogva rossz szemmel nézi a kibontakozó kapcsolatukat. Nem tudom mi lehetne még köztük, mert szeretem a lényegi részeket a játéktérre tartogatni, de látok fantáziát bármiben, így örülnék ha gyorsan ida találna és színesíteni  a fórumot, és persze Sierra életét egy kics kalanddal /