Rockaway Beach. Queens utolsó pereme a végtelen kékség előtt, a világvége érzetét keltve. Ha költő lennék biztos oltári mélységekben tudnék ódákat zengeni róla, de .. hát tudjátok. Én ennél sokkal egyszerűbb vagyok, így Rockaway Beach nekem a végtelen bulikat és az örök nyarat jelenti meg persze egy jókora partit.
Délután érkezek meg. A társaság egy része már hajnal óta vadássza a hullámokat, nekem azonban még melóznom kellett mielőtt elszabadulhattam, hogy sós vízzel eresszem tele a fülemet és az orromat mielőtt elszabadulna az éjszaka. A haverom felvesz a jeepjével, hiszen akárhogyan osztottam szoroztam motorral nem tudom levinni a partra a deszkámat bár ez nem jelentette volna azt, hogy nem próbálom meg, ha nincs más megoldás, hiszen egy kis ragasztószalaggal szerintem ez is ment volna, de így legalább nem kellett megpróbálnom kitörni a nyakamat.
Ezek a nyár utolsó meleg napjai, így muszáj kihasználni őket.
-Haver. Nem lehet kézenállva megcsinálni.-érkezek meg a beszélgetés közepébe.
-Mit nem lehet kézenállva csinálni?-érdeklődök miközben ledobom a pólómat és a sapkámat és a leterített pokrócokhoz lerúgom a papucsomat is.
-Na mondjuk te lehet, hogy megcsinálod..-nevet fel azonnal Craig.
-Ne csigázz már miről beszéltek?-csillannak fel a szemeim.
-Kapj el egy hullámot kézenállva.-kacsint egyet Craig.
-Sima.-vonom meg a vállamat és már indulok is a hullámok közé. Hát. Nem volt sima. A rekord kb 2 és fél másodperc volt, amíg meg bírtam tartani magam mielőtt kibillentem az egyensúlyomból és arccal levettem egy egész hullámot. A pokol összes bűnét kimossa belőlem a víz mielőtt fel bírok jönni a felszínre és visszamászok a deszkára. Rendesen ég a tüdőm de csak felmutatom a hüvelykujjam, hogy túléltem.
-Ezt már félig megadjuk.-kiabál Craig és akkor veszem észre hogy egy ismerős alak közelít a társaság felé, így felhasalok a deszkára és kievezek a partra a kezeimmel. Kicsit távolabb a víztől lecsatolom a bokámról a biztonsági pántot és ledobom a deszkát a homokba mielőtt megcélzom Roxyt. Ő már pont háttal állva beszélget beszélget.
-Roxy!-átölelem a vállát miközben a fél testét beterítem a vizes alakommal.

A vizes hideg testemmel el is érem amit akartam, tudom, hogy kettőt vagy hármat melléüt a szíve a rólam rátapadó nedvességtől. Válaszolnék én neki, de már lök is rajtam egyet, így felnevetek miközben hátrálok néhány lépést miközben próbálok nem átesni a saját lábamon. Senki nem nézné ki Roxyból, de kifejezetten jó erőben van. Felnevetek.
-Azt úgy mondják, hogy felfrissíteni kedves, Roxanne.-nyomom meg a nevét a mondatban felemelve a mutatóujjamat.
Miután összeborzolja a hajamat még meg is rázom a fejem, hogy még több víz kijöjjön belőle, így még jobban összevizezve őt, de legalább már nem folyik a szemembe a sós víz a hajamból.
-Láttad? Király volt. Csak nem bírtam sokáig.-kérdezem felcsillanó szemekkel. Helyes. Így legalább nem kell megpróbálnom még egyszer. Az arca viszont nem arról árulkodik, hogy őt is annyira lenyűgözte volna a dolog, mint engem, de ismer, tudja, hogy nincs olyan nap, hogy legalább egyszer ne próbáljam teljesen megnyomorítani magam valami marhasággal, ami ott és akkor egy kibaszott jó ötletnek tűnik. Mint például a mostani. Azt nem tudom, hogy látta-e, hogy 2 másodpernyi csoda után hogyan borultam be a hullámba, de lehet, hogy jobb ha esetleg nem. Így is kapok a pofámra tőle. Ő a józan ész a kapcsolatunkban.
Craiggel hirtelen nézünk össze és elkerekednek a szemei miközben hevesen kezd el gesztikulálni, hogy kurvára hagyjam ki a történetből, így persze elvigyorodok és újra Roxy szemeibe nézek.
-Az egész az ő ötlete volt.-elhúzom egy kicsit a számat bűnbánatot színlelve miközben bólogatok néhányat.
-Kapd be, Charlie!-pattan fel a homokból nekem indulva és én már kontrolálatlanul nevetek miközben már kocogok a másik irányba.
-Szerettelek..-kiáltok drámaian Roxyra pillantva mielőtt Craig teljes testével maga alá temet a homokba. Persze nem haragszik ez csak nevelőjellegű dolog, meg sok a tesztoszteron, úgyhogy ilyenkor mindig tettlegességig fajul a dolog. Természetesen csak birkózunk, ha komolyan egymásnak mennék nem hagytam volna, hogy földre vigyen. Néhány perc után abba is hagyjuk és már a homokban ülve nevetünk, hogy egyébként mennyire király volt. A vizes testem már mindenhol homokos is, ami persze újabb ötletet ad. Felkelek és anélkül, hogy leporolnám magam indulok meg Roxy felé.
-Vetkőzz, Rox! Vagy így viszleg a vízbe.-és már lejjebb is hajolok miközben lassan kezdem becserkészni, hogy egyből a vállamra tudjam majd kapni, ha odaérek..

Roxy az egyetlen ember aki hozzánk menekül a gazdagok világából. Megtehetné, hogy egy tetőtéri kégli teraszán koktélozgat és ha megunja a nap melegét, akkor bemenekül egy megfelelően légkondicionált szobába. Ehelyett azonban ő szakadatlanul velünk lóg, akik a légkondihoz a legközelebb egy McDonald's-ban kerülhetnek. Ezt pedig én mindig rettenetesen szerettem benne.
-Jajj.. hát észrevetted? Sokat gyakoroltam mostanában, hogy fekete öves legyek benne... csak az övem nincs itt.-rávigyorgok kicsit megvonogatva a szemöldökeimet. Természetesen tudom, hogy megint csak a bajszomat akarja meghúzgálni, enélkül már rá sem ismernék, komolyan..
Szavaira megpróbálok egy komoly kifejezést erőltetni miközben a bal kezemet a mellkasom jobb oldalára szorítom.
-Ünnepélyesen eszküszöm..-megcserélem a kezeimet mert rájövök, hogy nem a jobb oldalon van a szívem.-szóval.. ünnepélyesen esküszöm ha meghalok... akkor megfojthatsz!-bólintok rá, de már el is nevetem magam. Ha pedig már úgyis kérdezi ezer örömmel bemártom a haveromat, hogy nem az én fejemből pattant ki ez a csodás gondolat, aminek az lesz a következménye, hogy a homokba kötök ki majd hangosan nevetve próbálok szabadulni a szorult helyzetből. Még a fogaim alatt is érzem a homokot amikor sikerül végre talpra állnom és felhúzom Cariget is a homokból, de azért még egyet beleboxol a vállamba. Egyébként kapja be. Tényleg ő mondta.
Lassan kezdem el levadászni Roxyt, hogy legyen valamennyi esélye legalább a nadrágjából kijutni. A szavak hatástalanok. Van amit nem úszhat meg az ember. Amikor menekülőre fogja utána iramodok egyből olyan erővel, hogy szinte pofára esek ahogyan kipörögnek a lábaim, de sikerül félkézzel visszalöknöm a homokból magam és megtalálni az egyensúlyom, de addigra szerez néhány lépés előnyt. Ellenem ez így is kevés lesz. Magasabb vagyok, így hosszabb a lábam.
Néhány méterrel a víz előtt érem utol és a derekánál fogva emelem fel és fordítom meg könnyedén magam előtt, hogy felfektessem a vállamra. Beljebb futok vele a vízben azonban térdmélységnél már elakad a mozdulat így még el is rugaszkodom, hogy nagyobb lendülettel boruljunk a vízbe. Nem tartom lent, sőt a derekánál fogva felhúzom magammal a felszínre és lábra tápászkodok mielőtt elengedem. Nevetve törlöm le az arcomról a vizet és a homok nagyja már le is jött rólam.
-Ki se mond..-emelem fel az ujjam mielőtt lebaszhatna.
-Imádsz engem..-nevetek fel újra és már most sejtem, hogy mit fogok kapni ezért.

-Ja! Nem is gondoltad volna, mi?-megvonogatom a szemöldökeimet, mintha nem a világ faszságát akarnám neki elmagyarázni. Azért szeretem Roxyt, mert ő mindig vevő az ilyen gyökérségeimre és soha nem ítélkezik. Sőt ahogy tapasztaltam kifejezetten remekül szórakozik mindig a társaságomban, mármint amikor éppen nem akar agyonütni egy-egy marhaság miatt amit éppen művelek.
Minél hevesebben magyaráz, hogy hogyan fog kinyírni a halálom után annál jobban elkerekednek a szemeim. Felemelem a kezeimet, mintha megadnám magamat.
-Roxanne Carlton. Így muszáj leszek visszajönni kísérteni, hogy lássam ahogyan holtomban még jobban elcsavarod a fejem, mint életemben.-felnevetek végül a kissé meggondolatlan szóhasználatom után, de ez akkor ott hirtelen fel sem tűnik, hiszen már kűzdenem is kell a homokban, hogy ne maradjak alul teljesen a birkózásban.
Craigen azonban nem sikerül minden felesleges energiámat levezetnem így marad az én drága Roxym, aki persze már a tekintetemből tudja mire készülök, de azért szavakkal is biztosítom róla.
Könnyen kapom a vállamra, hiszen gyorsabb és erősebb is vagyok nála. Nevetve futok tovább vele a vízbe annak ellenére, hogy érzem a csapkodását.
-Ezazz, baby. Üss még!-de már borítom is be magunkat a vízbe, hogy ő lehűtse magát én pedig megtisztuljak egy kicsit.
Amikor feljövünk és beszól elborzadva szorítom a mellkasomra kezemet egy hangos drámai sóhaj kíséretében.
-Roxy! Szívd vissza!-mégis hogy mondhat nekem ilyet?
Próbálok lábon maradni amikor meglök, de már a combom közepéig ér a víz, így erősebb az ellenállás szóval nem megy. A homlokomhoz emelem a kezem mielőtt színpadiasan szinte beleájulok a vízbe. Próbál jobban lenyomni, de nem hagyom, hogy elmerüljön a fejem a víz alá.
-Szóval ősi bosszút esküdtél ellenem?-lebukok a víz alá, mintha le bírt volna nyomni, de csak azért engedek, hogy kiránthassam alóla a lábait mielőtt én újra feljövök. A kezénél fogva felhúzom a víz alól nehogy itt nekem még megfulladjon az egyetlen ember, aki hosszútávon is elbírt viselni. Úgy nyakon vág egy hullám, hogy szinte felborulok. Az istenit. Mikor lettek ezek ilyen erősek.
-Hoztál deszkát vagy kéred az enyém?-azonnal vált az agyam szörfös üzemmódra. Kár lenne kihagyni ezeket a hullámokat. Ha kell neki az enyém én elkérhetem valakitől, hogy el tudjunk néhány hullámot kapni még mielőtt lemenne a nap.

-Hát. Nem tudom, hogy vissza tudod-e majd fogni magad a közelemben, ha ezt elmondom, mert biztosan egyből megkívánsz majd... de..-kicsit közelebb hajolok hozzá és lehalkítom a hangomat, mintha a világ titkát akarnám odasúgni neki.-a világ legjobb zacskósleves készítőjével van dolgod. Bizony. Személyesen.-kacsintok rá. Rohadtul nem tudok főzni. Amit meg lehet oldani egy mikróval az még megy, de meg a tojásrántottát is azzal készítem. Persze ehhez sok kísérletezésre volt szükség, hogy mennyi időre szabad betenni, hogy ne robbanjon fel, de hát igen.. egy művész vagyok. Ebben is.
-Ne aggódj ott leszek. Mindig. Főleg a zuhanyzóban.-kicsit megvonogatom a szemöldökeimet. Természetesen nekem ez csak álom, hogy valaha ilyen helyzetbe lássam ezt a nőt, de hátha a szellemvilágban már bátrabb leszek ebből a szempontból. Végülis ott már nem kell tartanom attól, hogy ezzel tönkre tehetem a barátságunkat. Azért furcsa nem? Minden áldott nap csinálok valami bődületes marhaságot, miközben a szemem sem rebben, de amint ki kellene nyitnom a számat, hogy elmondjam neki, hogy igazából évek óta szerelmes vagyok belé össze tudnám szarni magam ott helyben. Hiszen egy olyan valaki, mint ő hogyan viszonozhatná ezt az érzést valaki olyan felé, mint én?
A vízben gyorsan temetem magam alá mielőtt fizikailag tényleg bántalmazhatna. Oscart érdemlő alakításom azonban meghozza a várt hatást és végre megenyhül Roxy.
-Tudom. Engem nem lehet nem szeretni.-dobok neki egy csókot is a levegőben, miközben persze belül azt kívánom, hogy bárcsak tényleg komolyan gondolná. Még egy puszit is kapok mielőtt lenyom a víz alá, hagyom neki, hogy levezethesse a maradék dühét rajtam.
Olyan jól elszórakoztunk, hogy szinte fel sem tűnt, hogy egyre idálisabbak a körülmények a szörfözéshez, de az ő társaságában az sem zavarna, ha lemaradtam volna erről. Úgy tűnik a többieknek is észrevették a javuló hullámokat, mert néhányan elkezdtek készülődni, hogy bejöjjenek.
-Megyek segítek.-bár tudom, hogy nem kifejezetten igényli ettől függetlenül neki szívesen megteszem legalább addigis loholhatok utána, mint egy lelkes kiskutya. Gyorsan iramodok utána és átkarolom a vállát.
Összeszedjük az ő dolgait, majd az én deszkámat és a következő fél órát a hullámokon töltjük. Szeretem az ilyen délutánokat. Ilyenkor a világon semmi sem számít csak a napfény, a víz, ő, meg a deszkám.
Én akkor jövök ki a vízből amikor már kezdek kellemesen elfáradni, illetve a napnak még bőven van ereje ahhoz, hogy hamar megszárítson. Ledobom a deszkát a homokba és elfekszem rajta, hogy napozhassak. Gondolom Roxy is hamarosan érkezik majd.

Látom a csillogást a szemében miközben a világ faszságát készülök a fülébe súgni és ettől csak még viccesebb az egész. Felnevet, ami zene füleimnek hiába próbálja gyorsan visszanyelni és komoly ábrázatot magára varázsolni.
-Ki mondta, hogy nem tették? Csak senki nem ajánlott eleget, hogy leszerződjek.-vigyorgok rá büszkén.
-Meg egyébként is. Akkora sztár lettem volna, hogy az ilyen kis csírákkal már nem lóghattam volna együtt.-a tenyeremmel meglököm egy kicsit a homlokát miközben felnevetek. A szokásos vérszívás nem maradhat ki különben még a végén azt gondolná, hogy valami bajom van. Ha jobban belegondol az ember ez egy fél bók volt tőlem akármennyire is burkolt. Hiszen lemondtam volna a sztárságról, hogy Rox az életemben maradjon... mármint akkor, ha akár egy szó is igaz lenne az egészből.
-Uuu. Roxy. Ez már egy engedélynek hangzott, hogy a szellemvilágban kukkolhatlak.-bár akkor már mit érdekelné őt, hogy én mit művelek. Valószínűleg azzal lenne egyébként is elfoglalva, hogy még a hullámat fojtogassa amíg csak bírja, hiszen abban az egyben biztos lehetek, hogy valami indokolatlan gyökér módon halok majd meg egyszer. Az olyan suttyóknak, mint én nem jár a csendes békés öregkor. Aztán az is lehet, hogy lesz egy ócska ladikom, amin eltengethetem majd életem utolsó éveit.
Felkísérem az autójához, hogy le tudjuk hozni a dolgait.
-Persze, add csak!-átveszem tőle a hűtőládát, amit a súlya alapján elég tisztességesen megpakol. Okos lány. Tudja, hogy ha rajtam múlik éhen és szomjanhalunk, hiszen most is csak néhány ruhát hoztam magammal és talán egy sörnyitót, de lehet, hogy a múltkori estén azt is elhagytam. Néhányan már kezdenek előkészülni a sütögetéshez, így leteszem náluk a hűtőtáskát, hogy azért mégse maradjon Roxy cucca felügyelet nélkül és nekiiramodunk a víznek. Én fél óra után adom fel. Roxy kipihentebb, mint én így ő jobban bírja és tovább bent marad a hullámokon. Én addig a napon száradok, hogy ne fagyjon meg majd a seggem amikor a nap teljesen lemegy.
Észre sem veszem amikor csatlakozik hozzám csak akkor amikor a jéghidegnek tűnő vízcseppek a bőrömhöz érnek.
-Ááááh.. sssszz.. TE!-félig felülök ahogyan megfeszülnek a hasizmaim a hideg víz hatására, de még jó, hogy megállok a mozdulat közepén, mert így legalább nem fejelem le.
A kaja gondolata azonban elűzi belőlem a bosszúvágyat így ülő helyzetre váltok miközben elkenem a hasamon a vizet, hogy gyorsabban száradjak.
-Tudod, hogy mindig éhezem..-vigyorgok rá hunyorogva, hiszen a kék szemeimet kissé vakítja a fény. Felpattanok és a hűtőtáskához megyek amiből kiszedek két szendvicset és két sört még ott megbontok magunknak majd visszatérek Roxyhoz. Mellé ülök az ő deszkájára miközben átadom neki az ő részét.
-Ez a jó élet, nem?-kérdezem tőle miközben a vizet bámulom. Én sosem vágytam nagy dolgokra. Az egyszerű boldogság az én asztalom. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire jól megleszek amikor leléptem apámtól miután laposra vert. Mégis valami azt súgja, hogy csak így jöhettem helyre.
Nagyot harapok a szendvicsbe, és elégedetten hümmögök néhányat.
-Jót főztél. Megtartalak.-motyogom teli szájjal.

Az, hogy én valakinek is túl sznob lennék a legviccesebb felvetés az egész világon. Minden bizonnyal nekem is megvannak a magam mélységei, de alapvetően olyan egyszerű vagyok mint egy bot. Talán pontosan ezért vagyok még mindig életben, mert semmi nem agyalok túl.
-Nem ígérek semmit, de majd igyekszem még sokáig boldogítani téged.-nevetek egyet. Bele sem szeretnék gondolni abba, hogy milyen lesz az élet akkor ha neki lesz valakije. Nem gondolnám, hogy sok srác jó szemmel nézné a barátságunkat, illetve én sem viselném valószínűleg túl jól ha valaki a szemem láttára fogdossa. Még szerencsém, hogy a suli, az apja meg én és a kis társaságunk a legtöbb idejét leköti. A baráti körünkben szerintem senki nem merne próbálkozni nála, mert annak ellenére, hogy sosem volt semmi köztünk barátságon kívül mintha mindig azt gondolnák, hogy van valami a háttérben.
A szörfözés után már csak döglök a deszkán, egészen a kis támadásáig ami visszaránt a félálom nyugalmából.
-Drága Roxy. Kapd be!-kap tőlem egy angyali mosolyt, de persze a kajával mindent jóvá tesz nekem, így gyorsan rá is rabolok a táskára, hogy ehessük. Még sört is hozott. Egy angyal ez a lány.
Igaza van. Valószínűleg addig tudnék enni, amíg bele nem fulladok a kajába. Jó nagyot harapok a szendvicsbe miközben elgondolkozva pillantok végig a parton.
Amikor rám akad a tekintete a kérdésem után egy pillanatra megállok a rágásban és csak a szemeit figyelem. Vele ez egy még jobb élet lehetne. De nem lehetek önző. Mégis mi a frászt nyújthatnék én neki? Ennyit. Örökké viszont nem napozhatunk és szörfözhetünk sajnos. Akármennyire is fáj. Rá valaki nálam sokkal jobb vár.
Mégsem tudom elvenni róla a tekintetem, így inkább megszólalok megdícsérve a szendvicset.
Kérdésén elmosolyodok.
-Mi Rox, kibaszottul a legjobbak vagyunk.-vigyorgok rá.
Amikor nekem dől félkézzel átkarolom a vállát.
-Inkább egy food truck kellene nekünk. Végigmennénk a part mentén és egész évben olyan helyeken lennénk ahol meleg van és fürödhetünk.-gondolkozom el egy kicsit vigyorog miközben máris az utolsó falatot nyomom be a számba.
Kicsit eltolom magamtól, hogy megforduljak a deszkán a lábaim közé fogva őt és a derekánál fogva úgy forgatom őt is, hogy a hátával neki tudjon dőlni a mellkasomnak. Egyik kézzel megtámaszkodok a hátam mögött a másikkal már a sörért nyúlok és iszok is néhány kortyot mielőtt újra leteszem a homokba.
-Ígérj nekem meg valamit.. Ha megöregszünk lesz egy viskónk a parton egy nagy verandával ahol majd pipázhatok és lesz egy indokolatlanul nyekergő hintaszékünk, hogy tudj majd kint olvasni. Meg egy kutyánk..-nekem ennyi már elég lenne az élettől. Nem kell nekem sportautó. Nem kell nagy ház. Csak a nyugalom, amit vele érzek.

Sajnos teljes mértékig tisztában vagyok azzal, hogy ha meglenne a tőkém ahhoz, hogy egy ilyen vállalkozásba kezdhessünk még akkor is millió akadály lenne előttünk... na jó nem. Igazából csak egy, de az minden tervünket keresztülhúzná. Ez pedig nem más, mint az apja. Mr. Carlton biztosan nem nézné ölbetett kézzel hogy szépen elhajtunk a naplementében miközben szendvicseket és levest árulunk. Roxyra egy egész cég vár, elit iskolákban járt bár én azt is tudom, hogy ha minden következmény nélkül választhatna akkor már éppen egy food truckot matricáznánk magunknak.
Amikor hozzám bújik akkor tűnik igazán kereknek a világ. Fogalma sincsen róla, hogy minden ilyen apró gesztusnál egy kicsi elbaszott részemet helyrerakja. Csak miatta akarok jó ember lenni. Egyébként már valószínűleg lecsuktak volna bankrablásért vagy valami hasonló lehetetlen hülyeség miatt.
-Tudod, hogy rajtam nem múlik.. még csak össze se kell pakolnom különösebben..-a szekrényemben körülbelül 2 polcnyi ruha pihen, van 3 pár cipőm egy papucsom, egy fogkefém, egy dezodorom és egy félig üres tusfürdőm. Szóval szinte már össze is vagyok pakolva. Még a hűtő is üres ha jól emlékszem.
-Csak az a bökkenő, hogy apád az első városban utolérne minket..-megharcolnék én érte, de sosem akarnám olyan helyzetbe hozni, hogy kettőnk közül kelljen választania. Akkor is kaptam az öregétől a pofámra amikor elszöktünk delfineket menteni, pedig nem is az én ötletem volt, de elvittem a balhét, mert nem akartam, hogy az egész rajta csattanjon.. még akkor sem ha utána még Roxytól is kaptam, hogy miért vállaltam felelősséget a dologért.
Amikor rámnéz miközben az öregkori terveimről beszélek nem merek odanézni. Túl közel van az arca, valószínűleg az összes betű sorrendet cserélne a számban és egyetlen értelmezhető szó sem jönne ki belőlem.
-Akkor ezt meg is beszéltük.-szép tervek.. bár valahol mélyen belül van egy olyan érzésem, hogy ez csak egy álom marad. Valószínűleg egyszer majd valami vagy valaki elválasztja tőlem, aki biztosabb jövőt tud majd neki adni, mint én és akármennyire is fáj el fogom engedni őt. Attól, hogy nekem ennyi jutott neki még nem kell megelégednie ennyivel. De én majd ott leszek a parton.. a kis házikómban és valahol mindig várni fogom őt hátha megjelenik.
Igyekszem leplezni, hogy egy pillanatra megfeszülök amikor az orra a nyakamat érinti és néhány másodpercig a bőrömön érzem a lélegzetvételét. Baj lesz.. mármint testi baj lesz így...
A hirtelen megszólaló zene megment, mert elveszi rólam a tekintetét én pedig gyorsan igyekszem visszanyugtatni magam, hogy ne érezze meg, hogy milyen hatással van rám, hiszen ebben a testhelyzetben aligha tudnám kimagyarázni vagy leplezni a dolgot.
-Ühümm..-hömmögök miközben lehúzom a maradék sört. Jahajjj.. bajban leszek. Megvárom amíg elemeli a szájától a sörösüveget és csak akkor egyenesedek ki, ezzel ülő helyzetbe tolva őt is a mellkasommal. Felállok a háta mögött.. és most nem a gatyámba lévő problémára gondolok. Felé nyújtom a kezemet.
-Igyuk meg a piájukat és rúgjunk be.-ha elfogadja a kezem felsegítem és már mehetünk is.
Meglepően sok ember kezdett összegyűlni, akkor még közel sem voltunk ennyien amikor ideértem. 30 ember már biztosan van itt és szerencsére mindenki hozott magával valamit. Lepacsizok néhány haverral, akivel eddig nem találkoztam és persze mindenkivel iszok is egyet így egy kicsit elszakadok Roxytól, amire most szükségem van, hogy tényleg visszacsituljon a testem.
A sokadik feles után már fogalmam sincs, hogy hogyan kerülök oda de már sörpongozok Craig ellen a homokban. Egyelőre döntetlen az állás, de a barátnője veszettül jól céloz szóval hamar vesztésre kezdek állni.
-Fred húzz el béna vagy...-tolom félre a csapattársam és a tekintetemmel máris Roxyt keresem, hogy beálljon hozzám.
-ROXY!-kiáltok, de meg is látom.
-Gyere! Kellesz nekem! Így kikapok...-integetek neki hevesen, hogy csatlakozzon. Ha közelebb jön a füléhez hajolok.
-Ha nyerünk akkor miénk Craig jointja.-magyarázom neki azt inkább nem említem, hogy ha vesztek akkor át kell ugranom a tábortüzet, mert akkor itt helyben agyonüt, de erről nem is kell tudnia, ha nem veszítünk. A józanság zónáját már 2 sörrel és 3 felessel ezelőtt elhagytam, így gondolkodás nélkül siklik a kezem a csípőjére és állítom be magam elé, hogy dobhasson. Előttünk 3 pohár van előttük 4. Szóval bele kell húznunk ha nyerni akarunk.

A buli lassan kezd bemelegedni, a hangulattal együtt pedig a véralkoholszintem is meredeken kezd el emelkedni. Egy darabig félig szemmel tartom Roxyt, aztán a nem is tudom hanyadik felesnél feladom a felügyeletet és Craiggel már neki és készülünk a szokásos állatkodásnak. Fred egy balfasz, egy vak gyerek is jobban céloz nála.. mentségére szóljon, hogy szinte a belőle áradó kera szagtól beállok. Azt teszem, amit minden hasonló helyzetbe tennék azonnal Roxy után kiáltok, hogy jöjjön kimenteni a seggemet. Csak akkor veszem észre, hogy éppen egy srác mellől rángatom el amikor már feláll, mert akkor szúrom ki, hogy hol is van. Ki az a seggfej? Nincs időm felbosszantani magam, hiszen Roxy közben oda is ér hozzám.
-Csak annyira, mint minden nap az életben...-még egyszer a feje fölött hátrapillantok a srácra, aki közben csiga tempóban megpróbál közelebb araszolni. Haver... nem jó ajtón kopogtatsz. Visszahúzom a tekintetem Roxyra és a kezem a csípőjére siklik.
-Zúzd le őket!-vigyorgok rá miközben közel maradok hozzá, hogy figyeljem a dobásait és azért is, hogy jelezzem a srácnak, hogy egyhamar nem jut vissza a közelébe. Ezután biztosan nem fogom egy jó darabig szem elől téveszteni, bár lehet itt lenne az ideje, hogy kieresszem a fáradt gőzt egy lányon akinek a nevét sem fogom megjegyezni. Már aránylag rég kavartam szóval szeretném ennek betudni, hogy pillanatnyilag ennyire ki vagyok pattanva Roxy minden mozdulatára és érintésére.
A győzelem szinte egyértelmű ezzel a felállással és nem is számít mennyivel nyerünk, ha egyszer nyerünk.
Boldogan boxolok ökleimmel az ég felé miközben ő lehúzza az utolsó pohár piát megünnepelve a győzelmünket.
Röhögve veszem át spanglit a haveromtól, hirtelen le sem esik, hogy közben lebukok a fogadás rám eső részét illetően.
-uuuu.. ne bánts!-próbálok elhajolni de nem vagyok se elég gyors se elég mozgékony, sőt szerintem konkrétan még bele is hajolok a tenyere útvonalába. Nem baj.. nem kaptam olyan nagyot, mint amire számítottam.
Amikor belémkarol és elindul velem még gyorsan megkeresem még a tekintetemmel a srácot, aki egy darabig szórakoztatta és a kezemet a homlokomhoz emelve szalutálok majd leintem, jelezve "ez bukta haver".
Még gyorsan ellopom valaki kezéből a gyújtót, hogy ne csak dísznek vigyük magunkkal a nyereményünket.
Én egyelőre csak leülök mellé a homokban, amíg meggyújtom a cigit és lassan, de nagyot tüdőzök a nehéz füstből. Craig mindig veszett dolgokkal mászkál szóval nagyon jól jártunk. Még szívok egyet, hogy rendesen beinduljon a dolog majd odanyújtom Roxynak.
-Tudod mit szoktam mondani... ez a holnap problémája lesz.-vonom meg a vállamat. Ha átveszi tőlem, akkor odaadom neki, ha nem akkor tovább szívom egyedül, de meglepne, ha nem élne a lehetőséggel, ez tényleg nagyon ütős cucc.
-Ki volt az a kö..-csög akarnám befejezni, de inkább elharapom a mondat végét.-szóval kivel beszélgettél?-nem volt ismerős a srác és amennyire be fogok állni valószínűleg legközelebb sem fogom megismerni. Nem volt egy túl jellegzetes arca, bár lehet csak a féltékenység beszél belőlem, annak ellenére, hogy csak egyszer kellett eleresztenem a hangom és azonnal le is cserélte rám a társaságát. Felveszek egy marék homokot és lassan elkezdem a combjára ereszteni a markomból, hogy szórakoztassam magam, amikor pedig elfogy a mutatóujjammal elkezdek mintákat rajzolni. Amikor megunom lesöpröm, de a kezemet ott felejtem a combján.

A karomra pillantok, hogy megnézzem az időt, de nincs is rajtam óra. Miért gondoltam, hogy van?
-Csak azután lesz holnap, hogy aludtunk...-vonom meg a vállamat. Végül csak beadja a derekát és elveszi tőlem a spanglit. Na ez a beszéd. Alapvetően nem az a célom, hogy mindenáron a mélybe rántsam magammal, de azt is tudom, hogy sosem tenne olyasmit, amit nem akar. Én inkább csak az örök partner és lehetőség vagyok számára a züllésben.
-Csinálom, amíg a főnök mond..-kacsintok rá és ezek szerint holnap éppen ő lesz a főnök. A srácok biztos szét fogják szívni a véremet, ha Roxynak köszönhetően holnap nem rakodok, hanem a papírmunkával segítek neki.. már amennyire tudok, de igazából nem érdekel. Sosem gondolják komolyan csak irigykednek és ha nem emiatt, akkor más miatt mindenképp csesztetnének.
-Jaja.. arra akivel beszélgettél..-próbálok ártatlan baráti érdeklődés mögé bújni, de azért rendesen piszkálja a csőrömet a dolog. Átveszem tőle a cigit. Igyekszem békésen tovább szívni de lehet, hogy kár volt erre rákérdeznem, hiszen nem a legmegnyugtatóbb választ kapom tőle. Sebaj a következő alkalommal még átrendezhetem Drew fiú arcát vagy ha nem bírok megnyugodni, akkor akár még most is keríthetek erre lehetőséget.
-Nem.-vágom rá egyből, de leesik, hogy éppen hülye vagyok és elkerekedett szemekkel folytatom.-Nem mondod? Hát ez valami szuper...-tettetem a lelkesedést. Nem fogja bekövetni, ha eltöröm az ujjait. Lassan kezd el totálisan betompulni az agyam. Visszaadom neki a cigit, még mindkettőnknek jut 1-1 kör, de igazából már most kezdek eléggé szétesni.
Tovább szórakozom a homokkal a bőrén, hogy ne induljak neki egy relatív indokolatlan verekedésnek.
-Persze.-válaszolom zsigerből. Szinte kérdeznie sem kellene elég lenne, ha tényként közölné, hogy nálam tölti az estét.
-Tudod, hogy neked mindig van hely nálam.-mosolygok rá. Most bevillan a kép, hogy milyen állapotban hagytam ott a lakásomat, de ismer tudja, hogy nem én vagyok a rend bajnoka, szóval nem kezdek el mentegetőzni előre a dolog miatt.
Ő az egyetlen olyan kapcsolatom az életben, amit igyekeztem megőrizni. Ha nem így lenne már rég megpróbáltam volna ráhajtani egy laza estéért. Roxy nem lehet egy könnyű menet. Ahhoz túl sokat jelent nekem.
Most mégis ott pihen a kezem a combján és mindennél jobban szeretnék hülyeséget csinálni. Nem szól rám. Nem löki félre a kezemet csak újra eldől a homokban. Elszívom az utolsó slukkot majd elnyomok, de a csikket olyan helyen hagyom ahol megtalálom majd, hogy kidobhassam amikor indulunk.
-Ezt ne csináld...-nyelek egy nagyot.
-Ezt a hangot..-pontosítok, hiszen egyre nehezebben tartom magamat az elveimhez vele kapcsolatban. A vállam fölött hátra pillantok, de nem úgy néz ki, mintha bárki megzavarni készülne bennünket. A picsába.
Előre hajolok és egyik kezemmel átölelem a derekánál, a másikkal megtámaszkodom. Anélkül, hogy erőlködnék felemelem és szemből az ölembe húzom.
-Roxy... most nagyon figyelj rám kérlek... konkrétan elveszítem éppen a konrollt szóval... kérlek még most utasíts vissza, amíg le bírok állni....-rendesen könyörgök neki a visszautasításért de közben az ajkam már a kulcscsontján van. Neki kell nemet mondania.
-Kettészakadok érted...-sóhajtom a bőrére miközben közelebb húzom magamhoz, hogy a felsőteste az enyémhez simuljon. Csak ki kell mondania a szavakat és meg tudok állni.

Amikor rámfintorog már tudtam, hogy elbasztam és lebuktam. Most nagyon gyorsan ki kellene találnom valami menekülőszöveget, hogy miért is álltam bele a témába, de semmi nem jut eszembe. Nem vallhatom be neki, hogy féltékeny vagyok egy random jött ment senkire, akit egyetlen másodperc alatt pattintott le értem.
-Részeg vagyok és hülyeségeket beszélek.. ne is törődj vele.-nem. Alapvetően azzal nem lenne baj, ha csak követni akarná, de ismerem az ilyeneket és a követéssel együtt érkezne egy privát üzenet, ami viszont már kifejezetten a gond kategóriába lenne sorolható. Lehet tényleg még most meg kellene versem a srácot biztos, ami biztos. Ebben a társaságban nem túl ritka a fiúk közti harc és mindenki pontosan tudja, hogy Roxy miatt igen hamar eljár a kezem, mondjuk tény, hogy általában azért mert nem tűröm amikor tiszteletlenek vele. A jelek szerint Drew fiú nem volt az... ennek ellenére már felbosszantott, szóval hamar fel tudom ültetni a mókavonatra.
Tudja, hogy előtte mindig nyitva áll az ajtóm, mondjuk ezzel elvetem annak a lehetőségét, hogy levezessem valaki máson a felgyülemlett gőzt ezzel gyakorlatilag sakk mattot adok saját magamnak. Szép munka, Charlie.
Ez most nagyon más, mint amikor hülyülni szoktunk egymással. Mármint ami az én fejemben zajlik az biztosan. Percről perce egyre jobban kicsúszik a kezemből a gyeplő és az sem segít a helyzeten, hogy egyszerűen elcsendesedünk. Szinte kegyelemdöfésként ér a hang, ami elhagyja az ajkait. Nem nekem szánja.. nem szándékos, de mégis célba talál nálam. Hiába szólok neki, hogy ne csinálja már késő. Az ölembe húzom és már konkrétan szenvedek. Kérem őt... sőt konkrétan könyörgök, hogy állítson meg amíg még nem vagyok egy totális barom. Még foghatom a fűre, az alkoholra, mindenre.
Nem tol el magától, nem pofoz fel, nem nevet ki, hanem egyszerűen kimondja a nevemet. Na bassza meg. Igen.. pontosan arra készülök. A kezem lejjebb csúszik a derekáról a fenekére és finoman meghintáztatom az ölemben, hogy érezze, hogy mekkora bajban is vagyok.
Finoman megcsókolom az állkapcsa vonalát miközben beszél. Igaza van, de ez még nem egy konkrét visszautasítás volt, így nem bírok elhúzódni tőle, pedig kellene.
-Ühümm.. az a holnap problémája.-suttogom a bőrére. Finoman megszívom a nyakán a bőrét, de nem hagyok rajta nyomot. Minden porcikám éhezik rá miközben a tudatmódosítokban elködösült agyam valahol mélyen és tompán sikoltozni próbál, hogy ne legyek ennyire hülye. Bárkivel megtehetném... konkrétan bárkivel, csak vele nem kellene. Nem tarthatom vissza az életben.
Ez a tény viszont ezredrangú a pillanatnyi prioritásaim között.
-Csak mondd ki, hogy nem akarod és akkor végre el tudom engedni ezt a vágyat...-holnap gyűlölni fogom magamat ezért.

Rettenetesen szét vagyok csúszva. Minden gondolatom csak körülötte forog és az évek alatt felgyűlt feszültség mind kitörni készül. Nem voltam elég megfontolt. Okosabbnak kellett volna lennem és elővigyázatosabbnak. Időről időre alkalmi partnereken ki szoktam élni a Roxy által gerjesztett feszültséget. Ez ezen a héten kimaradt, mert fáradt voltam munka után és plusz órákat is vállaltam, hogy félre tudjak tenni egy kicsit több pénzt.
Én próbálok időben szólni neki, de már ez is késő és a vártnál sokkal együttműködőbb Roxy.. minden tiltakozás nélkül simul a kezeimbe és adja meg magát nekem. Valószínűleg sosem lett volna bátorságom ahhoz, hogy megmondjam neki, hogy mennyire szeretem és hogy szeretném elvinni randizni. Ez volt a legesélyesebb végkimenetel, hogy egyszerűen a testi vágyak lepleznek le előtte teljesen.
Tudnia kell, hogy most nem szórakozok és tényleg bajban vagyok. Szeretném egyszerűen magam alá fordítani és ott helyben megadni neki mindazt, amit az évek alatt elfojtottam magamban. A tetteimmel magam felé igyekszem csábítani miközben szavaimmal kérem tőle az elutasítást.
Felnyög. Hát édes Istenem ott helyben atomjaira hullik bennem minden. A legszebb hang, amit nőből eddig hallottam kijönni. A keze az arcomra siklik miközben én már készen állok rá, hogy minden józan eszemet elhajítva hódoljak a testének. Felém fordul az arca és csak az ajkait tudom nézni. Ez lesz az a pillanat. Közelebb hajolok hozzá és már szinte érzem az ízét a nyelvemen amikor elfordul tőlem. Sűrűn pislogva sütöm le a tekintetem miközben igyekszem visszanyugtatni a légzésemet. Hideg zuhanyként üt meg a valóság. Én kértem, hogy utasítson vissza és meg is tette. Jól tette.
-Semmi baj..-csóválom meg a fejemet kicsit megpaskolja a combját. Mélyen legbelül tudom, hogy ennek így kell lennie. Én nem érdemlem meg őt.
-Tudom.-mosolygok rá kicsit erőtlenül és elengedem amikor fel akar állni. Hát ez szívás. Ő a víz felé veszi az irányt én ököllel beleverek a homokba. Hát ezt elbasztam. Felkelek és visszaindulok a többiek felé. Keresek akarok neki egy törölközőt. Kölcsön kérek egyet Craigéktől és vissza indulok a part felé. Kb 5 méter után viszont valaki miatt meg kell állnom.
-Yo! Haver. Roxy merre ment?-Felvont szemöldökkel fordulok hátra. Drew fiú úgy tűnik kéri ma a pofont.
-Nem vagyok a haverod és jobb ha nem keresed a bajt.-figyelmeztetem, hogy nem a legjobb állapotomban talált meg.
-Nem a nőd. Komolyan haver ne legyél már irigy..-oké... hát akkor legyen a balhé.
-Charlie!-emeli fel figyelmeztetően a hangját Craig, aki mint egy anya érzi meg, hogy baj készül. Vissza akarok menni Roxyhoz. Látni ahogyan kijön a vízből. Mindig aggódok, amikor éjszaka van valaki a vízben. Rohadtul lehetetlen kiszúrni, ha baj van.
A törölköző a homokban landol.
-CHARLIE!-itt már üvölt Craig.-ROXY!-itt már nem is nekem kiabál hiszen már mozdulok és ez egészen már, mint amikor mi haverokként meggyűrtük egymást a homokban. Most erőből megyek neki Drewnak és mindenki hátrál néhány lépést.
-ROXY!-kiabál megint Craig miközben a karom alá nyúlva próbál letépni a srácról. Esélye sincs még csak visszaütni sem. Legalább 10 kilóval vagyok nehezebb és egy fél fejjel magasabb is. Haveromnak teljes testsúlyból hanyatt kell dőlnie velem, hogy le bírjon rántani róla és fogva is tart amíg felemelik a srácot a földről és odébb viszik.
-Mond ki még egyszer a nevét és az összes fogadat kiverem a szádból!-kiabálok utána és Craig megveregeti kicsit a mellkasom, de még nem ereszt.
-Jól van , harcos, elrendezted.-nevet egyet. Nincs buli verekedés nélkül nem igaz?

Rettenetesen szét vagyok csúszva. Egyszerűen már képtelen voltam reálisan átgondolni a tetteim következményeit és az sem segített túlságosan, hogy nem szereli le zsigerből a hülyeségemet, hanem kifejezetten partner miközben rámozdulok. Könnyebb lett volna ha hamarabb eltol magától, ha egyből azt mondja, hogy hülye vagyok és tarkón vág megint. De nem teszi, sőt azt érzem, hogy legalább annyira elkeseredik mint én amikor felhevült testeink elszakadnak egymástól. Mozdulnom kell valamilyen irányba. Utána nem mehetek, mert akkor biztosan folytatom a dolgot, hiszen hiába adtam neki igazat éreztem a bizonytalanságot az elutasításában.
Úgyhogy inkább rendes leszek és megpróbálok szerezni neki egy törölközőt. Nincs hideg, de már nem fog tudni olyan könnyen megszáradni mint délután és nem akarom, hogy megfázzom. Drew rosszkor van rossz helyen és rossz embernek próbál meg emberkedni.. na jó.. egyébként nem is kötekedett. Igaza volt. Roxy nem a barátnőm, ez viszont sosem állított meg abban, hogy átrendezzem valaki képét ha a töméntelen szarság elkezd áradni az arcából.
Craignek köszönhetően nem tudom annyira összeverni a képét, mint amennyire szeretném és mivel sok bennem az alkohol még célozni sem tudok rendesen, hogy legalább az orrát betörjem... megússza. Ronda monoklija lesz és a szája is felszakadt, de igazából megússza a dolgot.
Roxy hangja már későn éri el a fülemet addigra már igazából le is szednek a srácról, hogy ne tudjak alaposabb munkát végezni az arcán. Már nem vergődök annyira Craig szorításában amikor Roxy fölém magasodik, így a haverom is enged egy kicsit és igazából szinte már csak ülünk a homokban.
-Azt hittem nagyobb baj lesz.. csak sokat ivott, az a hülye meg még nem ismeri.-rázza meg egy kicsit a fejét Craig miközben megveregeti a vállamat. Ő nem haragszik rám. Én is rángattam már ki verekedésből, amikor valaki rámozdult a barátnőjére. Mondjuk én hagytam, hogy 1-2 percig püfölje a srácot mielőtt szétszedtem őket.
-Azt hiszem mostmár bemutatkoztam..-pillantok a hátam mögé és amikor összetalálkozik a tekintetünk halkan nevetünk egyet. Azért fogjuk csak vissza magunkat, mert Roxy ott áll és mindketten be vagyunk egy kicsit szarva tőle.
-Esélye sem volt, hogy visszaüssön..-rázom meg a fejemet miközben Roxy aggódó arcát figyelem. Kis édes.. ilyen könnyen azért nem szaladok bele egy ütésbe sem.
-Ez egy barom..-hallom ahogyan Drew még morgolódik.
-Ja, úgyhogy vigyázz a szádra!-emelem fel fenyegetően az ujjamat kicsit félrehajolva, hogy Roxytól még lássam. Craig keze azonnal a vállamra tapad, hogy visszatartson, ha esetleg megindulni készülnék még egy körre. Ez most egyelőre nincs tervben, de bármikor megváltozhat, ha nem tudja befogni a száját.
-Jó ötlet. Vidd haza!-helyesel a haverom miközben felkel a homokból és engem is felhúz a lábamra. Leporolom magamról a homokot és összeszedem a törölközőt amit eredetileg Roxynak akartam vinni. Kicsit kirázom mielőtt a hátára terítem. Nem szeretném, hogy megfázzon.
-Nem motorral jöttem.. Fred hozott. Csak a deszkák vannak, de azt intézem.-intek egyet.
-Tuti haver?-kérdezi Craig. Fred közben odahozza a ruháinkat és a sajátjaimat fel is veszem, Roxy ruháit pedig a vállamra dobom, hogy a kezeim szabadok maradjanak a deszkákhoz.
-Ja, ja.. nincs para, majd koccanunk.-lepacsizunk és ő visszamegy a barátnőjéhez én pedig összeszedem a deszkákat és Roxy után viszem. Felpakolok a platóra és gumipókkal rögzítem is őket, hogy ne csúszkáljanak.
Odaadom neki a ruháit. Nincs bűntudatom a verekedés miatt. Tudja milyen vagyok és mennyire nincs mások szarságaihoz türelmem.
-Vezessek?-kérdezem. Az előző történések kicsit helyrebillentették az agyamat és ezt a körülbelül 10 perces utat totál beállva is bármikor meg tudnám tenni autóval, de rá bízom a döntést. Válaszától függően ülök be a kormány mögé vagy az anyósra. A kocsiban azért kussolok egy kicsit, mert tudom, hogy ő nem kezeli ennyire lazán az ilyen helyzeteket.
-Ne haragudj... úgy mindenért..-ja mindenért. Úgy érzem bocsánatot kell tőle kérnem, hiszen tényleg kicsit elgurult ma a gyógyszerem.. minden szempontból. Amikor odaérünk hozzám kiszállok és leveszem a két deszkát. Ezeket muszáj leszek felvinni, mert reggelre biztosan lelopnák a kocsiról, azt pedig nem szeretném. A lakásban ugyan nincs sok hely, de az előszobában nincsenek annyira útban. Gyakorlatilag egy légtérből áll az egész. Az előszoba után közvetlenül kezdődik a konyha ami után van egy kiasztal két székkel étkező néven, utána jön a nappali rész ami mögött áll az ágyam. Csak egy kis fürdőszoba van külön, amiben van egy zuhany, egy mosdókagyló és egy wc. Annyi tér van ezek között, hogy éppen valamibe biztosan bevered a térded amikor próbálsz levetkőzni.