Édesanyám legjobb barátnője vagy. Néhány éve ismerkedtetek össze, egy céges vacsorán, mivel a férjed apámnak dolgozik. A külvilág számára tökéletesnek tűnhet az életed, de ennek ára van. Te vagy az, aki mindent megtett azért, hogy a házasság működjön. Mégis minden igyekezeted ellenére rájöttél, hogy a férjed szeretőt tart. Nem szóltál neki, hogy tudod.. még nem.. talán félsz kilépni egy házasságból, talán még reménykedsz..
Hogy jövök én képbe?
Hogy leengedd a gőzt csaptatok anyámmal egy görbe estét nálunk. Ragaszkodtál hozzá, hogy még aznap este haza menj és mivel éppen kéznél voltam anyám csak úgy volt hajlandó elengedni, ha elviszlek. Elvittelek. Felkísértelek az ajtóig. Én nem akartam visszaélni a helyzettel... részeg voltál.. a férjed városon kívül.. nincs mentségem... a konyhapultig jutottunk..
Másnap te szabadkoztál, pedig én voltam józan kettőnk közül...
Az elsőre az alkohol volt a mentség... de a második és a harmadik alkalomra már nem... talán csak vígasztalódsz.. talán csak bosszút állsz... nem tudom..

A múltját, a foglalkozását (akár háztartásbeli tényleg bármi) a megalkotóra bíznám, ahogyan azt is, hogy szült-e gyereket a férjének.. nagyon nagyon várlak remélem hamar meglátja valaki a fantáziát a történetünkben..