Lou és Rick Brooklynban, egy elítéltek számára indított drogprevenciós programon (Amerikában "drug treatment court") találkoztak. Ez egy olyan program, ahová általában kábítószerrel kapcsolatos, enyhébb szabálysértéseket elkövető személyeket szoktak felvenni, akik a program elvégzésével elkerülhetik vagy legalább is csökkenthetik a rács mögött letöltendő időt.

Rick számára – aki pár évvel ezelőtt még Philly hírhedt Kensington Avenue-ján "élte" az "életét" önjelölt Walking Dead statisztaként – a program egy kész sikertörténet volt. Nyilván ő is vért izzadt azért, hogy egy éven át még egy korty sör se guruljon le, hogy mindig odaérjen a heti három csoportra meg heti két egyéni konzultációra, és persze mindig jól válaszoljon a pártfogó felügyelőnek. Ha azt mondták neki, hogy ugorjon, ő azt kérdezte, milyen magasra. A legtöbb résztvevő utálja a programot, hiszen hiába kerülik el vele a hűvöst, az életük így is állandó felügyelet alatt zajlik. Ricknek viszont épp ez a szigorú napirend kellett ahhoz, hogy végre felkaparja magát a betonról: egy év tisztaság után megkapta az oklevelét és ejtették az ellene szóló ("loptam, hogy legyen pénzem Vicodinra" kezdetű) vádakat.

Lou igyekezett jó képet vágni ehhez, hiszen egyrészt örült Rick sikerének, másrészt viszont elkeserítette, hogy nélküle kell folytatnia ezt az eleve pokoli programot. Ő az elejétől fogva utálta az egészet – többször is megbukott a drogteszteken, és minden bukás elvett még egy hónapot a szabadságából. A program ráadásul bírságok befizetésével is járt, így minél tovább húzódott a dolog, annál nagyobb pénzügyi terhet jelentett.

Miután Rick búcsút int a programtól, Lou-val továbbra is sokat lógnak együtt – ilyenkor Rick nyilván még egy doboz sört vagy egy tasak füvet sem vesz elő. Lou általában dob neki egy üzenetet, mielőtt átjön, ezért Rick kissé meglepődik, amikor egy nap a pánik szélén dörömböl az ajtaján. Azt állítja, csak egy migrénrohamra kellett bevennie Tylenolt, mivel kifogyott az Imitrexből, az egyetlen gyógyszerből, aminek a szedésére volt engedélye – márpedig órákon belül negatív vizeletmintát kell adnia, különben újra meghosszabbítják a programját, mikor már így is a lemondott egészségügyi biztosításából fizeti az egészet.

Rick éveket töltött azzal, hogy hasonló hazugságokkal traktálta a családját, ugyanakkor eléggé elfogult, ha Lou-ról van szó, úgyhogy végül beadja a derekát és produkál neki egy negatív mintát. Valahogy így kezdődne el Lou sokadik visszaesése, mindössze pár hónapra a célvonaltól. Hiába utálja magát érte, egy ideig még hülyíti Ricket, aki előbb-utóbb rájön, hogy Lou megint használ, és ha ez így megy tovább, ki fogják rúgni a programból, aztán mehet a sittre. Egy ideig áltatja magát: reménykedik benne, hogy ha átsegíti Lou-t egy-két teszten, akkor Lou képes lesz visszatérni a helyes útra, hiszen a nagyját már végig is járta. Viszont amikor a dolgok végleg eldurvulnak, Rick a saját (és Lou) érdekében kénytelen lesz engedni, hogy a legjobb barátja lebukjon.

Bármi változtatható, csak beszéljük meg. Annak mindenképp örülnék, ha jobb pillanataiban Lou egy humoros, chill valaki volna. Ő és Rick mindenekelőtt legjobb barátok, de alakíthatunk belőle  valami romantikusabb jellegű dolgot is. Szeretnék szegényeknek jó pillanatokat, eleinte ezekből is lehetne sok, de nyilván ahogy haladunk előre, a két karakter kapcsolatát Lou részéről egyre inkább a hazugságok, Rick részéről meg egyre inkább az "enabling" fogja meghatározni. Persze lehet az egésznek jó vége is, Lou idővel újra rászánhatja magát a rehabra, de számára valószínűleg "it has to get worse before it gets better". Közben meg nyilván Rick tisztasága sem sziklaszilárd, így egy bizonyos ponton túl a saját érdekében el kell engednie Lou-t, ha nem akarja követni őt a lejtőn. Hogy mi volna ez a pont, azt kitalálhatnánk közösen. Ha érdekel a dolog, PM me