Kedves, segítőkész embernek tartom magam, és ez nem csak egy amolyan idealizált kép önmagamról, hanem mások is ezt a visszajelzést adták rólam. Az ajánlóleveleim kivétel nélkül tartalmazták ezt a kijelentést a jellemrajzomnál.
Ha a szomszéd megkér, hogy etessem a cicáját míg elutazik, biztos, hogy nem feledkezem meg róla. Ha az anyukám megkér, hogy váltsam ki a gyógyszereit, azt is megteszem. Bevásárlás? Nem gond! Elfogyott a cukrod és nincs időd elugrani a boltba? Kopogj be, és máris adom! Összevesztél a pasiddal és nincs akinek a vállán kisírhatnád magad? Gyere át, és átbeszélgethetjük az éjszakát! Segítek túljutni a kezdeti nehézségeken, és nekem nem fáj, ha aztán cserébe elfelejted, amikor már jobban megy a sorod. Az a fajta ember vagyok, akire tényleg lehet számítani. Mindenkit meghallgatok. A magam módján igyekszem segíteni is, bár ez olykor tényleg csak annyiban merül ki, hogy átjön hozzám és meghallgatom a problémáit az illetőnek, csinálok teát, netán valami harapni valót. Persze vannak határok, amiket nem hagyok átlépni, mert úgy gondolom, vannak dolgok amiket nem engedhetnek meg egyesek maguknak. Ilyen például, hogy elég határozottan kiállok a nők jogaiért, és ezért nincsenek is fiú barátaim, és bizony nem egyszer autóztam az éjszaka közepén azért, hogy a barátnőmet elhozzam a pasijától. Határozott elképzelésem volt mindig is a bántalmazó kapcsolatokról, és tudom, mikor kell kilépni belőle. Legalábbis, mindig azt képzeltem, tudom.
Ám ha a mélyére nézünk a lelkemnek, megállapítható, hogy egyáltalán nem vagyok könnyed eset. Bizalmi problémáim vannak, ami hosszú évek alatt alakult ki és nehezen tudok tőle elvonatkoztatni. Nem bízom az emberekben, általában hátsó szándékok után kutatok, ha valaki közeledni próbál felém. Gyakran fel sem tűnik másoknak, hogy a beszélgetések során én önmagamról jóval kevesebb információt osztok meg, mint ők magukról. Ez tudatos alakítás részemről, mivel tisztában vagyok vele, hogy a tudás hatalom. Ha valakit beengedünk a lelkünkbe, azzal tőrt adunk a kezébe, és sajnos tapasztalat, hogy legtöbbször nem megvédenek vele bennünket, hanem felhasználják ellenünk.
Régebben, "fiatalabb" koromban (mintha most olyan öreg lennék) én is másként álltam ezekhez a dolgokhoz, de ma már úgy hiszem ez a hajó elúszott. Vannak az életemben megbízható emberek, de igen kevesen, és nem kérek többet.
Persze nem vagyok teljesen besavanyodva, kedvesen elcsacsogok bárkivel szinte bármiről, csak nem szeretek feltétlenül mindenkinek megnyílni.
Vannak ennél rosszabb tulajdonságaim is. Például  ítélkező vagyok, és sokszor előbb leírok valakit, minthogy megszólalna. Határozott véleményem van szinte mindenről, és egész gyakran túlpörgök. Olykor teljesen spontán dolgokat csinálok, aminek semmi értelme vagy kifejezetten rossz döntés, de akkor is megteszem.  Gyorskaja reggelire? Megvenni azt a cipőt amit sosem fogok felvenni? Igen. Ez tipikusan én vagyok!
Ám itt még nincs vége a bűnlajstromomnak! Ugyanis...egyszerűen megőrülök a gyorskajákért. Tudom, rettenetesen rossz szokás, de ha nagyon magam alatt vagyok vagy bánkódom, esetleg felidegesítenek csak egy McDonald's vagy egy Burger King képes megnyugtatni. Teljesen mindegy, hogy miként jutok hozzá, de kell az a sajtburger, a transzzsírokban tocsogó hús, a forró sült krumpli tíz kiló sóval és a sosem elég majonéz, meg a fagyi amibe beletunkolhatom a krumplimat, hogy lenyugodjak. Szégyenletes! Rettenetes! Borzalmas! Azonnal le kéne erről szoknom! De én élvezem, hogy időnként letojom, mennyire egészségtelen. Megvan az az édes gyötrelem ebben, hogy akár főzhetnék is, de helyette elvitelre megveszem a kaját, aztán a kanapén ülve dagadtra zabálom magam míg nézem a sorozatomat vagy valami vetélkedőt.
Ó, és hogy tetézzem a dolgokat - énekelek. Igen, elég gyakran. Főleg munka közben szokásom, meg vezetés közben, és a zuhany alatt is rendszeresen adok koncerteket. Na, nem mintha tudnék énekelni, erről szó sincs. De néha annyi érzelem van bennem, hogy muszáj a világ tudtára adom néhány elcsúszott hang és lelkes hadonászás kíséretében. Egy díva veszett el bennem, egy igazi Christina Aguilera, vagy Céline Dion, esetleg Lara Fabian. Ha másban nem is, de lelkesedésben egy szinten vagyok velük. Azért minden esetre arra igyekszem figyelni, hogy a lehető legkevesebb szenvedő alanya legyen a koncertjeimnek. Ó, és ehhez kapcsolatosan sajnos olykor előfordul, hogy a koncertem spontán táncbemutatóba is átmegy. Sajnálom, kell az a négy perc önfeledt riszálás a kornyikálásom mellé, különben bennem ragad a boogie és akkor aztán...
De amúgy ezektől függetlenül egészen elviselhető és vidám ember vagyok, próbálom az élet naposabb oldalát megragadni a nehézségek ellenére is. A mosolynak világmegváltó ereje van. Ahogy anyám mondta nekem mindig: "Mosolyogj, Kaktuszmalac! A bátyád zseniális és jóképű, a húgod okos és szép, neked már csak a jókedv maradt!"
Hát mosolygok, amennyire csak lehet, és persze tudom jól, hogy az észnek én sem vagyok híján, még ha az érzelmi világom kaotikusabb is, mint a testvéreimé.  
S itt el is érkeztünk ahhoz az álláspontomhoz, miszerint én minden vagyok, csak egyszerű eset nem. A pasik nagy része idegesítőnek tart. Sosem tudom mikor mire hogyan kell reagálni. Könnyen zavarba jövök és ilyenkor elhallgatok vagy elpirulva kuncogok mint egy kislány. Legbelül rettegek a férfiaktól, vagy nagyon bizalmatlan vagyok velük. Azokért, akiket szeretek tényleg igyekszem mindent megtenni. Néha napján elfáradok, és napokig nem veszem fel a telefont, vagy nem válaszolok üzenetekre, de ez sem azért van, mert megunnám az embereket, vagy nem érdekelnének, csak olykor nekem is szükségem van távollétre és pihenésre.
Munkamániás vagyok. Nem egyszerűen van egy munkám, amit megcsinálok, aztán ahogy lehet, elfelejtem. Én imádom amit csinálok. Hiszek benne, hogy egy nap megmenthetjük a világot. A virológia egy olyan tudományág, ami szabad szemmel nem látható "alanyokkal" dolgozik, amik mégis világszintű járványokért felelősek. Hát nem elképesztő? Egyetlen ilyen apró kis organizmus micsoda pusztításra képes, micsoda fejlődést érhet el akár órák alatt. Csodálom a vírusokat, igazi rajongó vagyok. Részben önmagamat is egy vírushoz tudom hasonlítani. Mert képes vagyok alkalmazkodni, harcolok a túlélésért, és nem hagyom magam egykönnyen eltaposni. És engem is sokszor kerülnek az emberek és csak elítélnek, nem próbálnak megérteni. De ki hibáztatna ezért bárkit is? Az emberi lélek már csak ilyen.
Két testvérem van. Egy bátyám, aki sajnos távol él tőlünk, jelenleg Irakban teljesít szolgálatot sebészként, és egy húgom, akivel jelenleg egy fedél alatt élek, bár majd idővel szeretném visszaadni neki a teljes szabadságát. Mindkettejüket nagyon szeretem és nagyon büszke vagyok rájuk! A testvéreim is az egészségügyben helyezkedtek el, ahogy a családunkban eléggé jellemző ez a szakirány. Anyukám testvére Virginia Woodward, a híres ortopéd sebész. Az unokatestvérem James Woodward, a pediátriai és magzati sebész aki jelenleg a nem tudom hányadik díját kapja a kutatásaiért és a forradalmi eljárásáért. A másik unokatestvérem, Peter Woodward, aki Sydneyben egy idegsebésszel épp gondolattal irányítható végtagokat próbálnak készíteni, és a családom orvosi vonalát még nem tudom itt befejezni, mert végeláthatatlan a kolónia. Anyukám is orvos, bár ő pulmonológus, apukám pedig a haditengerészetnél szolgált. Szóval van némi alapja annak, hogy miért lettünk mi is orvosok, még, ha kissé csendesebben és szerényebben is kezeljük a saját karrierünket, mint Virginia nénikémék.
Büszke vagyok az elért eredményeimre, arra a néhány kitüntetésre amit a kutatásokban való részvételeimért kaptam, de még tudom, hogy messze nem én vagyok a legjobb a szakmámban. Még van mit bizonyítanom, de nem vagyok türelmetlen. Ebben a szakmában olykor a lassabb haladás egyet jelent az életben maradással, és türelmesen kivárom, hogy a tudásom elérje az igazán figyelemre méltó szintet. Szeretem amit csinálok és számomra ez a végtelen kíváncsiság, a hosszútávú tervek a fejlődéssel kapcsolatban azok, amik elegendő motivációt adnak.

- Carmina.
A hang, amely a hátam mögül érkezett, ösztönösen arra késztetett, hogy összébb húzzam a vállaimat. A fürdőszoba csempéin harmadszor mentem végig körömkefével, mégis egyből elöntött a bűntudat érzése, ahogy a tükörbe pillantva megláttam Ryan alakját.
Ryan jó kiállású, magas férfi volt. Szőkésbarna haját oldalra fésülve hordta a legújabb divat szerint, szakállát rövidre nyírva, borotvával igazítva. Hibának nem volt helye. Acélkék szemei távolról kedvesnek hatottak óriási szempilláival. Mindig öltönyben járt, kinézetén nagyítóval sem lehetett kifogást találni. Beszéde jómodorról, előkelőségről árulkodott, kimagasló intelligenciával bárkit levett a lábáról. Nők százai, ha nem ezrei törték össze-vissza magukat a kegyeiért.
- Máris befejezem a csapot is, és folytatom a porszívózást, csak a vízkőoldó miatt...hisz tudod, ha nem mosom le időben, foltot hagy - vontam el a pillantásom tőle, és idegesen nevetgélve ezerszeres sebességgel próbáltam meg eltüntetni a láthatatlan ellenséget a csempékről. Ryan iszonyatosan pedáns volt. Ami azt illeti nem csak az öltözködésével, de a környezetével szemben is hatalmas elvárásokat támasztott.
Carmina. - ismételte meg a nevem és belépett a fürdőbe. Arcán különös mosoly járt táncot, ahogy mögém lépett és a vállamra tette a kezét. Megdermedtem. Arcát közel húzta az enyémhez, és egyik kezével a figyelmem egy irányba célozta. Nem a csempét nézte, hanem a karnison a törülközőket. Az egyik el volt csúszva.
Nem mozdultam, még lélegezni sem mertem. Ryan sosem bántott, még kiabálni sem kiabált velem sosem. De volt benne mostanság valami ijesztő, amit nem igazán tudtam jól kezelni ami azt illeti. Megváltozott. Vagy csak én figyeltem fel a szokásaira.
- Megigazítom. Bocsánat. Nem figyeltem.
Nem szólt egy szót sem, csak kezeit a vállaimon nyugtatva masszírozó mozdulatott tett. Külső szemmel talán úgy tűnhetett, ez semmiség, sőt, talán kedves gesztus. A vőlegény kicsit megmasszírozza a menyasszonyát, mert látja, hogy elfáradt az egész napos takarításban. De az enyhe fájdalom ami a szorításból fakadt és az érzés, hogy ő ezt mennyire élvezte...kiborított. Felszisszentem.
- Helyes - folytatta kimérten, tudomásul sem véve az összeránduló mozdulatról - Tudod, drágám, nemsokára a feleségem leszel. Ezeket a dolgokat egy feleségnek tökéletesen el kell tudnia látni, érted? A háztartás a háziasszony dolga. Nem vagy már kisgyerek, tudhatnád, hogy bármikor jöhetnek vendégek, váratlan látogatók. Nem fogadhatja őket egy rendetlen otthon látványa. Ez mit árulna el rólunk? Édesanyád is csalódott lenne.
Anyám említésére görcsbe rándult a gyomrom. Hogy lehet, hogy még Ryant is jobban szerette nálam? Tulajdonképpen eladott neki, mint valami vágóhídi marhát szokás. Ryan azóta a párom, hogy néhány hónappal ezelőtt anyám meghívta egy családi vacsorára Salt Lake Citybe és a hátam mögött, a beleegyezésem ellenére is, de ők megbeszélték, hogy mi ketten milyen jó páros lennénk. Nekem beleszólásom nem sok volt. Még csak meg sem kérdezték, nekem bejön-e a pasas akár külsőleg, akár belőleg.
"Kaktuszmalac, lassan harminc leszel, és se karriered, se kilátásaid egy jobb, teljesebb életre. Csak tengsz-lengsz, sehová nem változol. Élsz egyedül New Yorkban, elmész dolgozni, aztán hazamész és olvasol, vagy alszol. Főzni sem tudsz, nincs különösebb hobbid, mert ne haragudj, de az amit te táncnak nevezel, az minden csak épp nem az. Röhejes amúgy is ennyi idősen még táncstúdiókba járni, pláne a te két bal lábaddal. Ryan tökéletes férjed lenne, mert türelmes, és ki tudná hozni belőled a jobbik énedet, ha már én kudarcot vallottam ebben. Régi ismerősöm, csupa jót hallottam róla. Ő is New Yorki ráadásul. Vigyázna rád, dolgozhatnál, de ha szülnél neki, szerintem azt sem kéne folytatnod. Középszerű virológus végül is van elég, a mikroszkóp mögé bújva pedig csak elsuhan melletted az élet. Jó, nem azt mondom, hogy ez a végleges terv, de akár lehetne ez is. Megpróbálhatnál valamit kezdeni az életeddel végre. Caleb már a sokadik kitüntetését kapja, Connie pedig ígéretes sebész lesz, szerintem kardiológia lesz a vége, vagy neuro. De te..."- hangzottak a bizonyos nagy beszélgetés előtti percekben anyám szavai, s én kábultan, lefagyva megszólalni sem tudtam. Minden idegszálam azt kiáltotta, nem akarom ezt az egészet, ez ledegradáló és inkább való a keleti kultúrába semmint Salt Lake City hűvös hegyeinek lábához, pláne az én életembe. De mire észbe kaptam, már gyakorlatilag eladtak. A vacsorát követő hétvégén Ryan New Yorki házába költöztem, és bár testileg ragaszkodtam hozzá, hogy az eeküvőig nem érinthet, ettől még minden más módon használni kezdett. Eleinte kedves volt és odaadó, majdem el is kezdtem hinni benne, hogy ez még jó is lehet, de aztán megváltozott. Egyre merdekebb dolgai lettek. Használt takarítónőnek, társalkodónőnek, asszissztensnek, szakácsnak és egyre gyakrabban tűntek fel a kezdeti kedveskedések és bókok után, hogy visszaköszöntek anyám becsmérlő szavai a szájából. Ostobának nevezett, ha felddühítettem, vagy épp rajtam vezette le ha más bosszantotta. Egy idő után pedig félni kezdtem tőle, mert volt valami rideg és ijesztő abban, ahogy hozzám ért és beszélt hozzám. Szinte megfojtott az állandó utalásokkal arra vonatkozóan, hogy mi lesz, ha elvesz feleségül. Nem ígért túl kellemes vagy épp szabad életet. Már így sem voltam mondjuk szabad, mindenről tudni akart, csak akkor lélegezhettem fel, ha elutazott üzleti útra pár napra. Akkor teljesen kikapcsolta a mobilját, interneten sem lehetett elérni, és sosem tudtam, hová ment. Ryan mellett ez volt az életem.
S most a lehellete a tarkómat simogatta, így a keserű gondolat mellett kénytelen voltam ismét a tükörbe nézni. Az arcom sápadt volt, a szemem kissé beesett. A hajam kivasalva, egyetlen copfba fogva lógott le a jobb vállamon át a mellkasomig. Szelíden göndörödő, loknis fürtjeim voltak alapvetően, de Ryan megkövetelte, hogy minden nap szögegyenesre vasaljam a hajam. Fehér felső felett vastag, szürke kötött pulcsi melegített a hűvös őszi napon. Mégis, a legfurcsább a tekintetem volt. Valahogy hatalmasnak és ijedtnek láttam a tekintetemet.
- Igen, igazad van. Csalódott lenne. Mint mindig. - húztam el a számat és bár tudom, hogy bűntudatot akart bennem kelteni, nem tudtam másra gondolni, mint hogy kezd betelni az a bizonyos pohár nálam.
- Holnap elutazom néhány napra. Csak kedden jövök haza. Szeretném, ha addig összeszednéd magad, mert botrány amit megendedsz magadnak. Ja, és hamarosan el kell mennünk az étterembe előkóstolásra, szóval addig fogyhatnál pár kilót. Ne egyél mást csak salátát és semmi édesség. Reggel két főtt tojás bővel elég pár napig vacsoráig. Akkor megeszel egy salátát és hipp-hopp leugrik az a csípő meg az úszógumi. A fenekeden is feszül a nadrág, nem csoda, hogy ekkora pulcsi alá kell rejtened. Lassan olyan leszel tényleg, mint egy disznó. Kaktuszmalac - tette hozzá az anyám által rámtestált gúnynevet amit mindig is utáltam, mert sosem értettem miért is ezt kaptam, ha a bátyám Hercegem volt, a húgom pedig Angyalkám.
Nem szóltam semmit, megvártam, míg kiment. Csak azután kezdtek potyogni a könnyeim, s némán temetni magam az általam, a hallgatásom álltal ásott sírgödörbe. Nem volt kiút. Nem volt menekvés. Csapdába estem és senki nem volt, aki segítő kezet nyújtott volna.
Láthatatlanná váltam.
Mégis, egy belső hang azt súgta, csak hajnalig kell kibírnom, és ha elment, lesz pár napom, amikor kicsit újra rátalálhatok magamra. Talán egy cseppnyi jót még kaphatok az élettől. Még nem adhatom fel ilyen könnyen.
Sóhajtva vizeztem meg újra a törlőrongyot. Csak hajnalig kell kibírni már.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Szinte ijesztő, hogy egy élettel teli, vidám, őszinte, kedves lány mivé tud változni egy bántalmazó kapcsolatban. Hisz a viszonyod a vőlegényeddel egyértelműen ilyen. Lehet, hogy fizikailag nem bánt, de minden más módon igen. Elnyom, kihasznál, félelemben tart, becsmérel, szétcincálja az önbecsülésed, és jól érzed, ennél valószínűleg csak rosszabb lesz, miután felkerülnek a gyűrűk. Pedig már így is csak árnyéka vagy önmagadnak mellette. Őszintén remélem, hogy megtalálod a kiutat ebből a pokolból, méghozzá minél előbb. Hogy megtalálod az erődet, a hangodat, és nem csak Ryannel, de az anyáddal szemben is. Nagyon drukkolok!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!