Nem tudom honnan ismered a szüleimet, ahogy azt sem, hogy mit kapnak azzal ők, ha te elveszel engem, mégis itt vagyunk, az én ujjamon egy díszgyűrű van, te meg már mondhatod, hogy a mennyasszonyod vagyok. Mondanám, hogy annyira zökkenőmentes és csodálatos minden, de azzal nagyobb hazudnék, mint amekkora a távolság a föld és a nap között. Én nem akarom a házasságot, és szinte már az első pillanattól kezdve hangot is adok ennek, és ez nem változott azután sem, hogy találkoztunk. Nem a nappalinkban volt az első pillanat, hogy beléd botlottam, de már akkor sem vetettem magamra jó fényt, amikor a kávézóban siettettelek. Te tudtad már akkor is, hogy ki is vagyok? Vagy ugyanolyan tudatlan voltál, mint én, és csak illedelmesebb vagy, mint gondoltam? Akárhogy alakult is akkor, velem nem lesz túl egyszerű dolgod. Nem vagyok könnyű eset, főleg akkor nem ha valamit nem akarok, te pedig pont az vagy, akit nem akarok az életemben. Melyikünk fog előbb menekülni, te vagy én?

Sok mindent nem szeretnék megszabni, és azon felül, hogy a vőlegényem, nem is igen van mit   A foglalkozás, az élete, a családja, mind szabadon alakítható annyi kérésem van, hogy mindenképpen valami jól fizető szakmába vágjon bele, hogy Leila szülei teljesen biztosak legyenek a házasságban. Az, hogy ő mennyire szeretné ezt, vagy sem azt is rábíznám a kedves userre, én mindenre vevő vagyok, legyen bárhogy is   mivel nevén nem emlegettem, hogy nyitott lehessen akár a nemzetisége is teljesen így bárhogy hívhatják, a pb akit betettem (Park Hyung-sik), pedig javarészt csak azért van ott, hogy ne legyen olyan arcátlan. Bárkiben kiegyezem, csak azért előtte beszéljük át   hogy miként alakul a kapcsolatuk, azt teljesen a játéktérre bíznám, semmit sem szeretnék előre lefixálni, csak annyit, hogy nagyon várom őt, és egy üzenetet is ha megérkezett