A legidősebb vagy a családban. Neked esélyed sem volt lázadni a nyomás – vagy inkább elnyomás – ellen. Szó nélkül álltál be a sorba, apánk legkedvesebb kis katonája lettél. Egy bábú, amit ide-oda rakosgathat. Nem tudom, hogy szándékosan hagyod, hogy terelgessen, vagy képes volt megzsarolni valamivel. Béklyóba kötötte a tökeidet, te meg olyan, mintha, nem is tudom… élveznéd. Persze tetszik az élet, amit a vaskos bankszámla nyújt neked, de tényleg erre vágysz? Átvenni a helyet az öreg Bartholomeow Greene után, vagy kialakítani egy totál új praxist és nagy ívben leszarni, amit az apánk akar. Szeretlek, mert a bátyám vagy és te is szeretsz engem annak ellenére, hogy olykor nyers vagyok veled.
Nem vagy egy szende szűz lány, mert láttalak már a bíróságon harcolni mások jogaiért és – meglepő számomra - , de néha még apánknak is odapirítasz. De jobbára csak akkor, ha rólam van szó, mert egyébként marhára nem mersz az öreggel feleselni.
Anyánk halála óta közelebb kerültünk egymáshoz. Szomorú, hogy az elvesztése kellett ahhoz, hogy felébredj. Hogy ráeszmélj, rohadtul nem vagyunk ellenségek és amit látsz, amit hallasz és érzel apánk körül, az bizony koránt sem igaz. Legyen eszed és hagyd ott. Szívesen társulok veled. Asszisztens már nem lehetek, valahol máshol dolgozom. Ja, hogy nem meséltem? Azt sem, hogy kinél? Alig várom, hogy lássam az arcod…  

Az első adandó alkalommal fogtad magad és az egyetem befejezése után Afrikába költöztél. És basszus milyen jól tetted… Fogalmad sem volt, hogy mihez kezdesz ott, egyedül csak azt tudtad, hogy gyógyítani szeretnél. Mindig is te pátyolgattál, ha elestem, ha fájt a hasam, vagy egyszerűen csak összetörték a szívem. Igazi, bandázós, rém rossz gyerekek voltunk, miután végre sikerült leráznom anya szépségversenyes mizériáját.
Egyszer párnát nyomtál álmomban a fejemre, máskor meg lenyomtál a víz alá és számoltad, hány percig – pff másodpercig – bírom levegő nélkül. Anya orvoshoz vitt, azt hitte elment az eszed, de kiderült, szimplán csak féltékeny vagy rám, amiért én vagyok körberajongva.
Anya halála miatt vagy most a városban, egyelőre ideiglenes nálam tengődsz, mert - ahogy én sem - úgy te sem szívleled apánkat annyira, hogy elviselj vele pár percnél többet. Nem hogy még be is cuccolj hozzá néhány hétre. Egyébként jól vagyok, nem kell minden nap megkérdezned. Meg tudok birkózni a gyásszal, köszi.
Nem tudom, hogy meddig szándékozol maradni, felőlem örökre lehorgonyozhatsz New York-ban (csak ne az én lakásomban), de ha jól tudom, vár otthon egy csokilány, akiről nem igazán beszélsz. Nem zavar a bőrszíne, én nem Bart Greene vagyok… talán meghívom, befér még a lakásba.