Mondtam már, hogy imádtam Wesley-t szívatni? Arról nem is beszélve, ha ebben társam is akadt. Ezúttal Courteneyvel eszeltük ki, hogy egy kicsit borsot törünk ennek a seggnek az orra alá, hátha valamelyest lerántja majd őt a magas lóról. Ehhez nem kellett más csupán egy Tinder felhasználó, egy kamuprofil és a Courteneyvel kitalált frappáns válaszok, amelyekkel az ujjunk köré csavartunk ezt a faszkalapot. Sőt, annyira behülyítettük őt, hogy ma kerül sor a nagy találkára. Bár Wesnek sejtése sem volt arról, hogy velem fog „randizni”, épp ezért alig vártam, hogy láthassam azt a döbbent segg fejét, amikor lebuktatom magam előtte. Semmi nem volt édesebb a világon annál, hogy azt a gecit ott szívassam, ahol tudjam. Azt hitte, hogy csicskáztathat, de minden a pénzéről szólt. Ha majd nem lesz szükségem a belőle kisajtolt lóvéra, akkor olyan könnyedén hagyom majd ott a picsába, mintha sose lettünk volna ismerősök. − Oké. Szóval, van olyan ruhád, amibe belepasszolok? Vagy olyan nadrágot akarok, ami kiemeli a seggemet – pillantottam Courtre, bár ruha téren nem volt nehéz dolgunk, ugyanis annyira girnyó voltam, hogy könnyedén belefértem bármilyen göncbe. – Viszont, ha szoknyát akarsz rám adni, akkor ezzel csinálni kell valamit. Felhúztam a nadrágom szárát ezzel is kivillantva a csodálatos szőke bundával borított lábamat. Nem sok időnk volt, és tökéletesen kellett kinéznem, hogy ez a marha ténylegesen elhiggye, hogy csaj voltam. Ehhez pedig fel kell áldoznom azt a nagy réteg szőrt, ami a testemet borította, sőt még arra is hajlandó voltam, hogy kimázolják a fejemet és parókát tuszkoljanak rám. Mindenre képes voltam a cél érdekében, és imádtam, hogy Court hasonlóképpen állt a kis missziónkhoz. − Remélem, egy életre megtanulja, hogy ne geciskedjen, vagy legalább azt, hogy ne ítéljen egy Tinder-profilkép alapján, mert könnyen lehet, hogy pasival flörtölget – nevettem fel vidáman, hiszen már előre láttam, ahogy vörös fejjel fröcsögni fog, és elküld majd a kurva anyámba. − Szóval, hogyan tervezed csinálni? – érdeklődtem még mindig a szőrtelenítéssel kapcsolatban, miközben az előpakolt csajos eszközöket nézegettem. – Borotválni akarsz, vagy gyantázni? Teljesen mindegy, hogy mekkora kínzás alá vetsz, csak a végeredmény számít. Már magam sem tudtam, hogy melyikünk állt elő ezzel a zseniális ötlettel, bár Courteneyre gyanakodtam, mert én nem lógtam annyit a közösségi oldalakon. Volt elég nyűgöm, a valóságban felépített kamuéletemet épp elég volt fenntartani, nemhogy a világhálón létrehozni egy másodikat. Épp ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy itt legyünk, ugyanis a balhés szüleim miatt egy jó ideje senki nem tehette be a lábát az új lakásunkba. Talán csak Lucky volt ennyire kivételezett, de ő meg alattunk lakott, szóval pontosan tudta, hogy milyen gettó helyen éltünk.
Az utóbbi időben már nem tudok nevetni Wes faszságain. Azt hiszem most jutottam el arra a pontra - legalábbis pár nappal ezelőtt -, hogy úgy érzem érettebb vagyok annál, hogy folyamatosan a hülyeségeit hallgassam. Rendkívül zavar, ahogy az ellenkező nemre néz és amilyen jelzőkkel illeti őket, minket. Nem mondanám magam feministának, de mégiscsak nőből vagyok és néhány hímsoviniszta állítástól már a falra mászok. Főleg, hogy az utóbbi időben túl sokszor hallottam őket. Pont ezért találtam ki, hogy meg kellene kicsit leckéztetni a srácot, viszont azt sem akarom, hogy örökké tartó harag alakuljon ki közöttünk. Ennek okául találtam ki és szóltam Silasnek, hogy valamit kezdeni kell a fiúval. Mire Relishnek beszámoltam a kis tervemről, hogy csinálok egy kamu tinder profilt és ha matcheltem Wesszel, akkor kicsit beszopathatnánk. Már két napja beszélek vele és elég sikeres vagyok, mivel elhívta találkozni Lilah-t, a lányt, akinek mindössze egy képe van tinderen egy random lányról, akinek a fél arca nem látszik. - Kiemeli a seggedet? Életem, te olyan vékony vagy, hogy ki kellene tömni a nadrágot valamivel, hogy olyan segged legyen, mint egy lánynak - rázom a fejem lemondóan, de közben elnevetem magam. Silas ma találkozik Wesszel, mint Lilah. Először igazából én akartam és gondoltam beolvasok egy kicsit wesnek, hogy állítson magán, de ez az ötlet viccesebb. - Van ruhám, ami éppenséggel jó lenne rád. Mondjuk Wes már látta rajtam, de szerintem fel sem tűnik majd neki - legyintek és a szekrényhez sétálok, hogy kivegyem a rózsaszín, virágmintás ruhát. Nem mély dekoltázsú, hiszen bármit teszek, nem tudok Silasnek igazi női melleket növeszteni. Nem vagyok se boszorkány, se plasztikai sebész. - Van körülbelül másfél óránk, hogy elkészülj. Szerinted ennyi idő alatt le tudom szedni azt a dzsungelt a lábadról? - kérdezem kikerekedett szemekkel. Néhány lány szerencsésnek vallja magát, mert szőke szőr nő a lábán, így sokszor nem látszik távolról, ha nincs leborotválva. Ekkora mennyiséget viszont még a vak is kiszúr. - A borotva tuti beleragadna, az epilátoromat meg nem fogom tönkretenni, szóval marad a gyanta - sóhajtok és már rohanok is a fürdőbe, hogy behozzam a gyantázáshoz a kellékeket. Be is dugom a konnektorba a gyantamelegítőt, hogy minél hamarabb forró legyen és elkezdhessük a mókát. Úristen mire vállalkoztam! - Igazából velem flörtölgetett, csak egy pasival találkozik - kuncogok. - Én biztosra veszem, hogy az összes egy kicsit is jól kinéző lányt jobbra húzza. Közben leülök az ágyra és várom, hogy a gyanta felmelegedjen. Pár perc kell neki mindössze. Jelenleg csak azon imádkozom, hogy Silas ne sírjon és ne visítson túl nagyokat, amikor elkezdem majd a szőrtelenítést. Nem akarom, hogy a szüleim vagy a testvéreim baseball ütővel rohanjanak be a szobába, mert azt hiszik éppen kínoznak valakit. - Egyébként vettem egy új objektívet, ha gondolod, ha kész vagy és még lesz egy kis időnk lőhetek rólad pár képet teljes harcidíszben - ajánlom fel. Az utóbbi időben elég sok pénzt elvertem a fényképezőmre és a különböző kiegészítőkre. Silas régen imádott fotózni, de el kellett adnia a sajátját, így gondoltam, ha én veszek egyet, akkor azt ő is használhatna. Lenne valami, amit közösen csinálhatnánk. Mi ketten.
Tetszett Court ötlete, pláne, hogy Wes viselkedése napok óta bassza a csőrömet. Eleinte azt tervezgettem, hogy megverem, de végül Courteney ötlete sokkal jobbnak bizonyult, így mindenképpen ki akartam venni belőle a részemet. − Jó, hát nem tehetek róla – vontam meg a vállamat, pedig biztos voltam benne, hogy létezik valami push-upos nadrág, ami az egekig tolná a farpofáimat. Abban viszont Courtnek igaza volt, hogy árnyéka voltam egykori kinézetemnek. Szóval, mivel a nadrágot kilőttük, így békésen ücsörögve néztem, ahogy Court elővett egy rózsaszín, virágmintás ruhát. Kitört belőlem a röhögés, ahogy elképzeltem magamon, de annyira röhögtem, hogy még a könnyem is kicsordult. − Tökéletes lesz. Ne aggódj amiatt! Wes memóriája olyan, mint egy aranyhalnak. Szerintem időnként a saját nevére sem emlékezne, ha nem mondogatná a környezete – vigyorodtam el, miközben alaposan megszemléltem a ruhát. Igen, ehhez kellemesen girnyó voltam. − Kénytelen leszel. – Nagyon reménykedtem, hogy borotva mellett fogunk kikötni, de hát ő volt a lány, ha azt mondta, hogy ezt a bundát borotva nem viszi le, akkor hagytam, hogy kiélje a lábaimon szadista vágyait. – Teljesen rád bízom magam – emeltem fel a kezeimet, aztán kibújtam a nadrágomból, leültem, és kinyújtottam a lábaimat. Egyetlen egy kibaszott szerencsém volt: magas fájdalomküszöbbel rendelkeztem. Ettől függetlenül időnként megszeppenve néztem arra az a kis vacakra, amit bedugott a konnektorba. − Ne haragudj! – emeltem fel, és lengettem meg olyan tipikus kurvás mozdulattal a mutatóujjamat. – Én, lány vagyok – böktem a mellkasomra. Akaratlanul is elvigyorodtam a szavain. − Szerintem azokat választja, akik kinéznek valahogy, vagy akiket pénzért megdughat. – És ezzel nem a lányokat akartam minősíteni, hanem Wes disznóságát akartam kiemelni, és hogy mennyire kurvára kapitalista és számító világban éltünk. Még minden előtt, mielőtt apám elvesztette volna az állását, és abba a lyukba kényszerültünk volna, nekünk is voltunk pénzünk, mégsem használtam ki. − Benne vagyok. Biztos vicces képek készülnének – bólintottam, bárnem kifejezetten szerettem a kamera ezen oldalán állni, de ezt a pillanatot mindenképp meg kellett örökíteni. Végül minden figyelmemet a melegendő gyanta kötötte le. Mondanom se kellett: lélekben edzettem magam a szőrtelenítésre. Talán ezért se akadtam fenn azon, hogy Courteney egyre többet foglalkozik a fotózással, ugyanis hiába volt nagy a pofám, azért kezdtem kicsit beszarni a gyantától. − Ugye, ilyen kibaszott nagy csíkokban rakod majd fel, és gyorsan végzünk? – érdeklődtem, mert hát a faszom se tudta, hogy a nők miként gyantázták a lábukat, előtte meg sose csináltam ilyesmit
Mikor megbeszéltük Silasszel ezt a mai átalakítósdit arra nem gondoltam, hogy ezt ennyire komolyan fogjuk venni. Eszembe sem jutott volna, hogy ma pont az ő lábát fogom legyantázni a sajátom helyett, ráadásul a szobám közepén. Őszintén remélem, hogy egyik családtagom sem fog benyitni hozzánk. El szeretném kerülni, hogy minden gyantás legyen a helységben, ezért a szőnyegemet felcsavarom és a sarokba állítom, míg egy régi, koszos törölközőt terítek a helyére. Azt a darabot, amit anyával mindig hajfestéshez használunk, ezért már elég sok lyuk és barna folt van rajta. - Ez lesz a helyed, kérlek fáradj ide! - mosolygok a srácra és megvárom, hogy leüljön mellém a törcsire, hogy nekikezdhessünk a mókának. - Nyugi ez a ruha istenien fog állni rajtad. Néhány nő irigykedve fog rád nézni ott, ahová mentek. Bármelyik hely is legyen az - mondom, míg azt ellenőrzöm, hogy a gyanta milyen forró már, de még mindig kell neki pár perc. Wes egyébként nem hazudtolta meg magát az utolsó üzenetváltásunkkor sem, mivel mikor megkérdeztem tőle, hogy hol találkozzunk este és hová menjünk azt válaszolta, hogy a sulijához közeli meki előtt. Azért remélem, hogy nem oda akarja vinni szegény Silas-t, akarom mondani Lilah-t. - Én nem aggódom. Azon gondolkozom, hogy követlek titeket sunyiban. Úgysem venne észre - rántom meg a vállam. Nem tudom, hogy mennyire lenne jó ötlet utánuk settenkedni, de biztosan élvezném. Ha meg Wes észrevenne csak elcsodálkoznék, hogy mennyire jó nővel van ma este. - Jól van, asszony - nevetek fel a mozdulatára. - Azért túlzásba majd ne vidd - teszem hozzá, habár jól tudom, hogy Wesről van szó. Esélytelen, hogy tiszta fejjel kezelje a szitut. Simán el tudom róla képzelni, hogy a randi első szakaszában valóban nem esik le neki a tantusz. Aztán meg ne próbálja megcsókolni Silas-t. - Wes megdug pénzért lányokat? - kérdezem rácsodálkozva, mivel ezt nem néztem volna ki belőle. Oké, hogy kőgazdag meg minden, de azért van egy határ. Legalábbis én úgy gondolom, hogy van. - Ha készen vagyunk a gyantával, akkor megnézheted az új objektívet, amivel életed legjobb fotósorozata fog készülni. Csak aztán nehogy eladjam valami modell ügynökségnek - viccelődöm vele. Az addig oké, hogy Wes talán elhiszi, hogy egy lánnyal randizik, de más már nem fogja. Maximum transzvesztitának néznék. - Kéne rólatok lőni pár lesifotót, aztán nehogy véletlenül az instámon kössön ki. - Aki ismer az tudja, hogy eléggé nagy függője vagyok a közösségi médiának, s az előbb említett oldalon is több, mint huszonhétezer ember követ. Ez a szám pedig napról napra növekszik. Nem tudom mit kapna a srác ezután. Silas persze nem lenne felismerhető. - Hát én nagy csíkokban rakom fel, de a gyantacsík, amivel leszedem nem valami vastag - mutatom meg a srácnak és előre várom, hogy mennyire fog fájni neki. - Rá akarsz harapni valamire?
Úgy voltam vele, hogy ha Wes szopatásáról volt szó, akkor bizony képes voltam sutba vetni férfi mivoltomat, már csak azért is, mert Wesley kibaszottul megérdemelte ezt az egészet. És amilyen vakegér volt, egyáltalán nem tűnt volna fel neki, hogy nem egy lánnyal ment randira. Szóval, megvillantottam Court előtt azt a csodálatos bundaréteget, amelynek az eltávolítása rá hárult. Mert hát ki mást bízhattam volna meg vele? Egyetlen nőként a csapatban ő rendelkezett ilyen ördögi technikákkal, és kedves volt annyira az életem, hogy Luckyboi-ra bízzam a lábszáraim csupaszságát. De lássa, hogy milyen tündéri voltam, segítettem neki felgöngyölíteni a szőnyeget, és a sarokba állítani azt. (Bár naiv módon kurvára nem értettem, hogy ehhez a művelethez vajon miért kellett egy egész szőnyeget eltávolítani a helyéről, és ezáltal azon is eltűnődtem, hogy vajon Court a saját lába gyantázása előtt is eljátszotta-e ezt a szőnyeggörgetős mutatványt. Mindenesetre nem mertem megkérdezni, mert attól tartottam, hogy megcsapkod érte.) − Nagyszerű – vigyorodtam el, bár amikor a szakadt, barna foltokkal teli törölközőre esett a pillantásom, a vigyorom egy szempillantás alatt kétkedő grimaszba fordult. – Izé… Court… Miért barna az a törölköző? – mutogattam a rongydarabra, ezzel is kifejtve az aggályaimat. Remélem, nem valami kutya óljából rángatta elő, ami nem volt túlzottan szobatiszta, ahogy azt is reméltem, hogy nem valamelyik fivére gettózta össze, mert… Nem voltam egy finnyás alak, eléggé hozzászoktam az undorító dolgokhoz, de na, szarba azért mégse akartam ülni. Miután megnyugtatott – vagy legalább elég hihetően kamuzott −, a törölköző múltját illetően, hajlandó voltam lehelyezni a csontos seggemet, és rendesen felhajtottam a nadrágom szárait. Még szerencse, hogy mackóban vonszoltam át a valagamat, így nem kellett farmerrel baszakodni. − Abban biztos lehetsz. Én vagyok a legjobb nő a Föld kerekén – nyújtottam ki kecses lábaimat. Ettől függetlenül időnként idegenkedő pillantásokat vetettem arra a masinával, amivel Court vacakolt. A nők tele voltak mindenféle ördögi ketyerével, és ez alól ő sem volt kivétel. Szerencsére, az én húgaim még nem egészen jártak ebben a korszakukban. – Amúgy az a fasz említette, hogy mi a terve? Bár, őt ismerve tuti valami gáz helyre visz engem, de nem baj, ő állja az egészet, szóval minden szart megvetetek vele – vontam meg a vállamat egykedvűen, hiszen hallottam meséket Wesley szájából a csodálatos randikról, kár, hogy zseniális első randevúit ritkán követte második. Kissé árulkodó dolog volt, de na… West nem a kinézetéért, de még csak nem is az eszéért szerették. −Amúgy ez a genyó mennyire fogja leégetni a bőrömet? – böktem a gyanta irányába, hiszen ha súlyos égési sérülésekkel szállítanak kórházba, akkor lőttek a randimnak. − Gyere nyugodtan. Szerintem fel se ismerne téged. Néha még az én nevemet is elfelejteni – legyintettem, miközben a gyanta undorító illata belekúszott az orromba, és tüsszentésre ingerelt. Ettől függetlenül élveztem alakítani a hülye kurvát, hiszen még Court arcára is mosolytam csaltam vele. − Ugyan már! Minden oké lesz – vontam meg ismét a vállamat, ami teljesértékűen jelezte azt, hogy mennyire kibaszottul szartam Wesley fejére, még ha csak képletesen is. − Miért, szerinted ki lenne hajlandó összefeküdni vele önszántából? – sandítottam rá, hiszen mint említettem, Wesnek sem a stílusa, sem a sármja nem volt elég meggyőző, de a pénztárcája annál hamarabb nyitott szét összezárt lábakat. Kicsit talán szórakoztatott is Court naivsága, de igen, neki nem kellett olyan sűrűn hallgatnia Wes dugós sztorijait, mint nekem. − Á, azért vannak jogaim is ám! Ha eladod, akkor minimum részesedést kérek belőle! – nevettem fel vidáman, bár már csak homályos emlékeim voltak azzal kapcsolatban, hogy Court mikor vált ennyire érdeklődővé a fényképészet iránt. – Amúgy benne vagyok. Tudod, hogy érdekelnek az ilyenek. Az Insta említésén hangosan felröhögtem. − Kérlek! És tedd hozzá, hogy #wesegyfiúvalrandizott. Engem aztán rohadtul nem zavar, úgyis paróka lesz rajtam meg minden szarság. Legalább a többiek is látják, hogy nem csak duma volt az egész, mert az a buzi úgyis tagadni fog mindent. – A mai világban nem is volt megalázóbb dolog annál, hogy az interneten furcsa képek kezdenek keringeni rólad, amelyek aztán eljutnak a barátaidhoz, a családodhoz, de még a szomszédban lakó Mary nénihez is, aztán oda az imidzsednek meg a jó hírednek. Wesley pedig egy akkora haszontalan farok volt, igazából egy gennyes seb volt a társadalmon, amit bizony szerettem volna eltüntetni. Mert attól, hogy valaki kőgazdag volt, még nem jelentette azt, hogy mindenki mással lekezelően kellett viselkednie. − Túlélem valahogy – sóhajtottam miközben egyre riadtabban szemeztem a gyantával, de hát mindent hajlandó voltam feláldozni a szent cél érdekében, így aztán két oldalt belecsimpaszkodtam a törölköző rojtos végeibe, és felkészültem összezárt állkapoccsal felkészültem a legrosszabbra.
Szeretek időt tölteni Silasszel, hiszen valamilyen módon mindig képes feldobni a napomat. Rengeteg hülyeséget csináltunk már mi így ketten, de sosem gondoltam volna arra, hogy a szobámban töltve az időt egyszer csak nővé fogom átalakítani az egyik legjobb gyerekkori barátomat, aki nem mellesleg az évek során egy rendkívül helyes sráccá cseperedett. Ha arra gondolok, hogy én meg ő egy légtérben vagyunk kettesben, akkor nem az jut először az eszembe, hogy majd a lábát fogom gyantázni meg kisminkelek. Most kicsit olyan beütésem van, mintha lenne egy meleg haverom, pedig tudom, hogy erről szó sincs. Mindössze Wes-t akarjuk megszívatni, akivel mostanság már túlságosan is elszaladt a ló. - Menstruációs vér – nézek Silas szemébe full komolyan, mire elröhögöm magam. – Te hülye fasz... mindig ezen festem anyámnak a haját meg az enyémet is. Nem fogok minden alkalomnál új törölközőt tönkretenni – forgatom meg a szemeimet. Ez tökéletes most arra a feladatra, hogy ezen gyantázzam a lábát. Nem akarok mindenhol gyanta és szőr darabokkal találkozni. Az túl undorító lenne, arról nem is beszélve, hogy nehezemre esne feltakarítani. - Szerintem még az instás zaklatóim is lekopnának rólam, ha meglátnának – nevetek fel jóízűen. Sajna az utóbbi időszakban miután hirtelen megnőtt a követőim száma néhányan nem éppen illendő üzeneteket és képeket küldenek nekem. Tudják ezek, hogy még kiskorú vagyok? Néhány szempontból én sem foglalkozom a korommal és áthágom a törvényt, de ilyenkor fel tud zaklatni. – Wendy’s-be akar vinni kajálni, aztán meg sétálni a Central Parkban, mert beadtam, hogy Lilah, tudod ez a neved, nem idevalósi és még sosem volt ott. Hát nem lesz romi? Wes egy balfasz. Nem rossz pasi, de egy balfasz. Nem tudom sokszor, hogy a csajok, akiket felszed azok miért dőlnek be neki. Most pedig pluszban még arra is sikerült rájönni, hogy nem neki van a világon a legjobb dumája. - Semennyire, az lesz a legkellemesebb az egészben, hogy a forró gyanta a bőrödhöz ér – válaszolom diplomatikusan. Üvölteni fog. A férfiak addig gondolják, hogy bírják a fájdalmat, míg nem gyantázza le valaki őket. - Hogyne ismerné fel ezt a csodás arcot? – mutatok magamra felháborodottságot tettetve, de igaza van. Csoda, hogy Wes a saját anyját nem felejti el néha. Habár lehet megteszi, nem tudhatjuk. - Szerintem azért biztos van néhány lány, aki széttárja neki a lábát. Nem olyan csúnya pasi és gazdag. Van, akinek ez bőven elég – rántom meg a vállam. Nekem mondjuk nem az esetem a srác, de ez nem jelent semmit. Erre szokták azt mondani, hogy ízlések és pofonok. - Jól van, hány százalékot szeretnél? – sóhajtok, de előre érzem, hogy nagy alkudozások fognak következni. Túl sokat fog kérni, én pedig nem tartom majd megfelelőnek. Mondjuk Silas-nek nagyobb szüksége van a pénzre, engem a szüleim és néha napján Clyde is pénzel plusz ha minden jól megy, akkor lassan belekezdek a YouTube bizniszbe és az instával együtt reményeim szerint elég sok szponzorációt fogok kapni. Ígyis van már egy-kettő, de arról senkinek sem kell tudnia. Azt a pénzt félreteszem nehezebb időkre. - Szerintem még akkor is tagadni fogják, ha a képébe tolják a közös képet rólatok. Nem a legnagyobb észlény a srác – nevetem el magam. – Éld is túl – teszem hozzá és már be is kenem a forró gyantával Silas lábát. - Felkészültél?
− Úristen! Undorító vagy, Court! – húztam el a számat, bár valahol sejtettem, hogy csak trollkodott, ahogy ezt a felhangzó röhögése is hamar megerősítette. – Hallod, ettől függetlenül igazán csinálhatnál magaddal valamit, mert ti nők geci gusztustalanok vagytok – jegyeztem meg, mert egy pillanatra belegondoltam abba, hogy a törölközőre ténylegesen vér száradt meg ebbe az egész dologba, és felállt a hátamon a szőr. − Eddig is mindig mondtam, hogy ha valami fasz nagyon nyomul, akkor szólj nyugodtan. Az inkompetens bátyáidra úgyse számíthatsz – jegyeztem meg, mert hát… Látta valaki őket? A legidősebb inkább menekülne a rendőrségre feljelentést tenni, a középső olyan antiszoc volt, hogy az nekem fájt, a legkisebb pedig lett volna annyira hülye, hogy beleálljon egy balhéba, de nem voltam benne biztos, hogy ki is tudott volna szállni belőle. − Jézusom, már most előre látom, hogy fel fogom kötni valamelyikünket az első fára a Central Parkban – szörnyülködtem, hiszen Wes alapjáraton kurva unalmas volt, de ennél nagyobb faszságot még szarni se tudott volna. Mindenesetre, az én alakításom remélhetőleg tökéletes lesz majd, attól függ, hogy ez a fasz mennyire fog kiborítani. Mert ha nagyon felkúr, akkor még a Wendy’sben berángatom a férfi mosdóba, és belebaszkodom a fejét a legközelebb eső mosdókagylóba. − Remek, alig várom – pillantottam a gyantára, miközben próbáltam leplezni a meglepetésemet. Mondjuk, a fájdalomhoz kurvára hozzászoktam már, csak az volt a kérdés, hogy Court mennyire akarja majd rajtam kiélni a szadista hajlamait. − Hidd el, hogy nem ismerné fel, mert egy vak geci – sóhajtottam fel. Szerintem a saját anyját sem ismerné fel, ha szembe menne vele az utcán, ennyire nem figyelt az emberekre. − Azt a kurva! Ugyanarról az emberről beszélünk?! – hördültem fel, mert Wesley minden volt csak nem szép. Bár az is tény, hogy Court nem látta a zsírleszívása előtt. Akkor geci ronda volt. Csak úgy úszott körülötte a hája. A mai napig beleborzongtam az emlékébe is, és nem hiába hívtam mindig zsírdisznó, hájfejűnek, vagy zsírgecinek. – Várj! Várj! A telefonomért nyúltam, amelynek kissé már szétrepedezett a képernyője, de annyira még használható volt, hogy megmutassam azt a képet Wesley-ről, ahol még ténylegesen úgy nézett ki, mint egy vágásra váró malac. − Látod?! Gusztustalan. Megtartottam ezt a képet róla, mert előszeretettel zsaroltam vele. Hogy elküldöm az aktuális csajának meg ilyenek, hogy néha befogja a pofáját. − Bőven elég, ha felezünk – vontam meg a vállamat, de amúgy sem gondoltam komolyan. A továbbiakon csak vigyorogtam egy sort azzal a tipikus geci vigyorommal, majd utoljára végigsimítottam a lábamon kunkorodó bundán, és Courtre pillantottam. − Naná, kész vagyok áldozatot hozni – biccentettem, közben az a kezeimet ökölbe szorítottam, ahogy felkészültem a testem ellen elkövetett garázdaságra. Kellemetlen érzés volt, ahogy hozzám ért a gyantával, de hát én akartam, semmi jogom nem volt pofázni. − Csak csináld már! – szűrtem a fogaim között, mert valamiért volt egy olyan érzésem, hogy Court kurvára élvezni fogja ezt.
Ugyan még csak az átalakítás elején járunk, de már most meg tudom mondani, hogy valami fenomenális lesz a végeredmény. Csak rá kell nézni Silasre és arra, ahogyan a lábait tartja nekem, hogy le tudjam gyantázni neki azokat. Mi lesz akkor, ha csukott szemmel ül majd előttem és éppen sminket viszek fel az arcára? Biztosan nem fogom kibírni, hogy készítsek róla pár képet és kinevessem. - Nem undorító ez – rántom meg a vállam. Végülis az is lehetne a törölközőn, de legnagyobb szerencséjére mindössze hajfesték cseppent oda. Nem vagyok valami profi a fodrász témakörben, de egy festést még meg tudok csinálni. Mondjuk néha nem fedi be mindenhol tökéletesen a festék anyám haját, de ilyenkor mindig azt mondom, hogy ez nem az én hibám. – Hagyjál már, ti vagytok az undorítóak – forgatom meg a szemeimet. Valamiért a különböző nemek képviselői mindig ujjal mutogatnak egymásra. Most is ez a helyzet. - Talán még Oli annyira nem inkompetens ilyen szempontból, de hamar megeshet, hogy elverik, mielőtt bármit is tenne – tárom szét a karom. Ami azt illeti láttam már úgy hazajönni, hogy kék és lila foltok tarkították az arcát, de az irányomból nem aggodalmat tápláltam felé, hanem inkább egy kis vidámságot. Máshogy fogalmazva kurvára kinevettem. Ő valószínűleg nem volt ilyen boldog, amikor egy másik srác keze az arcának ütközött. - Zabáld fel a fél Wendy’st és hozz nekem valami hamburgert, ha már ilyen szépen kicsinosítalak a nagy randidra, Lilah – mosolygok rá izgatottan. Elég ritkán járok gyorséttermekbe, de ha igen, akkor sosem tudom, hogy hol a határ. Általában a legnagyobb menüket szoktam kiválasztani magamnak és a felénél már tele vagyok, de azért magamba tömöm és a hazaúton meg szenvedek, hogy ezt mennyire nem kellett volna. - Amúgy ha ez tényleg bevállik, én nagyon csodálkozni fogok – rázom a fejem lemondóan. Oké, hogy Wes egy életképtelen nyomorék, de minden embernek vannak határai. Elhiszem és tapasztalom is, hogy mindig hülyeségeket csinál, de én személy szerint azt nem gondolnám, hogy a nagy átalakítás miatt nem fogja felismerni Silast, aki az egyik legjobb barátja. Napi szinten találkoznak. Ebből szerintem maximum egy nagyon vicces sztori sülhet ki, ami már az első perctől fogva az és nem a szorongás megy a randi része miatt. - Hát nem lehet mindenki szépségkirálynő vagy az ő esetében király, de láttam már rondábbat – húzom el a számat. Silas nem ismeri az osztálytársaimat, hiszen rögtön tudná, hogy Gregory Jenkins egy olyan srác, akire mindenki úgy néz rá, hogy rögtön hátrahőköl egy kicsit. Szegény fiú nagyon rendes, de nem volt túl kegyes vele a sors. – Várok – figyelem, ahogy heves mozdulatokkal a telefonjáért nyúl, majd amikor feloldja, hogy megmutasson nekem egy képet Wesről a zsírleszívása előttről, elhúzom a számat. Még az előbbinél is jobban. - Jó, tényleg gusztustalan, de most már nem így néz ki! – válaszolom kiállva a srác mellett. Nem tudom, hogy miért győzködöm ennyire, pedig nem igazán kellene. - Akkor felezzünk, amúgy elsőre úgy gondoltam, hogy én kapom a több pénzt, de lásd milyen jó szívem van – sóhajtok színpadiasan. – Csinálom. Három, kettő... Egy! – rárakom a lábára a gyantacsíkot oda, ahová pár perccel ezelőtt raktam magát a gyantát és egy hirtelen mozdulattal lehúzom a lábáról a szőrrel együtt, s csak piros pontokat hagyok a helyén.
Hangosan felhörögtem, és hányást imitáltam, amikor Court arról magyarázott, hogy egyáltalán nem volt undorító, hogy a nők havonta egyszer véreztek… Szerintem geci undorító volt, de lehet azért, mert pasiból voltam. Abban viszont biztos voltam, hogy ha én lehettem volna a helyében, akkor tuti megpróbáltam volna csinálni valamit ellene, mert mondhatott akármit: UN-DO-RÍ-TÓ volt. Azonban szavakkal inkább nem kommentáltam, az arcom elég kifejező eszköze volt a gondolataimnak, meg a végén belementünk volna olyan férfi-női dolgokba, amiket mindketten gusztustalannak találtunk volna. Jobb is, hogy szóba került az egyik inkompetens öccse, mert így legalább tudtam min röhögni. − Szerintem annyi ideig jártatná a pofáját, hogy észre sem venné, hogy az ellenfele ökle közelít a kis kölyökkutya fejéhez – vigyorodtam el, bár nem ismertem annyira a gyereket, többnyire csak Court történeteiből, na meg abból, amikor itt voltam, és néha hallottam, hogy levegővétel nélkül képes volt jártatni azt a hatalmas száját. Épp ezért gondoltam azt róla, hogy előbb agyonverik (bocsánat, aggyal nem rendelkezett), szóval előbb szétverik, mintsem megmozdulhatna. De hát, lehet, hogy alábecsültem a képességeit, fasz tudja. − Nem tudok majd hozni neked hamburgert, Court, mert az egész Wendy’st felzabálom majd – vigyorodtam el, mert ha úgy tartotta kedvem, akkor lehet, hogy a kölcsönkapott táskába be tudtam volna gyömöszölni egy burgert, de az meg nem lett volna túl előnyös. Legalább is, ha Court burger-szagú táskával akart flangálni az élete hátralévő részéig, vagy addig, amíg kimossa, akkor benne voltam. Az, hogy Lilahnak hívott, még mindig borzasztóan fura volt, de igyekeztem hozzászokni. Mert milyen gáz lett volna, ha Wes nekem dumált volna, én meg úgy fordultam volna felé, hogy: „Amúgy ki fasznak pofázol?” Azt hiszem, Court annál a jelenetnél röhögött volna a legjobban. − Pedig hidd el, működni fog – röhögtem fel, hiszen kettőnk közül én töltöttem több időt Wesszel, ergo jobban tisztában voltam a fogyatékosságaival. − De Court, ő tényleg mocskosul ronda! – csapott át a röhögésem hörgésbe, hiszen Wesleynél undorítóbb embert még nem hordott a hátán a Föld. Ez akkor is így volt, ha Court nem akarta elismerni. Bár megpróbáltam bizonyítani neki az igazamat, de továbbra is a védelmére kelt. − Akkor is! Egyszer ilyen volt! A belseje még mindig ilyen! Szóval, ha esetleg megdugná egy barátnődet, akkor jusson eszedbe ez a kép, és az, hogy a barátnőd egy disznóval kefélt! – Oké, én sem voltam egy sármőr, mert kibaszottul sápadt voltam, a kezeim tele voltak sebhelyekkel és karcolással, a szemeim alatt pedig akkora karikák húzódtak, hogy még a pandák is megirigyelték volna őket. De Wesszel ellentétben én soha a büdös életben nem voltam zsíros, és a mentalitásom, az emberekhez való hozzáállásom is egy fokkal jobb volt az övénél. − Nagyon rendes vagy – mosolyodtam el, amikor már a pénzről kezdtünk dumálni, de valójában egy centet se fogadtam volna el tőle. Arra azonban nem voltam felkészülve, hogy ez ennyire fájni fog. Majdnem felüvöltöttem a fájdalomtól, csupán az tartott vissza, hogy a körmeimet a tenyerembe vájtam, és az ajkaiba haraptam, hogy csóró Mrs Easton ne gondolja azt, hogy Court éppen nyúzni készül engem. − Ez gecire fáj… − érintettem meg a sima felületet, majd Courteneyre pillantottam. – Ti nők mazochisták vagytok, vagy mi a fasz? – bámultam rá továbbra is hüledezve, de közben elhúztam a kezemet, és hagytam, hogy folyassa a munkát, mert ha minden tépés után megálltunk volna, akkor sose lettünk volna készen.
Kezdőlap
