- Szia Lia! De régen hallottam a hangod. - ajkaim mosolyra húzódnak, mert örülök annak, hogy hallhatom őt. Eltelt pár év, hogy nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Most ezzel meglepett engem, azonban ő hirtelen rátér a lényegre. - Van valami gond? - tör elő belőlem a védelmező énem, azonban Lia kifejti gyorsan, hogy személyesen kellene találkoznunk a mai este folyamán. Gyorsan gondolkozok, hogy merre tudnánk közösen együtt lenni. - Fagyizó melletti hotel jó lesz?Kiveszek délután 6-ra egy szobát. - vágom rá, s örülök, hogy elfogadja az ajánlatot. Ránézek az órára, s délután 4 óra van. Nincs túl messze az én albérletemtől, így nincs semmi baj. - Találkozzunk a recepciónál. - végül,mivel minden fontos információt megbeszéltünk, így én elköszönök tőle. - Ott találkozunk, szia! - leteszem a telefonom, majd sóhajtok egyet. Egyik részről mert Liát úgy tartom számon, mint egy jó barát, akitől elsodródtam, de mégis valamivel több, hiszen volt köztünk egy kis felnőttes dolog. Ami igazából extra, s nem tette tönkre a barátságunkat. Ez elvarratlan szál jelen esetben, s talán erre a kérdésemre tán kapok választ. Gyorsan lefoglalom telefonosan a szobát, aztán rátérek magamra és a tisztálkodásra. Egy órát szánok arra, hogy felfrissítsem magam és jóvágású fiatal férfinek látszódjak. Azután nem marad más mint, hogy elinduljak a helyszínre. Az albérletből kilépve, s a kisebb izgalom hatására előveszem a cigiz dobozt, majd kihúzok belőle egy szálat. Másik zsebemből kihúzom az öngyújtót. Hamarosan már élvezhetem a dohányzást. Elindulok közben, s rosszfiút mintázva mindkét kezem zsebre dugva. Lassan érkezek meg a hotelhez, figyelmesen nézve a környezetemet. A recepciónál elmondom, hogy ki vagyok és melyik szobát foglaltam le az estére. A papírmunka része lassú, azonban mikor kézhez kapom a kulcsom, hogy annak örülök. Körülnézek, hogy van-e valahol dohányzó helység. Mikor látom, hogy ilyen lehetőség nincs, akkor marad nekem a nőre való várakozás. ~ Vajon milyen ruhában fog érkezni? ~ merül fel bennem a kérdés, miközben önkénytelenül végigmérem magam. Egy fekete bőrzseki, alatt egy meleg fekete és vörös kockás flanel ing. Egy kék farmernadrágot viselek, s lábamon egy sportcipő. Ennyivel beérem az öltözködést.
Igazából amióta olyan két hónapja vissza jöttem Rómából az Államokba a legjobb barátomat nem is nagyon kerestem. Ami elég csúnya dolog egy baráttól. Mondjuk... elég furán váltunk el amikor tizenhét voltam, utána meg igazából nem is tudtam mit csinálni mert még aznap este közölte apám, hogy reggel Massimoval Rómába utazok a rokonokhoz. Ott folytatom a tanulmányaimat. Aztán amikor huszonhárom évesen sikerült lediplomáznom... ráadásul az évfolyam egyik legjobbjaként az apámnak ez sem elég. Mondjuk mentségemre legyen mondva, az elmúlt két hónap nem telt el úgy, hogy egy szusszanásnyi időm is lett volna. Jó minden tettemmel amivel csak lehet lázadok az öreg ellen. De hát azt akarja, hogy én is a maffia bizniszben dolgozom, mivel ő a Cosa Nostra helyi vezetőjének a feje. Hát ez baromi jól hangzik... csak még sem az. Kezdetben gyorsan bedobott a haverja Marino ügyvédi irodájába gyakornoknak. Aztán... csak, hogy idegesítsem randizgattam Dylannel, aki szegény már csak alulról szagolja az ibolyát. Rám küldött egy prostit, aki elhitette velem, hogy a pasi ki akart játszani... majd a tulajdon kezemmel öltem meg. Óh, igen azóta is mardos a bűntudat , még mindig az álmaimban kísért a vádló pillantása ahogy le csukom a szemeimet. De ez.... még mind semmi sem, hiszen a kolumbiaiak elraboltak valami üzlet miatt. Szóval igen... örülnék pár nyugodt pillanatnak az életemben, amikor nem kell azt várnom, hogy az apám újabb baromsággal akar a lelkemre beszélni vagy tenni, hogy végre teljesen vessem alá magam az akaratának. A múltkor példának okáért még üzletelni is elküldött engem!, akinek még halványlila gőze sincs a dologról. A minimum az lett volna, hogy legalább tart egy kis gyorstalpalót vagy valamit. De hát ő nem ez a fajta ember vol, inkább dobjuk be a folyóba a gyereket... csak így tanul meg úszni. Nem volt az a puhány alak sosem. De hát talán a Cosa Nostra Donjától ezt nem várhatjuk el, még akkor sem, ha van egy gyereke aki történetesen lány. Még nap közben felhívtam a régi jó barátomat, hogy találkozhatnánk, kicsit dumálni, szerencse, hogy jó volt még a régi száma... vagy csak ezt is megtartotta. De ez most teljesen lényegtelen is volt. Leírtam a címet, majd amikor Marino legalább egy asztalnyi mappát rendeztem az elavult ügyekkel kapcsolatban hamar haza rohantam. Hiszen még sem mehetek hozzá ilyen üzletasszonyosan.... fix, hogy ki röhögne, min t az atom. Cillian olyan volt számomra mindig is, mint mondjuk Massimo az unokabátyám, testvérként tekintek rá, egy báty... akivel jókat lehet bulizni, nem úgy mint az unokabátyámmal. Bár ő is mindig megvéd apámtól, van amikor az ő segítsége is kevés. Mint, Dylannél... de még mindig morcos vagyok emiatt rájuk. Azért ez még az apámtól is csúnya dolog volt. Enyhén is fejeztem ki magam ezzel kapcsolatban. Tizenhét évesen akkor még nem lázadtam ennyire apám teljhatalma ellen... bár akkor csináltam meg életem első tetoválását, a bal csípőcsontom felett egy kígyót... ami a barátságunk záloga volt. Apámtól akkor is kaptam, és szegény... tetováló srácot elvitte az embereivel egy kicsit beszélgetni. Mondjuk azóta se hallottam róla, de remélem, hogy azért túlélte azt a beszélgetést. Aztán kitaláltuk, hogy az igazi előtt gyakorolhatnánk a csókolózást, ebben nem volt semmi érzelem, olyan volt, mintha a tesómmal gyakoroltam volna. Mármint... ha lenne nyilván nem gyakorolnék vele ilyet, de az érzés hasonló volt. Igaz a gyakorlásban kicsit tovább haladtunk, de gyermeki fejjel megijedtünk, remélem nem akarja felhozni ezt a témát. Azért elég kínos lenne a dolog. Gyorsan magamra rángattam egy királykék farmert, mustár sárga magassarkú csizmával, és egy halvány rózsaszín felsővel, majd felkapom a fekete bőrdzsekim, a méz színű, fenekemig érő fürtöket, most lazán hagyom a hátamra omlani, és beugrom a taxiba, hogy fél órán belül a megbeszélt hotelnél legyek. Nem tudom miért pont itt akart találkozni, de merem remélni nem a hátsó szándék vezérelte, mert akkor ki kell ábrándítsam. Mikor belépek a hatalmas üveg ajtón már meg is pillantom, igaz évek óta nem láttam, de azért még fel ismerem. -Jajj, de jó végre látni a dilis legjobb barátomat,- kiáltom el magam, majd gondolkodás nélkül omlok a karjaiba, és szorosan ölelem magamhoz. -Szégyellem magam, hogy eddig nem kerestelek, ne haragudj rám,- bűnbánóan pislogok rá ahogy kibontakozunk az üdvözlő ölelésből.
Itt állok a Hotelben, s arra várok, hogy végre megérkezzen a legjobb barátom. Kellemetlen érezni, hogy az itt dolgozók azt nézik, hogy mire várok még? Természetesen megvan a szobám, amit ki is fizettem, mert én egy úriember vagyok, s nem vagyok megszorulva anyagilag. Néha ránézek az órámra, amit többször egyeztetek az itt találhatóval. Jól jár? Remélem nem én érkeztem később? A kellemes várakozásomból végül egy ismerős női hang, vagy inkább hanghordozás lök ki a kíváncsiság felé. A hang irányába fordulok, amit szerintem nagyon jól teszek. Feltűnik rögtön Lia, ám az évek során amíg nem láttam, szerintem látványos átalakuláson ment át. Nőiesebb lett, s ez nagyon meglátszik a vonásain. Férfi lévén kicsit elidőzök rajta, míg nem megtörténik a régen nem érzett ölelés. Vegyes érzelmeket indít el bennem. Egyik a férfias, hiszen egy formás női test simult hozzám, míg a másik az, hogy végre visszakaptam barátomat az élettől. Meg sem merek szólalni, legalábbis itt a többi ember szeme előtt nem. Legszívesebben dicsérném Liát, milyen varázslatos nő lett. Én magamról semmi varázslatot nem tudnék elmondani. Lett egy munkám és annyi. Mikor kibontakozik az ölelésből, akkor önkénytelenül felsóhajtok. Vajon lesz még részem ebből? -Szia kedvenc lányzó az életemből – találom meg a hangom, majd lépek kettőt hátra. Arcomon mosoly jelenik meg, egy az őszinte. Kihúzom a zsebemből a kulcsot,majd felmutatom neki. - Gyere menjünk és foglaljuk el a szobát. - komolykodok egy keveset, ezzel megfordulok és elindulok a szobánk felé, vagyis a lifthez. Vagyok annyira figyelmes, hogy kicsit lépjek a lábammal, s Lia sebességével haladjak. A Liftnél megnyomom a gombot, hogy lehívjam, aztán fordulok felé. - Nem kell szégyellni azon, hogy mindenki a saját életét élte. Biztosan jól döntöttünk mind a ketten. Bevallom megleptél, mikor csak úgy felhívtál. Ismeretlen szám, kissé megijedtem, hogy ki akar és mit? - beszélek őszintén azon érzésemről, mikor megtalált telefonvonalon keresztül. Érzem a beszélgetés közbe, hogy belesüllyedek a komolyság mocsarába. Ráncosodik a homlokom. -Lia, minden rendben van az életeddel? - nem tudom türtőztetni magam, s a védelmező és kíváncsi felem csak kimondja, ami engem nyom. Remélem nem veszi tolakodásnak a szavaim, s máris témánál vagyunk. A lezáratlan ügyünk. Hallom a csengőt, tárul a liftajtó és én hagyom a legkedvesebb barátom, hogy előre menjen. Követem, majd megnyomom a megfelelő szintet és bezárom az ajtót, hogy indulhassunk tovább. - Van már valakid, aki vigyáz rád? Ami azt illeti én még szingli vagyok – jobb az elején tisztázni a határokat. Ebben változott valamit az egész? Bár van az a érzésem, hogy talált már valakit, hiszen ilyen szép nőknek mindig szokott lenni egy védőangyala.
Sokat gondolkodtam azon, hogy találkozzam-e vele, és végül is arra jutottam, hogy ő a legjobb barátom már gyerekkorom óta. Ő olyan volt számomra mindig a bátyám, a második. Mert hát Massimo is olyan, csak míg Massimo elég komoly, addig Cilliannal mindenféle őrültködésben benne voltunk. Apámnak nem is nagyon tetszett az, hogy vele haverkodom, de hát mindenben már akkor sem hagytam bele szólni. Hát még most. Valamiért az apám nem viseli el a férfiakat körülöttem, mindegy, hogy valami romantikus inditatásból próbál közel kerülni hozzám... vagy egészen más okból. Szerinte csak akkor és azzal tarthatom a kapcsolatot amit ő jónak lát. Ami eléggé nevetséges dolog, pláne azután, hogy milyen szépen kinyíratta velem Fred-et, most már boldog lehet. Hiszen nem csak az ő keze lett piszkos, hanem az egy szem lányáé. Arról nem is beszélve, hogy miféle mocskos kis taktikához folyamodott, hogy megtegyem. Persze, ha valakit Alessandro Casellinek hívnak akkor mindig úgy tesz keresztbe neked, úgy áll bosszút rajtad, hogy érezd ő diktálja a szabályokat. Úgy gondolta ha n okoztam, én varrjam el a szálakat. De biztos volt benne, hogy nem fogom megtenni, magamtól nem. Hacsak nem játszik rá a családi összetartozásra, és mi olaszok annál büszkébbek vagyunk, pláne, ha valaki a Cosa Nostra árnyékában nő fel. Így amikor eljátszották előttem, hogy felvette az együtt töltött órákat azt hittem ki akarja játszani a nyilvánosság előtt, helyette csak a maga kedvtelésének tette. Persze.... perverz volt, és ez rávilágított, hogy egyik férfi sem különb. Mégis nem érdemelt halált csak mert egy Caselli közelébe került. Azóta apámnak hála.... még el is raboltak! És még mindig azt akarja, hogy a nyomdokaiba lépjek, de hogy ezt konkrétan miképpen vagy hogyan akarja véghez vinni, azt nem igazán tudom.... az az igazság. De nem is akarok, nem akarom a bűntársait tisztára mosni a törvény előtt, nem.... nem akarok bele folyni az üzleteibe, nem akarok semmit sem, csak a saját életemet élni. Kérdem én: miért olyan nagy bűn ez? Igaz késésben vagyok, de megszokhatta már, kislánykoromban is mindig elkéstem. A szálloda bejárata előtt egy pillanatra megtorpanok, gondolkodom, hogy belépjek vagy inkább forduljak vissza. De végül a mellett döntök, hogy belépek muszáj az életembe normális, emberi kapcsolatok is, akiknek semmi köze az Alvilághoz, akik nem tudják rólam az igazat. Mert ő sem tudja, nincs emiatt bűntudatom, különben hamar mehetnék egy újabb temetésre amit apám rendez egy újabb barátomnak. Inkább akkor ne is tudjanak rólam semmit, ez a legtisztább dolog. A meleg ölelésből hamar kibontakozom, majd végig pillantok rajta, egy pillanatra játékosan bele öklözöm a vállába. -Hát látom sikerült kinőnöd a kisfiús testalkatod, végre olyan vagy mint egy férfi,- kacsintok rá játékosan. Nem tudom mit vár ettől a találkozástól, de én... nem akarok a múltról beszélni, egy pillanatra megérintem a kezét, hogy megállítsam talán jobb lenne a bárban beszélgetni, én úgy sem mondhatok olyat ami veszélybe sodorna. De aztán meggondolom magam, nincs mitől tartanom ő a legjobb barátom majd elejét veszem a dolgoknak és kész.- döntöm el magamban. Belépek utána a liftben, és mivel csak ketten vagyunk szembe fordulok vele. -Figyelj, ez... tök bénán fog hangozni, de azért hívtalak fel mert hiányoztál, a legjobb barátom … meg mondjuk eddig Olaszországban voltam, de ez nem lényeges. És nem szeretnék a múltról beszélni, gyerekek voltunk, akik fel akarták fedezni a világot, remélem megérted,- szólalok meg zavartan. Ez tényleg hülyén hangzik, de ha ő nem így gondolja, vagy valami akkor inkább vissza is fordulok. Az lesz a legjobb. -Hát persze,- mosolygok rá magabiztosan ahogy megyek a szobaajtó felé. Ja... azon kívül, hogy az apámnak segítek, aki a Cosa Nostra feje, azon kívül, hogy megöltem az expasim... akit nem is nevezhetnék annak, és azon kívül, hogy Stokholm-szindrómában szenvedek a kolumbiai szívtipró iránt aki elrabolt. Ezen kívül minden! -Fogjuk rá,- karolok belé,- de az én életem túl unalmas, mesélj a tiedről, az évek alatt hol jártál? Mit csináltál? Ne mond nekem, hogy egy lány sem akart megfogni magának, mert ezt nem hiszem el,- azzal hallgatom a szavait.
Itt vagyok Liával, egy régi barátommal. Elsősorban fogalmam sincs arról, hogy beszélgetésünk merre fog haladni, vagy alakulni. Ősidők óta nem láttam, s elég sok dolog történt velem. Túlságosan jó dolgok kimaradtak az életemből, de a jelenlegi állapotra nem panaszkodhatok. Mikor az ölelésből kibontakozik, akkor meglep, hogy játékosságot csempészik a beszélgetésünkbe, ami jelenleg egy gyenge vállba öklözés formájában történik. - Szóval azért jöttél, hogy ellásd a bajom, mert nem láttuk egymást? - ugratom őt, ami pedig a megjegyzését illeti, megmelengeti férfiúi mivoltomat. Ki nem fogadná el, ha egy szépséges nő ilyen véleménnyel van róla, hogy már férfias. Kedvem lenne afelé terelni a beszélgetést, de végül a józan eszem győzedelmeskedik felettem. - Attól függetlenül dohányzom, s szoktam izzadni a konditeremben heti háromszor. - tudom be annak, hogy igényes férfias külsőm van. Nem hanyagolom el magam. Ez volt az első kitételem, mióta felszabadítottam magam a szüleim gyásza alól. Teljesen a partneremre figyelek, aki elmeséli nekem, hogy hiányoztam neki. Beleestem volna a csapdába, mikor az első mondatát mondta a hiányzással, de mikor hozzáteszi a többit, akkor csak megállásra késztet. Szembefordulok vele, miközben belenézek a két szemébe. - Rád se ismerek Lia, sosem voltál ilyen zavarban, előttem. S bocsánat, ha ezelőtt megemlítettem egy szóval is a múltunk. - már nyúlok is a cigarettáért, mert érzem, hogy ebből valami fura beszélgetés fog kibontakozni, de bízom abban, hogy jól fog elsülni. Egy szál cigarettát a szájamba pakolok, mikor a lovagiasság előtör belőlem. - Esetleg kérsz egy szálat? - ajánlom fel neki, s a dobozt mutatom felé. A szájamban a cigaretta úgy áll, mint az igazi rosszfiúké. Olyan menőn, felnőttesen. Mikor meghallom, hogy hát persze, akkor fordulok újra irányba, s haladok a szobánk felé. Nem gyújtok rá a szál cigarettára, csupán ott tartom. Mikor megérkezünk a szobához, akkor kinyitom, de várom a következő kérdésemre a választ. Befelé menet meglep a belém karolással, mert ez a másikba karolás elég bizalmi dolog. Nem mondok rá semmit, csak elfogadom a tényt. Bezárom az ajtót kulccsal, s ráfordítom kétszer. Kíváncsi az én életemre, de előtte én meggyújtom végre a cigarettám. Mikor az első füstöket kezdem el eregetni, akkor szólalok meg. - Az öcsém, s többi rokonom szóba sem áll velem a szüleim halála miatt. Az öcsém elültette bennük, hogy miattam haltak meg. Szóval számkivetett lettem a család részéről, egy magányos farkas. - szólalok meg komolyan, miközben a dohányzó asztalhoz sétálok és leülök oda. A nőkkel kapcsolatos részére csak azután válaszolok, hogy a dohányzó tálba hamuzok. - Ami azt illeti, egy nő sincs az életemben olyan minőségben. Férfiból vagyok, s óvatos. Ki a franc viselne el egy félig romlott pasit az életébe? - szívok bele a cigarettámba, s ha ő szeretne végre szintén cigarettázni, akkor az öngyújtóval segítek neki. Egy kisebb szünetet tartok, de aztán rátérek a kellemesebb témára. - Grafikus lettem, s van állásom. Van ahol aludni. Ennek örülök, de ettől függetlenül még nem volt nő, aki igazán lestoppolt volna, vagy egy kiadós éjszaka után felkeresett volna. - tudom le ezzel az én életemet tömören. Úgy vélem, hogy ezzel nem vétettem semmit, s nincs benne semmi, ami a múltra emlékeztetné. Legalábbis merem remélni.
Kezdőlap
*