New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something that would unknowingly change their whole life

★ üdvözlünk new yorkban
• városhatár átlépése •
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
★ csicseregj csak kedvedre
• szavak sokasága •

★ éppen jelenlévõ lakosaink
• Ismerõs idegenek •
Jelenleg 105 felhasználó van itt :: 17 regisztrált, 0 rejtett és 88 vendég :: 3 Bots
A legtöbb felhasználó (136 fő) Szomb. 20 Május - 22:49-kor volt itt.
★ frissen íródott történetek
• legújabb bejegyzések •
Zoey Miles
tollából
Ma 11:52-kor
Lucifer D. Melgren
tollából
Ma 11:26-kor
Killian B. Grimwald
tollából
Ma 11:21-kor
Lambert Schultz
tollából
Ma 11:13-kor
Fiorentina Deluca
tollából
Ma 9:12-kor
Maurice Davidson
tollából
Ma 8:45-kor
Manuel Valderrama
tollából
Ma 8:06-kor
Seo Dan
tollából
Ma 6:17-kor
David Gallardo
tollából
Ma 6:07-kor
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
Bûnüldözés
9
16
Diákok
53
40
Egészségügy
29
18
Hivatal
7
12
Média
42
32
Munkások
35
23
Oktatás
9
10
Törvényszegõk
15
36
Üzlet
28
28
Összesen
227
215

Bight Nour
TémanyitásBight Nour
Bight Nour EmptyCsüt. 9 Jan. - 14:13
Úszom a békében, ahol jó illat és meleg vesz körül. Magam mögött hagyhattam végre azzal a seggfej Wickssel a napot. Már azt hiszi, hogy egyenesen a kibaszott személyi szolgája vagyok. A kávéja mellé amit rendre megtisztelek mostanában a nyálammal, újabban már az ebédjét is felvette a táncrendbe. Erre áll fel neki, amikor nikotinnal színezett, dörmögő torokkal sorolja, hogy pontosan honnan kell neki és micsoda. Bagett a 75. sarkáról, külön neki kevertetett mézes szójaturmix a Milkensből, friss zöldségek a fasz tudja melyik piacról. Egyelőre a titkárnője Mira rakja neki össze, én meg minden nap egy újabb kéjmámort élek meg amikor beleiszik a kávéba és magába tömi azt a paradicsomot amit valami arab faszinál szoktam venni valamelyik kerülőutam egyikén, nem a flancos előírt helyén. Földből nő ki az összes növény, a trágya meg ugyanabból az állatból lesz. Mai cseresznyeként hozzáillesztett egy rettenetes versválogatást, mert hát ez is profilja a lapnak, hogy magukat dalszerzőnek, bohém költőnek vagy Jim Morrisonnak képzelő ütődöttnek az agyszüleményeiből időszakosan leközöljön párat. Hátha majd ezzel berobbannak meg minden. Az egyik gépelve sem tud értelmes szavakat alkotni, a másikban lenne fantázia de önmaga korlátoltsága áll a tehetségének útjába. Alig akarta a mutató elütni a 4 órát.
Követtem is a szabályokat, vagyis nem jöttem ki mosolyogva, sem üres kézzel és még fel is sepregettem az irodáját. A titkárnő meg majd felmos, miután megmasszírozta a főnöke ernyedt farkát. Azt hiszi senki nem tudja, pedig kár a csajért, nem az ostoba nők táborát erősíti. Persze mindenki próbál a maga módján előbbre jutni.
Otthon szinte csak remélem, hogy nem kell már délután Wells pofájába belefutnom, ha meglátnám a kanapén összebújva anyámmal valami szar sört szürcsölgetve, hát az lenne a kurva rémálom rögtön 5D-ben. Nem hallom a húgom szobájából sem nyávogni a szar zenéjét, tehát magam alá rendelem be a házat és bemászom fürdeni. Csak élvezem a kusst magam körül, ami legalább a feszültség egy részét sikeresen kitolja belőlem. Bárcsak egyik se jönne ma haza, vagy tegyék lábujjhegyen, ne szóljanak egymáshoz. Hozzám meg főleg ne. Elaludnom is sikerül a nyakig érő vízben, a kurva jó álmomat meg a húgom arénázása töri atomjaira. Más testvér biztos felugrana, hogy biztos betörő, Ali baba és a 40 rabló, vagy maga Trump az guppinak öltözve. Viszont tudom, hogy ez is csak egy felfújt szarság a részéről. Racsítja a nevem vagy kétszer, mire hajlandó vagyok kiordítani neki a következőképp: Baszd meg, az csak szafaládé, nem egy afrikai szafari bőségtál! - gondolom ennyiből rájön, hogy a tompított hangom a fürdőszobából jön és nem folytatjuk ezt a szarakodást. A csaj agya teljesen tészta. A kínainak álcázott smack fos amit pár centért megkaphatsz az összes boltban. Egyszerűen nincs magánál mióta eljöttünk Ediből. Akkor emlékeim szerint nem érezte annyira sietősnek, hogy mindig valami faszra üljön, most igen. Mintha New York követelné ezt tőle. Vagy csak kevesebb füvet kéne szívnom.
A relaxációs pillanataimat viszont már elbaszta, úgyhogy kelletlenül de a telefonomért nyúlok és küldök Nicknek egy üzenetet, hogy egy óra múlva nála vagyok, csináljunk valamit és mentsen meg abból az agyfaszból amjit családomnak hívok. Nem érdekel mit válaszol, annyira már ismerhet, hogy úgyis átmegyek hozzá ha éppen kefél valakit. Kurva megértő tudok lenni, ráadásul ha nem anyámról van szó akkor a füleimet is zárom. Magam elé képzelem az arcát, hogy horkant-e az üzenetemet látva, netán hanyagul lebassza a telefont az ágyára, csendes beletörődéssel szemlélve a mai napja jövőbeli romjait.
Törölközőben megyek ki azért a pár falat kajáért amit kint hagytam. Szemközt találom magam a húgom barátnőivel akik csak idióta vigyorgásra képesek. Várok egy köszönést ami nem történik meg. Mellőzöm én is, hát nehogy én szaladjak már utánuk illemtankönyvvel bassza meg. Az egyiknek a fülbevalóját látva egy malacfarok jut eszembe. Ettől a csaj creepy és még csak nem is nézte meg a tükörben, hogy az.
Gyors öltözést követően már cigivel a számban gyalogolok a metró felé. Jó jel, hogy nem tévedek el például ezen az útvonalon. Sőt, totál célirányosan megyek Nick lakása felé remélve, hogy vagy épp készül, vagy már készen is van. Muszáj megállnom egy kirakatnál, mert életemben nem hallottam még azt a kifejezést élesben egy intim gyantázást hirdető kozmetikusnál, hogy "Fazonírozzuk a szerelempázsitját, 20% kedvezmény ha ketten jönnek." Ahogy végigérek a gondolaton, megroppanok. A tulajdonos tuti Peggy Bundy, vagy róla mintázták meg. Eldobom a cigim, fülest dugok be, hogy ne halljam a sok faszságot a metrón és gyakorlatilag már azon kapom magam, hogy Nick csengőjét nyomom, hogy engedjen befele. Vajon észrevette már, hogy az egyik szomszédja ajtajára ki van ragasztva a Huncutka név is? Remélem nem az e-mail címét jelenti. Ha mégis, megadom Wellsnek, jobban járnánk mindketten.
- Engedj már be, nem erőszakollak meg! - közben azért egy helyes öregnénivel bejutottam az épületbe is, úgyhogy idegesítően kopoghatok az ajtaján a néni meg megsemmisítő pillantásokat lövell felém. Amint nyílik az ajtó, vagy kapok jelzést, hogy bemehetek, meg is teszem. - Életet mentesz most, azt tudjad. - hátra fordulva a vállam felett a még mindig ott álló nénire kacsintok. - Aludhatok ma nálad? - kérdezem kíváncsian .
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: Bight Nour
Bight Nour EmptySzomb. 11 Jan. - 10:36
Lassú mozdulatokkal simogatom, miután magamhoz vontam, a mellkasomnak fektetve. Hagyom, hogy a fejét a mellizmomra hajtsa, bal oldalt, már-már a szívem fölé. Tökre elhiszem, hogy képes azt hallgatni, hogy hogyan ver. Vajon arra gondol, mennyire egyenetlen lehet a szívdobogásom? Megkérdezném, hogy mire gondol éppen, de nem esik jól megszólalni. Félek, hogy ha megmozdulok, még bajom lesz belőle, újra. Ehelyett inkább csak szinte majdnem mozdulatlanul fekszem az ágyamban, hagyva, hogy ő meg rajtam legyen és egyik kezemmel gyengéden megsimogatom. Először a feje búbját, majd egyre lejjebb haladok a gerince mentén. A szájából közben végig doromboló hangok szakadnak fel, amit jó jelnek veszek, most az egyszer nem dühös rám.
Bár nagyon nem is értem mire fel neki ez a nagy kedvesség, hiszen általában csak szapulni szokott, mint a rossz pénzt. Holott én vagyok az, aki gondoskodik az ételéről, többnyire.
Lehet egy kicsit bekábult? Pedig esküszöm, hogy még csak nem is adtam neki a cuccból. Akkor lehet én kezdek beállni? De úgy emlékszem nem a joint-ot vettem elő, azokat pont elrejtettem ahogyan a sütiket is… Mindegy.  
A lényeg az, hogy a bagó az én számban van, én szívok belőle néha-néha egy-egy slukkot. Amúgy meg a másik kezemben a mobilomat tartom, a kamera mód megnyitva rajta és már vagy a harmadik képet lövöm vele. Tudom, hogy szánalmas lehet, hogy fotót készítek szinte minden ágybeli partneremmel és ez alól még ő se kivétel. De vele a selfiek lehetnek a leghülyébb, legszánalmasabb dolgok, ahogy azt Val is mondaná. Nem, ő azt mondaná, ha most látna, hogy olcsó trükk ilyen képekkel hódítanom és az én képem csak elrontja a fotó minőségét. Pff… Szart se tud. Nem csak ő lehet szexi félmeztelenül (nem mintha láttam volna úgy, de gondolom, hogy nézhet ki az a része is), az én felsőtestem köszöni szépen, a kockáim jól látszanak és megvannak.
Azt is hozzátenné cukkolásként, hogy a „Bad Blood” rock verzióját férfi előadó szájából hangosan hallgatni a bluethooth hangszórón még mindig nem elég férfias időtöltés és ugyanúgy el kéne felejtenem a langymatag zene minden verzióját… Mint mondtam, halvány lila fingja sincsen a dolgokról. Taylor Swift számait igenis jól hallgatni miközben szabadulni próbálsz az exed, meg úgy az összes bajod emlékétől és éppen azon vagy, hogy egyszer leszard a körülötted lévő világot.
A kezemet a gerince aljától újra felfelé csúsztatom és a fejét kezdem el megint simogatni. Elégedetten nyugtázza ezt különböző hanghatásokkal, de amikor megrezzen a mobilom a kezemben, jelezvén, hogy üzenetem érkezett, hirtelen abbahagyom a simogatását és a mobilomat meglepettségemben kiejtem a kezemből és a fején landol. Erre már ő maga is reagál és megkarmol. Sikerül neki ott hagynia a karma nyomát a bal mellizmomon, képletesen a szívem fölött ejt sebet ez az átkozott nőszemély.
Felszisszenek, lenyelve egy kis füstöt és a cigim után kell kapnom, egyrészt azért, hogy kivegyem a számból, másrészt, hogy ne ejtsem azt is rá, mert akkor a végén még ennél is több bántalmazást kapok, ez pedig nem az a szituáció, amikor éppen élvezném. Kénytelen vagyok elnyomnyi az éjjeliszekrényen lévő hamutartóban.
– Te Gyökér! – mordulok rá, miután az feláll rajtam és a mobilomat nem, hogy ideadná, hanem még direkt meg is löki, mint egy hokikorongot, az le is esik, ő meg aztán végigmegy rajtam, mintha egy kibaszott szőnyeg lennék, kishíján a faszomat is eltalálva a kecsessége közben. Még szerencse, hogy a farmeromat magamon hagytam. Lazán leugrik rólam a padlóra, mint sem zavartatva magát, játszva itt a duzzogó királynőt.
Rohadt dühös vagyok erre a macskára. Szitkozódva ülök fel, teszem le a lábaimat a padlóra és lehajolok, hogy benézzek az ágy alá. Gyömbér szemei világítanak az alatt, ahova jó mélyre bemászott, a telefonommal egyetemben.
– Ó, hogy a kurva életbe! – mérgelődök, leszállva az ágyról, immár a padlón négykézláb állva próbálok benyúlni az ágy alá, hogy vissszavegyem tőle, ami az enyém.
Beletelik vagy egy fél órába, hogy megszerezzem tőle. A hadművelet során szinte az összes játékát idehozom a nappaliból: piros gombolyag, felhúzhatós egér meg ilyen szarságok lepik el az ágy környékét, ahogyan megpróbálom kicsalogatni onnan. Végül erőszakot kell alkalmaznom, aminek következménye egy újabb karmolás, ezúttal a kézfejemen. Na szép, így kedveskedj a nőknek, hogy mindegyik hisztis picsává változik, hogy ha hirtelen már nem figyelsz rájuk…
De meglett a mobil, aminek hála végre eltudom olvasni az üzenetet. Felhorkanok és szememet forgatom ahogyan elolvasom és megtudom, hogy Axton ma akar hívatlan vendéget játszani.
– Komolyan ennyire népszerű vagyok mostanában? – jegyzem meg, csak úgy hangosan, mintha Gyömbér válaszolna rá és a mobilomat sóhajtva az ágyra dobom.
Ezután a fürdőbe megyek, hogy az új harci sérüléseimet kitisztítsam az erre a célra tartott szesszel. Amint végzek, immáron a konyhában szolgálom ki magam egy sörrel a hűtőnél, aztán visszamegyek a szobámba és magamra kapom azt a fekete pólót, ami egy ideje már az ágyam szélén lógott.
A mobilomat felveszem, hogy végre kikapcsoljam a hangszórót. Ekkor hallom meg azt is, hogy úgy dörömbölnek a bejárati ajtón, amit egy gorillahad is megirigyelne.
Axton, jut eszembe, miközben a mobilomat a farzsebembe csúsztatom és átmegyek a nappaliba, hogy ajtót nyissak, Gyömbérrel a nyomomban.
– Nem állok nonstop az ajtónál, bazd meg! – kiáltok vissza neki, meghallva a hangját. A kulcsot már elfordítottam a zárban és az az utolsó szavakat akkor mondom, mikor éppen kitárom az ajtót, elkapva az egyik szomszéd, Agatha néni meglepett pillantását a háttérben, ahogyan elhalad az ajtó előtt. Hirtelen azt se tudom, hogy az én csúnya beszédem miatt siet el gyorsan vagy mert a napnak ebben az órájában nyitok ajtót egy másik srácnak. Lehet mindkettő miatt imádkozni fog a lelkemért a vasárnapi misén.
Elállok az ajtóból, hogy Axton betudjon jönni, hogy ha már ennyire be akar. – Ingyen nem mentek meg én semmit se! És csak hogy tudd, már van egy randim az estére – felelek a kérdésére, megpróbálva lekoptatni őt, noha sejtem, hogy ez nem lesz ennyire könnyű.
De akkor is azon voltam, hogy ma békés estém legyen. RIP, békés este. A macskám ölt meg téged.
Említve a macskát, a dög éppen a hazugságom után méltóztatik megjelenni Axton előtt és a férfiak iránti összes gyűlöletével köszönne neki egy szisszenéssel, mielőtt tovasuhan a nagyim hálószobájába.
– És ott ment el a randim… – sóhajtom drámaian, az ajtót becsukva. Végre kibontom azt a köcsög sört és beleiszok.
Nem mondom Axnek, hogy nyugodtan ihat bármit, úgy is tudhatja, hogy bármikor megdézsmálhatja a hűtőm tartalmát, ha úgy tetszik neki.
– Na jó, itt aludhatsz. A nagyim úgyis elment wellness hétvégére, szóval ő nincs itthon – vázolom fel neki röviden a helyzetet, szünetet tartva, hogy igyak. – Viszont több opció is van, egy: itt vigyázunk a leszbikus férfigyűlölő macskámra és talán még sütivel is megkínállak; kettő: miután bezártam Gyömbért a nagyim szobájába lejössz velem a legközelebbi buliba; három: te nyugodtan itt maradhatsz én meg elmegyek az első bárba, amit meglátok, hogy igyak valami töményebbet a sörnél, mert a hűtőben amúgy csak ezt találsz. Meg tejet. – sorolom el, a szabad kezemen mutatva a három lehetőséget, hogy mihez is kezdhet azzal, hogy átjött hozzám.
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: Bight Nour
Bight Nour EmptyKedd 14 Jan. - 11:30
A fülhallgató kinn tart a hülye emberek hülye szarságaiból az utcán meg a metrón is. Utálom ha bámulnak, ha megüti a fülem ha netán valaki levéleményez. Annyira szánalmas szar az egész. Nem akarom magamat patyolatnak látni, ugyanolyan rohadék vagyok ilyen szempontból mint bárki más. Ítéleteket hozok, bár sokszor nem érdekel egyáltalán, hogy kivel mi történik. Csak elképzelem az embereket, fejben belevájkálok a hétköznapjaikba. Mit csinálnak, mit esznek, kivel kefélnek. Az ilyenek vezetnek el ahhoz, hogy kiszúrom melóban is ha valakik között változóban van a kapcsolat.
Anyámnál még jeleket sem kellett észrevennem. Wells csak megtörtént, hallottam. Bassza meg, hallottam. Nem kellene ilyeneket hallanom. Talán érthető ha el akarok menekülni onnan, nem akarok a közelükben lenni. Nincs ennek semmilyen óvodás indoka, nem az a bajom, hogy úristen apám után van valakije. Legyen. Csak én is felbaszom a hangtompítót ha otthon van velem valaki, ők is megtehetnék ugyanezt mondjuk Jainie fejlődése és az én impotenciám érdekében. Elvileg megegyeztem Kantin Kapitánnyal, hogy előre jelez majd. Ír SMS-t mint a nagyok, ma írt is. Nem akarok otthon lenni. Futok Nickhez, hátha nem küld el az anyámba, hátha nem dug éppen senkivel, hátha erre várt valahol titkon a démon a vállán, hogy majd én megjelenjek és elbasszam a napját.
A néni mögöttem a bigott vallásos matrónák minden csúnya nézését belesűríti abba az egyetlen pillantásba. Pedig odalent még én voltam a kedves fiatalember, idefent már csak egy perverz taknyos. Lehet, hogy tetszene neki a dolog azért fúj. Biztos rég meghalt a férje, vagy ezer éve impotens, a néni meg 1002 éves, tehát nem lehet túl friss az élmény.
- Hű de mocskos szád van! - nevetve masírozok be, odaintek a néninek és kedvesen meg is köszönöm, hogy volt olyan kedves a romlott mivoltomat beengedni a bejárati ajtón. - Randid? Akkor lépjek? - igazából nincs kedvem lépni, menjen csak randizni. Érezze jól magát, kiszolgálom magam. Hátha itthon van a nagyanyja, beszállok hozzá a Dallas vagy a Poirot maratonba. Még az is jobb mint azt hallgatni ahogy anyámék kefélnek. Valószínűleg csak bitang sok fűvel élném túl az estét otthon, de Nicktől itt is megkaphatom. És akkor Dallas maraton a nagyanyjával.
Lepillantok az ellenséges macskára, aztán elvigyorodom a hallottakon. A kis kamuzós, akkor lehet mégsem lesz Dallas maratonom a mamával. Helyette lehet ezer mást csinálni olyannal aki nem nyugdíjas. - A macskád a randid? Legalább mondtad volna, hogy maratoni maszti bulit akarsz tartani. - rákacsintok és teljes otthonossággal pakolom le a kabátom, a cipőm, hogy megtöltsem a házat a jelenlétemmel.
- Pedig már rákészültem, hogy te elmész randizni én meg nagyanyáddal fogok betépve Dallast nézni. - röhögök, lehet ez csak az én fejemben hangzana ennyire jónak és a máséban nem? Valószínűleg. Megnyalom a számat, mérlegelem az ajánlatokat. Nem tudom mihez van kedvem. Mindenhez. Semmihez. Azt hiszem nem vagyok túl kiegyensúlyozott mostanában. - Mi lenne ha söröznénk, adnál sütit és utána kitalálnánk hova megyünk? Ha megyünk. - felőlem beülhetünk játszani is valamit, teljesen kompatibilis vagyok minden ilyesmihez. A konyhába megyek, hogy csórjak magamnak egy sört. Nem terveztem ezt sem. Semmit. Csak sodródom és szeretek sodródni. - Meg se kérded, hogy miért erőltetem rád magam ma este? - nézek rá kérdőn, előhalászom a cigim, kérdőn nézek rá, hogy rágyújthatok-e vagy tilalom van újabban. Netán megint. - Vagy miért vágyom rá hirtelen, hogy bár kaszálnék a lottón és eltakarodhatnék a házból is? - a fene nagy otthonosságomban bemegyek a szobájába és ledobom magam az ágyára.
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: Bight Nour
Bight Nour EmptyCsüt. 23 Jan. - 14:37
– Baj? Most szappant akarsz beletenni? – kérdezem meg vigyorogva, közben kicsit még ki is nyitom a számat, legalább annyira, hogy a mocskos nyelvem hegye látható legyen.
Agatha néni, hogy ha még ezt látja (bár kétlem, mert az ajtót éppen csukom be Axton mögött), hát nem érdekel ezt hogyan értelmezi, az előbb látottak fényében. Mondjon el még egy plusz „Miatyánk”-ot értem és rendben leszünk. Azt hiszem.
Ami viszont Axtont illeti, persze a lehetőség fennáll, hogy amilyen könnyen beengedtem olyan könnyen most ki is dobhatnám. Be is dobom a „nekem randim van” dumát csak ki gondolta volna, hogy Gyömbér lesz olyan gyökér most is, hogy ily könnyen leleplezzen. Az az áruló lebuktatott.
Időm sincsen leszidni, úgy eliszkol a nagyi szobájába. Bár helyette inkább Axra pillantok, egészen gyanúsan szemlélve őt a szavai hallatán. A macskám és a maszturbálás említése két egymás utáni mondatban nem cseng valami jól. Vágok is egy grimaszt rá reakcióként. Mert hát fúj, bro! Nem, ilyet nem csinálunk!
– Először a macsekomat említed, majd a recskázást… Haver, ugye tudod, hogy ez nagyon elbaszottul hangzik? Nem szoktam Gyömbér jelenlétében vagy segítségével játszadozni a kígyómmal! – oktatom ki, szabad kezemmel segítségképpen még mutatok is a nagyim szobája felé, ahol a macska van, majd az ágyékomra és végül még nemlegesen is megrázom a mutatóujjamat. Az arcomról közben remélem az undor olvasható le, hogy hát ez engem rohadtul nem vonz.
Megrázom a fejemet is, ahogyan az is beugrik még, hogy Val még rólam gondolja azt, hogy furry mániám van… Röhej.
– Ó, akkor ez esetben majd a következő péntek estére beírlak a naptárába, hogy betépve szeretnéd vele a Dallast nézni… – bólintok rá a dologra, vele együtt röhögve, majd miután kimondom akkor esik le, hogy miről van szó. Koppan egyet a felismerés. – Várj, mit akarsz TE csinálni az ÉN nagyimmal? – vonom kérdőre, felvont szemöldökkel és egy pislogás következtében.
Te jó ég Nick, milyen állatot engedtél be a barlangodba!
Tekintve a nagyimat, Axtól egy ilyen program felérne egy randival, de én meg bele se merek gondolni, hogy miket művelhetne vele a kanapén miközben csak ártatlanul sorozatot néznek. Hirtelen azt se tudom kit féltsek jobban ettől, a nagyimat vagy Axtont…
– Mindegy, nem akarom tudni – gyorsan megrázom a fejemet, hogy eloszoljon minden nemkívánatos kép az aktuális témánkkal kapcsolatban, sőt, újra iszok a kezemben lévő sörömből.
Ha túl akarom élni a békés estém elrontását, akkor még innom kell piát. Ez tűnik most az első értelmes cselekedetnek.
– Jó. Sörözhetünk és ha már elővarázsoltad belőlem a jó házigazdát, kapsz melléje még sütit is mielőtt elviszlek valahova megsétáltatni vagy megágyazok neked a kanapén – egyezek bele a döntésébe. Ám legyen így, bébisintereljük a macskámat közösen!
Azzal elfordítom a kulcsot a bejárati ajtóban, hogy a narancs pamacs még véletlenül se tudjon kiszökni (volt már rá példa) és miután a harmadik kilincsrántásnál is a helyén marad az ajtó, követem Axtont a konyhába. Ott hagyom, hogy kedve szerint kiszolgálja magát a sörömből.
Ez idő alatt én az egyik felső szekrényajtót nyitom ki, hogy az egyik felső polc hátsó részéről levegyek egy kis fém dobozt, ami a különleges recept alapján elkészített füves sütijeimet tartalmazza. Gondolom, hogy ezekre fáj a foga és nem azokra, amiket a hagyományos vevőimnek árulok az üzletemben.
– Na, ki vele, miért kerested ma este a társaságomat? – kérdezek vissza, illetve rá a témára, hogy ha már felhozta.
Általában vagyok olyan kedves barát vagy emberi lény, aki szívesen meghallgatja a beszélgetőpartnere szavait. Szeretek lelkizni, igen, bármennyire lányos dolognak is hangzik. Továbbá vagyunk annyira jó haverok, hogy érdekeljen és még bevallom, hogy kicsit furdalja is az oldalamat a kíváncsiság. Meg legalább nem azon kell újfent rágódnom, hogy hol basztam el a saját életemet.
Megszerezvén a sütis dobozt még egy tányért is leveszek, hogy rátudjak tenni pár mézeskalácsot és a többit visszarakom a helyükre. Az összeset csak nem fogok megenni vele, olyan nagy ajándékozó Szent Miklós mégsem vagyok.
– Csak akkor, hogy ha rózsaillatot fogsz eregeti – szólok rá, meglátva, hogy éppen cigizni szeretne, de aztán csak legyintek a dologra. Ugyan, mit zavarna? Nemrég én is rágyújtottam a szobámban. Szellőztetni meg majd ráérek később.
Egy „cöh” elhagyja el a számat ahogyan megcsóválom a fejemet. Komolyan, szerepjátékozni akar, amiben én vagyok a pszichológus ő meg a páciens? Felkapom a sütikkel teli tányért, a félig üres, avagy teli sörösüvegemet és követem őt a szobámban. Rendben, akkor játsszunk ezt!
– Rendben! Campbell doktor rendel! – szélesen vigyorral az arcomon lépek be a szobámba. Révén, hogy a kezeim nem szabadok, a hátammal nekidőlök az ajtónak, hogy becsukódjon.
Majd pár pillanatig így maradok, lazán az ajtónak dőlve miközben pimaszul vigyorogva nézem, hogy ő meg pimaszul befoglalta az ágyamat. A látvány kedvemre van, nem vagyok válogatós abban a tekintetben, hogy nőt vagy férfit engedek-e az ágyamba. De az, hogy igazából még tenni se tettem nagyon semmit se, nem is kértem, hogy dobja le magát oda, felettébb nagy büszkeséggel tölt el, még ha nem is szándékozom rávetni magamat. Bár a gondolat csábító, mit ne mondjak…
– Állítólag remekül tudom alakítani a nőgyógyászt és az urológust, mert az arany kezeimnek hála ezek is remekül mennek, de általában a pszichológus szakmát is királyul végzem maszekban, részmunkaként, szóval szívesen leszek neked ma este az utóbbi – szólalok meg végre, nyájasan rámosolyogva. Ellököm magam, hogy az íróasztalom előtt lévő bőrszövetes, mittom én milyen székbe üljek, majd lazán odaguruljak vele az ágyam mellé. A lábaimat aztán feldobom az ágyra és cseppet se zavar, hogy ha a lábfejeim éppen mellette vagy pont rajta landolnak. – Szóval hadd halljam, ki vele, milyen családi gondjaid vannak éppen? Melyik női rokonod az ok? Netán egy csaj, akivel összeszűrted a levet? Esetleg te is véletlenül éppen apa leszel, mert akkor gratulálok haver, de ebben sajnos pont megelőztelek – találgatok, belecsempészve a szavak közé a saját bajomat is. Igen, nálam nagyobb szarban azért csak nem lehet. Bár asszem pont elbaszott egy családja van.
A sütikkel pakolt tányért először az ágy szélére akarom lerakni, valamelyest kettőnk közé, de meggondolom magamat és inkább gonoszul az ölembe teszem le. – Adok a füves mézeskalácsokból, de tudod ám, hogy nem osztogatom csak úgy ingyen! Valamit valamiért! Pénzt persze nem kérek tőled érte, hisz haverok vagyunk. Emiatt azt se, ami otthon vár téged csak nem tudsz még róla és ilyen blablabla… Helyette kapsz egy percet, hogy valami ötletes fizetséggel állj elő – magyarázom, üzletet ajálva neki ahogyan ravaszul rávigyorgok és iszok a sörömből.
Unatkozom. Elegem van az élet szarságaiból. Ő meg átjött és valszeg neki is elege van. Ezeket akár a javunkra is fordíthatnánk és a lelkizés mellett valami szórakoztató módon is elüthetnénk az időt.
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: Bight Nour
Bight Nour Empty
mind álarcot viselünk
ranggal rendelkezem
 
Bight Nour
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Eltemetett múlt :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: