Nem büszkélkedhetek túl nagy magassággal a 160 centimmel, szív alakú arcomat arany tincsek keretezik, ami leér egészen a fenekemig. Alacsony termetemnek köszönhetően fürge és gyors tudok lenni, alakomra nem lehet panasz, gömbölyödöm ott ahol kell.  Elefántcsont színbe vont bőrömet olykor szeplők tarkítják, de nem zavarnak. A jobb vállamat két pillangó tetoválás található. Általában magassarkú nélkül ki sem lépek az utcára, ezzel kompenzálom alacsony termetem. (Pláne a munkában van rá nagy szükség, vagyis... elnézést az ex munkámban.) Szoknya, ruha, ing, jöhet minden, de előfordul, hogy felpattanok a motoromra, akkor inkább bakancsot és farmert húzok magamra. Végtelenül makacs, szenvedélyes, önfejű, akaratos vagyok. Pimaszságom nem ismer határokat... Ugyanakkor szeszélyes, talpraesett, ami a szívemen az a számon elv szerint élek, nem hallgatok senkire, csak saját magamra, a apámért bármire hajlandó vagyok. (Bár meg sem érdemli a szerencsétlen.)  Még arra is képes voltam, hogy hozzá menjek egy seggfejhez, csak hogy ne kerüljön börtönbe.  Nem szeretem ha megmondják mit tegyek… és nem is szoktam hagyni, a saját fejem után megyek mindig. Ebből általában problémáim adódnak... nem is kevés. Még akkor sem hagyom magam, ha tudom vesztésre állok.  Nem ítélek el senkit sem, imádom a táncot, sajnálatomra csak egy bárig jutottam  a karrierem során.
Az ágyamon ülve gondolkodom az elmúlt nap eseményein, volt egy álmom, még kislánykoromban. Minden lánynak van egy nagy álma... ami aztán nem úgy sül el ahogyan kellene. Az élet kegyetlen, és ezért azzal a lapokkal kell játszanunk, amit kapunk. Már gyerekkorban észrevettem mennyire jó ritmus,- és mozgásérzékkel áldott meg az ég. Mindig azt terveztem, hogy balett táncos, vagy valamelyik latin tánc-társulatnál fogok elhelyezkedni, ha felnövök majd. Édesapám is rendes, dolgos fickó volt, egy gyárban dolgozott, anyukám meg szakácsnőként. Nem voltunk el eleresztve pénzzel, de azért mindennap volt mit ennie a családnak, nem mentem sohasem szakadt göncökbe suliba. Még ha a szüleimnek saját maguktól is kellett elvenniük a betevő falatot, de én nem éheztem. Tisztességesen éltünk. Aztán jött a nagy bumm. Anyukámat tizenhat éves koromban elgázolta egy kamion, azonnal szörnyethalt. A gyász szinte felemésztett minket, apu szép lassan elkezdte alkoholba és szerencsejátékba fojtani a bánatát. Odáig fajultak a dolgok, hogy már nem telt el nap, hogy ne lett volna részeg, nem bántalmazott, mindig csöndesen aludt el az alkoholmámortól. A főnöke egy darabig, fél évig kb. Elviselte a dolgot, de a vezetőség nem szereti az ilyen munkaerőt, ezért hamar lapátra került. Próbálkozott máshol is, de az alkohol annyira arabjává tette, hogy nem igazán tudott szabadulni tőle. Közben a kevés pénzünket, ami a pia miatt megmaradt szerencsejátékokra pazarolta, sajnos annak még hamarabb a szerelmesévé vált, mint a whiskey-nek. Tizenhét éves koromra, már nem volt ép ruhám, volt, hogy csak hetente tudtunk enni. Tudtam valamit tennem kell, hát.... próbáltam munkát találni, apróbb takarításokat, bébiszitterkedést vállaltam, de ez a pénz még apám adósságaira sem volt elég, nem hogy újból legalább ne haljunk éhen.
Hallottam egy bárról, ahol nem kell a felnőttkort elérni, hogy táncolhassak, így kihasználva az alkalmat jelentkeztem. Olyan jól táncoltam, hogy felvettek, sok vendég szeretett volna a testemmel közelebbről is megismerkedni. De én az első napon kikötöttem, hogy csak tánc és más semmi. A mai napig nem feküdtem le egy vendéggel sem.
Közben apám egyre jobban eladósodott a játékok miatt, a kaszinót ahova naponta járt eladták, és egyszerre vette meg Russel Oswald a bárral együtt ahol táncoltam.
Két hete megfenyegette apámat, hogy vagy fizet.... vagy mehet a börtönbe, kivéve, kivéve ha megfelelő dolgot tud felajánlani neki. Az a mocsok engem akart, hogy miért halványlila gőzöm sincs. De így apám továbbra is játszhat, én pedig egy mocskos gazember felesége lettem. Azzal az egy kikötéssel, hogy nem táncolhatok többet a bárban, kivéve neki. Teljesen kisajátít, birtokolni akar, és.. Ezt nem győzi hangsúlyozni minden egyes alkalommal amikor össze futunk.
Hallom ahogy nyílik az ajtó, az újdonsült férjem dugja be a fejét... és elég morcos.
-Drágám ez az egyik vendégszoba, nem itt kéne lenned... és nem mellesleg megegyeztünk, hogy mindig együtt vacsorázunk, - azzal öblös léptekkel indul el irányomba.
-Nem vagyok éhes, és... tökéletesen megfelel ez is...- vonok vállat ridegen, de ahogy elém ér felránt ujjaival a felkaromba marva.
-Tegnap megmondtam, hogy ez az utolsó alkalom, ezentúl be fejezed a hisztit, egy ágyban alszunk, elháljuk a nászt... és azt teszed amióta mondok...- sziszegi, ahogy közelebb ránt magához, erőszakos csókot harap ajkaimra,- vagy az apád a legkegyetlenebb börtönben találja magát...- határozottan simít végig a derekamon, hogy bele markoljon a fenekembe, - tíz perc múlva várlak az étkezőben, azzal sarkos fordul. Mérgemben felkapok egy üveg vázát, hogy hozzá vágjam, de csak a csukott ajtót találom el. Ennek véget fogok vetni.... valahogy, vagy ő vagy én....