Az anyja szerint Kainak valamilyen más sportot kellett volna választania. Atletizálhatott volna, esetleg műugrásba kellett volna kezdenie ahelyett, hogy a boksz mellett teszi le a voksát. Kai viszont elhivatottan küzdött minden meccsén, sohasem érdekelte anyja rosszalló pillantása, nem érdekelte, hogyha a teste tele volt zúzódásokkal, az sem zavarta, ha a szája egy-egy ütés után olyan nagyon feldagadt. Kitartó jellemének és maximalizmusának köszönhetően hatalmas sikereket ért el. Háromszor volt Európa Junior bajnok, s két évet zárhatott Junior Világbajnoki címmel, amire rettenetesen büszke, s mérhetetlenül hálás természet. Sohasem felejtette el megköszönni az edzője támogatását, és legnagyobb támasza, a bátyja biztatását. Jól nevelt, értékekkel bíró férfit nevelt belőle a sport, jól lehet szinte mindent föl kellett áldoznia érte. Az iskolából tizenöt éves korában kivették, hogy minden idejét a sportnak szentelhesse. Ez hatalmas áldozat volt az akkor még tini fiútól. Keményen meg kellett dolgoznia a sikerért, meg kellett tanulnia elbukni, hogy később fölemelkedhessen.
Kai rendkívül lojális típus, habár gimnáziumi éveiből nem sok barátja maradt, egyszerűen nem volt ideje a kapcsolatok fenntartására.
A bátyjával ellentétben sohasem volt igazi partyarc, a sport mindig is az első helyet birtokolta az életében, de azért sohasem tudott nemet mondani a testvére akaratának. Időről-időre elment szórakozni, hogy ott aztán kicsit kellemetlenül érezze magát a társai között. Mindig is úgy érezte, hogy érettebb a koránál, nem igazán kötötték le az üvegezős játékok, ahogyan a sörpong sem volt  a kedvence ( ennek ellenére sohasem veszített még a játékban, újonnan már egy körből bedobálja a labdát, ezért nem is nagyon szeretik Kait erre a játékra hívni), de sohasem húzta ki magát a társasági élet ezen szakaszaiból, inkább csak nem élvezte annyira. A folytonos péntek esti és szombat esti programok rutinjának köszönhetően sikerült kialakítania egy úgynevezett baráti kört magának ezeken a bizonyos partikon,  akikkel egészen jól tudta érezni magát. Kai szerencsés, mert nagyon nyitott jellem, s könnyen találja meg másokkal a közös hangot. A társasága igazán kellemes és szórakoztató, sőt igazán meglepő. Kai imád és jól is tud táncolni, kicsit régimódi modora miatt a lányok egészen odavannak érte. Kai viszont a bátyjával ellentétben egy kicsit sem nőcsábász típus, a lányok egy része hamar friendzoneolta, a másik fele pedig képtelen volt elfogadni, hogy Kai igencsak elfoglalt a mindennapokban. Az-az egy-két fennmaradt példány aki megbarátkozott a gondolattal, hogy Kai tizennyolc évesen is napi kétszer edz és csak este hat után ér rá, azt a megtisztelő szerepet kapta, hogy a fiú minden fennmaradó figyelmét neki szentelte. Kainak összesen három barátnője volt - ezért a bátyja rendszerint kigúnyolta - az első még tizenhárom évesen, igazi gyerekszerelem. Majd később az egyik buli alkalmából megismert kicsit duci, ámbár nagyon kedves és olvasott lány lopta el a fiú szívét. Vele tizenhat éves korától egészen tizenkilenc éves koráig együtt volt, majd egy rövidebb kapcsolatba bonyolódott - az is fél évig tartott -, végül pedig facéran maradt a tetsvére legnagyobb örömére. A bátyjával ellentétben Kai sosem tudott "jól csajozni", nem voltak bevett szokásai, s bár sokszor próbálta leutánozni a testvérét, valahogyan nem érezte jól magát a bőrében azokban a pillanatokban. Kai nem szeret nagyzolni és másokat kihasználni, sokkal inkább a mély kapcsolatok híve, mintsem, hogy felszínes légyottokba keveredjen.
Sportösztöndíjjal felvették a Columbia egyetemre, bár sokak szerint a szülei protekciója miatt került be. Kai roppant hamar roppant népszerűvé vált - maga sem érti igazán, hogy hogyan -, mégsem szállt a fejébe a hirtelen jött hírnév. A bátyja szerint Kainak ki kellene ezt használnia, s rendes, egyetemi életet kellene élnie. Csakhogy Kai nem az a típus aki "rendes, egyetemi életet" tudna élni. Egészen magának való tud lenni, és elviselhetetlenül maximalista, sőt a bátyja szerint kibírhatatlan ha nem alszik eleget. A bátyja azt is mondjaa, hogy " habár Kairól mindenki azt hiszi, hogy egy cukipofa, igazi bunkó tud lenni". Kai ezt persze sohasem tagadja (de igazán sohasem helyesel), ha rossz napja van, vagy egy-egy meccsén veszít tényleg elviselhetetlen a csalódottsága miatt. Magába fordul, és úgy morog, mint egy öregember. A hozzá egészen közelállók nagyon is jól tudják, hogy ilyenkor nem igazán éri meg csitítani a rosszkedvén, egyszerűbb ha a fiú kiadja a dolgot, és visszaváltozik azzá a sráccá aki a sikertelensége előtt volt. Kai kisfiú korában dühkezelési problémákkal küzdött, ami miatt egészen sokáig pszichológushoz is kellett járnia, igazándiból az orvos ajánlotta a szülőknek, hogy írassak be a fiút valamilyen sportra, ahol a negatív energiáit könnyen le tudja majd vezetni. Láthatólag jó ötlet volt, hiszen Kai nagyon sikeres, viszont hajlamos túlhajszolni magát, képtelen abbahagyni, ha valamit elkezd. Az anyja rettenetesen fél, hogy Kai eltitkolt energiaforrása egyszer végleg kiapad, s a fiúnak valamilyen komoly baja lesz a végén. Kai persze ezt sohasem ismerné be, úgy ahogy büszkesége miatt egészen kevés dolgot mer beismerni, s habár a versenyeken jól viseli a vesztességet, a való életben nehezen birkózik meg a második hellyel. Éppen ezért rémes a fiúval veszekedni, Kai addig képes mondani a maga igazát, míg végül a másik bele nem un a vitába.


[8:35]
- Öcskös tudod mit láttam az imént? - A bátyám olyan elemi erővel ront be a szobámba, hogy hirtelenjében az egész teret betölti, a hangja átszeli a kettőnk közti fülledt levegőt, s a szeme olyan élesen és vidáman csillog, mint aki már órák óta ébren van.
Én fáradtan emelem meg a fejemet, a szemöldökömet értetlenül ráncolom össze, s arra  felé fordítom a fejemet, amerre Belleroset sejtem. Az ágy jobb oldalán, egészen belesüppedve a párnába, bebújva a takaró alá, barna haja egészen ellentétben áll a hófehér ágyneművel, s csak remélni merem, hogy nem riadt föl olyan hirtelen, mint én az előbb. Csakhogy a lány már nincsen ott, az ágy azon fele már egészen biztosan kihűlt a hiányától, s én is csak nyögve süppedek vissza az ágynemű rejtekébe.
- Egy csinos lányt kisurranni a házból! - A hangoskodó az ágyra veti magát, fejét az enyémhez nagyon is közel a párnára hajtja, érzem az orrán kifújt levegő cirógatását, és már tudom, hogy nem menekülhetek. A szememet csak tüntetőleg lehunyom amíg ő is a hátára fordul, elkényelmesedik, és nevet, hangosan és ütemét vesztve, egy kicsit olyan, mintha valamiféle bolond lenne, akinek egy átbulizott éjszaka után nincs szüksége egy kiadós alvásra. Persze mind tudjuk, hogy ő már rutinos róka, ha nagyon vészes a helyzet még éjszaka meghánytatja magát, hogy reggel kifogástalan állapotban dörgölhesse az orrom alá a szemeim alatt levő karikák mélységét.
- Én azt hittem Kai, hogy te nem vagy olyan srác.. - Még így is hallom a hangjából kiérződő finom élcelődést, hallom hogy közben vigyorog, s ha nem lennék ennyire rémesen fáradt, most egész biztosan kirugdosnám az ágyamból. Így viszont csak felmordulok, és úgy teszek, mintha itt sem volna, mintha nem gyártana már elméleteket arról, hogy mi történhetett az éjszaka folyamán.
- Csak fogd be! - Mordulok végül rá, mikor a kérdezgetése már egészen elviselhetetlenné válik.

[9:40]
Mire sikerül kikászálódnom az ágyból, a bátyám megunja az éjszakával kötött némasági fogadalmamat, és csak egy vállrándítással nyugtázva a dolgot, faképnél hagy. Nála csak én vagyok makacsabb, s a folytonos kérdezgetésre csak még nagyobb mélységbe süppedtem. Habár már az első pillanatban az orrára kötöttem, hogy ne történt semmi, ő egyszerűen képtelen volt elfogadni. Ezernyi történetet talált ki saját maga szórakoztatására, ezernyi érdekes és hihetetlen történetet, meg még ugyanennyi mocskos sztorival próbált szóra bírni. Csakhogy én eléggé edzett vagyok a folytonos kérdezgetésre, hihetetlen ideig tudok csendbe maradni, s azzal a tökéletes képességgel is rendelkezem, hogy bárkit képes vagyok levegőnek nézni. Az emberek egy idő után egészen beleunnak az egyirányú kommunikációba.

[10:25]
Anya futni jön velem, bár egyáltalán nem érti, hogy miért kényszerítem a testemet még vasárnap is edzésre. Tudom, hogy anya amúgy utál futni, és csak azért tart velem olyan lelkesen, mert fél, hogy a szívem egyszerűen nem bírja majd azt a tempót amit nélküle diktálnék. Anyával amúgy elég kellemes futni. Ő nem tudja olyan helyesen venni a levegőt, hogy közben rendesen tudjon beszélni, pedig szinte csak kocogunk.
- Figyelj drágám, álljunk meg egy kicsit. - Anya lihegve támaszkodik meg a térdén, én pedig mellette kocogok. A tempója nekem rémesen gyenge, a szervezetem kemény kimerüléshez van szokva.
- A bátyád mondott nekem valamit egy lányról. - Anya amúgy szép asszony, és ezt most nem csak azért mondom, mert az anyám. A haja egészen mélybarna, és olyan precízen loknis. Mindig csinos ruhákat visel, s elegánsan viselkedik. Apa üzletpartnerei mindig azzal viccelődnek, hogy ha apám egyszer csak megunná a feleségét, hát szóljon nekik. Most ezt csak azért mondom, hogy rendesen el tudd képzelni a szituációt. Jó alakja van, s még most sem izzad, az arca is csak éppen kipirosodott. A copfja olyan nagyon szabályos, hogy bármelyik pillanatban beléphetne egy tárgyalásra.
- Anya.. - Megforgatom a szememet, ahogyan rászólok.
- Nem azért drágám,csak érdekel. Olyan magányos vagy, és.. -
- Szia Anya. - Még mielőtt ténylegesen befejezhetné, és jó szexuálterapeuta lévén belekezdhetne a szexuális életem elemzésébe, s a kínos kérdések következnének, otthagyom.
- Hé Kai, várj meg.. -

[12:10]
Mire én visszaérek a futásból, Anya már teljesen átöltözött és a bejárónő segítségével az ebédet is elkészítette. A bátyám anya mellől küld felém kacér pillantásokat, anya pedig igyekszik úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Csak apa nem érti ezt az egész közjátékot, a brokkolija felett bánatos pillantásokat küld felém. Utálja a zöld ételeket, és utálja a zöld ételes vasárnapot. Nincs ezzel egyedül. Anyának furcsa szokásai vannak, szeret tematikus napokat tartani, vasárnaponként általában sohasem reggelizhetünk pirítóst tojással, és vacsorára is valami rémesen egészséges, zöld dolgot kell ennünk.
- Képzeld Howard.. Kainál ma itt járt egy lány. -
- Anya, ezt nem hiszem el! - Dühösen teszem le a kést meg a villát a tányérom mellé, előbb anyámra majd a bátyámra emelem dühös tekintetemet.
- Drágám, nincs ezen mit szégyellni, mind tudjuk, hogy az olyan fiatal férfiaknak, mint te, akik ennyire elhivatottak szükségük van egészséges nemi életre. Nem kell ezen mit szégyellni drágám, a szexualitás két ember között nagyon fontos, és a lehető legtermészetesebb dolog. Ha esetleg gondjaid vannak a ... - Nem hagyom, hogy anya befejezze, csak döbbentem előbb rámeredek, majd apára, az egyetlenre aki esetleg megmenthetne, majd hirtelen kitolom a széket magam alól.
- Jesszusom anya! Semmi baj a szexuális életemmel és a.. jézusom. Nem fogok veled erről beszélgetni. - Az ölemből lehullani készülő szalvétát még összegyűröm és a bátyám felé hajítom.

[13:45]
k.benton98 szeretne követni téged

[16:24]
k.benton98 üzenetet küldött neked.  
Helo.

[17:00]
k.benton98 üzenetet küldött neked.  
Lemaradtál a reggeliről, pedig igazi zöldségturmix volt.

[17:10]
k.benton98 üzenetet küldött neked.  
Egyébként itt hagytad a nyakláncodat.

[17:13]
k.benton98 üzenetet küldött neked.  
Ha szeretnéd, holnap találkozhatunk és visszaadom.

[18:29]
k.benton98 üzenetet küldött neked.  
Vagy postán is visszaküldhetem.

[19:48]
k.benton98 üzenetet küldött neked.  
A nap nagy részében úgy csináltam, mintha nem emlékeznék rád, és habár apa egyszer bepróbálkozott a kérdezősködéssel, hamar leállítottam. Hidd el, neked ezerszer jobb ha nem ismered meg a családomat, és mivel nem igazán válaszolsz az üzeneteimre, gyanítom, hogy velem sem igazán szerettél volna közelebbi kapcsolatba kerülni. De ne aggódj, nem fogom senkinek sem elárulni a titkaidat. A nyakláncodat meg majd eljuttatom az egyik közös barátunkhoz.
Jó éjt.