Ivy & Killian

Amikor meghallottam, hogy megérkezett az „új titkárnő” egyből érzem, hogy itt valami keveredés történhetett. Nem volt ezzel kapcsolatban betöltésre váró új pozíció, helyette egy újoncot várok, aki kivételes tehetségnek van elkönyvelve, legalábbis az aktája szerint, ráadásul annak az embernek a lánya, akit mélységesen tisztelek, hiszen egykoron a tanítványa voltam. Hogy őszinte legyek, mostanában annyi munkát vállaltam magamra, hogy csak sietősen átfutottam a legfontosabb információkat róla, így tudom a nevét, a korát, azt hogy mihez ért a legjobban, de ennyi, ami igazán megragadt bennem. Tudom, hogy egy csinos szőke hölgyről van szó, de azt azért nem gondoltam volna Murden ennyire idióta, hogy nem képes felmérni, hogy tényleg titkárnőről, vagy egy ügynökről van szó. Mikor kilépek az irodából és meglátom, hogy Murden én nagyban tolja a bugyi-lebeszélős dumáját az új ügynökünknek, csak magamban megcsóválom a fejem, és végül elindulok feléjük, de csak lassan, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen baromságokat hord össze a srác. Közelebb érve, már hallom is a szövegelését.
-Tehát ez lenne itt az iroda, a többiekről már meséltem. A főnök kissé magának való, szeret bezárkózni az irodájába, és úgy dolgozik, mint egy gép, ráadásul tőlünk is ezt várja el, úgyhogy nem sok szabadidőnk van. De ha gondolod, az egyik kávészünetben elmehetnénk kettesben valahova… – Megállok a háta mögött, de észre se vesz, annyira lefoglalja az, hogy megpróbálja McLaine-t meggyőzni arról, hogy milyen jól is járna vele, ha elmenne vele randizni. Szánalmas.

- Murden, ha abbahagyta ezt az eléggé gyengére sikeredett kísérletét, hogy meggyőzze a hölgyet arról, hogy milyen csodálatos képességei vannak arra, hogy saját magát leégesse, akkor visszatérhet a munkájához. – Szólalok meg végül, mire Murden összerezzen és ijedten fordul hátra.
- Öö… bocsánat főnök. – Vigyorog rám, de látom rajta, hogy nem igazán akaródzik neki engedelmeskednie, túlságosan tetszik neki a lány.
- Csak gondoltam elmondok mindent az új titkárnőnek, és legalább addig nem kell önnek fáradnia vele. Tudja, hogy mennyire szeretek ilyenekkel foglalkozni. – Kezd magyarázkodni, mire felvonom a szemöldököm.
- Ezzel csak egyetlen probléma van. – Tartok egy kis hatásszünetet. – Ő nem egy új titkárnő, hanem Ivory McLaine különleges ügynök, aki habár még fiatal, de úgy tudom szép sikereket ért el. – Pillantok a lányra, és aprót biccentek felé, mintegy elismerésként, habár addig nem tudom teljes mértékben elfogadni a leírtakat, amíg nem látok belőle valamit.

A szavaimnak viszont megvan a hatása. Ismerem Murdent, már évek óta, de még soha nem láttam ennyire elsápadni. Biztos vagyok benne, hogy ha tudta volna, hogy egy ügynökkel beszél és nem egy titkárnővel, akkor inkább moderálta volna magát, arról nem is beszélve, hogy a vezetéknevét ugyanúgy ismeri, ahogy itt mindenki más.
-El… elnézést. – Fordul dadogva McLaine-hez. – Én akkor… megyek dolgozni. – Aztán, mint akit üldöznek, olyan gyorsan tűnik el az egyik számítógép mögött, amire akaratlanul is kis mosoly kúszik fel az arcomra. Csak akkor fordulok vissza újra az újonchoz, mikor biztos vagyok benne, hogy Murden tökéletesen csak a monitorra koncentrál.
- Sajnálom ezt a kis közjátékot, Ms. McLaine. Nem voltam biztos benne, hogy ma érkezik, ezért nem értesítettem a többieket. – Mondom neki kissé bocsánatkérően, ahogy az udvariasság megkívánja.
- Remélem ez nem vette el a kedvét. Üdvözlöm itt nálunk, Killian Blackstone, örülök, hogy találkoztunk, már sokat hallottam önről. – Mutatkozok be neki, habár szinte biztos vagyok benne, hogy tudja, ki vagyok.