-Szóval végül is szakítottunk. –forgattam meg a szemeimet egy sóhajjal. Brian volt az a pasi, akihez hajlandó voltam odaköltözni, és nem számított, hogy az egyetem is legalább egy órára volt tőlünk. Azt mondta, hogy komolyan gondolja, majd vigyáz rám, és nincs is másra szükségem, csupán rá. Végül aztán mégis csak kirakott, arra hivatkozva, hogy fojtogató vagyok, ráadásul mit csinálok egész nap otthon, ha van, hogy elmarad a főzés, vagy épp nem szedem le azonnal a kiteregetett ruhákat. Az anyám halála után az apám is pontosan ezt csinálta, állandóan kritizált valamit, és sosem volt neki semmi elég jó. Azt gondoltam, ha az a mihaszna, semmire sem jó anyám eltűnik a képből, akkor végre úgy figyel rám, ahogy szerettem volna, viszont nem így volt. De legalább ritkán, egy-egy alkalommal mondta, hogy köszönöm.
Viszont ő még arra sem volt képes, szóval szerintem nem velem volt a probléma a kapcsolatban. Meg aztán nem is én maradtam ki minden éjszaka a munka után, mondván, hogy a „haverokkal” megiszunk egy sört a bárban. Mhm, biztosan így volt… csak gyanítom az a bár inkább volt klub, ahol csajok vetkőztek. Ki hiszi el, hogy a pasija hamburgert zabálni megy be egy ilyen helyre, nem pedig csajok számát megszerezni?! Persze… mi van, ha tényleg nem történt semmi ilyesmi, csak…
A nagy mélázásomból aztán Emma térített magamhoz, így nagyokat pislogva néztem rá, belekortyolva a boromba.
-Úgy döntöttem, hogy Manhattan-be költözöm. Találtam egy jó környéken lévő, viszonylag jó áron lévő lakást. Szép is, elég nagy ablakai vannak, úgyhogy kellően világos, ha valamit alkotni, vagy olvasni akarok. Meg aztán biztos nem lehet túl zűrös. Eddig párszor jártam arra, amikor mondjuk megbeszéltem a részleteket a nővel, aki kiadja nekem, vagy felmértem, hogy milyen bútorok kellenek még, de a szembe szomszédomhoz, vagyis a leendő szembe szomszédomhoz elég tehetősnek tűnő alakok jöttek folyton. Vagy valami sznob, vagy titokban ő Hannibal Lecter a sorozatból, és vacsora partikon eteti meg másokkal az áldozatait. –mosolyogtam egy jót ezen. De mi van, ha… valami zűröset csinál, amikor éjszaka behúzódnak a függönyök és bezárul az ajtó. Ki ő? Egy átlagos fickó, vagy egy rafinált bűnöző? Egy gyilkos…? Valaki, aki visszaadja az ember alapvetően nyugodt, gondolatoktól mentes létét…?!
-De mesélj valamit te is. Van valami izgalmas ügy, ami érdemes az említésre? –vontam fel a szemöldököm egy kíváncsi, izgatott mosollyal. Mindig örömmel hallgatom a beszámolóit.

-Igazad lehet! Egyébként is jó, ha az ember… jó viszonyt ápol a szomszédokkal, mert akkor ékén hagyják őt is, meg a dolgait is. Lehet, hogy egyébként tényleg csak ilyen körökben mozog, de olyan… látens szociopata feje van. Tudod, mint aki bármikor bekattanhat és elvághatja a nyakad. –nem tűnik túl idősnek, olyan negyven körül lehet, viszont tényleg figyelemre méltó, hogy kik járkálnak hozzá. Vagy egy csapat simlis vezető, vagy… akármi más is lehet. Szekta, rituálék, kannibalizmus, titkos társaság…
-Micsoda?! Dr. Jekyll és Mr. Hyde? Ezt hogy kell érteni? –ennyivel nem ússza meg ezt a témát, és ezt valahol belül ő is biztos tudta. Többszörös személyiség, egy ember két arca, mentális zavar, vagy nagyon is tudja, hogy mikor melyik énjét mutassa?! Tényleg egy orvos-gyilkos párosról van szó, vagy csak szimplán van egy élhető, és egy gonosz énje is? Minden embernek van gonosz énje, olyan, amit legszívesebben elrejtene, de nem mindegy, hogy ki mennyire képes megálljt parancsolni magának.
-Szóval egy rakás ember, akik a szabad akarat kérdéskörét kifogásként használják fel az esetleges gyilkosságok és hasonló baromságok megmagyarázására. Kedvesen hangzik… -forgattam meg a szemeimet hozzá hasonlóan.
-De húsz év, és két kontinens az baromi hosszú idő és nem kis teljesítmény. Valamit nagyon tudhat, ha ennyi éven át képes volt megtartani, és kiterjeszteni a szektáját. Hihetetlen, hogy mennyien bedőlnek ezeknek a misztikus blabláknak. –engem is, pontosabban minket is érdekelnek az ilyen elvont témák, a sátánizmuson át egészen a mindenféle szektákig és hasonlókig, de sosem lépnék be egy ilyenbe sem. Azok a helyek csak az elfogadás és összetartozás látszatát keltik, de én azt igazából és maradéktalanul akarom.
-Viszont akkor ez azt jelenti, hogy a közeljövőben várhatóak akár kiemelkedően érdekes gyilkosságok is? Vagy ezek is csak eljátsszák, hogy ők kegyetlen gyilkosok, de valójában csak leszúrnak valakit, aztán ott hagyják, had eméssze fel a természet? –néztem rá kérdőn, izgatott, kíváncsi csillogással a szemeimben.

Csendben hallgattam a kifejtését arról, hogy lehet, hogy szimpla vagyonos, unatkozó férfi, aki miért ne adhatna vacsora partikat, de ettől még jogos, ha nem bízom meg mindenkiben csak úgy. Szerinte derítsem ki, hogy kicsoda ez a férfi, kik a vendégei, stb. Pár apró, de annál határozottam bólogatás kíséretében vettem magamhoz a poharamat ismét-.
-Én is erre gondoltam. ma már elég hamar, és elég ügyesen utána lehet nézni az embereknek, de az, amit mondjuk a social media felületeken, vagy a munkában nem olyan, mint amikor valaki otthon, a természetes környezetében lehet. A legjobb az lenne, ha valahogy akkor látnám. Lehet, mégis csak ez a kéregetés lesz a megoldás. –címeztem is az ötletgazdának egy elismerő, széles vigyort.
-Hát… jó. Akkor a mesedélután fele elmarad. –bólintottam rá egy visszafogott mosollyal. Valószínűleg az illető olyan pozícióban lehet, ami miatt nem tudja leleplezni a sztoriját, vaaaagy… Emma személyesen ismeri az alakot, jobban, mint mondjuk csak egy ügyet, így falaznia kell neki. Ez az ember vajon tudós lehet, ahogy a történetbeli doktor is, vagy valami egész más? Esetleg ez csak valamiféle fedőnév valamiféle beteges kísérletekre?!
-Van olyan szektavezér, akinek nincs valami baja? –néztem rá őszinte kíváncsisággal, bár némileg eltűnődve.
-Érdekesen hangzik ez az egész. Belemész valamibe, amiről aztán kiderül, hogy sokkal mélyebb, rosszabb, mint gondolnád. Az emberek többsége alapvetően fél a haláltól és annak a gondolatától, hogy megszűnik létezni, szóval, ha fenyegetve érzik magukat a szekta által, simán lehet, hogy emiatt gyilkolnak. Gyorsan leszúrnak valakit, aztán hagyják elvérezni egyedül, amíg végül ki nem leheli a lelkét és békére nem lel. De végül is, a nap végén ők is csak emberek, talán. Szerinted a legtöbben meggyőződésből ölnek a szekta kedvéért, vagy azért, mert nem akarnak meghalni? –ezeknek általában ő a szakértője, szóval érdekel a véleménye.
-Illetve… tudom, hogy ez egy furcsa kérés lesz, de ha esetleg találtok olyan helyet, ahol érdekes volt a halál neme, vagy csak úgy alapvetően a helyszín, szólnál róla? Akkor oda kéretem maga gyakorlatra, és én is megnézhetem a helyszínt. –mondanám, hogy meglepő volt a kérésem, de ez egyáltalán nem lenne igaz. Emma az egyetlen, aki tudja, hogy mennyire vonzódom az ilyesfajta helyzetekhez, amikor művészi, gyönyörű képekben lehet ábrázolni a halált. Amióta csak megpillantottam azt a képet arról az öngyilkos nőről, aki olyan, mintha aludna azon a kocsitetőn, mániákusan szeretnék valami hasonlóan művinek tűnő, mégis természetes helyzet adta fotót készíteni. Ezek a szektás ügyek pedig talán jó alapot adhatnak erre.

-Az asztrológia szerintem amúgy a maga nemében tök érdekes. Vannak, akikre nem kifejezetten jellemzőek a saját csillagjegyének megfelelő vonások, de azért akadnak szép számmal, akikre igen. És ezek nem olyan általános dolgok, mint amik tényleg az ilyen napi akármikben szerepelnek, amiket bárki magára tud venni, hogy „ez annyira én.” Szerintem van abban valami, hogy a születésünk pillanata meghatározza a létünket és azt, hogy milyenek leszünk, ha kialakul a saját személyiségünk. Persze ez torzulhat idővel, de… a lényeg, hogy egyetértek ebben. –ezért is terveztem én magam is csekkolni mindenhol, ahol csak fellelhető a férfi. Az is sokat elmond, hogy kiket követ és őt kik követik. Barátok, ismerősök, orvosnál betegek. Ezek mennyire folynak össze, mennyire sem, van-e szerelmi élete, ha igen, akkor milyen szakaszban. Egyedül él, esetleg valami családtaggal, a párjával?
Nem szeretek nem tudni dolgokat, és utálom, ha kihagynak valamiből, de nem akartam erről a fura, Jekyl&Hyde esetről kérdezgetni, mivel úgy voltam vele, ha beszélhet róla, gondolom úgy is fog majd. Ráadásul az első körös dolog az, hogy megtudjam, kicsoda szomszédságába költöztem be pontosan, pluszban pedig itt volt a szekta, amihez Emma idő közben csatlakozott.
-Igen, én is valahogy így gondoltam. Mármint… biztos van olyan, aki tényleg ekkora vallási fanatikus, de a legtöbben csak ráhúznak dolgokat a hitükre, legyen az szekta, egyház, vagy valami teljesen más. A hovatartozás igénye mindenkiben benne van, és ezek a szekták, ezek a helyek be tudják őket szippantani, akár nagyon rövid idő alatt is. Azt viszont érdekesnek tartom, hogy képesek kihozni az emberekből valamiféle ösztönöket, amiknek engedhetnek. Mármint… gondolj bele. Az ember végül is ugyanolyan állat, mint bármi más, csak mi képesek vagyunk beszélni, illetve elnyomni ezeket az ösztönöket, de ha olyan közegbe kerülnénk, ahol nincs erre szükség, lehet, hogy nálunk is minden megváltozna. Az erkölcsök, a morál, a szabályok mind társadalmi megegyezésen alapulnak, és nem feltétlenül jók. Én például a halálbüntetést is pártolom. –de ez már egy újabb, hosszan kifejtős téma. Az áldozat is megérdemli, hogy a vele kegyetlen, esetlegesen az életét kioltó elkövető meghaljon, ahogy neki kellett. Plusz annak, aki megtette ezeket a bűnöket is sokkal jobb, ha nem szenved tovább a saját kegyetlen gondolataitól, hanem végre békében pihenhet.
-Köszönöm. –csillantak fel a szemeim a mosolya és a válasza kapcsán. Sokat jelent, hogy segít nekem ebben.
-Igazából mindkettő. Ami nem átlagos megoldás, az már önmagában érdekes és bizonyos értelemben látványossá válik. Viszont egyértelműen az előbbi, tehát a látványos, sokszor vérfürdős kategória az, amiről a legjobb képek készülhetnének. De a halál szerintem önmagában művészi, nem kell ehhez mindenféle szándékosan teátrális beállítást csinálnia az elkövetőknek. Persze, nagyra értékelem azt, amikor valaki munkát rak abba, hogy nekem már ne kelljen, de… az egyszerű nagyszerű. –ráadásul tudom, hogy ezek egyszer élő, lélegző emberek voltak, és nem kellene őket alkotásként felfognom, de nem tudok mit kezdeni ezzel. Számomra ez csodálatos, hisz végül is megszabadultak a hús börtönétől, és közben műalkotássá válhattak.

-Érdekesnek tartom, és akadnak, akiknél ez is legalább annyira találó, mint mondjuk a horoszkóp. A számoktól baromi rég óta rettegnek emberek, vagy tulajdonítanak neki jelentőséget. Mik az "erős" számok, a balszerencsét hozók... szerintem ezek alapvetően érdekes dolgok. Furcsa, hogy egy-egy név mennyire meghatározza a viselőjét, akkor is, ha az adott személy nem tudja, mit jelent, vagy mi a névszáma. Plusz egyébként vannak szülők is, akik így akarják "bevonzani" a gyerekük személyiségét, életútját, jövőjét. Nem feltétlenül ostobaság csak azért, mert nem tartozik a kifejezett tudományok közé. -a számmisztika egy érdekes "tudományág."
-Hát ez szerintem a legtöbb ilyen hit alapú dologra igaz. Viszont az is érthető, ha valaki meg túlzottan beleéli magát abba, hogy mennyire hisz ezekben. Nem vagyok marxista, de nem véletlenül mondta, hogy a vallás a nép ópiuma. Igaza volt. Mindenki hinni akar abban, hogy majd a halál után van valami, és épp ezért lehet őket befolyásolni. Általánosságban elmondható, hogy az emberek java része tart az ismeretlentől, és annál jobban már csak az ismeretlen fájdalomtól fél, szóval ha azt mondod nekik, hogy xy eljön és megvált, de ha nem teszed ezt vagy azt, akkor nem elég, hogy meghalsz, még hozzájön az is, hogy a pokolban, vagy valami rossz helyen fogsz örökké szenvedni, máris megijed és inkább megteszi, amit szeretnél. -ez mindig így volt, és így is lesz. Az egyházak, akárhogy szépítik, a reménytelen ember kétségbeesésén élősködnek.
-A rendszer rosszul működik, nem is állítottam soha, hogy nem, vagy nem fordulhatna elő tévedés, de aki kiskorúak sérelmére követ el erőszakot, vagy védtelen nőkkel, férfiakkal szemben, azt nemtől, kortól, vallástól függetlenül ki kellene végezni, vagy tényleg úgy bezárni, hogy többet a napot se lássa. Nem pedig internetet biztosítani neki a börtönben, hogy bármihez hozzáférhessen. Meg ugye ott vannak az olyan helyek, mint mondjuk Dél-Korea, vagy Japán, ahol az a bevett szokás, hogy ha 18 éves korod alatt csináltál valami súlyosat, akár bántalmaztál valakit, vagy öltél, amint nagykorú leszel, ezek törlődnek az aktádból, és lehetsz bármi. Van egy lány Koreában, akit az osztálytársai hajsütővassal megégettek, kényszerítették, hogy letépje a sebeit, és úgy buktak le, hogy a genny átütött a lány felsőjén, amit aztán le kellett vágni róla. Ők szabadlábon vannak már, sőt. Az egyikükből nővér, a másikukból pedig óvónő lett. -ráztam meg a fejemet egy hitetlen fintorral. Gyűlölöm az ilyen és ehhez hasonló történeteket, mert nem tartom őket igazságosnak, sőt.
-A halál tényleg művészet. Sokszor képes olyan helyzeteket teremteni, amiket beállításokkal sem, és gyakran van, hogy az, aki életét veszítette, olyan, mintha csak aludna. Annyira... békés. -csodálatosnak tartom ezeket, és emiatt imádom azokat a képeket, amiken a családtagok az elhunyt szeretteikkel pózoltak. Sokszor azt sem lehet tudni, melyik ember a halott, főképp, ha csecsemőkről volt szó.
-Szuper, köszönöm. Úgy is tudod, hogy ezek nem mennek a munkám rovására, illetve ha bármiben kell a segítségem, szólj. -ma már így működinek a dolgok. Te teszel értem valamit, én pedig érted.

-Hát az. Maximum annyiban befolyásolhatja, hogy vagy előbb, vagy utóbb születik meg az a gyerek, de nem biztos, hogy egy kedves és odaadó Szűz, Halak, vagy Rák lesz belőle. Sőt, ha esetleg nem a teherbeesésedet manipulálod, hanem magát a szülést, könnyen lehet, hogy a károsodás miatt egy pszichopatának adsz életet, aki leszúr álmodban. –vontam meg a vállamat hanyagul, szemforgatva. Ez egy végtelen baromság.
-Hát… a grafológia nem kifejezetten győzött meg. Mármint… persze, meg tudod állapítani mondjuk, hogy annak a valakinek remegett-e a keze, gyorsan írt-e, de nem gondolom, hogy az írási stílusból megállapítható valaki személyisége. Annak több értelmét látom, ahogy törvényszékileg használják, szóval arra, hogy megállapítsák, mikor keletkezett az adott írás, amit látunk, stb. De abban nem hiszek, hogy egy ember jelleme benne van az írásképében. –főleg, hogy sokan vannak, akiknek alapvetően remeg a kezük, vagy valami betegség miatt nem tudják helyesen tartani a ceruzát vagy tollat, tehát eleve megváltozik az íráskép. Meg aztán vannak, akik mondjuk szépen rajzolnak, de nagyon csúnyán írnak, és fordítva. Pedig egy és ugyanaz az ember az alkotó. A horoszkópokban nem a napi szintű értelemben, a számmisztikában bizonyos mértékig hiszek, de a grafológia egy teljesen másik ága az áltudományoknak.
Érdeklődve néztem rá, ahogy ismét megszólalt és felhozta az Aunt Marie’s-t, ami egy queens-i étterem volt. Finoman bólintottam, hisz egyszer tényleg jártam már ott, amikor épp azon a városrészen tanyáztam egy pasival.
-Az a retro feelingű, tipikus amerikai étterem a szállodával, ugye? –kérdeztem azért vissza a biztonság kedvéért, majd elszopogatva a borom maradékát pislogtam rá kíváncsian. A poharamat lehelyeztem az asztalra, majd végül elgondolkozva néztem Emma-ra, majd az üres üvegre, aztán ismét rá.
-Elmegyek veled. Azt nem hiszem, hogy akadna, akit elhívnék magammal, de sosem lehet tudni, szóval köszönöm, észben tartom. A beöltözés viszont nálam sem játszik, azt meghagyom Halloween-ra. –szólaltam meg végül egy óvatos bólintás és mosoly kombinációjával.
-Te kiöltözöl, vagy inkább valami hétköznapibb vonalat fogsz képviselni? Már csak azért, hogy annyira ne üssünk el egymástól, ha már egymás megmentői leszünk egy buliban. Érdekes lenne, ha én valami csillogós, vagy feltűnő ruhakölteményben lennék, te pedig valami nadrágkosztümben. –annyira nem vagyok nagy parti arc, de ilyenkor mindig meg lehet figyelni a potenciálisan érdekes embereket, akikkel akár ismeretséget is lehet kötni egy-egy ilyen alkalommal.
-De akkor ezek szerint a nővérednek sikerült találnia egy olyan helyet, ami tetszik is neki és nem egy rábaszás az egész? –döntöttem oldalra a fejemet kérdőn.

Tudomásul vettem és megjegyeztem a palacsintás megjegyzését, mivel bíztam abban, hogy Emma kritikus ízlésén nem megy át más, csak a legjobb minőség.
-Hát nincs mit. –viszonoztam a mosolyát, hogy aztán csak finom mozdulattal félrebillentett fejjel hallgathassam a mondandóját tovább.
-Egyébként… vajon eljönne, ha a random szomszéd csaj elhívná egy ilyen eseményre? –gondolkoztam el a dolgon egy pillanatra. Végül is… akár még igent is mondhat rá. Lehet, hogy már unja a sok sznob ember társaságát, és szívesen partizna egyet ő is. Vagy azt mondja, hogy nem. Vagy belevág a levesbe…
-Ugyan már, ez nem cserben hagyás. A nővéred is tudja, hogy milyen ez a fajta munka, ahogy én is. Érdekes lenne ennyi idegen között egyedül, de biztosan feltalálnám magam. De majd… gondolkozom, kit tudnék elhívni magammal, mint kísérőt, ha te hirtelen felszívódnál. –tényleg benne van a pakliban. Emma baromi elkötelezett a munkája iránt, és amennyi gyökér dolgozik ott, én is inkább vele akarnék nyomoztatni. Sok életképtelen szobanövény, akivel szintén csak egyel többen vagyunk.
-Én benne vagyok! Vegyük, vagy kölcsönözzük őket? –néztem rá kíváncsian.
-De egyébként fejben én is a kiöltözés pártján álltam, szóval bíztam benne, hogy ezt mondod. A hétköznapokban, főleg a mi munkaköreinkben és hasonlókban annyira nem lehet kamatoztatni a szép, csinos, vagy akár dögös és figyelemfelkeltő darabokat. Egy estére legalább igazán nőnek öltözhetnénk. –jelent meg egy sokkal élettel telibb és elvarázsolt mosoly az arcomon. Szinte már látom is magam előtt a jelenetet, ahogy belibegünk az Aunt Marie’s-be. Plusz így nem egyedül kell elmennem ruhát válogatni, hanem magammal cibálhatom őt is, pontosabban még csak azt sem, mivel saját maga ajánlotta fel, hogy együtt menjünk.
-Mhm, az biztos, hogy ritka. Csak nehogy valami rejtett dolog legyen a háttérben, és esetleges hátsó szándék. De talán nem, és a testvéred végre révbe érhet egy számára tökéletes helyen, a tökéletes kollégákkal. –ugyan a nővérét nem ismerem, de sosem lehet tudni, ki milyen valójában. Lehet, hogy ez a srác maximalista és precíz, meg segítőkész és jófej, de sosem lehet tudni, hogy ki a gyilkos a tömegben. Rendkívül sok olyan személy van, aki eladja magát valamilyennek, de közben pedig teljesen más a valóság, az, ami az álarcán túl van.
-Csak Sierra állításaira hagyatkozol, vagy lecsekkoltad azért a srácot, hogy ki ez, mi ez, akivel a tesód együtt dolgozik? –megkérdezném, hogy akarja-e, hogy beleássam magam a dolgokba, de nála aligha értenék ehhez jobban. Kettőnk közül ő él abból, hogy nyomoz mások után.

A kérdésén csak jót mosolyogtam, ahogy azon is, hogy neki eszébe sem jutna, hogy egy teljesen idegennel menjen el bármiféle rendezvényre. Alapesetben nekem sem fordult volna meg a fejemben, de ha sikerül összebarátkoznom ezzel a furcsa férfival valamiféle ürügy kapcsán, akkor megláthatnám, milyen is egy olyan közegben, ahol nem a megszokott körével kell bájolognia, hanem egy teljesen más, idegen terepen bizonyíthat.
-Igen, én is valahogy így képzelem, de azért jó, ha van ott valaki, akit ismerek is. -bólintottam rá a dologra egy halvány, hitetlen mosollyal. Emma legalább biztos pont. Ettől még nem lennénk összenőve, így én megtalálhatnám az érdekes embereket, ő pedig megkaphatná a sarokban ülős nyugalmát, akkor is, ha egyébként ő hívott el magával.
-Én sem tudnám megmondani, mikor kölcsönöztem utoljára ruhát, de örülök, ha tetszik ez a megoldás! És én sem hiszem. Mármint... balesetek persze vannak, de nem hiszem, hogy a tesód beengedne mindenféle kultúrálatlan részeget a rendezvényére. -csal hallomásból ismerem Sierra-t, de nem tűnt olyannak, mint aki oda meg vissza van a váratlan helyzetekért. Szóval a vörösboros foltok majdhogynem teljesen ki vannak zárva.
-Persze, ezzel mind így vagyunk. Én sem szeretem kifejezetten, amikor nem értik, mit akarok a hulláktól, nem kellene ezt csinálnom, nem nekem való szakma, inkább legyek valami más, vagy éppen semmi. De most legalább a szó jó értelmében figyelnének fel arra valahol, hogy mi is a nők táborát erősítjük. -a magasságunk, a testalkatunk, a külsőnk eléggé hasonló, szóval teljesen át tudtam érezni azt, amiket mondott. Szeretem, ha rám irányul a pasik figyelme, de nem így, és nem ott. A hullaházban, a tettek helyszínein nem szeretem, ha annak látnak, aminek mondjuk egy bárban, vagy egy sima hétköznap.
-Akkor a munkahely legalább tiszta, és még ha van is valami simliség a dologban a srác részéről, az nem befolyásolja az Aunt Marie's-t. -kár lett volna érte, szeretem a hamburgerüket.
Érdeklődve, kissé meglepve pislogtam rá, amikor elkezdte ecsetelni, hogy még nem volt ideje utánajárni ennek a Remington-nak, de hálás lenne, ha én megtenném neki, mivel, ha nem találok semmit, akkor valószínűleg tényleg nincs is ott semmi sem.
-Persze, szívesen leinformálom a srácot, vedd úgy, hogy megtörtént. -bólintottam rá a dologra egy széles vigyorral.
-Az insta jó kiindulási alap. Ha van más közösségi felülete is, akkor pedig megtudhatjuk, hol született. A Remington Fellowes nem egy túl gyakori név szerintem. Pár kattintással meglesz még az is kb, hogy mit szokott reggelizni, aztán utána már tényleg nyugodt lehetsz afelől, hogy maximum tényleg csak együtt fognak végtelen sokat dolgozni. -ráztam meg a fejemet hitetlenül.
-Kivételesen szurkolok, hogy ne legyen semmiféle izgalmas sztori a háttérben.