New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something that would unknowingly change their whole life

★ üdvözlünk new yorkban
• városhatár átlépése •
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
★ csicseregj csak kedvedre
• szavak sokasága •

★ éppen jelenlévõ lakosaink
• Ismerõs idegenek •
★ frissen íródott történetek
• legújabb bejegyzések •
Ariel Hella Wright
tollából
Ma 20:57-kor
Dawn Gilberson
tollából
Ma 20:26-kor
Horatio R. Sinclair
tollából
Ma 19:36-kor
Bradley R. Fitzgerald
tollából
Ma 19:15-kor
Lambert Schultz
tollából
Ma 19:04-kor
Emmalynn Larson
tollából
Ma 18:41-kor
Eleonora Sagnier
tollából
Ma 18:02-kor
Alastair Carver
tollából
Ma 17:36-kor
Alastair Carver
tollából
Ma 17:34-kor
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
Bûnüldözés
9
16
Diákok
53
40
Egészségügy
29
18
Hivatal
7
12
Média
42
32
Munkások
35
23
Oktatás
9
10
Törvényszegõk
15
36
Üzlet
28
28
Összesen
227
215

Summer & Herbert - Jean-Georges Restaurant
TémanyitásSummer & Herbert - Jean-Georges Restaurant
Summer & Herbert - Jean-Georges Restaurant EmptyHétf. 4 Dec. - 9:39
Summer && Herbert
Nem igazán lehet rám mondani, hogy nagy randizós lennék. Leginkább a semmilyen randizók táborát erősítem, így tehát nem csoda hogy totális őrültségnek érzem, hogy egyáltalán letöltöttem azt a hülye alkalmazást, és hogy sikeresen húztam jobbra azt a bizonyos képet. Jó hát nyilván az ember azt állít magáról amit csak akar, így én is a regisztrációnál 170 cm és 55 kg-val hódítottam a férfi szíveket. Ehhez persze csak annyi csalafintaságra volt szükség, hogy nem töltöttem fel magamról egész alakos képet, egy jól beállított arc fotónál pedig lényegében teljesen lényegtelenek a mellette feltüntetett adatok, hiszen úgyis a fotómat fogják nézni, nem pedig a számokat, melyek minden nő és férfi rémálma. Vagylegalább is nem hiszem hogy nagy örömet okozna ez bárkinek is. Még egy utolsó simítással felkentem a számra a bíbor rúzsom fényesebbik, csillogóbb kencéjét, majd a tükörben megszemlélve a végeredményt elégedetten csettintettem a nyelvemmel. Nem is rossz, ahhoz képest, hogy minden vagyok, csak épp nem átlagos. Hiszen átlagon felüli oktávokat éneklek ki és hát sajnos a kilóim száma is átlagon felüli. A gondolatra elhúztam a számat feltűnően, majd mivel pont ugyanezt tette a tükörképem is, inkább úgy döntöttem keresek valami ruhát, ami passzol az estéhez. Gyorsan összegeztem, hogy taxival szeretnék menni, nagyon szép helyre sikerült helyet foglalni, ami csodásan néz ki és mégsem túl drága, viszont elegáns. Az eleganciához pedig nem árt valami olyan ruha, ami megállja a helyét.
Vastagabb szövésű harisnyát húztam a lábamra, majd kiválasztottam az egyik smaragdzöld ruhámat, ami szerintem megy a szemem színéhez, a rúzsomhoz, és mégsem túl kurvás. Nem volt túl mélyen dekoltált, inkább sejtetett, mint mutatott, és ehhez egy csillogó arany színű cipellőt választottam. Igaz már hűvös van, viszont, mivel nem óhajtok gyalogolni, ezért talán még kibírom ebben ezt az estét. Előhalásztam a parfümömet, pár cseppet kentem a könyökhajlatomba, a fülem mögé és a dekoltázsom felé, és máris indulásra készen vártam a taxim érkezését.
Nem mondom, hogy nem voltam ideges, bár ezt inkább jóleső izgalomnak neveztem volna. Kezemben az arany táskámat szorongattam talán kissé görcsösebben is mint kellett volna, úgy érkeztem meg az étterembe, elsőként. Vetettem egy pillantást a falon függő órára, és meg kellett állapítanom, hogy tényleg jóval korábban sikerült ideérnem. Azonban tizenöt perc várakozás még nem a világ, szóval az asztalunkhoz kisértettem magam és helyet foglaltam egy pohár ásványvíz társaságában.... és csak reménykedtem, hogy nem fordul sarkon, ha meglát...
NOTE • MUSIC • WORDS
✖ made by Artemis✖
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: Summer & Herbert - Jean-Georges Restaurant
Summer & Herbert - Jean-Georges Restaurant EmptyHétf. 4 Dec. - 10:32
Jól van, semmi probléma, csak le fogod hányni a bérelt zakódat! Görcsben állt a gyomrom és még semmit sem ettem, de valahol érthető volt az egész dráma, hiszen randizni megyek. Végső mentsvárként telepítettem fel azt az applikációt, s bár sok reményt nem fűztem hozzá, mégis összehozott valakivel. Engem!
Már nem nagyon emlékszem arra, hogyan is jutottunk el odáig, hogy éppen ezt az éttermet válasszuk, de ami első körben viccesnek tűnt, második olvasatra barna csíkot húzatott a nadrágomba, de segond, a hányás miatt úgy is tisztítóba kell majd vinnem a ruhát. Merthogy bérelnem kellett, hiszen utoljára akkor volt öltönyöm, amikor érettségiztem. Azóta pedig a sereg öltöztetett, azonban most úgy éreztem, nem lenne illendő viselnem a díszegyenruhám, annak ellenére sem, hogy Tinderen olyan képet osztottam meg. Meg azt, hogy két lábam van. Nem is tudom, hogy mennyire volt baromság elhallgatni ezt a felettébb hangsúlyos hiányosságomat, de a problémát magamnak csináltam, most nekem is kell megennem, amit főztem.
Hatalmasat nyelek, amikor átlépem az étterem küszöbét és szinte elvarázsolódok, hiszen ilyen helyen még sosem voltam. Tökéletesen megkoreografált mozdulatok, a végletekig lekerekített berendezés és egy pingvin formájú főpincér, aki nem akar tovább engedni. - Wilson, két személyre.
Igen, itt volt az első probléma: hagytam, hogy ő foglaljon. Valljuk be, eléggé férfiatlan dolog volt ezt rábízni, de a huszonegyedik században élünk, szóval epuncimáció és női jogok, feminizmus és szósöl dzsásztisz varriorsz! A pingvin formájú főpincér egy iPad-en ellenőrzi a foglalást, majd felhúzza az orrát és int egy alacsonyabb rendű pincérnek, aki unott képpel lép oda hozzánk. - Harminchetes asztal, a partnere már megérkezett.
Férfiatlan cselekedet numeró kettő, hiszen nekem kellett volna itt lennem előbb, nekem kellett volna várni rá, és nem fordítva, de elkönyveltem magam szánalmas baleknak, így már nem fájt annyira, hogy a heréim visszahúzódtak a testüregembe. Próbáltam lépést tartani a sráccal, aki az asztalok között tekeregve vezetett a harminchetes lőálláshoz, s már messziről kiszúrtam a lányt, akivel találkoznom kellene. Élőben sokkal jobban nézett ki, mint a képen, amit megosztott, szóval ez máris egy pozitívum, az a smaragzöld ruha pedig annyira jól állt neki, hogy majdnem megkönnyeztem a helyzetet. Valahonnan, a szemem sarkából egy tükröt fedezek fel, s újra összeszorul a belső szerkezetem, hiszen rettentő bután áll az öltöny, amit sikerült beszereznem. Vagy csak én nem szoktam még meg az egész felhajtást, mert tulajdonképpen úgy érzem most magam ... hogyan is érzem magam?
- Uram, az asztala!
- Köszönöm! - alacsonyabb rendű pincér egy főhajtással távozott, én pedig ott lábatlankodtam Summer előtt, majd összeszedtem minden bátorságom és kezet nyújtottam neki. - Sz-szia, Herbert vagyok! Gyakran jársz ide? Én most járok itt először! Izgulok is miatta és kérlek, lőjj le, ha túl sok lennék, bár általában nem vagyok az...
Megállok egy pillanatra, majd becsukom a szememet és sóhajtok egy nagyot. Amikor újra kinyitom, mosolygok rá, majd nyelek egyet és újrakezdem. - Szia, Herbert vagyok és örülök, hogy találkoztunk!
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: Summer & Herbert - Jean-Georges Restaurant
Summer & Herbert - Jean-Georges Restaurant EmptyHétf. 4 Dec. - 11:12
Summer && Herbert
Olyan rettentően sokat nem kell várnom arra, hogy megérkezzen, bár ez a körülbelül tíz perc is elegendő arra, hogy a nem kívánatos dolgokkal foglalkozzak. Először is azzal, hogy vajon hogy nézek ki, hogy esetleg nem-e vagyok sok neki, hogy jól áll-e a hajam, és hogy vajon az a pöcsfejű Chris mit szólna, ha látná, hogy igenis tudok én jó nő lenni, és másokkal randizni, és szarul hiszi, ha azt hiszi, hogy bármit is akarok tőle! Ez az utolsó gondolat pedig kiváltja belőlem a teljes idegrohamot és dühöt, amit ma egyáltalán nem akartam érezni. Mert hát randim van, találkozom egy méltán remek sráccal, és megérdemlem, hogy jól érezzem magam, hogy kellemesen töltsek egy estét, anélkül, hogy próbára, vagy épp előadásra kellene rohannom.
Tekintetemmel körbepillantok a gyöngyörűen berendezett, világos árnyalatban pompálló belső téren, a fehér asztalokon, és székeken, és lehet, hogy itt minden a luxusra hajaz, azonban elsősorban azért választottam ezt a helyet, mert egyrészt jó a kiszolgálás, másrészt jó a kaja, harmadrészt pedig nem drága. Ez pedig ezért a minőségért... nos abszolút megéri.
Feltérképezem a környezetünket, mellettem nem messze fiatal pár vacsorázik, a terem túlfelén zenekar játszik lágy hanggal és ahogy elkapom az ismerős dallamot, arcomra boldog mosolyt varázsolok. Szeretem a komolyzenét, és ezen soha semmi nem fog változtatni. Ehhez a fajta érzéshez semmi nem ér fel, és bár vannak nagyon jó előadók a pop szakmában is, nem vagyok kifejezetten oda ezért a vonalért. Ez az, ami megdobogtatja a szívemet.
Ehhez hasonló gondolatokkal fogom meg a mellettem lévő kést, emelem meg, majd nézek szembe a tükörképemmel annak pengéjén. Egy gyors mozdulattal megigazítom a rúzsomat, majd ahogy lerakom a fémet, pillantásom a felém tartó pincérre és a mögötte darabosan lépkedő férfira esik.
A gyomrom dió méretűre zsugorodik, és úgy érzem magam, mint mikor először álltam színpadra. Az idegen tekintete átható, és bár csak úgy 30 kg-t tagadtam le magamról, mégis megérzem kutató és elégedett pillantását, ez pedig apró vörös pírt eredményez az orcámon. Franc se gondolta volna, hogy esetleg így is lehetek számára tetszetős...
Ahogy közelebb ér, azonnal fel is állok, és mosolyogva nyújtok kezet neki.
- Summer vagyok, Summer Wilson! - szorítok rá a kezére határozottan és férfiasan. Sosem voltam híve a nőies, lagymatag kézfogásoknak. Hiszen a való életben is határozott elképzeléseim vannak, így már egy megismerkedéskor is szeretem azt sugallni, hogy milyen ember vagyok valójában. Erős, független, határozott, céltudatos... és ha már ezt mindet bele tudom egy kézfogásba sűríteni, akkor miért ne tegyem?!
- Én már voltam itt, szóval nekem nem ez az első... - mosolygom rá, majd igyekszem nem túlzottan megbámulni tökéletes arcélét, elegáns termetét és kissé talán nehézkes mozgását.
- Igazán jól nézel ki, tetszik az öltönyöd! - dicsérem meg, majd mikor a pincér mellénk lép szinte már automatikusan veszem el a kezéből az étlapot, majd ha a partnerem nem bánja, át is veszem az irányítást.
- Hozna nekünk ... mondjuk egy üveg Cabernet Franc-t? - nézek a pincérre pillázva, majd mikor elmegy a rendelésért, a fiúra mosolygok.
- Ne aggódj, én is tudok ám sok lenni.. amint láthatod... - majd nézek az étlapra, meg a poharakra, hát igen. Szegénynek esélyt sem adtam, hogy esetleg választani tudjon. Mondjuk lehet nem is szereti a borokat... anyám...
- Na és.... mit szólsz hozzám? Mármint, amint látod, nem vagyok 55 kg. - hadarom el gyorsan, majd lesütöm a szemem és az előttem lévő desszertes villát kezdem az ujjammal bökdösni, hogy ezzel is leplezzem zavaromat..
NOTE • MUSIC • WORDS
✖ made by Artemis✖
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: Summer & Herbert - Jean-Georges Restaurant
Summer & Herbert - Jean-Georges Restaurant EmptyHétf. 4 Dec. - 14:24
- K-köszönöm. Bérelt darab. - fogalmam sincs, hogy miért teszem hozzá az utolsó két szót, de valahogyan kikívánkozik belőlem, s még mindig a kézfogásán próbálok túljutni. Férfias, kemény, erős kézfogás és hatalmasat kell nyelnem, hiszen miközben leülünk, a nyakát kell néznem. Nem, félreértés ne essék, nem nézem férfinak, de ... azért biztos, ami biztos, ellenőrzöm, hogy van-e ádámcsutkája. Mert a mai világban sosem lehessen tudni, és nem akarok csalódni, de végülis miben csalódnék? Még nem is ismerjük egymást!
A pincér érkezése alig tűnik fel a nagy vizsgálódás közben, s hallom, hogy rendel. Miért rendel francia kabarét? Az valami étel vagy ital? Csak megrázom a fejemet, mert én ehhez túl kevés vagyok, s Jamie Oliver összes szaktudása sem készíthetett fel erre. A pincér azonban értette, hogy Summer mire gondol, szóval nagy huncutságot nem rendelhetett, én pedig az étlapot bújva fogadom az újabb mondatát.
- Semmi baj. - most mégis mi mást mondhattam volna erre? Hogy teljesen elveszítettem a magamba vetett hitemet és mostanra már nemcsak a heréim, de a pömpölőm is visszamászott a hasüregembe? Belül azonban vállat vontam, és amikor a súly problémakörét hozza fel a beszélgetés továbbvitelére, csak elmosolygom magam. - Nem zavar, szerintem jól áll.
Okés, most ebben a szent pillanatban nem érzem túl jól magam. Eddig is feszült voltam, s erre még a lány közvetlensége is rátett egy lapáttal. Mégis, mi alapján társítja össze az embereket a Tinder, hiszen elnézve kettőnket ő egy életimádó, magabiztos és harsány nő, míg én egy visszahúzódó, szánalmasan idegeskedő, tutyi-mutyi férfi. Bár az éjszaka eddigi alakulását tekintve az utolsó megállapítást kétségbe vonom.
- Úgy értem, mindenki érezze jól magát úgy, ahogyan szeretné. - ezt pont nekem kellett mondanom, hiszen én aztán nem érzem jól magam a saját bőrömben, s egyre csak megkérdőjelezem a döntéseimet, ami ehhez a találkozóhoz vezetett. Kifújom a levegőt. - Nézd, ne h-haragudj, de görcsben van a gyomrom, mert már idejét sem tudom, hogy mikor voltam utoljára randin, szóval...
Megérkezett a pincér a francia kabaréval és csak remélni tudom, hogy a bor lehet az, amit éppen Summernek tölt ki. Fukar módon töltött, egy pillanatra nem is értem a helyzetet, aztán eszembe jut, hogy ilyenkor szokás megkóstolni a bort, mert időközben arra is rájöttem, hogy a francia kabaré tényleg egy bor! Jézusom, mégis mit keresek én itt?
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: Summer & Herbert - Jean-Georges Restaurant
Summer & Herbert - Jean-Georges Restaurant Empty
mind álarcot viselünk
ranggal rendelkezem
 
Summer & Herbert - Jean-Georges Restaurant
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Jean-Georges | Logan & Ronnie
» Enzo's restaurant
» Ülünk a metrón - Chloe és Herbert
» Egy közösségi épületben - Emma és Herbert
» Az utolsó levél - Sarah && Herbert

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Eltemetett múlt :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: