Élvezem a változatos napokat, így most a mai napon úgy döntök, hogy konditerem helyett inkább uszodába megyek úszni. Azelőtt sosem voltam, ám mivel múltkor annyira hirdették magukat, így talán megér egy misét. Otthon megkeresem a fürdőnadrágom, s utána pedig ellenőrzöm, hogy van-e más uszodai eszközöm. Mivel nem találok, így elkönyvelem magamban, hogy vennem kell út közben valahol. Elrendezem magam, aztán útnak indulok. Az egyik plázában találok úszósapkát, ami vállalható, míg egy másikat egy úszó szemüveget. A közeli sütődében megreggelizek, majd folytatom tovább az utam a célom felé. Háromnegyed óra múlva érkezek meg, s az információs pultnál megérdeklődöm, hogy miként működik az uszoda, s hogyan. A pénztárnál már úgy tudok odamenni, hogy tájékozott vagyok. Uszoda bérletet kérek 1 hónapra, öltözőszekrényt kulccsal együtt. Mikor megkapom ezeket, akkor elvonulok a férfi öltözőkhöz, ahol megszabadulok a felesleges ruhától, s úszó felszerelésben érkezzek meg a medencéhez. Bemelegítem a testrészeim az úszáshoz különböző gyakorlatokkal. Van a medence túloldalán valami esemény, azonban különösebben nem érdekel. A bemelegítés után az úszósapka felkerül a fejemre, s a szemüveg szintén. Bemászok a vízbe, s nem ugrok be, mint mások tennék, mert van itt úszómester. Végül mikor megszoktam a víz hőmérsékletét, akkor nekilátok az úszásnak. A túlsó oldalt figyelem, mert jön a vakuzás felém, ha olyan a kép. Megállok a közepénél, s akkor pillantom meg a fényképezés tárgyát. Egy bombázó amazont látok, aki különböző pózokba vágja magát. A látványa magával ragadó.  Elindulok feléjük, azonban az események érdekes fordulatot vesznek, mikor belepottyan a vízbe. Az első két másodpercben biztos vagyok benne, hogy ki fog tudni mászni és folytatni a fotózás, ha vizesen is de...a további másodpercek múlásával látom be, hogy elég erősen kapálódzik. Hátrafordulok, azonban az úszómester mit sem érzékel az eseményből. Gyors úszásban indulok meg felé, hogy ne hagyjam a szépséget fuldokolni. Mikor megérkezem, akkor nem túlságosan szakszerűen próbálok rajta segíteni. A többiek szintén ordibálnak az uszómesternek, aki futólépésben közeledik. Ám gondolok egyet, s a lányt a falhoz húzom, majd utána ha kapaszkodik a medence párkányába, akkor én a derekánál fogva segítem őt kilökni, majd a lábánál. Azután kimászok én is. Odalépnék hozzá, azonban megcsúszok. Hátulról simulok hozzá, s karjaim pedig átkarolja őt.
- Bocsánat, megcsúsztam. Jól van? - teszem fel a kérdést, ám azonban addigra az úszómester megérkezik. Mindenki előtt lehord, azonban én cseppet sem figyelek rá. Mikor höbörögve távozik, akkor engedem el a karjaim közül a nőt.
- Ha nincs különösebb bajod, akkor további jó fotózást – nem tudom megállni, hogy ne nézzem a formás testét. Azonban csak meggondolom magam, s kihasználom a helyzetet.
- Cillian MacSween vagyok – mutatkozom be neki, s meghagyom neki, hogy döntsön.

Mikor sikerül túlélni az úszómester kirohanását, akkor elengedem a bajba jutott fiatal nőt. Szembe fordul velem, így közelebbről nézhetem a fiatalos arcát, s elölről a testének kellemes vonalait. Vonzó és csinos, a bombabiztos kombináció. Megköszöni, hogy megmentettem egy fulladástól, én viszont feltartom a kezem.
- Igazán nincs mit, s tényleg a jó szándék vezérelt. - szóba kerül a hálálkodás, hogy mivel viszonozhatná a tettemet? Ezzel megfog engem, mert jelen pillanatban nem vagyok rászorulva semmire se. Tovább gondolkozok, hogy mi lenne, ha azt kérném, hogy megismerjem őt. Túl bunkóság lenne a részemről, inkább a bújtatott szöveg híve vagyok. Sikerül bemutatkoznom neki, amit meglepetésemre viszonoz. Mikor nyújtja a kezét, akkor elfogadom, s kezelek vele. Nem szorítom meg erősen, mint ha férfi lenne.
- Elfogadnék egy forró teát a kinti automaták egyikéből. - tudom le ennyivel, hogy ezzel letudná Ariana a tartozását.  Ráadásul nem azért tettem, hogy miatta bármit behajtsak rajta.
- S a forró tea mellé a társaságod, már ha nem vagyok önző – vallom be, hogy örülnék a társaságának, ha egyáltalán elengedik a fotózásról. Jól látom, hogy a munkatársai felém néznek. Alaposan végigmérnek, hogy kicsoda vagyok, s mit csinálhatok az életben. Nem foglalkozok velük, inkább tovább görgetem az ismerkedés fonalát.
- Grafikus vagyok és festő. - jelzem felé, hogy mit dolgozok. S ha már itt vagyunk, akkor még hozzácsapom a következő információkat.
- Manhattanban lakom egy öt szobás lakásban, egyedül. Nincsenek lakótársaim, de próbálok valahonnan keríteni. - ezzel elégedetten mosolygok rá, ezzel egy pici ízelítőt adtam magamból. Vajon érdekesnek talál ennek ellenére. Kiderül. Távolabb lépek a medence szélétől, de mindvégig új ismerősömre tekintek.
- Amit még lehet rólam tudni, hogy szeretek sütni és főzni, s jó hallgatóság vagyok. - végül itt ténylegesen megállok a beszéddel. Szóhoz kell juttatnom, s nem pedig szájalással legyőzni. Amit észre vehet, hogy olykor megpihentetem a szemem rajta. Vonzó látvány, s vonzó nő, én pedig egy férfi vagyok, akit le lehet foglalni ilyen látvánnyal. Az én testbeszédem nem elutasító, vagy zárkózott. Mindkét kezem a testem mellett pihen.  Ki van húzva a testem, egyáltalán nem görnyedek, mint mások szokták.

- Köszönöm – nézek bele a velem beszélgető nő szemébe. Pár pillanat csupán az egész, mert ránéz a munkatársaira. Én ott állok s figyelem a helyzetet, míg a figyelme központjában újra én vagyok. Mikor kimondja a szakmám nevét, akkor elmosolyodok.
- Érdekes, de olykor túlságosan idegőrlő vállalkozás. Megtalálni a megfelelő színeket, hogy jól mutasson az egész. Vannak színek, amik ütik egymást, s nem javasolt a használatuk. - ébredek fel hirtelen, hogy kezdek belemerülni a szakmám apró részleteibe, így inkább visszafogom magam. Bocsánatkérően tekintek rá.
- Ha túlságosan belemerülök a szakmám ecsetelésébe, akkor bátran szólj érte. Nem szeretnélek untatni. - lépek közelebb hozzá, miközben viszonozom a gesztusát, a mosolygást. Nem rejti el előlem a tényt, hogy ő lakást keres magának. Somolygásra késztet, hogy a lakótárs kereső találkozik a lakóhely keresővel, egy ilyen eseménykor.
- Igen meg a nagy horoszkóp guruk mondanák, hogy a csillagok együttállása miatt – poénkodok egy keveset, mert én egyáltalán nem hiszek benne. Az életem attól sokkal sötétebb hangulatot vett, hogy az ilyesmi befolyásolja. Érzékelem, hogy felmér engem a tekintetével, ami jó érzés férfiként. Akkor a konditermes szenvedéseim nem hiábavalóak voltak. Ami azt illeti én szintén végigmérem őt, de ügyelve arra, hogy ne tűnjek tolakodónak.
- Feltűnt a fotózás, mondhatni távolról követtem az eseményeket, de leginkább téged – kacsintok neki, majd jön a mese a részéről, hogy a jelenlegi lakótársa nem bizonyul kellemesnek. Végighallgatom a mondandóját a témával kapcsolatban, s nem hamarkodom el a válaszadást.
- Ami azt illeti, én felajánlanám a lakásom. Öt szobás lakás, fürdőszoba, konyha és egy szép nagy nappali. - magyarázom el neki, hogy bizony egyedül vagyok egy nagy lakásban. Ami azt illeti jó lenne, ha valami élet lenne ott, ne csak kongjon a csendtől. Természetesen hangzavart sem szeretnék, mert dolgoznom kell.
- Milyen véletlen egybeesés! Én is szoktam olykor rosszalkodni. - vigyorgok az irányába, majd látom megkomolyodik, így követem a példáját. Engem meggyőzött arról, hogy hivatalosabb módon közöljem vele a jó hírt, miközben az automata felé sétálunk.
- Nem szeretném, ha kikerülnél az utcára. Felajánlanám a lakásom, de a többit ne itt, hanem négyszemközt. - végül rákérdez, hogy hol tanultam meg úszni.
- Szüleim tanítottak meg úszni kisebb koromban az egyik uszodában, itt Manhattanben. Nem tudom, hogy annak a helynek mi lett a sorsa. Lényegében nem ebben.

- Tényleg, nem tudnék egy ilyen bájos teremtést megviccelni, mint amilyen te vagy. Ráadásul minek beszélnék magam ellen, ha az a célom, hogy legyen végre lakótársam? - teszem fel a kérdést hangosan, miközben ajkamra egy kisebb mosoly kerül. Nem kerüli el a figyelmem a ragyogó szemei, ami rám néz. Mikor válaszol, akkor meglep, de végül rájövök, hogy nem erőltethetem rá senkire a dolgot. Ha nem tetszik neki a felajánlásom, akkor bizony keresnem kell mást. Egyet kell vele értenem, s teljesen jogosak a szavai.
- Valóban nem ismerjük egymást, ki tudja, hogy milyen veszedelmes lakótárs vagyok. - viccelem el végül a felajánlást, mintha ezzel jelezném, hogy akkor a részemről lezárt a téma. Megvolt bennem a remény, azonban most elvesztettem. Egy időre elhallgat, így kapok az alkalmon, s végignézem a felsőtestét. Mikor szavaimra érdekesen válaszol, akkor úgy teszek, mint aki rosszul hallotta volna.
- Tessék? - vad tekintetét elkapom, s fogalmam sincs, hogy milyen gondolatok kavarognak a fejében? Biztosan, hogy egy dologra gondolunk? Énnekem az jut eszembe, hogy a konyhában üldögélünk, s isszuk a finom bort, majd beszélgetünk valamilyen témáról. Nemsokára szabadkozik, ami mást mosolyra fakasztana, azonban engem nem.
- Én itt most elvesztettem a fonalat. Most, akkor igényt tartasz egy szobára, s beszéljük meg? Vagy esetleg később érdekelne, mikor jobban megismertük egymást? - komolyodok meg még jobban. Szállás kérdéséről van szó két fél között.
- Kalandos gyermekkorom volt, amit nem sok gyerek mondhat el. Az első repülős élményem nem olyan kellemes volt, mint hittem. Behánytam, mikor felszálltunk - sóhajtok egyet, mert igen gyermekkorom óta nem bírom olyan jól a magasságot, mint mások.
- Tudod nem szeretem túlságosan a magas épületeket látogatni. Van egy bizonyos magasság, amit elviselek, mint például a lakásom, de attól nagyobb helyről letekinteni, az nálam egyenlő a rosszulléttel. - magyarázom el neki az egyik gyengeségem. Feltűnik nekem, hogy rajtam legelteti a szép szemét, így viszonozom a gesztusát. Szépen simogatom a női test kellemes vonásait, de csupán szemmel.
- Előző helyen, mondhatni rám törték az ajtót lopott pénz miatt. Kellett egy hely, ahol nyugodtabban lehetek, s segítségemre volt egy nő, aki elintézte a lakhatást a jelenlegi lakásomnál. Tettem fel hirdetést a lakásról, hogy lakótársakat keresek, de nem igazán jelentkeztek. Volt aki körbenézett, aztán minden további szó nélkül távozott. Nincs egy kedves lány sem. Egyedülálló vagyok. Nincs barátnőm jelenleg, ha erre vagy kíváncsi. - játszom nyílt lappal, mert szerintem ez teljesen lerí rólam. Legalábbis egyértelműnek gondolom. S még mielőtt még azt hinné, hogy túlságosan a nőket kedvelném, akkor a következőt ejtem ki.
- Nos férfiak közül sokan panaszolták az árát, s hogy jócskán engedjek belőle. - tovább mondanám a gondolatmenetet, ám a figyelmem magával ragadja. Nézem a flörtölő tekintetét, s ahogy közelebb lép hozzám. Bájos, s nem szívbajos nő. Mikor végighúzza a kezét a mellkasomon, akkor én viszonzásul a jobb kezem a derekára simul. Mikor hátralép, akkor egy darabig nézem a domborulatait.
- Mit szolnál, ha leülnénk ott annál a két személyes kis asztalnál?  - nézek az említett hely felé. Két nagy növény társaságában, ami némileg takar, egyes szögből.

Meglep a beszélgető társam a szavaival, hogy én nem lennék rémes, inkább ő. Kíváncsi tekintettel nézek rá, hátha jobban kifejti nekem. Nem hinném, hogy egy hozzá hasonló nő annyira rémes lakótárs lenne. Most aztán ténylegesen nem tudok rajta kiigazodni. Flörtölget velem, de végül elárulja nekem, hogy nem lenne jó lakótárs. Ebből most mi az igazság? Megrázom a fejem, hátha ettől ez a fura hangulat, vagy álom eltűnik, s remélhetőleg kiderül, hogy valami erős gyógyszert kaptam, amitől hallucinálok. Ami ezután következik, az újból meglep. Izgulna valami miatt?
- Ami azt illeti tényleg kimondtad – jegyzem meg mosolyogva, s úgy vélem, hogy jobb elterelni erről a témáról a figyelmet. Elkezdek magamról mesélni, hogy jobban megismerhessen.  Végül nincs semmi sem veszve, csupán elsőre furcsának találom Arianát. Érdekes vele a beszélgetés, mert ki tudja, hol fogunk mi kikötni.  Elég nyitottnak tűnik nekem, hogy bármiről el tudunk beszélgetni.
Közelebb lép hozzám, egyenesen belép a személyes terembe. Nem tudom mire készül, d egy picit megfeszülök a várakozástól. Ujjával kezd a felsőtestemen játszadozni, s én önkénytelenül az érintésétől sóhajtok. Van Arianában merészség, főleg az irányomba. Közben kiszúrok egy helyet, ahol le tudunk ülni, így felajánlom neki, hogy az megfelelő lesz-e? Mikor megkapom a választ, akkor megvárom, hogy ő induljon el. Szépen lépked, s én nyelve egyet figyelemmel kísérem az egész alakjának kellemes mozgását. Teljesen meg vagyok állva, sőt babonázva a kinézetétől. Mikor odaszól hozzám, akkor megnyugtatom.
- Jövök már. - ezzel gyorsan követem őt az eldugott helyre, ahol  vele szembe foglalok helyet. Amint elhelyezkedtem, akkor feltűnik nekem, hogy közelebb hajolt hozzám, könyökölve az asztalra. A látvány ami előttem, s kicsit lejjebb látható, az a férfi szemnek csábító. Nem tudok mit csinálni, mint időről időre megcsodálni a halmokat.
- Egy jeges tea az automatából jól esne. - fel sem fogva, hogy kezdek forró helyzetbe kerülni a beszélgető társammal. Én csupán egy szobát, egy lakást ajánlottam fel neki, de úgy tűnik számomra, hogy itt még fog valami történni. Ami azt illeti, kezdek elég sokszor arra gondolni, hogy ha már ennyire bejövünk egymásnak, akkor lehetne több is köztünk.  Sokáig hallgatok, mikor magamat meglepve a következőt ajánlom neki.
- Elhívhatlak randira? Neked van valakid? - jobb meggyőződni róla, hogy másnap nem egy gorilla méretű ember akar a földbe döngölni, csak mert a barátnőjével kavarok. De vajon megérdemlek egy ilyen lakótársat magamnak? Végre az átok a fejem fölül elkotródna? S, hogy még tetézzem a dolgot, akkor a további merészségére vagyok kíváncsi. Ebben a fura cica-egér játékban meddig megy el?
- Bevallom, csodásan nézel ki. S örülnék a társaságodnak abban a nagy lakásban. S ha van most kedved, akkor ölembe ülhetsz. - kacsintok rá, s mosolyt küldök felé. Abban reménykedek, hogy ezzel egy picit megijesztem, vagy legalábbis nem lesz annyira bátor.