Drága unokatesó, és volt legjobb barátnő. Elválaszthatatlan voltunk egészen öt éves koromig. Anyai ágon vagy a rokonom, a soha nem volt húgicámként tekintek rád. A te családod annyira nincs benne maffiás ügyekben, tudtok a dologról, de nem szóltok bele, anyukád nem igazán örült, hogy a húga apám családjába ment férjhez. De az élet már csak ilyen! Nos, az egyetem utolsó évét itt szeretnéd befejezni, Amerikában. Világot látni, meg minden. De biztos vagy te ebben? Az apám mellet nem biztos, hogy New York bulizós oldalát láthatod. Egy életvidám, kalandkedvelő lányként képzelem el, viszont szerényebb kiadásban, mint Lia. Ő azért nem olyan meggondolatlan. A többi a kedves megalkotóra bízva, remélem hamar itt lesz, hogy kiderítsük még mindig olyanok vagyunk egymás számára, mint a nővérek? Gyere mihamarabb!