- Elle, mond csak, biztosan nem akarod, hogy veled menjek?- Karen pillantásából némi aggodalmat véltem felfedezni, s talán ő volt az egyetlen ember a közelemben, az egyetlen olyan barát, aki tisztában volt minden problémámmal, s az elmúlt időszak történéseivel. Éppen ezért próbált odafigyelni rám, hogy a nagy nyomás, s a sok stressz alatt ne roppanjak össze. Néha azonban egyedül kellett megküzdenem a problémáimmal, ráadásul neki is volt élete, s nem élhettem vissza állandóan a bizalmával. Voltak dolgok, amiket egyedül kellett intéznem, s például az, hogy megtaláljam a családomat, ezek közé tartozott.
- Nem szeretném, már így is sokat segítettél azzal, hogy felbérelted nekem azt a magánnyomozót, de ezt a részét szeretném én intézni. - halovány mosollyal pillantottam rá az autó ablakában támaszkodó Karenre, aki megértően biccentett, majd elköszönve hátrált, hogy az autó elhagyhassa a Staten Islandi házam kapuját.
- Akkor Staten Island, Jackson street 134-hez? - Miguel a visszapillantóból próbálta elkapni a tekintetem, mire halkan szűrtem fogaim közt a választ és biccentettem felé, majd egy gombnyomással eltüntettem őt a látóteremből, hála a limuzin kategóriás járművek technikai csodájának.
Nem akartam azt, hogy egész úton a meggyötört arcvonásaimat fürkéssze, és tanácsokkal próbáljon ellátni, hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet. Épp elég teher volt a vállamon már így is, s még nagyobb görcs a gyomromban, hogy ha arra gondoltam, hogy hamarosan találkozni fogok a bátyámmal. Legalábbis azt hiszem, hogy a bátyám, ha a magánnyomozó adatai nem tévednek. Nathan Drom, harminckét éves ingatlankereskedő, a Drom Properties tulajdonosa. Egy férfi, akinek valószínűleg sejtése sincs arról, hogy az apja egyszer félrelépett, és abból az éjszakából született egy húga. De vajon majd hogyan fog minderre reagálni, ha megtudja, hogy nem az ingatlan végett érdeklődöm, s hogy valójában csak amiatt kértem tőle találkozót, hogy rázúdíthassam a bennem kavargó kérdéseket. Hogy láthassam, vajon hasonlít-e rám.
Hosszú ideig kavarogtunk az utcákban, ez a terep nem volt annyira ismerős Miguel számára, s még a GPS segítségével is sikerült a lehető leghosszabb útvonalon megközelítenünk az egyébként gyönyörű birtokot, melyen egy hatalmas, luxusingatlan terült el medencével és kerti tóval.
- Azt hiszem, megérkeztünk. - jegyezte meg, s leparkolt az ingatlan előtt, miközben most ő szüntette meg közöttünk a sötétített választó falat.
- Rendben, köszönöm Miguel, innen egyedül megyek. - ez volt az a mondat, amire a testőröm igen csak felvonta a szemöldökét, s elég volt csak rálelnem sötét pillantására, hogy tudjam, mit gondol magában.
- Elnézést Mrs. Ray, de nem. Csak azért, mert ez nem tűnik egy túlzsúfolt környéknek, attól még soha nem lehetünk elég óvatosak. Magával tartok. - jegyezte meg, s amikor meglátta az úton felénk közeledő, s lassító járművet, kiszállt és kinyitotta előttem az ajtót.
Volt bennem némi izgatottság, s mielőtt kiszálltam, még egyszer vettem egy mély levegőt. Ezt követően hagytam csak el a járművet, megigazgattam magamon a bőrdzsekit, s az alatta feszülő blúzt, melyhez egy farmert és magassarkú cipőt viseltem. Kiszállva az autóból, az első dolgom az volt, hogy szemügyre vegyem magamnak a férfit, bár mindezt a napszemüvegem mögül igyekeztem végrehajtani, hogy még csak véletlenül se értse félre a helyzetet, s ne higgye azt, hogy mustrálom őt. Legalábbis ne gondolja úgy, ahogyan azt gondolná, mikor egy nő megnézi magának.
- Khm, helló Mr. Drom, Ön lenne az ingatlan kezelője? - összekapva magamat, határozottan léptem közelebb hozzá, s kezemet nyújtottam kézfogásra, miközben Miguel szorosan a nyomomban volt, s egy pillanatra sem tágított volna a maga öltönyös, majd két méteres termetével.
- Elle Ray, én kerestem emiatt az ingatlan miatt, mert érdekelne, talán megvásárolnám, de ahhoz előbb szeretnék többet tudni róla. - azonnal az ingatlanról kérdeztem, mert éreztem, hogy összeugrik a gyomrom az idegességtől. Még nem voltam rá kész, hogy szóba hozzam, miért is hívtam őt ide. Egyelőre csak fürkésztem a vonásait. Jóképű volt, és a szeme...mintha egy kicsit hasonlított volna az enyémre. Vagy lehet, hogy csak én akartam benne meglátni a testvéremet?