Nem igazán gondolkozhatsz. Nem tudjuk miért de nem is zavart minket. Kölykök voltunk, egy vagy elvégzett általánossal vagy még annak a felével is alig voltak meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak buta majmok vagyunk akik a tetoválásaikkal és az öklükkel értetik meg magukat. Ez így nem igaz. Soha nem volt igaz. Mindenkinek megvolt a magához való esze és ezt mi tudtuk egymásról. Csak arra lettünk képezve, hogy veszélyesek, kegyetlenek, félelmetesek legyünk. A falka harcosainak is lehetne minket mondani akik az utcán lavírozva figyelik azokat akik zsákmány állattá fognak válni az éppen aktuális főnöküknek. Aztán a vicsorgó agyarok megjelenésével tépünk a húsba és nem ismerve se istent, se embert tesszük azt amik vagyunk. Talán másra nem is lennénk képesek, hiszen a világon mindig csak a félelem dominált minket is, arra lettünk felkészítve, hogy amit látunk azt mi is folytassuk majd…Pontosan olyan világban nőttünk fel, hogy mindenkinek megvan a maga története. Ezért vagyunk veszélyesek ezért hintettük magunkat abba a tudatba, hogy az utca lesz számunkra mindig az otthon. Talán én is csak elfogadtam valamit és nem tudok már más jövőt elképzelni magamnak. Kilátástalanság büdös szaga egyre jobban a nyakunkba mászik, de mi már csak csináljuk a dolgunkat mert elfogadtuk. Nem kérdezünk, nem mondunk ellent, nem harcolunk. Tudjuk milyen jövő vár azokra akik a szabadság csábító illata után futnak. Akik azt hiszik, hogy ezek után van visszaút és még élhetnek rendes életet. Ez nem létezett számunkra soha sem. Nekünk nem szántak jó utat, nekünk acsarkodnunk kell a ketrec túloldalán is nyakörvvel a nyakunkon. Talán az az egy szerencsém, hogy túlságosan jó vagyok abban amit csinálok és megélek. Nekem van a legszakadtabb nyakörvem mégis túlságosan jó kutya vagyok ahhoz, hogy csak úgy megszabaduljanak tőlem. De nem félek semmitől amit rám rónak. Ha folytatom, hát folytatom…ha pedig eltűnök már a halál sem fog megrémiszteni. Túl sok szörnyű dolgot tettem amit talán soha senki nem tudna megbocsátani nekem…

Az írás +18 tartalmú.

Megtörlöm az arcomat ahogy a vér el is kenődik és a székben ülő férfi el is dől vele. Mélyet szusszanok és a lámpa felé nézek miközben köhög és vergődik de annyi ereje sincsen, hogy felnyögjön. Elfordulva lépek a kis asztalhoz és veszek ki egy szál cigit miközben felé fordulva gyújtok rá. Lassan kiveszem az ajkaim közül a cigit és kifújva a füstöt ajkaim közül a fényben megjelenik a füst én pedig addig figyelem amíg el nem oszlik a tekintetem elől. A sötét alakra nézek akinek csak a sípoló levegő vételei jelzik, hogy él. De lehet már csak egy élőholt akit minden pillanattal visszaragadnak mielőtt a halál karjaiba menekülhetne minden fájdalom elől. Lassan ismét bele szívok a cigibe majd kiengedem a füstöt.
-El kell ismerni…hallgatásilag nagyon jó vagy Daniel…- jegyzem meg ahogy a fény felé nézek ismét mire nevetne de valami nyomorék hörgő hang jön csak ki a torkán. Lassan oda lépve a székbe fogva emelem fel és állítom vissza ülőhelyzetbe. A veréstől eltorzult arc felém néz. Vérzik az orra, a szája. Lila, kék zöld a szemei alatt az orra el van törve, a jobb szeme bevérzett. A homlokán egy hatalmas felszakadt seb, több helyen zúzódások. A mellkasáról le lett véve a ruha, több vágás, felszíni sérülés ami minél fájdalmasabb lehessen csak. Jakie még a nevét is bele véste a lapockájába. A szinte felduzzadt test életért kiált és a hosszú hetek óta való fény elől elzárt idő egyre büdösebbé teszi. Olyan mintha rohadna. Még sem sajnáljuk…
- Elhagytad a testvéreidet…- suttogom ahogy ismét a cigibe szívok majd kiengedem a füstöt ajkaim közül. Figyel engem majd hagyja, hogy a feje lassan leessen. Köp egyet maga mellé véres, gusztustalan valami ami talán már nem is nyál.- Kérhetek egy szálat?- kérdezi én pedig összehúzom a szemöldökömet…elkap a harag és megemelve at a szálat amire én rá gyújtottam tartom elé. Megvárom míg kinyitja az ajkait, véres ajkait mire bele dobom a forró cigi szálat és kezemet rányomom szájára és hátra rántom a fejét.-Nyeld le faszfej! Nyeld le!-üvöltöm az arcába ahogy a hirtelen zombi test vergődni kezd a meleg égető parázs miatt de tudja, hogy nem szórakozom. Látom ahogy a gigája megmozdul és könny csorog le az arcán.-Kérsz még?-kérdezem ahogy szemeibe nézek mire elengedem és az asztalhoz lépve fogom a doboz cigit és felé fordulva újra fogok nem egy szálat.-Kérlek….Erick ne….-nyögi de olyan szinte leszarom.-Nesze bazd meg itt van…-vagy ha 8-cat nem nyomok a szájába hirtelen akkor egyet sem. Felnyög és érzem a meleg könnyeket amik a kezemet érik. Emlékszem soha nem néztük volna ki Danielből, hogy sírni látjuk. Most itt van és mindjárt megölöm. Megfog fulladni és akkor nem lesz információ Erik…annyira szorítom és tartom, hogy érzem lassul a légzése, már alig nyög a kezembe így elengedem és felhörög mire kiköpködi a megroncsolt cigarettákat és hangosan zihálva rogy össze még jobban az a hatalmas ember ott előttem. Nyelni próbál én pedig az asztalhoz fordulva támaszkodom a lapra és fújom ki magam. –Tudod, hogy…hogy nem…nem volt választásom…-remeg hangja tudom, hogy megrándul miközben beszélni próbál. Ettől csak még szánalmasabb és gusztustalan.-Taylornak sem adtál választást…csak, hogy mentsed a kibaszott kurvádat…Taylor egy ki baszott gyerek volt…-jegyzem meg halkan.-Mind társak voltunk és ő is az volt. Te cserben hagytad, közben elárultál minket…de tudod mit…Megmutatom mennyivel szarabbul jártál…-mondom ahogy rá pillantok majd az ajtóhoz megyek és rá vágok hármat. Ellépve tőle megyek vissza hozzá és nem sokkal kinyílik majd Jeki és Don jön be egy nővel akinek s fejére van húzva a zsák. Daniel arcán még több fájdalom jelenik meg mert tudjuk fokozni bőven…Pont azokat verte át akiktől a legjobban félnie kellene. A saját barátait és családját.-Erick…kérlek…nem…ne tedd ezt…kérlek.-kezd el egyre remegősebb hangon beszélni, ismét könnyek csorognak végig az arcán. Mélyet szusszanok és oda lépve a nőhöz veszem le a zsákot a fejéről. Az elkent sminkes arcával hunyorogni kezd a fény miatt majd zihálva néz körbe és végül Danielen áll meg a tekintete.-Daniel…-suttogja alig hallhatóan.-Mi…mi ez az egész…?-remegő kezeit combjain szorítja.-Nos…ha szépen elmondasz mindent arról az estéről Daniel…elengedjük te pedig könnyű halált halsz…-mondom ki ahogy én is a széken lévő zombira nézek de az csak köztem és a nő között cikázó tekintettel próbál értelmes gondolatot kinyögni magából. Össze szorítja a száját majd lehunyja szemeit és ordítani kezd.-BAZD MEG, MAZD MEG ERICK, BAZD MEG. KURVA ANYÁDAT, ROHADJ MEG!-végig szitkozódik mire én oda lépve orrba vágom majd a szék támlájába markolva fordítom a szivacs irányába a fiúk pedig a nőt oda rángatják, aki sikoltozik és kapálódzik. Daniel mögé állva fogok az állára és a fiúk felé meg a kurvájára fordítom tekintetét.-Végig fogod nézni ahogy megbasszák, utána kínok között megölik és azután következel te.-sziszegem a fülébe mire a vállait zokogás kezdi rázni.-Mondtam, hogy ne árts nekem Daniel…te nem hittél nekem…rohadtul nem hittél nekem…-suttogom a fülébe és elemelkedve nézek a fiúk felé akik a sikoltozó nőre vetik magukat mint a hiénák. Daniel ordít és vergődik de túl gyenge, hogy ellen tudjon állni nekem én pedig csak rá gyújtok egy újabb cigire miközben a sikoltozás lassú zokogássá válik, férfi nyögésekre és kurvázásra….

Daniel elmondott mindent végül…de ez nem mentette meg a nőjét és őt sem. Dongó kivégeztette az arénában. Az aréna mocskos földjében lőtték fejbe és senkinek nem fog már hiányozni…Mindig amikor látok egy ilyen kivégzést az jut eszembe, hogy valószínűleg én is itt fogom végezni…És soha senkinek nem fogok hiányozni…