-Tessék, itt van!- már-már a biztonsági őr orrába nyomom, az igazolványomat, hogy bizonyítsam, igenis betöltöttem azt az istenverte tizennyolcat. Lassan ez a vita tizenöt perce húzódik, én pedig kezdek kijönni a sodromból, míg ez a bamba fasz, úgy vizsgálja át a papírjaimat, és a vezetőengedélyemet, mintha éppen az Orosz határon akarnék átkelni. Vízumot ne adjak haver? - Ez akár lehet hamis is.- vonja le konzekvenciát, ahogy alaposan végigmér, az ajkai pedig egy elismerős mosolyra húzódnak. Jesszusom, ez most komoly? Követem a példáját, én is alaposan végig vezetem rajta a tekintetemet, igazából, jobban belegondolva, nem is olyan rossz. De nem azért jöttem, hogy már a kapualjban megdugasam magam. Milyen már az? Nem vagyok én olyan lány, a nagy frászt nem. Érdekes végkifejlet lenne, az egyszer biztos, telis-tele izgalmakkal. Mert hát mi sem lenne izgalmasabb, mint ronggyá kefélni egy szüzet, egy szex klub előtt. Ajkaim szelíd mosolyra húzódnak, és próbálok inkább az egyedünk lelkére hatni. Mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy enyhe meglepetés érné, ha a bugyimba mászna. Már mint nem azért...nincs farkam. Hanem az előbbiért, mindegy. A lényeg, hogy elég szűkös odalent a hely, és nem biztos, hogy MMA harcos méretei lennének számomra a megfelelőek. Már a gondolattól is fájdalmas grimaszba fordul át az arcom. - Jót csevegtünk komolyan, és az égre esküszöm, hogy felhívlak, de most mennem kell. Tudom neked is sokat jelentett, ahogy nekem is, de tényleg sietnem kell..- kezdek bele teljes átéléssel, mintha ténylegesen ígéretet tettem volna neki. Tenyeremet felé tartva kinyújtom a kezeimet, mert azért jó lenne, ha visszapasszolná a kártyáimat. - Rendben kicsi lány, de légy nagyon óvatos odabent.- adja vissza végül az irataimat, én pedig egy mosollyal egybekötve megforgatom a szemeimet. - Kösz, King-kong a jó tanácsot, tudok magamra vigyázni, hidd el. Léptem már be rosszabb helyre is...- közlöm miközben elmasírozok mellette. Azt már persze nem osztom meg vele, hogy ez a hely, történetesen egy templom volt, az egész egy templomban kezdődött. És most valahol itt folytatódik...valahol a ..hol is? Kimért magabiztos léptekkel, megyek előre az ismeretlenbe. Számomra itt minden új volt, mégis az érzet amit kelletett bennem, a hangulata ismerős volt. És bár a falai nem az én emlékeimet idézték vissza, mégsem volt tőlem idegen. Azt hinné az ember, hogy két év elteltével, kikopnak belőle a megrögződések, hisz az ember felejt. De úgy látszott mégsem tudtam, teljesen eltemetni azokat az éveket, amiket még Dan-el töltöttem. Még mindig elevenen élnek bennem azok a szavak, azok a rettentően bűnös szavak, amik elhagyták a száját, és amik minden bizonnyal beivódottak a templom falai közé. Azt hiszem nem is olyan véletlen, hogy ledobta a vakoltatott. Miért voltam itt? Igazából magam sem tudtam. Talán abban a hitben éltem még mindig, hogy egy másik dom, majd választ add a kérdéseimre. Hogy miért váratott annyi ideig Dan? Miért nem voltam elég jó neki? Azok a fránya kérdések, amik nem hagytak éjszakánkként aludni. Amik az álmaim nagy részét, leginkább gyötrődéssé és kínná formálták. Tudom, én szöktem el tőle, de meg kellett tennem, mert tudtam, hogy ez az egész nem vezet sehova. A mi kapcsolatunk egy zsákutca volt. Ezt Ő is, és én tudtam. Viszont azt nem gondoltam, hogy ilyen keservesen nehéz, ettől a zsigeri érzéstől szabadulni. Ő ültette ezt belé, Ő tehet róla. Miatta vagyok itt. Zavarodottságom kezd úrrá lenni a gondolataimon, így egy pár másodpercre lehunyom a szemeimet. Oké, Faith megtudod csinálni, csak besétálsz, és megbizonyosodsz róla, hogy ez az egész, csak egy játék volt. Amiről Dan elhitette, csak a miénk...örökké. Kezeim ökölbe szorulnak, próbálom a lüktető feszültséget magamba tartani, és csak arra koncentrálni, amiért jöttem. Miután útba igazítanak, már magabiztosabban lépek be a szobába, ahol talán némi válaszra lelek. Igaz nem attól az embertől, akitől vártam, de talán annyira elég lesz, hogy végre nyugodtan aludjak. Érdeklődve pásztázok végig a szobán, míg nem meg akad az ajtóban álló férfin a tekintetem. Enyhén megrezzenek a meglepettségtől, de próbálom az egészet palástolni azzal, hogy kihúzom magamat. -Helló..- lépek közelebb kicsit tétovázva, majd kezet nyújtok neki.- Faith Terner.- mutatkozom be, és próbálok arra szorítkozni, hogy egy pillanatig se érezze rajtam, hogy önbizalom fogytán vagyok. Így egy széles mosollyal nézek mélyen a szemeibe.
Kezdőlap
