A hajnali fél öt kurva korán van ahhoz, hogy ébren legyen, miközben alig másfél órája jöttetek vissza a buliból, mindketten fáradtan -- ki épp mitől ugyebár. Ő két óráig letűnt a radarról Cissa társaságában, mielőtt visszakeveredett volna a tiedbe nagyjából egy magasságában. Tudod az elmúlt időszakban több okot is adtál neki arra, hogy rajtad tartsa legalább a fél szemét, ezért nem küldött egy sima üzenetet, mi szerint ne várj rá, a kecóban találkoztok -- majd, valamikor. A 'minden oké' lerázó szöveg most nem működik nála, a nyakadon marad, hiába táncolsz a türelmének pengeélén egy kicsit, és van tele a fasza veled a múltkori eset óta, amikor szabályosan le kellett fognia a hirtelen beütő alvajárásodkor. Jobb szeretné, ha nem ismétlődne meg, amire egyelőre ez az egy, gyengébb lábakon álló megoldása van, hogy önkéntesen felügyel, ha a lehetőségei engedik.
A sors iróniája, hogy kettőtök közül most ő az, aki az alvással küszködik, és kénytelen kimászni a tűzlépcsőre, ott tekerni egy füves cigarettát, amitől azt reméli beálmosodik egy kicsit, könnyebben dől ki miután visszamegy. Az a gond sok faszság torlódott fel benne, tehát az agya megint kattogni kezdett, és megnehezíti azt lemenjen alfába, ott is maradjon reggelig. Az se segít az oldala még mindig érzékeny, az egyik bordája valószínűleg megrepedt, és franc tudja erre rátettél-e egy lapáttal, amikor véletlenül beépítetted oda a könyököd vagy simán az a seggfej volt ennyire alapos a bakancsával. Feleslegesen nem akarta viszont, hogy szarul érezd magad, arról hallgatott mennyire megbökted a csontos testrészeddel, ráfogta másnap a kilincsre, faszán belegyalogolt, ennyi, csak a szokásos sötétbeni balfaszkodás, mert minek kapcsoljon villanyt. Odakint is a mobil flash lámpájával világít ahelyett fellőtte volna a kisebbik lámpát, odairányította volna a fényét. A szeme hozzászokott a gyér világításhoz, szinte vakon is gond nélkül elkészíti a spanglit, kijut az ablakon anélkül átbukna rajta, leverne bármit is, és felzargatna téged vagy épp Chad-ot.
Odakint hideg van, a lehellete pont olyan, mint a sűrű, fehér füstpamacsok, ezért a kabátját kicibálta magával, de a zokni-papucs kombót több, mint elégségesnek találta a szál elszívásának idejére. Az ébrenlét ellenére elnyom a vállán egy ásítást, miközben a szűrőt belehelyezi a papír végébe, mielőtt megsodorná azt, és jól felnyomja az agyát a fáradtság ellenére képtelen volt álomra hajtani a fejét, csak forgolódott a helyén. Ki a faszom érti ezt rendesen? Az elmélkedést mellőzi, befejezi a cigijét, előhalássza az öngyújtóját a zsebéből, és végre megkönnyebbülten pörköli meg a végét, szív bele, hogy az hamarabb izzon fel, érezhesse az ízét a szájában, áradjon szét és kezdjen el hatni a szervezetében a THC. Jelenleg csak erre van szüksége, meg talán kajára nemsokára, hogy betonbiztossá tegye a kihalását, ne keljen fel később arra önmagát emészti már a gyomra.
Elégedetten sóhajt, a harmadik eregetésnél jár, eljátszik a füsttel, amikor a szeme sarkából érzékeli bentről a mozgást. Az utca zajától nem hallja, ha ez zajjal jár, fogalma sincs csendben vagy hangosabban közlekedsz, de nem mozdul el a helyéről. Némán figyel az ablak előtti lépcsőfokról, néha hunyorog mellé, hogy jobban kivegye mit csinálsz a sötétben, hozzá jössz-e pár slukkal letarhálni vagy mi a szitu.
Amikor harmadszorra cuppantott bele nyálasan a fülébe, miközben egy általános iskolás finomabban radírozna, mint ahogy a kezeivel simogatás címén matatott, Lulu bosszúsan sóhajtott fel, és megfeszítve az állkapcsát taszította arrébb Tod-ot, majd felállva már rutinos egyhangúságban gombolta vissza a nadrágja sliccét. A srác persze nem értette, hogy a faszba is érthetné, hisz a pornóból az ember csak azt tanulja, hogy minél durvább, nyálasabb meg látványosabb biztosan annál jobb. Édes faszom. - Inkább könyvből tanuld a szexet Tod, mert így kurvára kevés boldog barátnőd lesz. - szúrja oda, mert felbaszta. Alapjáraton nem ennyire picsa, és ezt te is tudod, meg igazából Tod is tudja, csak számított arra, hogy a gyógyszerekért cserébe legalább kap valamit. Te persze az árucserét nem látod, mégpedig azért, mert épp leléptél, hogy remélhetőleg tovább vidd azt, ameddig Tod jutott, csak valami barnán? Feketén? Fenét se izgatja, Lulu meg már nem számolja nálad, hisz csak akkor lenne fair, ha te is striguláznád nála. Azért elő fogja hozni, jó időben, jókor, csak hogy ne neki kelljen fizetnie az aktuális kört, az épp tekert spanglit, vagy az üveg vizet az éjjelnappaliban. De most kurvára irigyel, mert te így fogsz tudni aludni...kicsit reméli, hogy vissza se jössz reggelig, hogy végre pittyen a telója egy 'ne várj' üzenettel a neved alatt. Kurvára látja, hogy mit művelsz, hogy golden retrieverként óvod, meg őrzöd álmában, mint egy cseszett terápiás kutya, mióta szinte állandósultak az alvajárásai. Téged is megrémisztenek, szinte érzi a bőrödön, a mozdulataidon mikor igyekszel nem is mutatni, hogy ki vagy akadva rá, a helyzetre, meg arra is, hogy itt is neked kell észnél lenned. Próbálkozik, hogy ellökjön, egyszerűbb lenne, biztonságosabb – neked tuti. De egy gyáva nyúl, és most is ahelyett, hogy bevenné a három tablettát és elvonulna egy épp nem foglalt szobába, vagy egy üres kádba, elküld neked egy tik-tokos videót, valami harcoló patkányokról, utána még vagy ötöt, mert kint ülni a hidegben az elektronikával most megnyugtató. Amíg a pár perces videókat görgeti, agya fókuszálatlan marad, mégis csinál valamit. Persze sokáig nem bírja. Sosem bírja, mert a kimerültségtől sírhatnékja van, attól hogy elkerüli az álom dühönghetnékje, megoldásként meg csak menne és menne amíg a lába el nem kopik vagy végelgyengülésben meg nem hal. Lehetne bátor. Előkotorja a kinyúlt, agyon mosott pulcsi zsebéből a zacskót, ujjaival körkörösen simogatja, körberajzolja, dédelgeti a tablettákat, amik így a műanyagon keresztül simák és selymesek – amúgy meg megtapadnak a szájpadláson, a torok hátulján, a nyelvcsapon, a mandulák helyén, arra játszva, alvás helyett simán csak megfullasztanak a picsába. Percekig mered rájuk? Órákig? Nem, addig biztosan nem, mert annyit nem bír ki egy seggel ülve. Hallja a nevét, a te kicseszett csodás hangodon hallja a nevét, amitől rájön a sírhatnék a gyönyörtől. Visszajöttél. Nem hagytad magára. Sebzett, megriasztott nyusziként tömi vissza a zsebébe a pirulákat, és fellobbant indulattal dörgöli az ujja anyagába az arcát, tovább kenve az órákkal ezelőtt sem túl rózsás sminkjét. Nem érdekli, te meg magasról leszarod.
A kecóban a pohár vízzel lefekvés előtt legurul a három kis huncut, addigra összeszedi a bátorságát, hisz Chad meg te is ott vagytok. Mi baj lehet? Ha kikapcsol, onnantól kezdve neki már könnyű, és neked indul a pokoljárás. Megkímélne, ha tudná hogyan, de mivel nem tudja, így bűntudattal fűszerezett megkönnyebbüléssel ruházza rád a lovagi páncélt. Elheveredéskor még kattog rajta, hogy lehet jobb lenne ha bezárnád egy szekrénybe, vagy egy ablaktalan fürdőszobába. Nyilván próbálta már önmaga, tudja, hogy nem működik, de próbálhatna reményt adni. Megoldást. Kicseszettül feloldozhatna a teher alól, mert van neked elég egyébként is. Lehetne megértő, kérdezhetne ma este a nyűgödről apáddal. Kérdezhetné, mi a fasz van veled, hogy kilincseken akadsz fent, mikor elvileg falat mászol, vagy mi. De önző, és aludni akar. Újra akarja indítani az elcsesződött rendszerét, mielőtt megint jönnek az árnyak, a homály, és a hangok. Ismerős a parfüm illata neki, ami a kulcscsontod gödrébe tapadt meg, a hajad is tele van azzal a szar fojtó habcsók világgal, de húzza és egyre húzza a mély, a tudatlanság, így a megjegyzése elmarad, epés ízt hagyva a száján.
Míg te hangtalan lopakodsz, és lazítani akarsz, ő pont akkor feszül meg, akkor kapcsol valami a mélyben, ami nem ébreszti meg, de mozgása sarkallja. Nyílik a szeme, fel is ül, ismét a rutinos mozdulatsorral bújik a két gizda láb a farmerba, majd gombolódik a slicc, nyúl a pulcsiért. Merevebb a mozgása, de a sötétben, pláne odakintről aligha vennéd észre a különbséget, meg a cigi is tompít, a reakcióidődön tuti. Már ott sincs, árnyként slisszan ki a kecóból, ki az utcára, tudván merre megy. De te tudod?Észrevetted, hogy már nem a lakás fogja? Vagy remélted csak mosdóba osont ilyen gyorsan?
Bros before hoes. Lehet te nem ismered be a problémádat, de az attól még hatással van rá, látja rajtad a tagadásod ellenére mennyire kicsinál, és nem így fog gondtalanul eltűnni az éjszakába valakivel, akit alig ismer, amin nem is áll szándékában ezen változtatni. A csaj nem az a típus, akit alapesetben hosszabb ideig elviselne maga körül, túl csacsogós, harsány, kevésbé veszi a szarkazmust, a poénokat nem csapja vissza, nem véletlen nem a személyisége miatt csatlakozott hozzá, és nem véletlen nem esett annyira nehezére végül visszajönnie érted. Nem passzolnak a legjobban, Cissa is párnahercegnőnek bizonyult, egynek elment Tod-dal ellentétben, amit kihasznál a borús hangulatod élének elütésére, mikor ledobja magát melléd a lépcső kövére -- azért, ha megsirat az már új szint a szar kategóriában. Ismered annyira tudjad nem ő fog belegyalogolni abba a témába miért van elkenődve a sminked, azt önmagában leszarja, te meg ki tudod nyitni a szád, ha valamiről beszélni akarsz vagy csukva tartod, ha nem. Ja, magából indul ki, nagy meglepetés. Az ő kedve a tiedhez képest egyértelműen jobb a visszatérésekor, amit kéretlenül önt rád anélkül visszafogná magát, míg hellyel-közzel nem érződik nálad változás. A fáradtságod nem újdonság számára, a felrázásod az egyetlen működőképes opció, míg 'haza' nem értek, ezért az ülőhelyedről hamar fel is rángat, ha nem is akarsz egyből felállni pedig a vállára felcsapva cipel be a buliba. Szar a törpék élete, a sajnálathoz persze adj neki időt, ami a kapálózástól, megjátszott püfölésétől nem fog gyorsabban telni.
Az az önzőségének, a visszatérte előzményének következménye nem akar belegondolni a zsebedhez kapó mozdulatod mihez köthető. Könnyebben tartja meg a jó kedvét, ha figyelmen kívül hagyja, és amúgy sem paranoiás, nem mindig szaros tablettákat dugdosol. Fasz tudja, lehet Tod vágott hozzád valami cikit, az bőgetett meg valójában nem a szar teljesítménye. Ja, így jobban hangzik az egész, mint előre a mumusaiddal küzdeni. A visszaúton is a tiktokjaid megnézésével baszta el az idejét ahelyett helyet, teret, lehetőséget hagyott volna a felesleges aggódásnak -- mert ugye felesleges?! Meg a faszt az. Többek közt emiatt is kattogott az agya ahelyett hozzád hasonlóan álomba merült volna, az az egy gondolat, mi szerint most túl könnyen dőltél ki, vajon miért is van ez elindított egy komplett szarlavinát, amiről akaratosan beszélte le magát, mielőtt felkászálódott, ott hagyott volna.
A fagyos levegő ébresztő hatású, de azon a ponton oly mindegy volt már neki, a fű segíteni fog hamarabb aludjon be az unalomtól, ha kaja után visszadől. Máskor is működött, most sem várna mást a tervétől, míg füstkarikákat köpköd a levegőbe.
Tulajdonképp nem lepődik meg azon felkeltél. Nem ez lenne az első alkalom, hogy ez történik, de egy 'fenébe' jellegű sóhajtást kiprésel magából a következő szippantás előtt, amit egyből megkönnyebbülés követ. Tényleg azt hiszi a mosdóba mentél, a kicsit másabb mozgásod nem tűnik fel neki vagy az belebújtál a farmeredbe, szart se lát belőled onnan ilyen részletek kivételéhez. Ahogy kikerülsz a látóteréből visszafordul az utca felé, két szippantás múltán nyomja feljebb az ablakot, a párkányra jobban odakönyököljön, jobban belásson, halljon, mert -- bassza meg, hol a faszom világítás a mellékhelyiségnél? A realizáláskor elnyom egy bosszús baszdmeget, ledobja az alant húzódó sikátorba a csikkét, mintha zéró esélye lenne a tűzokozásra. Technikailag nem zéró, de elég elenyésző egyébként, töknyolc. Sietve mászik vissza, ami messze nem kellemes élmény számára, és viszi magával a telefonját. Kurva nagy mázlija csak a cipőjét kell felvennie, mert melegítőnadrágban ment ki, és nem csak boxerben.
Kapkod, káromkodik, téged szid, igen, mert ez még viccnek is rossz, és mégis azt kívánja csak a szivatásáról legyen szó. A cipőfűzőjében majdnem eltaknyol, ahogy rohan lefelé a lépcsőn, a lifttel nem baszakodott, ki tudja meddig jutottál, amíg elkényelmesedve cigizett mondván csak könnyítesz magadon. Múltkor már megfordult a fejében odabilincsel az ágykerethez, de elég szomorú komolyabban kellett volna vennie a felindulásból tett kijelentést. Az utcára kiérve jobbra, balra tekeri a nyakát, nézelődik hol bukkanhat a tejfelszőke fejedre, és lázasan agyal, ha nem lel meg mégis merre a faszba indulhattál hajnalban. Volt-e valami, amit említettél a napokban vagy a közeli park felé vennéd az irányt? Fogalma sincs ez a kibaszott alvajárás hogyan működik, de amikor már az agyfasz szélére táncolva rohan a kisutca másik felére, legalább elcsíp a másik kanyarnál. Hát kurvára köszöni futhat utánad, tényleg. - Lulu, hé! - üvölt utánad, visszhangzik az egész szakasz, de mégis mit csináljon? Azt se tudja mennyire reszponzív vagy, múltkori után olvasott egy kicsit a témában, amitől orosz roulettenek találja a mostani helyzetet, is. Az egyetlen biztos, hogy megy utánad. Csak nem kezdesz el futni bassza meg -- ugye?!
Az vesse az első követ...tartja a mondás, és bár mindketten leszarjátok a közhelyeket, úgy tartózkodtok éppen ettől, mint a tűztől. Ha épp sikerül a pár óra alvás altató nélkül, akkor képes érzékelni, hogy neked is van szar a palacsintádban, hogy kurvára ürügyet keresel, hogy ne menj haza, és hogy nem biztos, hogy puszta szívjóság, meg haveri ösztönök azok, amik arra sarkallnak, hogy a felszínen tartsd a sápadt seggét ahelyett, hogy hagynád a faszba elsüllyedni, hátha megtanul úszni. De persze ahogy te sem baszogatod, hogy észrevetted a zaklatott, sietősen sunyi mozdulatot amivel a zsebébe gyűri azt a ki tudja mit – hisz lehet zsebkendő is, vagy egy elbaszott szerelmes levél, vagy egy pozitív terhességi teszt, tiniknél a franc se tudja -, úgy ő sem térdel azonnal tökön, ahogy a buliba cipelve vissza a hab testét, mint egy rongybabát, próbálod jókedvre deríteni. Valahol ez a kölcsönös szemellenzős struccpolitika nálatok beválik. Tudja ő, hogy nem vagy egy balfasz fajta, edzésen aligha nyomnak annyira arcon, hogy monoklid legyen, a falak meg nem megfejelni szokták azt, akik megmásszák őket, és a graffitis flakon se üt akkorát, hogy lila legyél. Talán apád az? Egy csávó szállt így rád? Vagy hozod a közhelyes statisztikát, amiben a nők a bántalmazó felek?Érdekli. Érdekelné, ha nem lenne önző. De az. Most is beléd merül, a boldogságod és jókedved szívja, fürdőzik benne, örül, hogy kis majomként csimpaszkodsz, mert így nem neki kell megtennie, mégis ott vagy. S hogy ez a szélsőséges viselkedése, hogy hat rád? Most te vagy az, akit gondolatai folyama álmatlanul kínoz, talán átérzed pokla csöppnyi szeletét, talán ez az irónia meg sem fordul a fejedben, hisz te majd kialszod holnap, két óra múlva, esetleg ha annyira basz az ideg, meg a fű se altat el, akkor lehet hat is. Ha fent lenne kérne. Pofátlan közönnyel halászná ki az ujjaid közül, miközben kétszer beléd rúgva – nem direkt, csak a látványa ellenére nem egy jóga-barbie – mászna ki hozzád egy szál bugyiban, csak mert ő nem szégyellős, te se vagy jobban felöltözve - ti meg amúgy se gondoltok úgy egymásra. De nem kér, helyette a mosdóban tűnik el – hiszed ezt te -, és vissza sem jön tarhálni. Sok hülye szokása van alva járás közben, néha eszik, néha ételt készít, hiába nem egy Gordon Ramsay a konyhában, bárkétség kívül tehetsége van a késekhez, van amikor rajzol, fest, sőt....egy esetben befonta Chad haját is. Reggel jót nevettél rajta, a kihűlt gofrit furcsálltad de két harapással tömted magadba, a rajzokra meg csak csodálkoztál, mikor volt erre ideje. Talán aznap összekapcsoltad ezeket Luluval, amikor visszarántottad az ablakból. Talán még most sem. De hé! Az is lehet, hogy csak szar a hangulata, nem akart megzavarni, és épp az egyik éjjel-nappaliba ment ki valami szarért nem? Csúnya dolgok történhetnek, ha az alvajáró embert felébresztik. Szívroham, tudatzavar, sokk – te mégis mint a hülye, utána ordibálsz, épp hogy nem olyan hangosan, hogy felébredjen, mert lehet félsz. Hát még ő hogy félne, ha magát kéne követnie! Pedig láthatóan magabiztosan kanyarog az utcákon, kerül ki csatorna lejáratokat, amikre nincs rátéve a fedél. Igazi érzelmi hullámvasút, de a te szíveddel ellentétben az övé egyenletesen ver – kérdezhetnéd, akkor kié is az igazi pokoljárás? Két megálló a metróval, majd egy éjszakai járat. A sofőrnek fel sem tűnik a fura mozgás, vagy a bérlet hiánya, elég kiégett és fáradt, hogy mindezt óriási ívben letojja. A parknál száll le, a napokban volt itt kint, az egyik kis kőhídra kiülve rajzolt, és nézte a vízen úszó hínárokat, tavirózsának csúfolt szottyadványokat amik a vízbe dobált műanyagoktól, papírzacskóktól nem túl fényes reményekkel próbálnak túlélni. Sokat agyalt rajta, hogy kitakarítja a tavat, mert ha már nem álmos, akkor hasznosat csinál. Nem egy Green Peaces elvakult hippi, nem ölelget fákat, nem láncolja magát fűnyírókhoz, hogy a pitypangokban ne essen kár, és nem lopja el az avargyűjtő zacskókat, hogy a téli álmot alvó sünöket ne csomagolják műanyagba, mégis szereti a természetet. Azt a parányi élő részét, no meg a már nem élőket is. A hobbijához is itt gyűjt tetemeket, csontokat, bogarakat. Álmai démonjai is ide űzik, hogy végigkorcogva a murvás ösvényen a tó mellett kössön ki, de most ne a hídon, hanem alatta. Célirányosan a tóba gázolva..... Ideje lenne megállítanod, nem gondolod?
Rohadtul utál jelenleg. Összességében jó estét zárt, zártatok szerinte, és a faszért nem voltál képes legalább annyit odavakkantani neki, hogy nem egy elcsépelt szerelmes levelet vagy mi a halált gyűrtél a zsebedbe, sőt, be is vetted a későbbi alvásod reményében. Bosszús lett volna, haragudott volna, de pár fújtatással letudta volna, és képzeld, nem osont volna ki cigizni, hanem az ablakot lehúzva csak kihajolt volna rajta vagy megoldotta volna másként. A lényeg az, hogy figyelt volna, rákényszerült volna, nem igaz? Te mégis önző liba voltál. Nem az a fajta, aki lop a kajájából, kiveszi a kezéből a dohányszálat vagy kitúrja a fürdőből, mert épp neki van rá szüksége vagy valami rohadékot a nyakába akaszt, mert csak így tudja azt lerázni magáról. Nem, az a fajta vagy jelenleg, aki leszarja a saját problémáját, kussol, átaggasztja a következményeknek köszönhetően a másik nyakába a terhét, mit sem törődve azzal az utolsó cérnájánál tart-e az vagy hogy ez az egész fogócska kurvára elkerülhető lett volna pár kibaszott szó használatával.
Csak pár kibaszott szót kellett volna szólnod Lulu, de nem.
Mikor nem látta a szeme sarkából a benti világítást azonnal tudta mi van, van annyi eszed alapvetően, ha leugrasz az éjszaka kellős közepén az éjjel-nappaliba, akkor odanyögöd neki, főleg ha ő is ébren van. Bár a mostani húzásod után erősen meg fogja kérdőjelezni az észjárásodat, mert noha egyből utánad rohan véletlenül se tűnj el a szeme elől, egy pillanatra emellett az is megfordul a fejében, hogy csak cseszd meg, menj amerre akarsz, köss ki ott, ahol akarsz, ha ilyen hülye vagy -- egyetlen másodperc erejéig ugyan, de.
Utálkozva rohan le, kiált utánad, és csapja fejbe az aggodalom, aminek következtében elharapja a végét, nagyot nyel. Az a jóbbik megoldás, ha hirtelen felébredsz az utca kellős közepén vagy...? Minimum négyszer elismétli a 'kurva életbe' kifejezést, mire látja nem gyorsítasz a tempódon, és utolér anélkül belebaszódnál a csatornába. Azon a ponton majdnem 'kurva anyád'-ba fordult át a szóhasználata, mert az adrenalin a halántékánál dobolt, a nyaki ütőerének lüktetését is szinte tökéletesen kivehetően érezte. Nem is a sprint, a kapkodás miatt veszi nagy kortyokban a levegőt, amikor a sarkadba ér, sokkal inkább emiatt, az idegeinek csitítása okán. - Lulu? - még egyszer próbálkozik ahogy eléd grasszál, háttal tesz meg néhány lépést, hogy egyáltalán reagálsz-e a megszólításodra, ami sokkal halkabb, mint előzőleg, sőt, a normálnál is egy kicsit. A reakciódat akarja látni, a kezét is elhúzza előtted, ugyan nem az arcod előtt lóbálja, viszont hamar egyértelművé válik mindez édeskevés, megint beütött a szar, benne vagy, a fejed tetejéig ellep. Kurva jó, őt is.
Követ, veled tart, jegyet vesz, mutat gyorsan a mobiljával, mert mégcsak az hiányzik a kurva estéből a zsarukat is rátok hívják. Veled szemben ül le, téged néz, dobol a lábával, de nem pofázik hozzád, tudja semmi értelme nem lenne, és nem vágyik rá a rezignált válaszaid tovább csavarják, nyújtsák a megtépázott idegszálait. Tudod az a baj, az álmosság kicsit rátelepszik a metrón a benne fortyogó méreg ellenére, mégiscsak hosszú nap van a háta mögött, alig alvással, erre téged kell pesztráljon, épen, egyben vagy-e. Vissza nem ráncigálhat, franc tudja mi történne úgy, mit kellene tennie, amitől meg-megfeszül az állkapcsa, és ezt hosszabban tartja ki, amikor világossá válik a parkhoz érve, hogy pontosan merre trappolsz tovább.
Eléd áll, kitárja a karjait, hátha fennakadsz rajta baszdmeg vagy valami, de -- ja, miért is tennéd? Legszívesebben megfojtana, és nyúlna a kabátod épp elkapható részéért, amikor rájön nem a legbölcsebb dolog lenne hirtelen visszarántani a tó mentéről. A csobbanó víz hangját hallva mégis megbánja nem tett így, mert ez azt jelenti kénytelen most megtenni, azaz az ő cipője is vizes lesz, és rohadtul nem nyár van. A levegőben látszódik a lehelet, hideg van, a víz, pedig már-már jeges. Szarrá fogtok fagyni. Hátulról ragad meg a derekadnál fogva, az összekulcsolt ujjaival szorít magához, hogy kiemeljen azelőtt jobban gázolnál a susnyás szarban. Mit tudsz így tenni? Kapálózhatsz, elhiheted telibe fogja szarni, elég stabilan tart, de nagyon reméli csak bábu módjára fogod tűrni, és innentől csak a hazajutás lesz a legnagyobb problémája, nem az veled hadakozzon. A szorítás nem fájó, de határozott, és ha esetleg sikerült, igyekezett úgy megtenni a karjaidat odaszorítva tegye meg, béklyóba zárjon azokat se lóbáld hátra vagy tudja a halál. Élő kényszerzubbonyt húz rád, baszd meg, és nem szívesen.
Ha szól, azzal az eddig olyan jól működő struccpolitikátoknak annyi, akkor jönnek a picsás érzelmek, a sírás, meg az „oldjuk meg” szavak tőled, amiket annyira el akar kerülni, mint mókus az erdőtüzet. Kérdezhetnéd miért, tanakodhatnál napestig mi a faszért nem bízik benned annyira, hogy elmondja mi a halál baja van, de igazából a logikát saját maga sem találja meg. Persze ott van a saját szarod, amit észrevesz, lát, érzékel, de ő sem kérdez rá, legalábbis nem kurva nyíltan, se nem erőszakosan. De ez csak egy kikúrt jó indok, amivel a saját szorongását, félelmét és a torkát szorongatópánikot palástolja, amik démoni hangokként suttogják, hogy ha kiderül róla előtted minden, akkor elveszít. Mert el fog, mert te túl normális és aranyos srác vagy, egy olyan elbaszott lánybaráthoz mint Lulu. Csak ha elveszít, nincs ki fent tartsa a víz felett, a mélységben meg ezernyi rémálom, rémkép és szörny várja. Az apja összes levele, a tettei gyalázatos súlya, a szokásai undormánya, és a saját magát kezelni nem tudása. Mert ha tudnád, hogy az inszomnia az csak a jéghegy csúcsa, most nem loholnál utána, inkább besegítenéd egy lökéssel a fedél nélküli csatornába, ahová való. Ha nem tartana a barátjának, némi élvezet futna végig rajta azt látva, mennyire töröd magad, gyötrődsz, és basz szét az ideg, mert a biztonságát félted. Olyan normálisan viselkedsz, hogy szíve lenne a fejed búbját lapogatni, és megvenni neked a „legeslegjobb kutyus” bilétájú nyakörvet egy zsák jutalommal karöltve. Néha eszébe is jut, sőt, pontosan tisztában van vele, hogy megbecsülhetne. Épp ezért vannak azok a napok,amikor visz kávét, amikor lop neked is kaját -amit persze úgy állít be hogy vette-, amikor meglep egy üveggel a kedvenc piádból, vagy amikor képes, és érzékenységet mutatva a te életedre tényleg ott van fejben, és empatikusnak tűnően hallgat, melletted van a szarban, és segít kievickélni is belőle. Most persze a szar időszaka van, mert kevesebbet alszik, mint átlagosan, a pirulák amikre meg rászokott, nem azt hozzák,mint amilyen eredményre számítana. Sétál. Sétál tovább akkor is, amikor felkérdezed, s ugyan csak a nevével, de egy „HHMM?” kérdéssel válaszol a kérdésedre. Tud ám többet is, a kibaszott algebráról el lehet vele dumálni, ha nem vársz szófosást, meg kezdeményezést – hisz csak válaszol. Nagy ritkán kérdez, olyankor inkább bizarr, már-már horrorba illően borzongató a hangja, míg a legtöbb esetben csak monoton. A karod csak arra elég neki, hogy átbújjon alatta, ha elé állsz, hát megfogva, kvázi megtámasztva kikerül, mint a kicseszett GTA karakterek, akik fennakadnak egy-egy objektumon, csak némileg több kreativitást, és effortot nyom abba, hogy a tó jeges ölelésébe rohanjon – bár nem szó szerint, hisz csak sétál. A hideg ébresztően hatna, de a bogyók még dolgoznak, épp annyira, hogy ne hagyják felkelni, de annyira meg pont kurvára nem, hogy apró rángások ne futnának át rajta. A szorításodra, és a kiemelésedre – mert valljuk be a 156 centi inkább mélység, így ha rá is karolsz, és felegyenesedsz akkor is a levegőben van baszdmeg- kapálózni kezd a lábával, apró morranással, szanaszét rúgva a vizet, beterítve téged, meg magát is, ha nem lennétek amúgy még elég vizesek. Mosni minden esetre neked már nem kell, ha bejön a mocsár szagú öblítő, meg a koszfolt, tekintve a víz annyira tiszta, amennyire egy kamasz fantáziája. Az egyre jobban átázó ruha, az amúgy is alulöltözöttség végül megébreszti – az is baszdmeg hogy épp át akarod préselni a csontos ökleiddel a gyomrát a gerincén. Rángatózása már a felriadás jele, nem pedig azé, vakon tiltakozna. Légzése zihálássá erősödik, s mivel nem a tüdejét szorongatod, szabadon teheti, némi fájdalmas felszusszanással, éledezve érezvén, a gyomra helyén most a bilincsként funkcionáló ökleid vannak. - Mi a...faszh? - koccan össze a foga, sűrűn pislog, kurvára nem tudva, hol, kivel vagy épp melyik bolygón van. Hiába látja a tavat, az agya parkolópályán kering még, bezzeg a pánik mérője hipersebességre kapcsol, végigdübörögve a szervezetén. Újra kapálózni kezd, csontos végtagjaival olyan erővel, amit ki se nézel belőle, még a parfümöd, az alkoholtól és a fűtől szagló levegővételeid is csak talán a hangod után – ami talán egy újabb káromkodás, a neve káromkodásba foglalása, vagy fasz tudja mit szoktál te ilyenkor csinálni - ébresztik rá: az egyetlen veszély az ő, meg az újabb faszsága. Hurrá. - Theo? Hol....hol vagyunk? - áll le, a durva kalimpálás egy töredék perc alatt fordul nihilli ernyedtségbe, ami a hideg okozta remegésekkel és a stressz generálta remegéssel törik meg szabályozhatatlanul. - El...ereszt...elereszthetsz. - suttogja, nem követel, a pánik gombócától a torkában alig futja hangszínre, de a szavai vége azért görcsösen bicsaklik meg.
Rengeteg minden pattoghatna a fejében, ha a korábban megkezdett fű hatása nem kezdené lassan kifejteni a hatását az adrenalinnal, a benne fortyogó dühvel kelve birokra melyik is kerekedjen végül felül. A metrón ülve kicsit lenyugszik, akkor talán lazulnak az idegei is, de amint leszálltok, a friss levegőre értek, és egyértelműen a park felé veszed az irányt -- komolyan baszd meg, az ágyhoz fog bilincselni innentől éjszakánként. A konszenzusod is tudod hol fogja érdekelni? Sehol. Ismét morogva követ, halad hellyel közzelled melletted, egy lépéssel lemaradva, hogy tisztábban lássa esetleg a lépteidből mik a potenciális helyek, amerre menni szándékozol, és fogalmad sincs róla mennyire hihetetlenkedve ordítja az elméje azt a tó láttán, hogy NEM. Nem akarta elhinni, az utolsó pillanatig úgy volt vele mégis mi a faszért akarnál tudattalanul belegázolni a hideg, dzsuvás, undorító vízbe, mi a fene vonzhat annyira benne, hogy nem volt elég otthon egy kibebaszott fürdőt venned. Csak a hideg vízet nyitod meg, befekszel, hasonló élmény, de neki egy fokkal jobb.
Az arcát kaparná legszívesebben, amikor a kitárt karja alatt csak átbújsz, és nyúlna utánad, de elönti az agyát a szar ahhoz, hogy azt valódi próbálkozásnak lehessen mondani. Fújtat, egyetlen másodpercig leáll, hogy kiroppantsa az ujjait, összeszorítsa a szemeit, és gondolati szinten elküldjön melegebb éghajlatra, mielőtt utánad eredne, a víz hamar az ő cipőjét is áztatni kezdené. A hidegsége józanító, rohadt kellemetlen, amitől befeszül, de nem hagysz neki időt ugye arra, hogy a saját kényelmetlenségével foglalkozzon különben lehet beljebb úszol, alámerülsz, ki tudja mit fogsz csinálni, amivel még nagyobb fejfájást fogsz okozni neki. Határozottan ragad meg, emel ki a vízből, és nem érdekli az automatikus ellenkezésed, nemtetszésed. Megtart, egy kicsit még kivár, hátha abba hagyod egy ponton, de öt szekundumnál többet eszébe sincs, leginkább csak nem mozdul egyből, indul meg kifele, mert ha elkezdenéd kaparni a kezét, nyúlnál az arca után, akkor lehet nemes egyszerűséggel ledobna, ott hagyna -- gondolja ő, aztán...
A pofájába rúgkapált, fasz tudja milyen növény nyálkás érintésétől grimaszba fordul a képe, ami külsős szemmel rohadt nevetséges is lehetne, de leginkább úgy fest, mint egy mindjárt valahova odakapó kutya. Messze van a figyelmes lélekállapottól, nem tűnik fel neki a különbség a rángatózásodban, hogy felébredsz, hiába hallja a zihálásodat, amíg nem szólalsz meg feszült állkapoccsal fog, és fordulni akarna, amikor kinyögöd azt a három szót. - Ja, mi a... - fasz. Ismételné el a szavaidat sokatmondó hangsúllyal, és befejezi a fordulatot, hogy arccal kifelé nézzetek a lábait lassan elérzéstelenítő fagyosságú tóból ahogy nagy erővel folytatod a vele való hadakozásod. A lendületedtől lenyelte a sajátját, a mondatának végét, és ismét kihoztad a sodrából, rohadtul elege van, hiába van szó talán természetes reakcióról az ébredésedet követő zavarból kifolyólag. A diszkom szintje nagyon az egekben van most, a fogai neki is össze-összezörrennének, ha nem feszítené őket egymásnak.
Hol vagytok -- - Kibaszott Disneyland-ben. - a szorítása nem finomodik az ernyedéseddel, kurvára fázik, feszülnek az izmai, és csak az eresztésed említésére változik meg, rak le nem a leggyengédebb módon, de azért nem mondhatod el azt se, hogy ledob. Hallotta a hangod megremegését, csak tudod, ez semennyit nem változtat számára a dolgokon a jelenlegi körülmények között. Letesz, egyből három ízes káromkodás megejtése után megindul kifelé, lemarva az arcáról azt a szar növényfost, amit odarepítettél a lábaddal korábban. Nem foglalkozik vele hova dobja, idegesen hajítja el, és nem néz hátra jössz-e, mit csinálsz. A kivilágítás elég fos, a körvonalakat látni leginkább, színek helyett foltokat, talán jobb is, nem látod mennyire kiül a vonásaira a mérge.
- Central Park. - nyögi be morgósan a korábbi kérdésedre, hogy hol vagytok, annak valamelyik tójánál, ha van is neve, pont nem érdekelte sose megjegyezze. Feléd se néz, a ruháiból próbálja meg kinyomkodni a felszívott vízet, miközben az még az álláról is csöpög az akciódnak köszönhetően. Sejtheted, hogy ha most kinyitná a száját esélyesen leharapná a fejed, elhordana valaminek, és talán szerencsésebb, ha hagyod hadd fejezze be a dolgát, nem zavarod meg benne. Fejben azon acsarkodik milyen kurva jó, ilyen vizesen legfeljebb gyalog fogtok hazajutni, és ez neked köszönhető, most épp minden aktuális baja neked köszönhető.
Aztán hirtelen bevillan a telefonja. Oké nem várta meg míg mellkasig ellep titeket a víz, de ha beázott -- - Kurva élet. - ez a fájdalmas megkönnyebbülésnek szól, miután villámgyorsan elővette a kabátzsebéből, és annak képernyője felvillant a zár feloldásakor. Ha ennek kaput lett volna, Lulu... tuti elpattant volna az agya. A gond csak az, hogy ez se segít titeket közelebb a lakáshoz, és annyira a fasza ki van egy pillanatra, kurvára le fog ülni, a haját túrva, gyűrve fog erőt gyűjteni ahhoz ne basszon le olyannyira utána a büdös életben ne akarj hozzászólni se.
Kezdőlap
