Kevés olyan ember van az életemben, akire barátként hivatkozhatnék és bizony simán tűzbe tenném értük a kezem. Sam ezt a kis csoportot gyarapítja, olykor egy kis extrával megspékelve. Nem ér ítélkezni a faszi baromi szexi és nem mellesleg jön nekem egy kurrrrva nagy szívességgel. Még a baráti szívességeket is van bőr a pofámon behajtani, nálam soha semmi nincs ingyen... De ezzel Sammy fiú is tökéletes tisztában volt, amikor segítettem azt a szemetet, - apának - nem nevezhető féregnyúlványt eltörölni a föld felszínéről. Azóta jól megy a sora; nem semmi kecót örökölt, húzós volt bejutni és a zárat feltörni, de mázli, hogy imádom a kihívást. Megtehettem volna, hogy felhívom, mint a normális emberek és azután toppanok be, hogy számít rám és lebeszéljük a talit, de hát tudjuk, hogy nem vagyok normális, szóval... Meglepem. Tudtam, hogy nem lesz még itthon, szépen is néztünk volna ki, ha éppen zárral baszakodom Sam meg rám nyissa az ajtót. Amennyiben van riasztó azzal is elszórakozok és szépen kiiktatom a picsába, aztán alaposan körül nézek. Még nem jártam nála, szégyellje is össze magát, micsoda barát, egy ilyen kecót titkolni előlem? Csak érkezzen meg, ne hogy térdemre fektessem. Körbe vezetem magam az összes szobában, még gardróbba is benézek, bár erősen megbánom. Lakás többi része olyan patyolat, mint a kórház, de gardrób, akár a háborús övezet. - Júúúúj ezt a kupit! - Húzom el számat és arrébb hajítok egy páratlan zoknit. Tuti nincs nője, vagy ha van nem lesz miután benéz ide. Nem időzöm ruhái között túl sokáig nem szeretnék csokifoltos alsónaciba botlani. Nem bírná a gyenge lelkem. Úgy terveztem, hogy a fotelben trónolva várok rá drámaian a sötétben és glockot is előkapom a hatás kedvéért. Végül inkább veszek egy kényeztető zuhanyt, elvégre munka után egyből hozzá vezetett az utam; rám fér a csutakolás. A fogkeféje csábít... Megmártogassam a klotyóban használat után? Ez itt a kérdés. Végül csak megteszem. Sajnálom, hogy nem sajnálom. Belebújok a pihe-puha fehér köntösébe és mini bár felé veszem az irányt. Otthon érzem magam. És tetszik a köntöse jobb, mint amit hiltonból csórtam el. Hmm nehogy ez is véletlen nálam maradjon. Hosszas nézelődés után tequila mellett döntök és még citromot is találok a hűtőjében. Zenét kapcsolok, jó hangulatan telik a várakozás; táncikálok a menő nappalijában és közben minden dekort összefodosok, ami gyűjti az ujjlenyomatokat. Amíg a fájdalomcsillapító hatása ki nem megy a szervezetemből és a vállam fájdalmas sajgása elveszi a kedvem a bulizástól. A géppisztoly elintézte. Nem áll szándékomban lecserélni a glockom, csak kiakartam próbálni valami újat. Nem lesz a kedvencem. Elheveredem a csodás mélykék extra puha szőnyegen. Időközben lekapcsolom a zenét és visszatérek az eredeti tervhez: a sötétben várok rá. Lesznek bizonyos árulkodó jelek, a zárral nem voltam hajlandó újabb tíz percig szórakozni, tehát nyitott ajtó várja, a nappaliba érve pedig egy kecses alak, aki köntösben a szőnyegén hempereg és lelkifurdalás nélkül vedeli tequiláját.
A fülessel a fülemben, teljesen gyanútlanul érkezem meg a bejárati ajtó elé, miközben a zene piszkosul hangosan tombol a fülemben, a fejem is ritmusra jár. Le sem tagadhatnám a kicsattanó jó kedvemet, amit talán annak is köszönhetek, hogy a napokban sikerült egy nagyon fontos üzletet lezárni. Egy olyat, ami újabb milliókat tett a zsebembe, nekem pedig, mint materialista faszfejnek, más aligha számítana. És bár nem vagyok egy öntelt fazon, mégis szeretem a zene ezen verzióját is hallgatni, mert azért valljuk be... A faszi igen jól nyomja a szerepét. Majdnem annyira jól, mint én. Végül a kulcsokat előhúzva, mit sem sejtve nyúlok a kilincs felé, mikor a jókedvem kezd először alábbhagyni. Na nem azért mert az ajtóm ilyen szomorúsággal hatna rám, sokkal inkább mert az ajtó már nyitva van. Valaki már kizárta azt és kétlem, hogy én lennék amnéziás, annyira azért még öreg nem vagyok. Inni pedig nem ittam, mást sem fogyasztottam. Így hát a fejem megmozgatásával és nyakam megropogtatásával egyidejűleg lököm be az ajtót, hogy egy lassú lépés után nézzek is körbe a sötét lakásban. A fegyveremet persze kézbe fogom, elvégre soha sem lehet elég körültekintő az ember és nem épp most tervezek meghalni sem. Na nem mintha bármikor is lenne egy tökéletes nap a halálra. Holott igencsak sötét van a lakásban, az kétségen kívüli, hogy mozgást látok a nappali irányából... A földről. Heh? Egy kutya tört be, vagy mi a szösz? Aztán mielőtt még gondolkozás nélkül, a mozgás irányába lőnék, úgy döntök okosabb lesz a villanycsapó után nyúlni és előbb mégiscsak gondolkozni, mint meghúzni a ravaszt. És milyen jól is tettem. - Te teljesen megőrültél?- Kérdezem végül csak a nőt hitetlenkedve. - Van fogalmad róla, hogy milyen közel álltam ahhoz, hogy egy golyót repítsek beléd? - Oké, ha nagyon őszinte akarok lenni, azért annyira közel nem voltam. Jobb szeretem ezt az otthonomat kihagyni a lövödözésekből, meg hasonló ügyködésekből, elvégre ez egy jó környék. Talán éppen ezért sem sűrűn fogadok hozzá hasonló vendégeket ide. -Mit keresel itt, Siran? - Nézek rá végül egy gyanús tekintettel. A pisztolyt most a konyhapultra helyezem, mindketten tudjuk, hogy nem fogjuk lelőni egymást. Ha egyszer gyilkosságra kerülne a sor, nagy valószínűséggel nem egy egyszerű golyó fogja eldönteni, hogy ki jön ki abból a harcból nyertesen. Na nem is az ahogyan a nyakánál fogva szorítom a falhoz és dugom meg. Főleg mivel az már megtörtént. Nyertes nem lett. Vagy épp kettő is lett. - Megkínálnálak egy itallal, de ha jól látom már kiszolgáltad magad. - Grimaszolok felé, aztán a bizalmatlan tekintetemet pásztázom végig rajta, a köntösömön, mindenen amit megérinthetett, vagy éppen tönkretehetett. Ismerem őt. Tudom, hogy a világért sem hagyna ki egy jó mókát. - Szóval mit tettél az italba? - Emelem meg a whisky-s üveget, hiszen mindketten tudjuk, hogy az a kedvencem és tuti nem hagyta ki, hogy sót vagy savat vagy franc tudja mit tegyen bele.
szavak száma: 464 zene:Dangerousmegjegyzés: te dili
Lehet, hogy átléptem egy bizonyos határt azzal, hogy betörtem az otthonába, ahova mindeddig sosem hívott meg, de még csak nem is dicsekedett el vele. Ki akarná, hogy egy hozzám hasonló két lábon járó szörnyeteg az lakásában lábatlankodjon? - tehetnénk fel jogosan a kérdést, de Samnek nincs mitől tartania. Nem jelentek rá veszélyt, tehát nem értem mire fel ez a nagy titkolózás. Rosszul esik és ennek hangot is fogok adni. Táncolással és gyerekes csínytevéssel oldom az unalmam. Rendetlenséget csinálok, elrejtem a távirányítót, kicserélem sót a cukorral, fagyóba rakom az csicsás vázáját, ami a dohányzóasztalon hevert és fogkrémmel kenem be a hálószobája ajtaját. Izgatottan harapok alsó ajkaimba, ahogy végre valahára megérkezik a házigazda. Már féltem, hogy itt kell aludnom, nem mintha kényelmetlennek tűnt volna az ágya. Simogatásra éhes kiscicaként fetrengek mit sem törődve vele, hogy hallani vélem az összetéveszthetetlen kattanást. Kajak fegyvert fog rám a legjobb cimborám? Paranoiás a szentem. Felkapcsolja a lámpát én pedig sunyorogva a hirtelen ért vakító világosságtól, fülig érő mosollyal nézek fel rá. - Meglepetéééééééés! - Jól szórakozom a reakcióján. - Ühüüüüm teljesennn. De mit vagy ezen úgy meglepődve Sammy fiú? Mintha eddig nem tudtad volna... - Senki sem normális. Őrülteké a világ. - Na és mit céloztál meg... a popsimat? - Hasra fordulok, kissé feljebb húzom a köntöst, hogy tökéletesen ráláthasson a hátsó felemre, amit enyhén meg is emelek. - De bunkó vagy. Menstruálsz? Szerencséd, hogy mindig van nálam tampon, adjak kölcsön? Ha szépen kéred felhelyezni is segítek. - Ugratom kitérve a válasz elől, zöldjeim pedig követik minden mozdulatát, különösen a csúzlit miként a márványpultra kerül. Az enyém a kesztyűtartóban maradt és nem azért, mert ennyire felelőtlen és óvatlan vagyok, soha nem használnám egy baráttal szemben. - Hááát gondoltam beugrok hozzád és kikefélhetnéd belőlem a lelket. - Fejtem ki a hamis okát ittlétemnek, szeretek játszadozni az időm, mint a tenger, miért lőjem le egyből a poént? - Még szép, unatkoztam, mi a picsát csináltál eddig? - Pofátlanul számon kérem, mintha barátnője lennék, pedig nem vagyok, nem a szó abban az értelmében, habár időként egymás ágyában kötöttünk ki, de semmi komoly. Szex érzelmek nélkül. - Összetöröd a szívem! - Biggyesztem le szám szomorúan. Hol az Oscar díjam? - Fegyvert fogsz rám, tapló bizalmatlan fasz vagy, hát ezt érdemlem azok után, amit – Nyomom meg a szócskán az élt, hogy pontosan tudja mire célzok. - érted tettem? - Sóhajtva ülök fel, söpröm hátra nedves hajzuhatagom és ártatlanul pillogok rá. - Ginát... meg az is lehet, hogy beleköptem. Ahhh ki emlékszik már rá?! Olyan régóta várakoztam... - Kibaszottul jól ismer. - Imádom a szőnyeged. Olyan puha... - Simítok végig rajta huncut sokat sejtető mosollyal. - Gyere ide mellém, nem harapok, bár amilyen kis szemét vagy megérdemelnéd. -
Nem tudom jó jelnek venni azt, hogy Siran-t találom a lakásom közepén hemperegni. Szó szerint. Akárcsak egy macska... De még milyen macska! Volt már alkalmam megismerni őt, akinek talán ténylegesen kilenc élete is van, mert fogalmam sincs hogyan lehet az, hogy még életben van és nem ölette meg magát. Ha csak kicsit is kevésbé vagyok körültekintőbb a szomszédságra nézve és érdekelne, hogy fenntartsam a látszatot amit magamnak építettem itt fel, gondolkozás nélkül lőttem volna őt meg. Az soha sem egy jó jel ha idegeneket találsz az otthonodban, még akkor is ha később kiderül, nem is idegenekről van szó. Vicces, mert az életemet simán rábíznám a nőre, de az otthonomat semmiképp sem. Ahogyan az italomat, ételemet sem, a végén még elintézi nekem, hogy a vécéről sem tudjak felkelni a következő két napban. Már éppen azon kezdek el agyalni, hogy komolyan ki kell kukáznom minden mozdítható tárgyat az otthonomból és egyszerűen csak mindent lecserélni, mikor a nő villant nekem. Ismer. Ahogyan a gyengepontjaimmal is tisztában van. - Mindketten tudjuk, hogy azt nem bántanám. Túl fontos szerepe van rajtad...- Válaszolom miközben még alsó ajkamra is ráharapok. Nem kevés önerőmbe kerül, hogy levegyem a tekintetem a fenekéről, amit minden bizonnyal élvez is. Dehát férfiból vagyok, nézni meg nem bűn. Főleg ha a bestia tudja is mik a gyengeségeim. - Pimasz. - Bököm ki egy fejrázás kíséretében, bár azért már ott bujkál egy mosoly is a szám sarkában, mert persze, hogy ki nem bírnám. Siran mindig pimasz volt, nem is várnék tőle mást, de így fogadtam őt el és így is szerettem őt meg. Persze nem szerelemről beszélünk, sokkal inkább egy testvéri szeretetről, ami aztán néha berúgott és más utat járt be. Olyan utat amit most nem tervezek bejárni. Nem azért mert ne tetszene a látványa, vagy nem tudnék vele elszórakozni, egyszerűen csak sokminden jár mostanában a fejemben. -Főzhettél volna vacsorát is ha már ennyire unatkoztál. - Na nem mintha bíztam volna benne, hogy nem nyomja tele hashajtóval, vagy nyugtatóval, vagy tulajdonképpen bármivel aminek következtében halál közeli élményem lehetne, ő meg rajtam röhögne. -Akkor most kefélhetném az edényeket is. - Vigyorgok rá önelégült képpel, majd szavai hallatán inkább visszateszem az üveget. Tényleg átkozottul nem bízok benne. Imádom őt, de tudom, hogy mire képes. -Tudod, hogy sose felejtem el amit értem tettél. - Válaszolom a célzására, majd az egyik még kibontatlan likőr után nyúlok, hogy abból töltsek magamnak, majd a pohárral a kezemben indulok meg felé. Ám természetesen nem csatlakozom hozzá a földön... Szépen is néznénk ki. Viszont helyet foglalok az egyik kék széken és előre dőlve, a könyökeimen megtámaszkodva nézek le rá. - De ha jól sejtem nem csak azért jöttél ide, hogy megpróbálj elcsábítani. Meg nem is azért, hogy emlékeztess arra amit tettél. Szóval bökd csak ki... Mit szeretne a város legvérmesebb macskája?- Mert mindketten pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy több van a háttérben, mint egy ártatlan baráti látogatás. -Ha harapsz, eskü hozom a szájkosarat. - Amilyen beteg, valószínűleg még élvezné is, bár ezt inkább nem teszem hozzá mert nem szeretném tovább adni alá a lovat.
Olyan aggódó fejet vág nyakam rá, hogy azon tűnődik miféle csínytevésekkel mulathattam az időt. Megmerem kockáztatni, hogy önmagától is jobban ismerem és immáron azt is tudom, hogy a kis huncut hol hajtja álom a fejét. Először járok otthonába, de nem utoljára, ezért a kényelmes szőnyegért esküszöm bármikor feltörném a zárat. Ha illene a nappalim színvilágához simán ellopnám, de bérem a köntösével, ami szinte a hátam közepéig vándorol felfedve a fedetlen formás fenekem. Heti több alkalommal járok edzeni és láthatóan kicsattanó formában vagyok. Magamra pakoltam némi izomréteget, mióta utoljára ruha nélkül kalandoztunk, még szép, hogy felvágok vele. Kibaszottul élvezem ahogy rám néz és küszködve elemeli le végül rólam a tekintetét. - Az ott nyál a szád szélén? - Heccelem tovább, egyszerűen nem tudom megunni, imádom szívni a vérét. Nyíltan kikezdek vele erre a főzésről hápog? Mi ütött belé? Remélem nem lett impotens egy ilyen farokért, ó anyám, igazán kár lenne. Nem kíváncsiskodom nem azért jöttem idáig, hogy a nappalija közepén gerincre vágjon, habár nem volna ellenemre egyértelműen, de ha nem veszi a célzást... - Ha én készítem a vacsorád édesem már rég a wc kagylót ölelgetnénk felváltva. - Mindenhez még én sem érthetek, de félkész éltelekben például verhetetlen vagyok és pattogatott kukoricát sem égetem oda általában. Na de maradjunk a realitás talaján, nem született meg az a férfi, aki miatt hajlandó lennék vacsorát főzni. Ewww. A hideg is kiráz. - Nagyon helyes. - Bár itt vagyok, hogy emlékeztessem, ha mégis megkopna a memóriája. Igazi jó barát módjára. Mivel nem csatlakozik hozzám oda mászok négykézláb és arrébb bököm a kezét, hogy helyet csináljak. A fejem pedig így már az ölébe fektethetem. - Játszani. - Vágom rá egyből és nadrágjának dörgölődzőm majd váratlanul, játékosan a térdébe harapok. Úgy sincs szájkosara, tudom, elvégre elég alaposan körülnéztem. Nem végzek fél munkát. - Az egyik pillanatban lepattintasz, aztán meg felakarsz izgatni vrrr rossz fiú. A szabadnapomon elmehetünk közösen shoppingolni és vehetünk szájpecket. - Csillogó szemekkel pillogok rá, mint aki valóban komolyan gondolja, aztán mégis elnevetem magam. Nem neheztelhet rám érte, naná, hogy lecsapok egy ilyen magas labdát. - Kérem a telód. - Szerencsétlennek esélyt sem adok rá, hogy mozduljon, az ujjaim rögtön felfedezőútra indulnak. Lassú és jóóó alaposra, ez még talán belefér, de nem, akkor se különösen zavartatom magamat. Elkobzom a készüléket bekapcsolom a repülőgép üzemmódot, mert hát sosem árt elég óvatosnak lenni. - Kaptam egy igen vérlázító infót és ki kellene deríteni mennyi a valóság alapja. Mert ha igaz, akkor az egész elcseszett életem hazugságokra épül. Az apám után kellene kutakodni, hogy kinek melózott anno mielőtt kivégezték. - Na ezért akartam inkább szexszel indítani. - Geci önző vagyok, veszélyes dologra kérlek Sam, talán lehetetlenre, de nem állhatok le csak úgy szimatolni főleg, ha összekötőm neve is felmerült... Rajtad kívül már eskü senkiben nem bízok. Tudnál nekem segíteni, vagy ismersz valakit, aki tudna? -
Megszólalására csak a fejemet ingatom, de azért egy halvány mosoly is ott bujkál a szám sarkában, hiszen nem bírom ki. Ismerem már Siran-t, akárcsak a rosszpénzt. Olyan ő mint egy játékos kismacska, aki néha vérmes párduccá válik. Szereti ha felfigyelnek rá, főleg ha én figyelek fel rá és az elutasításért sincs oda. Persze, ki az aki oda lenne? Senki. Még én sem. Őszintén szólva magam sem tudom, hogy miért akarom őt elutasítani, nem mondom, hogy nem érdekel, vagy éppen nem tetszik amit látok, soha nem is volt ezzel baj. Talán csak kezdek már kiöregedni az ilyesfajta mókázásból? Talán valaki más jár a fejemben? Talán egy kicsit mindkettő. - Nem tudsz főzni? Hát így ki fog elvenni téged? Hogy lesz belőled jó háziasszony? - Nevetek fel, hiszen mindketten nagyon jól tudjuk, hogy Siran a büdös életben nem fog nyugodt életet élni. Kétlem, hogy valaha olyan palit tudna kifogni magának aki képes lenne bekötni a fejét és rábírni az unalmas házas életre. Neki szórakozásra van szüksége, nem pelenkák cserélésére, meg takarításra és főzésre. Azért heccelni még heccelhetek vele, főleg azután, hogy ő mást sem csinál csak az agyamat húzza mióta megérkeztem. - Mondták már, hogy nehéz eset vagy? - Nézek le rá felvont szemöldökkel, mikor már a széken ülök, ő pedig párduc módjára dörgölőzik hozzám. -Áucs! Na elég volt mostmár! - A harapás után hangom most jóval erélyesebben hangzik fel. Nem vált át fenyegetésbe, de mindenképpen tudtára akarom adni, hogy nem szándékozom játszadozni vele és ha nem fejezi be, hamar az ajtón kívül találhatja magát. És bár nagy a tűréshatárom, ő lassan feszegetni kezdi azt. - Nem vagyok hozzászokva, hogy vérmes vadmacskák törnek be az otthonomba. - Bököm oda neki, aztán a következő megszólalására meglepetten pillantok rá, de időm nem igazán akad arra, hogy eleget is tegyek a kérésnek, hiszen Siran már szolgálja is ki magát. Ami persze nem lep meg, éppen ezért sem jegyzem meg a dolgot, inkább csak reménykedem abban, hogy végre ténylegesen a lényegre tér és nem harapdál tovább. Ami végül meg is történik. Az arcvonásaim most megváltoznak. Sokkal komolyabb arckifejezést veszek fel, hiszen mostmár nem csupán egy játékról van szó. Róla van szó. És bár néha átkozottul idegesíteni tud és néha komolyan a hátam közepére sem kívánom őt a pimaszkodásával együtt, de ha szüksége van rám... Bármikor rendelkezésére állok. Ő is ott volt nekem, mikor rá volt szükségem és a segítsége kellett. Olyasmit tett meg nekem, amire talán én magam soha sem lettem volna képes. Ő a barátom. A barátaim pedig a családom, főleg mióta igazi saját családom nincs is. - Az apád? Mármint... Az igazi apád? - Kezdek bele a gondolkozásba. Magam sem tudom, hogy képes leszek-e hasznos információkkal szolgálni számára, de mindenképpen megpróbálnám. Főleg ha már ilyen bizalommal van felém. - Nem merem megígérni, hogy biztosra tudok információt szerezni, de az a minimum, hogy utánanézek és érdeklődöm néhány embernél. Számíthatsz rám, ahogyan a diszkréciómra is. - Teszem még hozzá, hiszen a mi világunkban egy bizalmas lehet a legnagyobb kincs. Néha tényleg többet érhet, mint bármilyen aranybánya vagy bármennyi pénz. - Viszont ennél kicsivel több információra lesz szükségem. Mi volt apád neve? Mit tudsz róla? Vagy mit tudtál eddig? Bármilyen információ amivel azonosítani tudom őt... El kell mondanod mindent amit tudsz, a sejtéseidet is. - Meghúzom a kezemben tartott pohár tartalmát. -Ha pedig szükséged van valamire... bármire, meg szeretnéd húzni magad valahol, vagy valami, akkor én itt vagyok.- Biztosítani akarom őt arról, hogy nem hagyom magára ha bajba kerül, ennyivel igazán tartozom is neki. Azokért akik közel állnak hozzám, bármit megtennék. Legalábbis addig ameddig ők nem állítanak egy kést a hátamba, de ezt Siran is pontosan tudja.
Kezdőlap
Kevés olyan ember van az életemben, akire barátként hivatkozhatnék és bizony simán tűzbe tenném értük a kezem. Sam ezt a kis csoportot gyarapítja, o
A fülessel a fülemben, teljesen gyanútlanul érkezem meg a bejárati ajtó elé, miközben a 
