EZ-ÍGY-NEM-MEHET-TOVÁBB!!!! Avagy... Azonnali hatállyal áthívtam magamhoz Eve-t, mert már nem bírtam tovább elviselni ezt a gyanúsan baljós rádiócsendet, ami mostanában beállt körülötte. Tudtam, hogy valami baja lehet annak a leánynak, mert amilyen ritkán fordul magába, legalább annyira súlyos is. És hát ha valakit, azt a kis mosolygós energiabombát utálok szomorúnak, bizonytalannak vagy dühösnek látni. De... még mindig inkább lássam annak, mint semmilyennek. Ez az eltűnősdi nálam nagyon nem pálya, kisanyám! - Nyugtass meg, hogy tévedek és csak paranoiás vagyok, de már kezdtem azt hinni, hogy te bizony kerülsz engem, Evelyn Wolf! - tettem csípőre a kezeimet rosszalló pillantások közepette, természetesen csak miután átadtam neki a finom, gőzölgő gyömbéres-epres zöld teáját. Ebben a hidegben ez a legnyerőbb kombó, ráadásul Ev imádja az epres teát. Jót fog tenni a lelkének, még ha meg nem is gyógyíthatja. Legyen bármi is a bánata... na de előttem semmi sem maradhat titokban.
- És ne gyere azzal, hogy szörnyen elfoglalt vagy a munka miatt, ott a zenész pasid. Ezeket én is tudom. Ja és még a múltkori fixre beszélt talit is váratlanul lemondtad az utolsó pillanatban!!! - emlékeztettem rá. Azt még azóta sem magyarázta ki, szóval éppen itt lesz az ideje. Nem vagyok számonkérő, és egyáltalán nem haragszom rá miatta, ezt ő is tudja, de... akkor is!!! - Mi van veled mostanában, te lány? Semmit se tudok rólad, és már elkezdtem ám aggódni! - huppantam le mellé. - És ha én aggódok, akkor mindent is kikombinálok! Például azt, hogy utálsz valamiért. - vonogattam a szemöldököm. - Na kezdj el szépen mesélni, mert már komolyan ott tartottam, hogy ejteni akarsz, mint legjobb barátot. - húztam szomorú-idióta fintorra az arcomat.
“Friendship is the hardest thing in the world to explain. It's not something you learn in school. But if you haven't learned the meaning of friendship, you really haven't learned anything.”
"When the night has come And the land is dark And the moon is the only light we'll see No, I won't be afraid Oh, I won't be afraid Just as long as you stand Stand by me"
Nem szokásom hanyagolni senkit, ghostolni meg főleg nem, és a hülye kifogások gyártása is távol áll tőlem... alapból. De vannak olyan kivételes esetek, amikor muszáj ezt megtenni. Például akkor, amikor az ember legjobb barátnője a lelkébe lát, és nem tudna neki... a hazudni olyan csúnya szó, de... elég találó lenne. A testvéreknek, a haveroknak, a szülőknek könnyű terelni, egyrészt, mert vagy nem ismernek annyira, vagy nem a közelben vannak. De Leah egészen más. Ő annyira különálló kategória az életemben, hogy komolyan nem akartam a szeme elé kerülni. Mióta lemondtam azt a találkozót, az óta inkább nem akartam felbukkanni. A megjegyzésére inkább csak beleittam a teámba, élvezve a forró, epres ízt, ami keveredett a gyömbér enyhe csípős zamatával. -Aw, ez nagyon finom... -mormogtam a bögrémbe egy mosollyal, remélve, hogy ezzel meg is úszom a fejmosást, deeee... nem. Nem is értem, mit hittem. Aztán az egész csak még rosszabb lett, ahogy azzal jött, hogy a múltkori talit is lemondtam, és ne jöjjek azzal, hogy sok a meló, vagy ott van Remy. Pedig egyébként mindkettő igaz volt, még ha az előbbit már nem egyedül csináltam, illetve az utóbbi tényleg sokat dolgozott, akkor is. A hab a tortán mégis az volt, amikor azt mondta, hogy kezdte azt kikombinálni, hogy utálom valamiért. A legnagyobb félelmem nekem is az volt, hogy valaki, akit imádok, aki fontos nekem és tényleg nagyon-nagyon szeretem valamilyen formában, egyszer csak megutál engem. Idegesítőnek tart majd, vagy nem akar velem beszélni, soha többet nem akar látni, keresni, egynek gondolna a sokból, etc. -Én... sohasem utálnálak téged. -ráztam meg a fejemet határozott kétségbeeséssel, mivel ez volt az első értelmes dolog, amit ki tudtam nyögni azon túl, hogy szomorúan bámultam bele a világos színű löttybe a porcelánban. -Ne haragudj, ha úgy érezted, kerültelek, de... azt sem tudom, hogy mi történik körülöttem. Szerintem még soha a büdös életben nem... féltem ennyire semmitől, mint... a saját gondolataimtól!!! Nem igazán akartam a tükörrel sem szemezni, nem még... veled. -pislogtam rá hatalmas szemekkel, bocsánatkérőn figyelve őt, és nagyon kellett fókuszálnom, hogy véletlenül se kezdjek neki a talán teljesen ok nélküli sírásnak. -Emlékszel a fura szomszédra, akit futólag említettem már? Tudod, a srácra, aki beköltözött, de rohadtul nem tudtunk róla semmit, csak azt, hogy a zsémbes öreglány nem kedveli, meg azt, hogy köszönést dörmögni azért nagyjából tud. Hát öhm... a... múltkori csapatos találkozónkat miatta mondtam le... -fújtam ki a levegőt, magamra erőltetve valamiféle ártatlan pislogás-mosolygás kombót, de hamar feladtam, és csak az alsó ajkamat rágcsálva meredtem magam elé. Ez a kisebbik baj, amit könnyebb volt... bevallani???
Rögtön mosolyra görbült a szám, amikor kijelentette, hogy sohasem utálna engem. Még egy megkönnyebbült, teátrális sóhajt is produkáltam mellé a drámai hatás kedvéért. - Ezt örömmel hallom! Én sem téged. Csak hogy tudd. - nem éreztem szükségét, hogy ezt tisztázzam, hisz szerintem teljesen egyértelmű, de most már nem voltam biztos benne. Valamiért úgy éreztem, hogy itt ezt most neki is hallania kell az én számból is. Lassan hatalmasakat pislogtam, miközben kijelentette, hogy még életében nem félt annyira semmitől, mint a saját gondolataitól. Ahogy a mondandója végére ért, úgy változtam én is gyorsított felvétellé, hogy megszaporázzam a pilláimat, aztán rázúdíthassam: - Hogy... mi van!? - ez elég aggasztóan hangzott. - Ne csináld, Ev! Megijesztesz! Mi a baj!? Hát nem bírom már én ezt idegekkel! - legszívesebben megráztam volna, hogy szedje már össze magát, mert engem is kikészít ezzel a rébuszokban beszélő bizonytalansággal. Aztán nagy nehezen felhozta a rejtélyes srácot, aki a szomszédjába költözött. Naná, hogy emlékszem rá. Mindenre is emlékszem, amiket elmond nekem. Legjobb barátok vagyunk, ez a minimum, hogy figyelek rá. - Iiiiiigen.... Mi van vele!? - néztem rá kérdő várakozással. Kibökte, hogy miatta mondta le a csapatos találkozót. Azonnal elkezdett vadul kombinálni az agyam, hogy Ev mostanában tökre félt, és hogy ott az a rejtélyes csávó, és akkor... - Bántott téged!? A kis szemét! Ezért kerültél? Hogy ne lássam rajtad? Há' na ne már! Akarod, hogy megverjem? Eltöröm a csontjait! Mond, melyik lakás, aztán... öhm... - a torkomon akadt a szó, mert eszembe jutott, hogy talán azért ejtett minket, mert inkább vele lógott, és nem valami őrült erőszaktevő. - ... vagy jó arc? - pislogtam felé bizonytalanul.
- Bírjuk a fura szomszédsrácot? Mert akkor talán mégse nem fogok verőlegényeket felbérelni ellene. - mielőtt még azt gondolja, hogy előítéletes fúria vagyok. Szó sincs róla, egyszerűen csak nekem Ev a legfontosabb, és anyatigrisként védem minden hülyétől. - Szóóóóval... a múltkori csapatos találkozónkat miatta mondtad le. Éééééééééés???? Folytatást! Most! - tértem vissza aztán a lényeghez, mert hogy azt még nem sikerült megtudnom. - Ne kelljen mindent harapófogóval kihúzni belőled. Most legyen nagy a szád. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Tényleg bármit!! - fontosnak tartottam kiemelni, mert hát ugye az én kis élénk fantáziám már rég meglódult, és még olyanokat is össze tud kombinálni, mint hogy esetleg talán megcsalta vele a pasiját. Szögezzük le! Evelyn nem olyan lány, sosem tenne ilyet, és nem is feltételezek róla semmi ilyesmit. Ő túl cuki ahhoz, hogy ilyesmire képes legyen. De... mindenkinek lehetnek gyenge pillanatai. És nem én leszek az, aki elítéli érte. Én a támogató vagyok, nem az ellenség. Annak ott vannak az átlag barátok. De én A LEGJOBB vagyok. Nem véletlenül nyertem meg nála magamnak ezt a megtisztelő és kiváltságos titulust. Szeretem ezt a kis hülyét. És jobban tetszik, amikor élő, sziporkázó napsugár, nem egy kis búval baszott bárányfelhő. Kötelességem elhessegetni azokat a köcsög viharfelhőket!!!
“Friendship is the hardest thing in the world to explain. It's not something you learn in school. But if you haven't learned the meaning of friendship, you really haven't learned anything.”
"When the night has come And the land is dark And the moon is the only light we'll see No, I won't be afraid Oh, I won't be afraid Just as long as you stand Stand by me"
A rengeteg kérdés, amit Leah feltett nekem, enyhén szólva is megfagyasztotta a rendszeremet és várnom kellett, amíg újra nem indult. Az volt a legnagyobb probléma ezzel az egésszel, hogy ezeket a dolgokat még magamban sem mondtam ki igazán, nem még akkor hangosan. Pedig tartanom kellett volna egy tükör előtti szembesítést saját magammal, hátha könnyebben ment volna akkor itt és most neki is elmondani, hogy pontosan miket gondolok. A helyzetről, magamról, Remy-ről, és persze a fura, macskaképű szomszédomról. -Jaj, csak azt ne! Ne verj, vagy… veress meg senkit sem! Főleg ne Aaron-t, nem csinált… semmit! –ráztam meg a fejemet határozottan, habár egy sóhajjal kísérve. A legrosszabb része az egésznek. Hogy nem csinált semmit. Tényleg semmit, csak… létezik. -Szóval megvárt a kocsimnál, mert valahogy kifigyelte, vagy… összerakta, hogy az enyém az a lila szépség a parkolóban, és meg akart tudni róla dolgokat. Végül elvittem egy körre, akkor írtam, hogy késni fogok. Aztán a kocsimban végül lett egy másik üzi, hogy nem is érek oda, mert… lecseréltük a Chevy-t a Mustang-jára és végül is egy random, rögtönzött versenyt is behúztunk valami sráccal. –kezdtem el az ujjaimat tördelni. -Az a baj, hogy… nagyon jól éreztem magam, és bírjuk a szomszédot… nagyon is. Nem is tudom, hogy… hogy mondjam, egyszerűen csak… ezer éve nem szórakoztam ilyen jól. Imádom a versenyeket, a spontán dolgokat, az adrenalint, a bevállalós, extrém eseményeket meg embereket, és túlságosan jól elvoltam a sráccal. Mondhatjuk, hogy tök sokat beszélgettünk, és nem is ismerjük egymást igazából, de simán belevágott volna egy random útba velem, mondván, hogy majd ő lesz a társaságom, ha a barátom esetleg nem lenne vevő az ilyen spontán utakra a semmiből, ahol bizonytalan, hogy a kocsiban, motelben, vagy sátorban alszunk-e, meg ilyenek… -haraptam be az alsó ajkamat bizonytalanul. -Én… nagyon-nagyon szeretem Remy-t, tényleg. Ő annyira kedves, figyelmes, normális, jó a humora, és nagyon-nagyon fontos nekem, és érzem, hogy én is fontos vagyok neki. Melletted talán a legfontosabb személy az életemben, és… annyira rosszul érzem magam, hogy ennyire… felvillanyozott a random szomszéd gyerekkel töltött pár óra kocsikázás. –fújtam ki a levegőt egy gondterhelt nézés és sóhaj kettősével, ahogy a felhúzott térdeimre támasztottam a homlokomat.
Előbb teljes póker arccal, később már bújkáló mosollyal hallgattam végig Ev beszámolóját erről az egész dologról, ami már ezek szerint egy ideje nyomasztja belülről. Nem is értem, miért nem keresett meg vele előbb. Sok minden megfogalmazódott bennem, de egy árva szót sem szóltam, szerettem volna, ha előbb a legjobb barátnőm végigmondja a mondandóját. A végén még belé fojtottam volna a szót, és nem tudok meg elég részletet, már pedig engem MINDEN IS érdekelt. - Akkor mondhatjuk, hogy bejön neked a szomszédsrác? - néztem rá felvont szemöldökkel, de annál komolyabban. - Igen-igen, tuudom! - emeltem fel a kezeimet megadóan. - Remington okos, kedves, udvarias, törődő, nyugodt, ambiciózus, egy igazi főnyeremény. Már egymilliószor hallottam. Pont az ellentéte az eddigi nyominger, életképtelen, aljadék pasijaidnak. Persze, hogy vonzott. - ehhez nem kell professzor nyomozónak lenni. - De... Unalmas hozzád. - jelentettem ki a nyilvánvalót, amit én már korábban is pedzegettem, csak ugye az egyik fülén be, a másikon meg ki. - Olyan pasi kell melléd, aki előre visz, nem visszahúz. Hiába nem korlátoz konkrétan semmivel, de mellette egyszerűen nem tudsz kibontakozni. Kicsit... öhm... nem vagy önmagad, Ev. Az a rögtönzött versenyen ugrabugráló már annál inkább. Eléggé ellaposodtál mostanában, szóval persze, hogy felpörgetett. - nem hibáztatom érte.
- Ha egyszer neked ilyen az alap személyiséged, persze, hogy bejön az ilyesmi. Egy percig se kellene rosszul érezned magad miatta. Az életben váratlanul és jó nagy pofonnal jönnek a nagy felismerések. - bakker, micsoda bölcs vagyok. - Na mutasd azt a szomszédsrácot! - guberáltam elő a mobilját a zsebéből, vagy a táskájából, vagy akárhonnan, még a föld alól is. Kell, hogy legyen instája vagy valami, ahol fenn van. Most már tudnom kell, ki ez a Rejtély Rt. - Elég bántó lesz a kérdés, és légyszi ne sértődj meg érte, de nem lehetséges, hogy tudat alatt kicsit közrejátszott az is Remy-nél, hogy az egyik kedvenc bandád énekese? Kinek ne imponált volna a bálványa figyelme. - ezzel nem lefanpicsáztam vagy ilyesmi. Én is fel tudnék sorolni olyan ismertebb pasikat, akikkel bevállalnék ezt-azt, holott nem folyatom rájuk nyíltan a nyálamat, és nem stalkerkedem az életük minden pillanatát. - Lényegében azt akartam ezzel mondani, hogy talán elfogult voltál vele, na. - határozottan az elfogult a szó, amit kerestem. - Őszinte választ kérek, nulla hezitálási idővel! Kivel barátkoznál inkább? Remy vagy Aaron? Kivel kavarnál inkább? Remy vagy Aaron? - ez most a kiss-mary-kill egy újra gondolt, csonkított változata, amiben senki sem hal meg. Remélhetőleg.
“Friendship is the hardest thing in the world to explain. It's not something you learn in school. But if you haven't learned the meaning of friendship, you really haven't learned anything.”
"When the night has come And the land is dark And the moon is the only light we'll see No, I won't be afraid Oh, I won't be afraid Just as long as you stand Stand by me"
Hatalmas szemekkel meredtem rá, amikor visszakérdezett, hogy bejön-e nekem a szomszéd srác. Kinyitottam a számat, aztán becsuktam, aztán megint kinyitottam, míg végül csak megráztam a fejemet, ha eddig még nem néztem volna ki elég hülyén. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy erre mégis mit kellene mondanom. Mármint… van szemem, szóval azt meg tudtam mondani, hogy Aaron egyébként egészen aranyos, meg helyes is, a személyisége pedig… sokkal közelebb áll hozzám, mint… Nem akartam beleszólni, vagy reagálni semmire, csak magam elé meredve pislogtam párat, ahogy próbáltam lefuttatni a dolgokat az agyamban. Voltak érdekes, izgalmas programjaink, és nagyon szerettem vele beszélgetni, de nem tudtam volna elképzelni egy-egy versenyen, vagy spontán hülyeségemnél. Nem tudom, hogy régen milyen lehetett, mert én csak most ismertem, de rengeteget dolgozott, így feleslegesen amúgy sem akartam volna idegesíteni, meg folyton elrángatni valahova. Néha beugrottam hozzá, vittem neki sütit, vagy esetleg elrendeltem egy kis szünetként számon tartott beszélgetést, véletlenül pont arrafelé akartam megsétáltatni Indy-t, ha sem ő, sem a húga nem ért rá és kellett a kutyusnak a mozgás, de alapvetően… Hagytam, hogy előkotorja a telefonomat. Kinyújtottam a kezemet a készülékért, aztán gyorsan megkerestem Aaron instáját, hogy ő is szemügyre vehesse a srácot. -De… ezzel olyan, mintha elárulnám. Azt mondtam neki, hogy megértem, hogy sokat kell dolgoznia, és tényleg így is van! És azt is elfogadtam, és tudom, hogy ő nem pörög mindig és nem ég olyan hőfokon, mint én. Én… mi lesz, ha irtózatosan utálni fog emiatt???????!!!! és teljesen jogos is lenne a részéről!!!!! –meredtem a legjobb barátnőmre akkora szemekkel, mint egy kistányér, de inkább beszüntettem, mert éreztem, hogy ez súlyos mértékben növeli a sírás kockázatát. Nem akartam, hogy Remy megutáljon, semmiért sem. Annyira örültem, hogy találtam egy hozzá hasonló embert az életembe, és szerettem volna, ha megőrizhetjük a jó viszonyunkat egymással. De ezzel csak én is egy vagyok a sokból… -Elfogult? Szerintem… nem. Vagy… nem tudom. Lehet, hogy volt benne szerepe annak, hogy egyébként előbb szerettem a zenéjét és a bandáját, a hangját, mint… megismertem volna. Meg… nem tudom, hogy mondjam. Kezdetben sokkal… izgalmasabbnak tűnt, de… lehet, hogy ezek csak… ilyen… körülmények miatt voltak? –pislogtam Leah-ra úgy, mint aki nem biztos abban, hogy egyáltalán angolul szólalt meg. -Mármint… amikor vagy az emberrel, akkor általában programokat csinálsz. Mozi, vacsora, séta, stb. És tudod, hogy szeretek néha bekuckózni és megnézni egy filmet, vagy valami, de… nekem kell az, hogy váratlan dolgok történjenek. Nem szeretek tervezni, és sokszor nem is tudok, vagy lehet. Kell a spontán éjszakai fürdőzés a hideg vízben, a random autóutak, a fura ötletek, az extrém élethelyzetek. Egyszerűen… kicsit olyan, mintha sosem tudnék megállni, mintha… mindig menni akarnék. –lehet, hogy egyébként velem van a baj, sőt… talán biztos is. A legtöbb ember nem ilyen, azt hiszem. -Remy-vel, határozottan. És… R…onnie-val… -dőltem el színpadiasan a kanapén, a fejemre húzva a párnát is, hátha majd elnyel ez az anyagkupac itt alattam. De arra mindenképp jó volt, hogy a szánalmas sírást elrejtse. Én gyűlölöm az ilyen drámázást, a szerelmi akárhányszögeket, és nem szerettem volna több, tiszavirág életű kapcsolatot, de most, hogy kimondtam ezeket, muszáj lesz Remy elé is állnom. Nem halogathatom tovább, ő annyira… rendes, hogy nem lehet vele ezt csinálni. Csak egy igazán szörnyű, utolsó szar szutyok ember tenné… -Hivatalosan is én vagyok a legrosszabb ember ezen a földön. Előbb Roman és Julian, aztán meg ez… -mormogtam bele a párnába két szipogás között.
- Ev! Egy mondaton belül cáfoltad meg saját magadat. Egyáltalán nem árulod el őt. Te tényleg elfogadtad, hogy sokat dolgozik, soha nem rinyáltál emiatt, hanem támogattad benne. Te magad is ezt mondtad, szóval ez nem róható fel neked. Azt is tudod róla, hogy nem a legpörgősebb, legbulisabb srác a földön. Elfogadtad és soha nem is erőszakoltál rá semmit, amit ne akart volna. Vagy tévedek? Nem is ezek miatt nem működik a dolog köztetek. Mert ha működne, akkor ilyen rejtélyes szomszéd srácok esélytelen, hogy csak úgy átjutottak volna a rózsaszín ködön. Itt alapjaiban nem stimmelnek a dolgok, mert nagyon mások vagytok, és ide az elfogadás már édes kevés. Ezt Remington-nak is meg kell értenie. Szerintem nem fog semennyire se megutálni érte, nem még irtózatosan. De ha mégis, akkor az teljesen jogtalan lesz, és örökre leírja magát a szememben. Mert akkor ő sem jobb másoknál. Csak egy átlagos, önző, birtoklásimániás pasi. Nekem ez a véleményem, és jobb lenne, ha te is erre programoznád az agyadat, Ev. - fontam össze a karjaimat magam előtt, jelezve, hogy itt vitának bizony helye nincs. A bíróság döntött, és fellebbezést nem fogadunk el. - A körülmények miatt. Egy koncert, egy hangulatos kis pub, rendezvény, baráti összejövetel mind izgalmasabbá tehetnek valakit, mert nem a megszokott, punnyadós kis környezetében van, hanem kénytelen kicsit felpörgetni és odatenni magát. Ráadásul, ha a környezetben nincs más érdekes, csak ő, akkor az még jobban dobhat a varázsán. Meg én nem azt mondom, hogy Remy bődületesen unalmas és rossz választás, hanem egyszerűen csak létezik jobb, aki talán jobban hozzád való. Nem mindig azonnal találkozol azzal a bizonyos valakivel, és van hogy a legrosszabbkor, hogy aztán mindent felforgasson. De ennek meg kellett történnie. És még mindig jobb most, mint ha már jobban elmélyült volna a kapcsolatotok. Nem? - akkor jobban fájna mindkettőjüknek. - Te spontán vagy, Remy nem. Te inkább vagy extrovertált, mint introvertált, ő meg fordítva. Ez az elején még izgalmasnak tűnik, ahogy próbáltok csiszolódni, de ha mindketten makacsok vagytok ahhoz, hogy változzatok és ugyanolyanok maradjatok, akkor ez bizony a halottnak a csók esete. És ez nem arról szól, hogy meg kell változtatni a másikat, hanem hogy nem minden személyiség illik össze egy másikkal, és nem tudnak közös nevezőre jutni. Egy idő után nem értenétek egymás viselkedését, és elkezdődnének a veszekedések, amikor irritáljátok egymást. Szerintem ezt nem érdemes megvárni. - és tudja, hogy igazam van, és Remington is tudja, hogy igazam van, akkor is, ha ő még nem tud semmit. Be kell látnia, hogy ez nem működhet hosszútávon és kész.
- Most, hogy megválaszoltad ezeket a kérdéseket, nincs is miről beszélni. Mármint egymással. Meg kell mondanod Remy-nek, hogy ez nem fog működni. Csak légy vele őszinte. Ha nem egy született seggfej, akkor meg kell értenie. - persze azért talán a szomszédot inkább hagyja ki a sztoriból. Akarva akaratlan is hajlamosak vagyunk féltékenyek lenni, és akkor nagyon máshogy élünk meg helyzeteket. - Egyáltalán nem vagy rossz ember, Ev. Sőt! Szerintem a legjobb vagy a világon! Mindenki hibázik, hoz meg nehéz döntéseket, ez semmit sem fog levonni abból, hogy milyen is vagy. Egy igazi kis tündér. Boldog lehet bárki, akinek az élete része vagy! - öleltem magamhoz ezt a kis hülyét. - Deeee... mi ez a dolog Roman-nel és Julian-nel? - szóval nem csak a Remy-s dolog bántja, ezért olyan búval baszott.
“Friendship is the hardest thing in the world to explain. It's not something you learn in school. But if you haven't learned the meaning of friendship, you really haven't learned anything.”
"When the night has come And the land is dark And the moon is the only light we'll see No, I won't be afraid Oh, I won't be afraid Just as long as you stand Stand by me"
Ahogy felvette az összefont kezes, komoly, „nem fogadok el kifogásokat és nincs apelláta sem” testtartását, az alsó ajkamat rágcsálva néztem rá tovább. Én láttam ebben az egészben azt, ami miatt megutálhatna, vagy hagyhatna a francba engem és a… kapcslatunk előtti jó viszonyt is. Igazság szerint semmi jogom nem volt ahhoz, hogy zavarjon az, hogy mennyit dolgozik, meg ilyenek, mivel a haverokkal való lógás helyett, amikor volt szabadideje, tényleg velem foglalkozott. Persze a zene nagyon fontos neki, és nem szerettem volna, ha azt hanyagolja miattam, de azon túl… tényleg nagyon igyekezett ezzel. Ráadásul, ha Leah-nak igaza volt, és már alapjaiban nem stimmelt valami, akkor miért tartott eddig, hogy ezt megérezzem?! Tényleg azért, mert elfogult lettem volna?! Vagy azért zavarodott meg a kicsi fejem, mert jött Aaron, akinek a személyisége így elsőre is közelebb állt hozzám? -Azt semmiképp sem szeretném!!!! Remy nagyon fontos nekem, és nem szeretnék olyasmit mondani neki frusztráltságból, amit még csak komolyan sem gondolok, vagy nem úgy értettem. És… azt sem szeretném, ha ő így érezne velem kapcsolatban. Persze, jobb még most tisztázni, csak… annyira idegesítő. Mármint… tulajdonképpen én provokáltam ki azt is, hogy azon a karaokés esten megcsókoljon, erre tessék. Az a legszörnyűbb, hogy nincs vele semmi baj. Ő a legrendesebb ember, akivel találkoztam, semmit nem tett azért, hogy azt érezzem, nem passzolunk. De mégis… megtörtént. A semmiből… -ráztam meg a fejemet egy hatalmas, fájdalmas sóhajjal. Annyira nagyon szeretném, hogy ne így legyen. Elképzelni sem tudom a reakcióját erre az egészre. -Én… tudom. De nagyon félek. És nem attól, hogy kiabáni fog, vagy ideges lesz, hanem attól, hogy… nem lesz az. Annyira sok stressz, csalódás, váratlan faktor érte mostanság, és most én leszek a következő, aki még belerúg egy rohadt nagyot… ez annyira igazságtalan. –legszívesebben megszűntem volna létezni, vagy egy egész hétig a szekrénybe zártam volna magam bőgni, hogy legalább akkor ne tegyem, amikor elé állok. Én szeretném, hogy csak… mi?! Legyünk barátok?! Ennek szinte semmi esélye nincsen. Ugyanolyan szánalmas, önző picsa leszek a sokból, aki mégsem tudta hosszú távon elfogadni, hogy olyan, amilyen. Pedig tényleg nincs vele semmi olyan baj, ami… másoknak ártalmas lenne. Sután viszonoztam a legjobb barátnőm ölelését, ahogy próbáltam letörölgetni az arcomról a könnyeimet és venni néhány mély, lassú levegőt, hogy megszólalhassak. -Fogalmam sincs, hogy mi a franc lenne velem nélküled. –szerintem rég becsavarodtam volna, antidepresszánson élnék, és egy kartondobozban laknék. Senki sincs, aki ennyire megértene és ennyire látná rajtam, ha valami nem okés. -Öhm… már meséltem neked, hogy ők ketten össze fognak házasodni, legalábbis megvolt az eljegyzés. Roman szeretne munkát váltani, és a rendőrséghez jelentkezett. Viszont ezt Julian-nek elfelejtette mondani, én meg hülye mód felhoztam, amikor bemutatott minket egymásnak. Ezen Julian annyira kiakadt, hogy képen öntötte Roman-t az italával és kiviharzott a Valhalla-ból. Hiába ment utána az ex-főnököm, nem ért túl sokat, mert állítása szerint hazaküldte. Nem kifejezetten akartam ezzel zavarni, szóval az este másik részében csak görgettük magunk előtt ezt az egészet. Annyira rosszul éreztem magam, hogy ezt okoztam, hogy még az abszintra sem volt… hajlandóságom nemet mondani neki. Ráadásul nem is mertem keresni, hogy mi történt. A kapcsolatok tönkretevője lettem. –néztem rá úgy, mint akivel épp most közölték, hogy meghalt a kisállata.
- Ev, nem kellene emiatt emésztened magad. Úgysem változtat semmin sem. Másként látod az érzéseidet felé. Ami történt, megtörtént. Most vagy két hét múlva, ennek így kellett lennie. De legalább tudod. Tudjátok. Ha meg sosem próbáltátok volna meg együtt, azért lenne hiányérzetetek, hogy vajon mit szalasztottatok volna el, ha csak szimpla barátok maradtok. Most túlestetek ezen a fellángoláson, és később már nem teheti tönkre a kapcsolatotokat. Én hiszem, hogy még jóban lehettek ezután. És ez nem egy gagyi vigasztalós duma, hanem komolyan is gondolom. - Ev nagyon cuki lány, Remy pedig egy nagyon cuki pasi. Nem hiszem, hogy ez egy olyan helyzet lenne, amit ne tudnának együtt, ketten, értelmesen, felnőttek módjára, sárdobálás nélkül megoldani. - Senki sem csalt meg senkit, és bár ezt képzeled, de nem történt semmiféle árulás sem. Az érzéseihez, a saját életéhez mindenkinek joga van. Nem szabad túl önzőnek sem lenni, de nem áldozhatja fel valaki folyton a saját boldogságát mások oltárán. Légy szabad és merj élni! És ezt javaslom neki is, különben borzasztóan citromos jövő vár rá. És itt most nem a kellemesen lime-os, hanem az okádék savanyú részre célzok. - Ev-nek adnia kell a srácnak is egy nagy pofont, hogy kicsit átértékelje magát és a dolgait is. Legyen ez egy intő jel, hogy nem folytathatja ezt a munkamániás, unalmas, otthonülős gyökérséget tovább. Legalább is nem ilyen mértékben. - Dehogy igazságtalan!!! Nem belerúgni készülsz, hanem beszélni vele. Felnőtt férfi. Túléli. Nem sajnálhatod és pátyolgathatod folyton. Rázzátok fel magatokat, mert szerintem mindkettőtöknek elmentek otthonról. Már látom ám. Kölcsönösen, kéz a kézben belekerültetek valami tömény lószaros spirálba, amiből alig bírtok kidagonyázni. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, először az egyikőtöknek kell kimásznia, hogy aztán segíthessen a másiknak is. És a jelek szerint rád vár ez a megtisztelő kezdő lépés, Miss Wolf. - megoldom én itt a rejtélyeket. Alkalom adtán még lehet, hogy meg is köszönöm a cuki szomszédsrácnak, hogy felnyitotta a legjobb barátnőm szemét azzal, hogy sáros lábbal bepofátlankodott a fejébe, hogy aztán alattomos settenkedés után trappolva járkálhasson benne. Egyébként itt most hozzátenném, nem láttam még ennyire izgatottnak senki miatt sem, pedig már ismerem egy ideje, és nem egy tinderes vakrandit leszerveztem már neki. Ha tudtam volna, hogy elég lenne csak a szomszédban keresgélnem... - Ezen nem kell gondolkodnod. Itt vagyok neked, és mindig itt is leszek. De innentől ígérd meg, ha van valami, akármi, azonnal hozzám fordulsz vele és nem napokig elsunnyogod. - pirítottam rá, de csak szeretetből, és egyáltalán nem goromba vagy kioktató hangnemben.
Roman és az eljegyzés, illetve Roman és a házasság nem voltak új fogalom a számomra, de akárhányszor meghallom, mindig kihagy egy ütemet a szívem. Nem lehet ezeket egy kontextusban megszokni. Annyira nem az ő stílusa, ahogy Ev-től hallgattam róla a sztorikat. De persze innen is sok boldogságot nekik, remélem megoldódnak a dolgaik. Aztán konkrétan etnikai tévútra tévedt a saját tulajdon nyálam, amikor Roman és a rendőrség is egy kalap alá kerültek. - Mi a franc ütött ebbe az őrült világba!? - préseltem ki a mondatot a számon két cikákolás között. - Ooooké. Roman mindig is szétszórt volt, nem okozott nagy meglepetést azzal, hogy véletlenül eltitkolt valami fontosat valaki fontos előtt. Julian talán már enélkül is frusztrált volt, és alig várta, hogy valamitől kiakadhasson rá. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, amit aztán rá is zúdított. Ez csak vihar a paradicsomban. Nem tetted tönkre senki kapcsolatát. Rosszkor voltál rossz helyen. Ha nem ott és akkor, akkor valamikor máskor megtörtént volna. Sajnos pont kifogtad magadnak ezt a kirohanásos jelenetet. Ne vedd magadra és ne okold magad! Te csak jót akartál, és figyelmességből kérdeztél rá, nem azért, mert bárkinek is rosszat szerettél volna. Lazíts már kicsit. Kész görcslabda vagy, aki olyan ragacsos, hogy minden borzalmat összeszed. Elég ebből! Mély levegő! Aztán tessék elengedni ezt a sok szarságot és a sarkadra állni. Árnyéka vagy önmagadnak, és szerintem ha most józanul látnád magad, te lennél az első, aki megcibálnád a saját hajadat. Ideje, hogy rendbe szedd az életedet és ne csak sodródj az élet tengerén! Természetesen Kaling hadnaggyal az oldaladon! Szóval, Wolf kapitány! Ahoy és előre! - még tisztelegtem is neki.
“Friendship is the hardest thing in the world to explain. It's not something you learn in school. But if you haven't learned the meaning of friendship, you really haven't learned anything.”
"When the night has come And the land is dark And the moon is the only light we'll see No, I won't be afraid Oh, I won't be afraid Just as long as you stand Stand by me"
-Hjajj... annyira remélem, hogy igazad lesz. Nem szeretném, ha Remy megutálna, és soha többet nem állna szóba velem. Az ember általában nem marad jóban az exeivel, sőőőőőt. -ha magamból indulok ki, amikor megpróbáltam, annak is rosszindulatú féltékenykedés vagy micsoda lett a vége. -De szerintem fizikai fájdalmaim lennének, ha Remy-t elveszíteném. És ez annyira... önzőn hangzik, de tényleg így van!! -belehalnék a gondolatba, ha megutálna. Nincs benne semmi túlzás, ha azt mondom, hogy szó szerint nem lennék már a régi utána. -Remy-nek iszonyatosan összejöttek manapság a dolgai... az lenne neki a legjobb, ha fogná magát, és elzárná magát a külvilágtól, főleg a munkájától hat millió évre! Mindig ott van mindenkinek, túltolja a dolgokat, mindenkinek próbálja a lehető legjobb opciókat kihozni, de... nem is tudom. Mintha annyira nem értékelné senki, mint amennyire kellene. -ő egy iszonyatosan rendes, normális srác, aki a beosztottjaival és a barátaival is hasonlóan bánik. Fontosak neki, és az is, hogy másoknak jó legyen, ezért pedig képes magát akár túl is hajtani. De ezt így... nem mondhattam a szemébe, mert ki tudja, hogyan reagált volna. Amikor hasonló dolgok kerültek szóba korábban, akkor is folyton témát váltottunk, vagy közölte, hogy nem szeretne erről beszélni. -Igen... azt hiszem, igazad van... -fújtam ki a levegőt kissé rekedten. Valószínűleg tényleg előbb leszek én az, akinek fel kell ráznia Remy-t ebből az állapotból. És ez nem azt jelenti, hogy hazudtolja meg önmagát, vagy valami, csak... a saját érdekében szabit kellene kivennie a létezésből, átgondolnia dolgokat és végre kilépni a munkahelyéről, ami már nem okoz neki örömet. -Jól van, te leszel az első, akit hívok, akkor is, ha csak a körmöm tört le. -bólintottam rá a dologra egy halvány, de sokkal őszintébb mosollyal, miközben magamhoz öleltem Leah-t. Imádom ezt a csajt, és semmire sem mennék nélküle. Aztán következett Roman és Julian témája, illetve az, hogy mennyire elbasztam a kettejük kapcsolatát egy egyszerű kérdéssel, amit rosszkor tettem fel. Leah persze kiállt amellett, hogy ez nem az én hibám volt, valószínűleg egyébként is megtörtént volna előbb vagy utóbb, és ne legyek már ilyen... görcsös. -Fogalmam sincs, hogy miért vagyok ennyire... szerencsétlen... -szipogtam még párat, ahogy a maradék könnyeimet törölgettem a szemeim sarkából. -Régen is biztosan magamra vettem volna ezt, és nagyon sajnáltam volna, de... úgy érzem magam, mint akinek hat tonna súly nyomja a vállait, és nem tud tőle szabadulni. Sosem volt rám jellemző a görcsösség, a túlaggódás, de... tudod, hogy barátom igazából baromi kevés van, és... nem szeretném, ha elveszíteném őket valami... ostobaság miatt... -azok, akik közel állnak hozzám, ráadásul elég hosszú ideje, mindennél fontosabbak nekem, és szeretném őket mindig az életemben tudni.
- Minden elfogultság nélkül mondom, hogy Remy sokkal többet veszítene veled, mint fordítva. Szóval már csak a racionalitás is amellett szól, hogy jóban maradjatok. És öhm kit érdekel, hogy mi a szokás? Attól még nektek nem kell utálnotok egymást, csak mert exek lesztek. Ráadásul a ti esetetekben legalább a jövendőbeli párjaitoknak nem kell attól rettegnie, hogy mi lesz, ha túl mentek a barátságon, mert az már megtörtént és nem működött. Egy féltékenykedési faktorral kevesebb? - tártam szét a karomat elgondolkodva. - Ez nem önzőség, inkább szerintem tök szép dolog, hogy ennyire fontos neked. Jobban is teszi, ha megbecsüli magát. Nem mindenkinek jut egy ilyen kis csoda Evelyn lány az életébe! - komoly képet is vágtam hozzá, mert komolyan is gondolom. - Ezt mond meg neki is! Hogy szerinted rossz irányba halad, hogy önzőbbnek kellene lennie, hogy lassítania kellene és hogy te becsülöd őt a kitartásáért és hasonlókért, de attól még aggódsz érte, fontos neked, szóval szeretetből baszogatod. Ha te nem mondod meg neki, akkor szerinted ki fogja? Megsúgom: hát senki. - vettem lejjebb a hangomat. - Mindig hívj! Akkor is ott leszek, amikor lefogy a retyó papír! - vágtam magam hősi pózba, hogy a képzeletbeli köpenyem ott loboghasson mögöttem a szélben. Clark Kent bekaphatja.
- Nem vagy szerencsétlen, csak összejöttek a dolgok, és ettől most mindent még borzalmasabbnak élsz meg, mint amilyen valójában. Látod a fényt, de te valamiért azt hiszed, hogy csak jön a vonat. Nem, Ev. Az tényleg a kijárat, szóval kezdj el szaladni! - dobtam oda neki egy csomag pézsét. - Senkit sem fogsz elveszíteni. Én mindig itt leszek neked. Remy is megmondta, hogy téged csak imádni lehet, és aki nem ezt teszi, az jó nagy hülye. Szóval ebből az következik, hogy Remy nem fog megutálni, Romanék sem fognak megutálni. Ha mégis megtörténik, akkor az az ő hülyeségük lesz, és nem kár értük, hogy kikerülnek a köreidből. Lehúzó, felszínes energiavámpírokra nincs szükség. Fogd fel így és fel a fejjel. Beszélj minél előbb Remy-vel, hogy megszabadulj a hat tonna súlytól. Aztán ha ez megvolt, akkor elkezdheted rendbe tenni az életed többi részét. Roman és a pasija. A szomszédsráááác. - vonogattam a szemöldököm cinkos mosollyal.
“Friendship is the hardest thing in the world to explain. It's not something you learn in school. But if you haven't learned the meaning of friendship, you really haven't learned anything.”
"When the night has come And the land is dark And the moon is the only light we'll see No, I won't be afraid Oh, I won't be afraid Just as long as you stand Stand by me"
Csendben figyeltem Leah-t, ahogy arról beszélt, hogy ki veszítene többet és ki nem, illetve azt, ahogy kifejtette, hogy ezzel gyakorlatilag egy féltékenykedést is megúszhatunk akkor, ha találunk valaki mást, mert megpórbáltuk, de nem működött. -Igen, végül is... ebben... igazad van. Bár amúgy sem mentünk volna túl a barátságon, ha a másiknak kapcsolata lett volna. Aki ilyeneken akad fenn, annak nincs helye az életemben. Remy fontos nekem, és ha... ő sem akarja megszakítani a kapcsolatot kettőnk között, akkor ugyanúgy hozzám fog tartozni, mint te. -ha valakinek ez nem tetszik, akkor az nem nekem való. Nem fogok csak azért nem barátkozni valakivel, mert az adott illetőnek nem tetszik. Nem szeretnék újra meg újra ugyanabba a hibába esni. Egy hálás mosollyal figyeltem őt, mivel jelenleg mindennek éreztem azt, hogy Remy életébe keveredtem, csak szerencsének nem. Mármint a számára. Nem akarom, hogy a kelleténél jobban rányomja a bélyegét a kapcsolatunkra ez a döntés. -Gondolod? -néztem rá elgondolkozva. Szerintem azért mondjuk a haverjai is csak mondják neki, hogy lassítania kéne, vagy... nem?! Már előre félek ettől a beszélgetéstől. Először az, hogy szerintem maradjunk inkább csak barátok, mert valamiért nem működik, aztán meg az, hogy beleszólok az életébe. -Köszi. -kaptam el a zsepit, hogy előhalászhassak belőle egyet. Jó lenne, ha tényleg elérném végre azt a fényt, mert eddig csak a végtelen hosszú alagutat érzem magam körül. Mintha ezer meg egy éve nem kapnék normálisan levegőt. -Az első dolgom lesz holnap, hogy beszéljek Remy-vel. Addigra összekaparom magam, hogy neki ne adjak elő valami drámai sírást, ha már egyszer én... hozakodok elő ezzel. -törölgettem meg az orromat a zsepivel, hogy aztán csak a szemeimet forgathassam. -A szomszédsráááác meg... lehet, hogy már egyébként azt sem tudja, hogy létezem. Én csak a "királylány" vagyok a lila kocsijával, amit sütikért cserébe majd nem ad el. -vontam meg a vállamat. Akármi lesz is ebből az egészből, lényegtelen, mert ha már elbizonytalanodtam, mindenképp beszélnem kell Remy-vel. Senki idejét, energiáját és érzelmeit nem szabad elpazarolni, ha nem tudod ugyanolyan hévvel, vagy értelemben viszonozni.
- Helyes döntés! Egy ilyen figyelmes, cuki srácot nem engedhetsz ki az életedből. Neki pedig tényleg hatalmas szüksége van rád, hogy időnként felrázd őt, vagy csak úgy ott legyél neki. Tőled megkaphatja a szükséges megerősítéseket vagy intelmeket, amiket másoktól nem. - nekik szükségük van egymásra, mert nagyon jó csapatot alkotnak, csak nem romantikus értelemben. - Gondolom. - bólintottam. - Ha te nem mondod meg neki ezeket, más még annyira sem fogja. Gondold végig, kik veszik körül, és próbáld meg elképzelni, hogy valamelyikük Remy lelkivilágával és munkamoráljával foglalkozik, vagy hogy tényleg szabadidős tevékenységgel tölti-e a szabadidejét. - rövid, de annál drámaibb hatásszünetet tartottam. - Na ugye, hogy nem megy! Az a vicc, hogy talán még Aziel-ből nézem ki a leginkább, hogy valahol a fura lelke mélyén törődik vele, és nem dől be annak a látszatnak, hogy hát de ő csak szorgalmas, lelkes és nagyon tud hajtani. Ez nem egészséges, és ha te nem állítod le, akkor majd az élet fogja. Jót akarsz neki, és ezt ő is be fogja látni. - különben nem a szakítás miatt fogja elveszíteni, hanem mert minden szarság maga alá temeti.
- Eeeeev! Jogod van a drámai síráshoz. - csóváltam a fejemet. - Ez neked is szomorú és fájó dolog, mert nem egyszerű döntés. Nem kell eltitkolnod az érzelmeidet, és igenis meg kell élned őket, ha tetszik másoknak, ha nem. Remy biztos vagyok benne, hogy nem fog érte szemrehányást tenni. Ez is azt mutatja, hogy tényleg milyen nagyon fontos ő neked az életedben. Nem kell ahhoz halálosan szerelmesnek lenned egy pasiba, hogy vele lóghass és a legjobbakat beszélgethesd vele. A legtöbben persze félreértik, hülyeségeket pletykálnak, de a te lelked tiszta. Azzal vagy jóban, akivel akarsz. Ahogy te is mondtad, akinek ez nem tetszik, forduljon fel. - oké-oké, nem ennyire drasztikusan fogalmazott, de a lényegen nem változtat. - Szóóval már vannak belsős poénjaitok is, királylány. Termékeny egy első találkozás volt. Na mesélj! Minden részletet tudni akarok! Az estéről, róla, rólad, rólatok, mindenről is! Most! Van fagyim is, ha érdekel. - húztam aljas kis "cukrosnéni" mosolyra a szám sarkát.
“Friendship is the hardest thing in the world to explain. It's not something you learn in school. But if you haven't learned the meaning of friendship, you really haven't learned anything.”
Kezdőlap
