- Helyes. Mert szeretném Mimi Gilberts összes árnyalatát megismerni, ami csak létezik. - válaszolom egy kacsintással megspékelve. Nem tudom miért, de nagyon érdekelni kezdett ez a nő engem. Talán már akkor is, mikor az életrajzi könyvét olvastam. És így személyesen megismerve végképp az élete részévé szeretnék válni. - Ez ismerős. Bár én annyira nem vagyok más. A médiában Superman vagyok, otthon meg Clark Kent. - vonok vállat és a szemüvegem le is veszem, csak olvasáshoz és vezetéshez szoktam nagyrészt hordani. - Látod? Még egy közös pont. Én is tagja vagyok nem egy állatvédő szervezetnek, szóval benne vagyok. Szívesen részt veszek a következő kampányban, ha szeretnéd, mehetünk együtt is arra az estélyre. - hozom fel az ötletet, mert örömmel töltene el, ha én állhatnék ott mellette azon az eseményen. Ez amúgy félelmetes! Elmosolyodom, mikor közli, hogy még főzne is rám, most valóban levett a lábamról. - Az olasz tészta. De abból bármelyik fajta. Imádom az olasz konyhát. - nyalom végig a szám már csak a hecc kedvéért is, de komolyan gondolom. - És a tiéd? - dobom vissza a kérdést, mert valóban érdekel és ha meg tudom csinálni, valószínűleg meg is fogom. Eléggé felcsigáz a gondolat, hogy találkozni akar velem munkán kívül is, ráadásul még főzne is rám. Annyira aranyos. Bár ne lenne ennyire kívánatos is. Na igen. A mi kis laza, ismerkedős beszélgetésünk ott ér véget, hogy ismét hozzám ér, ami áramütés szerűen hat rám és a vérem teljesen beindul tőle. Egyszerűen képtelen vagyok már távol maradni tőle, minél közelebb akarom őt érezni magamhoz, sőt...benne akarom érezni magamat. Óvatosan kihúzom a kólát a kezéből, mielőtt nekiesnék, mert nem kellene attól ragadnunk. Nem attól. És bizisten, kiesne a kezéből, ez borítékolható. Csak azután tornyosulok fölé, miután a kóla már biztos távolban pihen az enyém mellett. Jó lesz majd utána leöblíteni a torkunkat. Úgyis szomjasak leszünk. Legalábbis ebben reménykedem elég erősen. Nem lehet az, hogy ne kívánjon engem legalább csak feleannyira, mint én őt azok után, amit ma eddig leműveltünk. Kezembe is veszem a dolgokat és megcsókolom, miután édesen dorombolni kezd nekem, mint egy kiscica. Csak egy jelre vártam és azt hiszem meg is kaptam. Látom a vágytól csillogó tekintetét, ő is akarja ezt, vágyik erre, épp annyira, ahogyan én is, így nem is teketóriázom, megadom neki azt, amiért sóhajtozik. Meg akarom adni neki, sőt még többet is akarok. Azt akarom, hogy remegjen bele a vágyba, az érintéseimbe, csókjaimba, a lökéseimbe. Halvány lila fingom nincs, miért akarom annyira, hogy ez a nő csak értem sóhajtozzon, nem értem, miért akarok ennyire bizonyítani neki. Talán mert kedvelem? És mert olvastam róla, milyen sok szaron ment már keresztül? Én pedig az élet jó oldalát akarom tálcán nyújtani felé. Mert megérdemli. Mert gyönyörű, mert kedves, mert cuki, aranyos, és mert a lénye ragyogó, ha mosolyog. Egyre mohóbban csókolom, közben elkalandozom a testén ujjaimmal, ahogy ő is teszi az enyémen. Nem teketóriázott bizony ő sem, de nem is kellett, hisz zöld utat kapott a tapizásra. Minden egyes apró érintése áramütésként fut végig rajtam, én pedig lassan teljesen elvesztem a még megmaradt józan eszem is. Hihetetlen milyen érzéseket vált ki belőlem ez a nő. Ennyire tán még soha senkit sem kívántam, mint most őt, ennyire sürgető még soha sem volt, hogy belemerítkezzem a testébe, hogy a magamévá tegyem. Fel is ültetem a konyhapultra és a lábai közé furakodom, mert minél közelebb és közelebb akarok lenni az öléhez. Jóleső morgást hallatok, mikor beletúr a hajamba és játékosan megharapja az alsó ajkam, cserébe elkapom a nyelvét és finoman én is ráharapok. De érzem, hogy nagyon útban van az a rohadt gönc, így kénytelen vagyok elszakadni dús ajkaitól, de csak épp annyira, hogy megszabaduljak az első zavaró tényezőtől. Így azért jobban szemügyre is tudom venni, szinte vetkőztetem őt a szemeimmel, pirospozsgás arca most nem a szégyentől vörös, hanem a vágytól, ami elégedettséggel tölt el. Remélem, az ő vére is ugyanúgy forr, ahogyan az enyém is. Nem is szarakodom tovább, ismét csókba forrnak ajkaink, ahogy hozzá hajolok és mohó ujjaim a felsője alá szöknek, hogy kényeztetően simítsanak végig a testén, főleg a mellein. Szétnyíló ajkai közül kiszökkenő sóhajai zene füleimnek. Érintéseim alatt megremegő, lúdbőröző teste gyógyír a vágyaimnak. Miután ő is megszabadult a második zavaró tényezőtől, arcátlanul végignézek rajta, ujjaimmal követem a tekintetem, ahogy végigsimítok finom bőrén. Olyan szexi, ahogy a haját hátraveti és kidomborítja magát. Őrjítő! - Azt hiszem, erre sincs szükség. - mormogom érces hangon, ahogy ujjaimmal lehúzom a két vállán a melltartó pántját megszabadítva ezzel a kebleit. Csúcsosra meredő bimbóinak látványa csak még jobban felcsigáz, így kebleire hajolva orrommal kezdem el először cirógatni puha bőrét, majd bekapom az egyik meredező kökényszemet és finoman megszívom, hogy aztán a nyelvemmel kezdjem el kényeztetni. Egyik kezemmel a derekánál fogva tartom, a másik tenyeremmel a hasa aljára simítok, a nadrág korcánál játszadoznak ujjaim. A sajátom már rohadt kényelmetlen, baromi szorossá vált, főleg, ahogy ott matat fölötte. Kérdőn hümmög egyet, én pedig elég határozottan bólintok, miután abbahagytam a melleivel való játszadozást. - Húzd le! - kérem tőle követelőző sóhajjal, mert jelenleg csak ennyire futja. Az agyam már képtelen egy értelmes mondatot összeharácsolni, csak a tőszavak mennek. Akarom! Most! Azonnal! Úgy nyomom az ujjaihoz az ágyékom, mintha muszáj volna. De elég sürgetőnek érzem, hogy kibontson belőle. Amíg ő a nadrágommal babrál, én sem maradok rest kigombolni a farmerét és lehúzni a cipzárt, hogy aztán jobban be tudjak simítani oda. - Akarod? - nézek a tekintetébe vágyakozóan csak arra várva, hogy engedélyt kapjak és amint megadja, végigsimítok nőiességén a nedvesedő fehérneműn keresztül. Vágyának nedves megnyilvánulása örömmel tölt el, mert ez azt jelzi, hogy kíván engem és szeretné, hogy megszeretgessem őt odalent is. Félrehúzva a finom textilt simogatni kezdem a vénuszdombját, hüvelykujjammal megkeresem a csiklóját és ingerelni kezdem a kis bimbót, miközben a mutatóval már beljebb simítok a nedvességben, ami egyfajta ajzószerként hat nálam. Nem is teketóriázom sokat, mert érzem, hogy az ő vágya is erőteljesebb, így a középső ujjammal finoman nőiességének barlangjába hatolok, miközben szabad kezemmel beletúrok hosszú, szőke fürtjeibe. Ujjaimat ki-be csúsztatom, közben rácsókolok az állára és végig cirógatom orrommal a nyaka vonalát.
“You don’t have to say everything to be a light. Sometimes a fire built on a hill will bring interested people to your campfire.”
18+
Szinte minden egyes kimondott szóval csak még jobban és jobban magába bolondít. Már nagyon úgy tűnik, hogy még ha akarna sem tudna olyasmit mondani, amivel eltántoríthatna. Hajszál pontosan azt mondja amit hallani szeretnék és egyben szükségem van arrra, hogy halljam. Azt sem tudom, hogy mit válaszolhatnék neki, csak bájosan mosolygok, mint egy kislány, mert tudom, hogyha megszólalok akkor rájön, hogy mennyire kedvelem őt. Amit nem szabadna és nem is értem hogyan történhetett ez alig néhány óra leforgása alatt. Ha most egy átlagos helyzetben volnánk, csak elköszönnék tőle és valószínűleg eltolnám őt magamtól, mert félnék az új csalódástól meg a többitől ami általában azzal jár. De vele nem tehetem meg, mert a következő fél évet konkrétan összezárva fogjuk eltölteni... Nem menekülhetek előle. Szembe kell néznem vele és letisztáznom magamban ezeket az érzéseket. - Olasz konyha. - Jegyzem meg, hogy bevéssem az agyamba, még biccentek is egyet, mint aki megértette és elraktározta az információt. - Szerencséd van. Én csinálom a város legjobb bolognaiját. - Mosolygok rá sejtelmesen, bár jól tudom, hogy annyira azért nem jó az a spagetti tudomány, de arra talán elég lenne, hogy lekenyerezzem őt vele. Na nem tudom mióta akarok huszonéveseket lekenyerezni... - Én imádom az indiai konyhát és fűszereket. De az olasz konyhát is szeretem és igazából bármi ami sajtot tartalmaz rossz nem lehet. - Árulom is el ezzel a gyengepontomat. Aki a sajtot szereti, rossz ember nem lehet. Aztán már azért vagyok hálás neki, hogy kiveszi a kezemből a kólát, mert még ki tudja hol landolna az ha az itallal a kezemben csókol meg. Ami bár nem ér meglepetésként, és cseppet sem vagyok ártatlan annak kiprovokálásában, mégis eszméletlen hatással van rám. Nem csak a csók, ő maga is. Úgy érzem már semmi és senki mást nem szeretnék ezen a világon, azt akarom, hogy ő legyen az én világom, hogy magáévá tegyen most és máskor is... Örökké. Teljesen elveszítem vele az eszem, minden egyes mozdulatra, érintésre csókra egyre többet akarok tőle és belőle. Már eleve az illata is magába bolondít, amit jólesően szimatolok meg miközben a nyakában ügyködöm, de csak nem tudok betelni belőle... Smmiből sem. Az egész testem beleremeg mikor a melleimmel kezd el foglalatoskodni, egyenlőre még halk sóhajok törnek ki belőlem, ezzel is tudatva vele, hogy mennyire élvezem azt amit velem tesz. Ám nekem sem kell kétszer mondania, hogy húzzam le. Ahogy kiejti a szavakat és megkapom az engedélyt, már sürgetem is meg az övének kikapcsolását, hogy aztán pillanatok alatt szabadíthassam ki azt a testrészét, amit őszintén szólva még álmaimban sem reméltem volna, hogy megkapok. És tekintve a helyzetünkre, ez talán érthető is. De most... Most mégis az enyém. Én pedig az övé. - Végülis csak meglett az a varázspálca... - Egy játékos kis ravasz mosoly jelenik meg az arcomon, amint szemeibe nézek, egyik kezemmel a hajával játszadozva, részben azért, mert imádok a hajába túrni. Részben pedig azért, hogy irányítani tudjam a fejét és ezzel rávegyem arra, hogy farkasszemet nézzen velem. Látni akarom a tekintetét mikor a másik kezemmel felmérem odalent a helyzetet és ujjaim közé veszem férfiasságát, aminek méretére természetesen panaszom nem lehet és mondanom sem kell... Máris teljes mértékben készenlétben áll. Ez pedig csak mégjobban megbolondít engem is. Annak gondolata, hogy Alden is éppen annyira akar engem, mint amennyire én őt... Megőrjít. Csak nagyon lassan kezdem el mozgatni fel és le a kezem rajta, igyekszem nem elsietni semmit, megadva mindennek a maga módját és idejét, harcolva a mohósággal ami hatalmába kerít. Végül mikor megkérdezi, hogy akarom-e, én csak alsó ajkamba harapva bólintok egyet, még mindig szemeibe vésve vággyal és várakozással teli tekintetem. Legszívesebben én magam tépném le a farmert magamról, hogy minél előbb élvezhessem érintését magamon, de igyekszem felülkerekedni a mohóságomon és kiélvezni minden pillanatot. Én magam is kicsit előrébb csusszanok a pulton, ezzel is közelebb kerülve hozzá, talán megegyszerűsítve számára, hogy a nadrágomba nyúlhasson és kényeztetni kezdjen, aminek következtében a korábbi halk sóhajok most sokkal erélyesebbé válnak. Előre hajolva, vállára hajtva a fejem élvezem ki a pillanatokat, miközben az én kezem is még mindig férfiassága körül mozog, fokozatosan gyorsítva a korábban még kínzóan lassú tempót. - Akarlak... - Suttogom füleibe a szavakat, mintha a világ legnagyobb titkáról lenne szó, miközben ujjai lassan belém csusszannak és mozogni kezdenek bennem, ezzel még a maradék kis eszemet is elvéve. Már másra sem tudok gondolni, mint rá... Arra, hogy hogyan válunk majd eggyé. Ajkaimmal ismételten csókokkal borítom be nyaka vonalát, egészen fel fülcimpájáig, amit aztán egy pillanat erejéig még fogaim közé is veszek és ráharapok, bár korántsem fájdalmasan. - Ugye van...khm...? - Próbálkozom meg a kérdéssel, amit még mindig fülébe suttogok, ám még arról is megfeledkezem, hogy hogyan kell beszélni. Így aztán a kérdésem sokkal inkább egy célzás lett, amit remélhetőleg meg is ért, mert még talán kicsit túl korai lenne kicsi Aldenek és Mimik ötvözetének nemzését megvalósítani.
Ha valaki azt mondja nekem mondjuk tegnap, hogy te bizony holnap meg fogod húzni Mimi Gilbertset, lazán kiröhögöm, hogy ja, szép álom, de nem lógatom bilibe a kezem. Ehhez képest most itt kényeztetem az ujjaimmal lucskos nőiességét és egyszerűen nem tudok betelni vele. Már akkor elvesztem, mikor a fülembe búgta, hogy akar engem. Viszlát józan ész! Mert meg is fog kapni, mindent is neki adok. Mohón falom ajkait, ízlelem végig a bőrét, ahol csak érem és veszettül élvezem, ahogy megremeg a teste és libabőrös lesz a bőre. Minden egyes porcikáját a magaménak akarom, a feje búbjától a lábujja hegyéig. Ismerni akarom a rezdüléseit, tudni vágyom, mire reagál érzékenyen és mi az ami extázisba taszítja. Éppen ezért fedezem fel őt a számmal, a nyelvemmel, az ujjaimmal. A férfiasságommal is be akarom járni a mélységeit, szédítő ez a vágy, ami elöntött az érintései, csókjai, suttogásai, gyönyörteljes sóhajai és nyögései után. Mintha csak ösztönösen tudná, mire gerjedek, indulok be. Szinte követelőzően mondom ki, hogy húzza le a gatyám, de gyorsan, ő pedig nem okoz csalódást, vágytól csillogó szemekkel bontja ki az övem és húzza le a cipzárt, mire nekem is meg kell állnom itt a fürge ujjazásban. Mámoros tekintetünk összetalálkozik, sötét szembogaraimban a vágy tüze ég, elárulja, mennyire kívánom őt, mennyire meg akarom kapni. Úgy nézek rá, mintha csak egy istennő szállt volna le elém. De az is...egy kibaszott istennő! Nagyon jól tudja, mit csinál, elveszi az eszem teljesen, de én boldogan adom át magam neki. Mély moraj tör fel a torkom mélyéről, az ádámcsutkám megremeg, mikor megérinti a már jócskán meredező pajtit. Aztapicsa! A levegő szinte kiszakad belőlem, apró remegés fut végig a testemen, ahogy rajtam játszadozik. Baszki, ha ez így folytatódik, még azelőtt elmegyek, mielőtt lyukközelbe kerülnék. Mozgatni kezdem magam az ujjai között, közben úgy nézek rá, mint aki mindjárt felfalja. Ááá, ezt nem bírom tovább! Ráfogok a csuklójára megállítva ezzel, hogy tovább ingerelje a már amúgy is extrán felkorbácsolt libidóm. - Ááljh! - lihegem kettőnk közé, majd kicsit elválok tőle, és lehúzom a nadrágomat. Kilépek belőle, majd félrerúgom, aztán őt is kibontom az övéből. Nem kell ide több textil, nincs szükségünk rá. Mozdulataim határozottak és türelmetlenek, életemben nem húztam még le nőről ilyen gyorsan nadrágot. Egy pillanatig csak ellegeltetem a szemem fedetlen testén. - Annyira gyönyörű vagy! - szakad ki a mondat a mellkasom mélyéről, majd ismét szélesre tárt lábai közé lépek, a popsija alá nyúlok és magamhoz húzom, miközben ráharapok az alsó ajkára. Érezheti az ölében álló hímtagom melegét, hozzá is nyomom magam, de nem hatolok még be, csak élvezem a ragacsos forróságát. Kellőképpen előkészítettem magamra. Ekkor olyat talál mondani, amivel kicsit visszaránt a valóságba. Uhhh, basszameg..........még jó, hogy figyelmeztetett!!! Félelmetes, hogy most annyira elvesztettem a fejem, hogy majdnem elfelejtettem gondoskodni a biztonságunkról. Pedig sosem voltam felelőtlen és továbbra sem szándékozom az lenni. - Gumira gondolsz? Igen, van. - mosolyodom el lágyan, majd adok az orrára egy puszit. Először vissza akarom ültetni a konyhapultra, de gyorsan elvetem az ötletet, mert félek, hogy míg én a szobában keresem a kotont, addig ő meggondolja magát és itt hagy tüzes vágyakkal és álló farokkal. Most már nem akarok neki kiskapukat meg menekülő utat adni. Éppen ezért úgy ahogy vagyunk, a popsijánál tartva őt sétálok el vele a szobámig, az ajtót csak belököm a hátammal, még szerencse, hogy félig nyitva volt. Óvatosan elfektetem a még bevetetlen ágyon, majd lágy csókot adok rózsás ajkaira, aztán elválok tőle és elkezdek kupászkodni az éjjeli szekrényem fiókjában. Miután megtaláltam a kis csomagot, gyorsan kibontom foggal, ám mielőtt felhúznám, pajkos tekintettel nyújtom át Miminek a tasak tartalmát. - Felhúznád? Hmm? - nézek rá olyan tekintettel, ami azt sugallja, hogy ha megteszi, akkor utána én is megajándékozom a gyönyörrel, amire áhítozik. Mindent neki fogok adni. Miután felkerült a védelmi vért, az ágy elé állok, felhúzom a lábait és a lábfejétől kezdve a vádliján át a combja belső feléig végigcsókolom őt. Rámászom én is az ágyra, majd fölé tornyosulok, a lábai közé térdelek, a csípőjénél fogva feljebb húzom, nagyon közel az ágyékomhoz. Makkom hegyével megérintem nedves bejáratát, közben a tekintetét fürkészem. Látni akarom az arcát, amint a magamévá teszem! - Nézz rám Mimi! - kérem tőle érces hangon és csak azután hatolok bele forró és nyirkos nőiességébe, miután a tekintetét rám szegezte. Az arckifejezése élvezettel tölt el, annak ellenére is, hogy az óvszer kicsit veszít a pillanat értékéből, mert így nem érzem őt rendesen, csak a latexen keresztül, nem teríti be a bőröm a vágynedve, de valamit valamiért. Tisztelem őt annyira, hogy elviseljem ezt a minimális kényelmetlenséget. Először óvatosan kezdek el benne mozogni, nem tolom be magam egészen, bár ő nem olyan szűk szerencsére, nem szorul további tágításra. Ujjaimmal végigsimítok a hasfalán és cirógatni kezdem a bőrét a köldöke körül. Miután úgy érzem megszokott engem magában, erőteljesebbé kezdenek válni a lökéseim. Csodálatos látványt nyújt, ahogy formás mellei megremegnek, mint a kocsonya. A térdelésből úgy mozgom ki magam, hogy rá tudjak hajolni és kicsit jobban betolom vesszőmet, aminek hatására én is jól eső sóhajt hallatok, mert teljes hosszammal benne vagyok, ennél mélyebbre már ha akarnék se tudnék merülni benne...
“You don’t have to say everything to be a light. Sometimes a fire built on a hill will bring interested people to your campfire.”
18+
Még mindig fogalmam sincs, hogy miként kerültünk ebbe a helyzetbe. Hogyan lehet az, hogy alig néhány óra ismeretség után már szó szerint a bugyimban van a keze? Úgy érzem magam, mint valami kiéhezett kanca, aki vissza sem tudja fogni magát. Na nem mintha ő megkönnyítené a dolgomat. Hihetetlen gyorsasággal vette el az eszem és varázsolt el a gyönyörű mosolyával és sármjával, egyszerűen nem tudok megálljt mondani neki. Talán nem is akarok. Még akkor sem ha tisztában vagyok a következményekkel, azzal hogy együtt kell ezek után dolgoznunk, vagy hogy bele fogok zúgni... Vagy máris elkezdtem. Nem tudom leállítani őt és magamat sem. Ahogyan a tekintetét figyelem és látom mennyire akar engem, megőrjít. Ha tehetné, biztosan egyben felfalna, főleg miután az ujjaim közé veszem férfiasságát. Nem elégszik meg a lassú és kínzó mozgással amivel én illetem őt meg, többre vágyik, ő maga is mozogni kezd a kezemben, amit egy aljas kis mosollyal ajándékozok meg. Még mindig a hajába kapaszkodva igyekszem őt megfigyelni, minden egyes kis mozdulata és rezzenése örömmel tölt el, aztán mégis a csuklómra fogva állít meg. A tekintetemben most meglepettség csillan fel, ami nagyon hamar vált át vágyakozásba ahogy rájövök, hogy milyen közel is áll a szakadék széléhez. - Ááh... - Tör fel belőlem türelmetlenül, ahogyan még ha nehezen is, de elengedem azt a bizonyos varázspálcát. Ám utána mégis bosszúból, erősebben markolok bele a hajába, hogy húzzak rajta egyet, kifejezve nemtetszésemet és egyben izgatottságomat, amit ő okoz számomra. Mikor elhúzódik, hogy megszabaduljon a még rajta lévő ruhadaraboktól, én végigpásztázom rajta a tekintetem, szinte legeltetem a lángoló szemeimet és más sem jár a fejemben, minthogy "hogy a csudába lehettem én ilyen szerencsés?". Mert tényleg szerencsésnek érzem magam. Ő maga lehetne a David szobor, én meg... Talán tíz évvel ezelőtt még lehettem volna Mona Lisa, de ma már legfeljebb Mimi Lisa. Aztán másodpercek leforgása alatt vetkőztet engem is ki a farmerból és végre a nedves bugyogó is lekerül rólam. Mosolyogva dőlök vissza nyakába, ismételten csókokkal borítva be azt, majd mikor Alden a fenekem alá nyúl és megemel, karjaim nyaka köré fonódva próbál meg legalább valamennyi súlyt megtartani, hogy ezzel megegyszerűsítsem a férfi dolgát. Ajkaim végül újfent az övéire tapadnak, néha apró, játékos harapással illetve azokat meg, egészen addig ameddig már az ágyában nem találom magam és Den el nem szakad tőlem, hogy óvszer után kutakodjon. - Hmm... - Adom is válaszul kérdésére a már megszokott közös kis nyelvünkön. Na nem mintha képes is lennék bármilyen értelmes mondatot megalkotni, de nem kell neki sem sokáig kérlelnie. További kérdés nélkül veszem át tőle a gumit, amit aztán meglepő gyorsasággal simítok is rá férfiasságára. Először megfordul a fejemben, hogy az időt húzzam és esetlegesen másképp kényeztessem őt, de az izgatottságom és türelmetlenségem nem hagyja, hogy megtegyem. Ahhoz túlságosan is kívánom őt... Azt akarom, hogy máris egyesüljünk. A vérem már forr, a tekintetem szinte lángol, és el sem tudom képzelni, hogy akár egy másodperccel is tovább várakozzak. Talán legközelebb... Kérésére felpillantok rá. Tudom, hogy mi következik, izgatottan igyekszem magam felkészíteni rá és az érzésre, de mégsem sikerül teljesen, már hogyan is lehetne? Ahogyan belém hatol, abban a pillanatban szökik ki ajkaim közül egy gyönyörrel teli nyögés, aminek következtében az az izmaim pillanatok alatt feszülnek meg, többet akarok... Még többet. Sokkal többet. Minden egyes lökése további gyönyört okoz számomra, mégsem tudok betelni vele. A vággyal teli tekintetem az övébe fúrom, kezemmel ismételten hajába túrok, úgy húzom magamhoz közelebb egy újabb csók erejéig. - Én akarok... - Suttogom fülébe miután elszakadnak ajkaim az övétől, és bár fogalmam sincs hogyan fejezzem be a mondatot, mert az eszem már cseppet sincs a képben, ahogyan a beszélőkém se. Aztán mégis kezeimmel és testemmel a megfelelő jeleket adom meg neki arra, hogy megértse mit is szeretnék és a segítségével fordítani tudjunk a felálláson. Aminek következtében most én vagyok felül, ő pedig alattam. Egy kéjes vigyorral nézek le rá a szőke hajzuhatagom kellős közepéből, miközben a csípőm először lassú, de fokozatosan gyorsuló mozgásba kezd. A kezeim feje mellett egy-egy oldalt befoglalva tartanak meg, miközben tekintetem ismételten az övébe fúrom és úgy igyekszem minnél tovább kiélvezni a pillanatot, ami egyre jobban sűrűsödő sóhajok és kéjes nyögések közepette közeledik.
Ez a nő aztán tudja, mitől döglik az Alden légy. Megőrjít, olyan mint valami párzási feromont kibocsátó ragadozó, nem bírok ellenállni neki, vonz az illata, minél többet és többet akarok látni, tapintani és ízlelni belőle. Miatta, vele veszélyes vizekre eveztem, de nem vagyok képes megállni és visszafordulni, hagyom elsodortatni magam a veszett hullámok hátán. Nem ereszti a hajam, a tekintetem magára vonja, bár anélkül is csak őt nézném, de minden esetre ez így még szexibb. Egymás tekintetébe fúrjuk magunkat, ahogy kényeztetjük a másikat. Viszont én kezdek elveszni, de nem akarok idő előtt elmenni, ezért megállítom őt merev hímtagom avagy a varázspálcám kényeztetésében. Ez most már rám ragadt. Úgy érzem, nem tetszik neki, hogy elhúzódom tőle, mert keményen meghúzza a hajam, amire elégedetten szisszenek fel. - Nyugiii. Csak ez itt nem kell. - mutatok a gatyámra egy féloldalas mosolyt az arcomra engedve. - Meg ez sem. - mutatóujjammal rásimítok a nőiességére a durva textilen keresztül utalva arra, hogy az övé is útban van. Miután megszabadítottam magunkat ettől a két zavaró tényezőtől, ismét egybeforrunk és a hasfalához nyomom magam. Alig tudom visszafogni a libidóm, hogy ne tegyem a magamévá azonnal miután a lábait átkulcsolta a derekam körül. Ám neki tán még nem ment el a maradék józan esze, mert eszébe jut, hogy gumit kellene húzzak. Ó, a francba már! Ezt inkább magamnak címzem a fejemben, mert rohadt gáz, hogy nekem totálisan elszállt az agyamban, hogy védekezni is kéne. Csakhogy ne szökjön el előlem, őt is magammal viszem a szobába és elfektetem az ágyamon, amit be sem vetettem reggel, mert túl lusta voltam hozzá. Miután előkotortam az óvszert, megkérem, hogy legalább húzza fel nekem. Addig is ujjaival rajtam matat. Végignézem a mutatványt, majd az állánál fogva magamra irányítom a tekintetét és elégedetten hajolok le, hogy egy jutalom csókban részesítsem. Aztán nem csak ajkait, hanem az egyik lábát is végigcsókolom. Kicsit elidőzök a belső combjánál, de már annyira kész vagyok, hogy most nem nyalintok ennél beljebb. Talán, ha kapok tőle még egy esélyt, majd azzal indítok. Ő már így is épp eléggé fel van készülve arra, hogy magába fogadjon. Nem is tökölök, de előtte magamra vonom a figyelmét, mert látni akarom az arckifejezését, mikor az enyém lesz. Ahogy a testem egyesül az övével, vággyal teli nyögés szakad ki dús ajkai közül, ami angyali muzsikaszó a füleimnek. Az arca is megrándul, csodálatos a látványa. Annyira lázba hoz, hogy egyre erőteljesebb lökésekben részesítem, azt akarom, hogy élvezze minden egyes mozdulatomat, a gyönyör kapujáig akarom lökni, és még azon is túl. Teljes hosszal csúszok be a nedves barlangjába, mikor kicsit lelassulok, elidőzök benne pár másodpercig, de utána ismét gyorsabb tempóba kapcsolok, és lihegek jólesően. Minden izmom befeszül, ahogy ráhajolok és megtámaszkodok a két karomon, miközben az arcát fürkészem. Nem csak ajkait csókolom meg, de a nyakát és a fülcimpáját is, ő pedig ismét a hajamba túr. El tudnám viselni ezt az érzést, ami most átjár mondjuk úgy örökre. Nem akarok elszakadni tőle, belőle, úgy érzem, megtaláltam a helyem. - Mit, baby? - ejtem ki a számon ezt a becézést érces és félig suttogó hangon és igazából bele sem gondolok abba, hogy nem is vagyunk együtt tulajdonképpen. Amúgy sincs időm most gondolkodni, nem igaz? Ráérek utána is bánni és vezekelni meg miegyebek, mert most csakis rá fókuszálok. Nem mondja ki, de az activityzésünk jó, így hamar rájövök, hogy meg akar lovagolni. Érzéki vigyorral nyomok egy cuppanóst az ajkára, majd formás popsija alá nyúlva rámarkolok és fordulok vele egyet az ágyon. Kicsit rá is csapok, de csak finoman, majd a két karom összekulcsolom a fejem alatt és elégedett vigyorral várom, hogy elkezdjen rajtam mozogni. Először csak nézem a testét és iszom a látványát, feszes combjait, ringó csípőjét és lengő kebleit, és elégedettségemnek hangot is adok egy kéjes sóhaj formájában. Az arcát keresem, de a haja eltakarja. Egyik kezemmel fogom és hátrasimítom hullámos fürtjeit az arcából, de nem engedem el, beletúrok és felfogom neki, miközben élvezem, ahogy vágytól csillogó tekintettel mozgatja a csípőjét a farkamon. Úúúúúú....Nem bírom már sokáig húzni, főleg nem gyönyörrel teli nyögdécseléseit hallgatva. Elengedem a haját, majd a vállai vonalán keresztül az oldalán át végigcirógatva a bőrét rámarkolok ringó alvázásra és jól meggyúrom a hátsóját. Utána a csípőjénél fogva segítem őt a mozgásban, miközben én is vele összehangoltan kezdek el mozogni, csakhogy még erőteljesebb legyen az élmény. A levegőt egyre szaporábban szedem, egyre több mámoros hangfoszlányt hallatok, és úgy érzem, mindjárt a csúcsra érek, de még kitartok, mert arra a pillanatra várok csak, hogy összeránduljon a teste alattam a gyönyör kapuját elérve. Amint összeszorul barlangja a hímtagom körül, ő pedig megremeg felettem és az arca fátyolossá válik, én sem bírom tovább, még egy utolsó döfés és átadom magam a kielégülés mámoros érzésének. Az izmaim befeszülnek az elélvezés pillanatában, majd hirtelen elernyednek, én pedig lihegve hajtom hátra a fejem és hunyom be a szemeim, miközben őt az ölelésembe vonom és a testemhez szorítom. Nem akarok még elválni tőle, csak egy kicsit maradjunk még így...
“You don’t have to say everything to be a light. Sometimes a fire built on a hill will bring interested people to your campfire.”
18+
Olyan gyorsan történik közöttünk minden, hogy még ha akarnám sem tudnám leállítani magunkat. És bár a józan eszem tudja, hogy le kellene... Az a bizonyos józan ész már egy másik kontinensen sütteti a hasát és nem is tervez egyhamar visszatérni. Egyszerűen túlzottan vágytam az érintéseire, a közelségére, a mindenére. Már az az első csók után tudtam, hogy nekem bizony kell még belőle, nincs mese. Aztán nem is tartott sokáig mire egymásnak estünk, alig két percet voltunk kettesben és máris elszabadultak a hormonok, mintha csak tizenéves tinik lennénk. Mondjuk ő nem is áll olyan messze a kortól, ami miatt nem is tudom, hogy szerencsésnek kellene tartanom magam, vagy idiótának. Talán is-is? Nem gondoltam volna, hogy egyszer egy iskolás fiú ágyában fogok kikötni, de mégis így lett. Fiatal korának ellenére mégis átkozottul jól csinálja azt amit csinál. Nem csak arra nézve, hogy pillanatok alatt levett a lábamról, de pontosan tudja, hogy mitől veszítem el az eszem. Pedig még csak nem is ismer, a testemet pedig legfőképp nem. Az összhang közöttünk hihetetlenül jó, én magam sem értem, hogy hogyan történt mindez. Hálás vagyok neki amiért megérti célzásaimat, átkozottul jól megy a kommunikáció magunk között, még igazi szavak nélkül is, merthogy az elmúlt percekben csak hümmögések tömkelege halmozódott fel, de valami csoda folytán, mégis mindent megértett. Így is történhetett meg az, hogy miután a segítségével fordítani magunkon, most én nézhetek le rá a vággyal teli tekintetemmel, amivel kis híján már fel is falom őt. A csípőm mozogni kezd, a hajamba túr, majd el is tűri azt, hogy akadálymentesen tudjak farkasszemet nézni vele. Válaszul csak lehajolok, hogy megcsókoljam őt, majd miután sikeresen el tudom ajkaimat szakítani az övéitől, nyomok néhány csókot még álla vonalára is, majd nyaka felé vándorolok ajkaimmal és további csókokban részesítem őt. Egy picit talán meg is szívom, de igyekszem ügyelni arra, hogy ne hagyjak túl szembeütő nyomokat, hiszen igencsak egyértelmű lenne a dolog mikor a próbára visszaérve fogok már így is elsüllyedni szégyenemben. Végül mikor sikerül véget vetnem a csókhadműveletnek, ismételten a tekintetébe fúrom sajátomat. A csípőm még mindig mozog rajta, ezúttal már a kezei segítségével hangolódunk egymásra, felveszi a ritmust velem, hogy aztán kéjes sóhajok és nyögések kellős közepette repítsük el egymást a kielégülés kapujába. Amit végül szinte együtt, közös erővel, kézenfogva törünk át. - Ó basszus... - Szalad ki számon a szitokszó, miközben kezeimmel és ujjaimmal a lepedőt szorongatom a feje mellett. A testemben szinte minden létező izom megfeszül, még olyan izmok is, amiknek létezéséről sem tudtam eddig. A fejemet önkéntelenül feszítem hátra, igyekszem alsó ajkamra harapni, ezzel visszafogni a kitörni vágyó további hangokat, majd csak az után nézek vissza le rá, hogy túl lökött a csúcson... Szó szerint. Egy elégedett mosoly jelenik meg arcomon, aztán pedig mintha kezeim megadták volna magukat, egyszerűen csak lerogyok rá, ezzel kihasználva még néhány közös pillanatot, arcomat nyakába fúrva pihenek meg kicsit. Ugyan a fejbekólintás hamar megérkezik, a felismerés, hogy mit is csináltunk, a kínos csend, amit magam sem tudom, hogy mivel kellene megtörnöm, mégis igyekszem ölelésében maradni még egy egészen kis ideig. Nehezemre esik elszakadni tőle, jól esik a közelsége, még úgy is, hogy a köd kezd szertefoszlani. Ám végül csak elválok tőle, hogy aztán mellette foglalhassak helyet az ágyon és némileg zavart tekintettel nézzek fel rá, reménykedve abban, hogy majd ő meg tudja törni ezt a csendet, mert nekem halvány lila gőzöm sincs, hogy mégis mit kellene most mondanom. - Umm... - Kezdenék bele valamibe, hogy megtörjem a némaságot, de egyszerűen nem megy. Nem tudom mit mondhatnék neki ezek után, ami egyre jobban csak zavarba is hoz, mert nem érzem úgy, hogy bármi rosszat is tettünk volna. Én élveztem, szerintem ő is... Akkor miért érzem magam így? Nem tettünk semmi rosszat. Ha azt nem vesszük tudomásul, hogy épp kihasználtam egy fiatal srácot. Úristen, utálni fog engem! - Bocsi... - Bököm oda neki végül zavaromban és egyben idegességemben, ami most hatalmába kerít a hülye gondolatmenetemnek köszönhetően, miközben már ülök is fel, hogy mielőbb elforduljak tőle és elrejthessem az arcom előle.
Élvezem minden egyes csókját, érintését, vágyom is rá, hogy hozzám érjen, hogy simogasson, harapdáljon, szívogasson. Mindent IS akarok tőle. Őt akarom jelen pillanatban testestől lelkestől, pedig valahol ott motoszkál az agyam mélyén, hogy utóbbit nem sok esélyem van megszerezni. Utolsó lökéseimmel szinte a lelkéig akarok hatolni, azt akarom, hogy én töltsem ki a gondolatait. Hogy csak engem kívánjon, senki mást. Amint észreveszem arcán azt az összetéveszthetetlen és egyben rohadt izgató arckifejezést, és meghallom kielégülésének édes hangját, belőlem is kirobban végre a megkönnyebbülés. Egy örökkévalóság óta nem éreztem magam így. Ennyire magabiztosnak, elégedettnek és kielégültnek. Fura érzések kavarognak bennem, miközben magamhoz ölelem rám omló, felforrósodott testét. Ez a nő lesz az én keresztem, úgy érzem, mert lehet hogy neki csak ennyi volt az egész, lehet hogy holnapra megbánja, de én akkor is emlékezni fogok erre a pillanatra, órára, felejthetetlen emlék lesz a számomra, míg csak élek. A teste vonalára, ringó csípőjére és melleire, melyek szépen belesimulnak a tenyerembe. Vágytól nedvesedő, izgató nőiességére, dús ajkaira, amiket csókoltam és harapdáltam, az illatára, kéjbe torzult tekintetére. Az emlékeimbe égett a látványa, a mosolya. Annyira gyönyörű, hogy festeni sem lehetne szebbet. Nem húzom ki azonnal magam belőle, pár pillanatot várok, míg össze tudom szedni magam, csak utána mozdítom meg magam és csúszok ki belőle. Érzem meleg leheletét a nyakamon, lehunyt szemekkel élvezem a pillanatot. Végigsimítok a hátán és a feneke vonalán. Olyan selymes a bőre...El tudnék így aludni mellette. Ám ő mégis kiszakítja magát az ölelésemből és a hátára dől, mellém. A karjaink összeérnek. Oldalra döntöm a fejem és mosolyogva nézek le rá. - Hmm? - könyökölök fel mellette kicsit oldalra döntve magam, majd szabad kezemmel az arcához nyúlok és végigsimítok rajta. Látom, hogy már vörösödik az arca, majd miután benyög nekem egy bocsit, felpattan és elfordítja a tekintetét. Mi a....?? Ez most mi akar lenni? - Miért kérsz bocsánatot? - kérdem meg tőle értetlen arckifejezéssel, de nem néz rám, így kénytelen vagyok cselekedni. Az egyik karommal átölelve a hasát húzom vissza az ágyra és nem eresztem, főlé tornyosulok. - Mi a baj Mimi? - kérdezem meg tőle még mindig értetlen arckifejezéssel. A fejemben rohadtul nem ez a forgatókönyv játszódott le. Talán már meg is bánta, ezért kért bocsánatot? Vagy mert ezzel azt akarta közölni, hogy ennyi is volt ez az egész? Kufircoltunk egyet és kész? - Nézz rám. Kérlek. - kérem meg őt, közben a derekán siklanak végig az ujjaim, mert szeretném, hogy a szemembe nézve mondja ki azt, ami zavarja. Biztos, hogy jó volt neki, azt a tekintetet nem lehet megjátszani. Mondjuk színésznő, szóval...Francba! Most rohadtul elbizonytalanított! - Most jön az a rész, hogy közlöd velem, bocsesz, de ennyi volt és menjünk vissza a próbára? Ez lenne a bocsi? - teszem fel a kérdést felvont szemöldökkel, mielőtt elhúzódnék tőle, hogy hátat fordítva neki felüljek az ágyon. Kifújom a levegőt. Nem értem én a nőket. Nem lehetne, hogy valami szótár pottyanjon le az égből, ami róluk szól és ami segít eligazodni a gondolatmenetükön?
“You don’t have to say everything to be a light. Sometimes a fire built on a hill will bring interested people to your campfire.”
Fogalmam sincs, hogy mit kellene most gondolnom, úgy érzem hibát követtem el, de nem azért mert rossz lett volna, vagy mert ő rossz volt. Inkább azért mert úgy érzem mintha egy kisfiút vettem volna rá olyasmire, amit talán ő nem is akart. Én csak elcsábítottam és nem is hagytam neki kiutat. Komolyan, akkora egy idióta voltam, nem is értem mit hittem. Tényleg egy húszévestől akartam a megváltást? Hogy majd ő lesz az aki feleségül vesz? Nem is értem, hogy tudtam ilyen gyorsan belehabarodni. Vagyis értem... Hiszen Alden eszméletlen mosollyal és csibészséggel rendelkezik és hülye is lennék nem belezúgni. Arról nem is beszélve, hogy mellette jobban nőnek éreztem magam, mint korábban bárki más mellett. Őt érdekeltem annyira, hogy figyelmes legyen velem. Nem tudom mit csináljak vagy mit mondjak most neki. Teljesen össze vagyok zavarodva és egyszerűen semmit sem tudok. Még most is annyira kedves. Ahelyett, hogy kidobna az ágyból és rögtön mehetnéke lenne, velem foglalkozik, rám mosolyog, ölelni akar, mintha... áá nem. Egészen biztosan csak eljátssza, színészkedik csakis azért, hogy ne legyen kínos a helyzet. Kínosabb. - Den... - Mondom cseppet sem magabiztosan mikor visszahúz az ágyra és fölém is tornyosul. Ezzel a tettel csak még jobban összezavar, hiszen nem értem mit akarna tőlem. Az ember azt gondolná, hogy ő még élni akarja a fiatal életét és egy önző szörnyeteg lennék ha magam mellé akarnám láncolni. Ő miért nem gondolkozik így? Mit látok rosszul? - Én csak... - Próbálok válaszolni neki, de fogalmam sincs, hogy hogyan kellene tudtára adnom a félelmeimet anélkül, hogy további bántódásban lenne része. Végül csak értetlen tekintettel meredünk egymásra, farkasszemet nézve és halvány lila gőzöm sincs, hogy most mi is a baja. De úgy tűnik ő sem érti, hogy mi lenne az én bajom. Mit meg nem adnék azért, hogy most képes legyek a gondolataiban olvasni és rájönni, hogy mit gondol rólam. Ám a következő szavai szinte villámcsapásként érnek. Tényleg azért sértődik be mert azt hiszi én vagyok az akinek ez nem tetszett? Azt hiszi én akarom őt lerázni? Szükségem van néhány másodpercre, hogy összeszedjem a gondolataimat, nem tudok neki azonnal választ adni. - Várj! - Szólok rá végül, mielőtt még sebességbe tenne és elhúzná a csíkot, ezzel magamra hagyva. - Én nem... - Tényleg nem vagyok jó a magyarázkodásban, legszívesebben csak elkezdenék hümmögni ismét, hátha megérti. Először csak felülök az ágyon, aztán közelebb kúszok hozzá majd a térdeimre állva ölelem őt meg hátulról. Elvégre a tettek néha többet mondanak, mint a szavak. - Bár nagy valószínűséggel ténylegesen hamarosan mennünk kell a próbára, és rohadtul késni fogunk, de én tényleg nem úgy gondoltam. - Mondom végül, miközben még mindig ölelem őt magamhoz, a fejemet a vállára hajtva próbálom elmagyarázni neki, hogy mit is akarok pontosan. - Én sokkal inkább azt gondoltam, hogy te fogsz így gondolkozni. - Mondom kicsit sután és értetlenül, majd ismételten zavarba is jövök és elengedem őt. - Én azt gondoltam, hogy te lennél az aki többet látni sem akarna... Az meg nagy pech mert elég sok időt fogsz velem tölteni. - Vonom meg a vállam egy ügyetlen vigyorral a képemen, amit persze ő nem igazán láthat, hacsak meg nem fordul. - Az a bocsi inkább arra vonatkozott, hogy... megrontottalak? És bonyolítottam a helyzetedet? Igazából nem tudom már mire számítok bárkitől is. Rég feladtam... - Magyarázom, bár azt inkább nem teszem hozzá, hogy mit is adtam fel, gondolom nem lesz olyan nehéz kitalálni a mondat végét sem. Nem vagyok túl jó magyarázkodásban, de azt semmiképp sem szeretném, hogy azt higgye én csak kihasználtam őt. Tudom milyen érzés az, hiszen nem egyszer történt már meg velem is. De ez az egész helyzet olyan zavaros és fogalmam sincs, hogy hogyan kellene kezelnem őt. Kedvelem őt és túlságosan jól éreztem magam vele ahhoz, hogy el akarjam engedni, ám mégsem ilyen egyszerű, hiszen nem tudok abban bízni, hogy egy ilyen fiatal srác lesz az aki ténylegesen mellettem akar maradni. Miért is tenné?
Mellette úgy érzem magam, mintha más világban lennék. Egyszerűen csak jó érzéssel tölt el, hogy a karjaimban piheg miután meglovagolt. Izgalommal tölt el már maga a gondolat is, meg az is, mennyi mindent tudnék még adni neki, ha kapnék még egy esélyt. Ám hamar szertefoszlatja képzelgéseimet és töri meg a pillanat varázsát egyetlen egy szóval. Most mit kezdhetnék én ezzel a bocsival? Egyáltalán minek szánta? Nyugodtan kinyöghetné, ha pár órás kis kalandnak, nem sértődnék meg érte, mert bár eljátszadoztam a gondolattal, mi lenne, ha mi ketten randizni kezdenénk és eltöltenénk még jó pár pásztorórát, hisz a konyhapultomat is csak félig avattuk fel, de ma ismertük meg egymást, túl tudnék ezen lendülni. Nem kell a rizsa meg a szépítés. Rá is kérdezek, nekem nem szokásom köntörfalazni, de csak hebeg-habog. Sóhajtva szakadok el mellőle és ülök fel az ágyon hátat fordítva neki, majd lehúzom magamról a telespriccelt gumit, összecsomózom és három pontos dobással a szemetesbe hajítom. Fingom nincs, mit mondhatnék erre, így inkább megvárom, hogy összekapja magát, ha szeretné. Ám meglepetésemre a következő pillanatban, miután megmozdult az ágy, megérzem az illatát és meleg bőrét, ahogy a bőrömre simul. Formás mellei a hátamnak feszülnek, mire jóleső sóhaj szakad ki a mellkasomból. Nem kel ki az ágyból, nem viharzik ki a konyhába, hogy magára kapja a ruháit, hanem édes domborulataival rám tapad. Szinte alig hallom, amit mond, jobban leköt mámoros illata, az érintése, megveszek tőle! De amikor szavai eljutnak az agyamba, értetlenség ül ki az ábrázatomra. Amint elválik tőlem, azon nyomban felpattanok az ágyról és szembe fordulok vele. A megrontott szónál kilő az egyik szemöldököm egyenesen az űrbe. Mi a....? Ott állok előtte egy szál faszban, most vagyunk túl egy mocsok jó szexen, úgy rodeózott rajtam még egy tíz perce, mint talán még senki, és neki ezek után az az első gondolata, hogy meg lettem rontva? Én?? Nem bírom ki, kitör belőlem a hangos röhögőgörcs. - Sajnálom....de ez...áhh. - engedem is el és röhögök tovább, de igyekszem magam lecsillapítani, mert nem akarom, hogy azt higgye itt nekem, hogy őt röhögöm ki. Miután egy könnycseppet is kitöröltem a szemem sarkából, lehajolok hozzá és apró puszit nyomok a szájára, majd a hóna alatt átvezetve karjaim húzom fel őt magamhoz és állítom talpra az ágy előtt. - Ezt egy kissé...túlgondoltad. - jegyzem meg őszintén egy féloldalas mosollyal, miközben magamhoz ölelem és a füléhez hajolok. - Engem már nem tudsz megrontani. És eszemben sincs téged lerázni. - búgom a fülébe, majd fülcimpán harapom, aztán végigcsókolom nyakának puha bőrét. - De valóban össze kell kapnunk magunkat, ha nem akarjuk, hogy nélkülünk forgassák le a filmet. Talán egy gyors zuhany még beleférhet. Mit szólsz hozzá? - kérdem incselkedve, miközben átkulcsolom ujjaim az övéin keresztül és amennyiben rábólint, átkísérem a fürdőbe.
“You don’t have to say everything to be a light. Sometimes a fire built on a hill will bring interested people to your campfire.”
16+
Zavartan nézek fel rá mikor feláll és szó szerint röhögni kezd. Valóban ennyire vicces lennék? Nem tudok nevetni, de egy bizonytalan mosolyra húzódnak ajkaim, már csak azért is mert a nevetése rohadtul aranyos. Kár, hogy nem érzem úgy, hogy én is csatlakozni tudnék. Legalábbis addig nem, ameddig meg nem magyarázza mi olyan vicces számára. Nem értem... Persze már nem kisfiú, de azért tíz év mocskosul soknak tűnik, főleg mikor még én magam is fiatal vagyok. Mert a harminc az még bőven a fiatal kategória, ezzel nem is fogok vitatkozni senkivel sem. Ő meg iskolás... És piszkosul sármos és aranyos és legszívesebben magamhoz szorítanám őt, sőt magamhoz is bilincselném, hogy soha többet el sem tudjon menni mellőlem, de az rohadtul önző lenne tekintve, hogy előtte még az egész élet ott van. A tekintetem zavart és el sem tudom képzelni mi mehet most végbe a fejében, mit meg nem adnék azért, hogy tudjam min jár az esze. Csak értetlenül nézek fel rá ahogyan felhúz az ágyról, kezdek egyre jobban zavarba is jönni és fogalmam sincs mitévő legyek. Már legszívesebben fognám a cuccom és szégyenemben elszaladnék mikor végre megszólal. - Nem? - Kérdezek vissza csak ügyetlenül, magam sem tudom, hogy a mondandója melyik részére értve, talán mindkettő. Jólesően bújok hozzá, az kétségtelen, hogy nagyon ért ahhoz, hogy hogyan olvasszon engem el. Lassan tényleg úgy érzem magam mintha egy csoki lennék, ami a kezei között elolvad, aztán mikor elengedi, újra megszilárdul. Kár, hogy a csokit épp nem szeretem szóval nem a legjobb hasonlat. - Azért ez nem ilyen egyszerű... - Próbálnék belekezdeni valamiféle magyarázkodásba, talán ellenkezésbe, de aligha járnék sikerrel, mikor képes már egy érintéssel elvenni az eszem. - De így nagyon nehéz ellentmondanom neked. - Mondom kuncogva mikor már a nyakamat csókolgatja. - Mondjuk azért annyira nem is erőltetem azt az ellentmondást. - Oldalra fordítom a fejem, hogy arcára tudjak nyomni egy cuppanósat, majd következő kérdésére szinte gondolkozás nélkül kezdek el bólogatni. - Csak akkor ha jó alaposan megmosod a... hátam. - Vigyorgok rá pimaszul, amint engedek a húzásának és a fürdő felé vesszük az irányt. Van egy olyan megérzésem, hogy ez az együtt zuhanyzós történet nem éppen lesz a legokosabb, de ugyebár nem tudok neki nemet mondani. Túl gyenge vagyok. - Remélem forró vízben szeretsz zuhanyozni. Máskülönben neked kell melegen tartanod. - Te jó ég, mi a szart csinálok? Miért nem tudom befogni? Tényleg lassan olyan leszek mint egy kiéhezett kanca aki még evés után is éhes maradt... Pedig nem. De rohadtul elveszi az eszem már a közelsége is. Az illata, az érintése, a csókja... Ááááh! - Ha jól sejtem nincs női tusfürdőd? - Nézek körbe a szűkösnek bizonyuló választásokban, amíg ő a vízzel és annak hűmérsékletével foglalatoskodik. - Hát... ha pontosan olyan illatom lesz, mint neked akkor talán nem lesz olyan feltűnő. Legfeljebb majd mindig mellettem kell, hogy legyél. Úgy majd azt hiszik, hogy rólad jön. - Gondolkozom is hangosan, miközben elveszem az egyik tubust, majd a keze után nyúlva át is adom azt neki, aztán pedig hátat fordítok, ezzel megadva neki a jelet, hogy kezdheti a hátamon. Mert ugyebár nem kezdhetjük az érdekesebb oldalon...
Nem hagyom, hogy ellenkezzen, nem most. Ne rontsa el az ábrándjaimat a hülye valósággal. Most csak a pillanat számít, az itt és most, én pedig nem akarom még őt elengedni, ölelem magamhoz szorosan, mert attól tartok, ha most kilép a bejárati ajtón, ide többet be nem teszi újra a lábát. - Nem is kell nekem ellenállni. Csak ne gondolkodj, hanem éld meg a pillanatot. Hier en nu. - búgom a fülébe hollandul, hogy itt és most. Csak azt szeretném, hogy még egy kicsit maradjon meg nekem, hogy a retinámba égjen a látványa, hogy memorizáljam minden egyes porcikáját és elraktározzam az agyam mélyére rosszabb időkre. Végigcsókolom a nyaka ívét és a válla vonalát, mielőtt a zuhanyrózsa alá invitálnám. Nem habozik velem átfáradni a fürdőbe, ahol egy hatalmas zuhanyfülke várja, aminek szélesre tárom az ajataját. - Megmosok én mindent is. - kacsintok rá, majd rápaskolok a popsijára, úgy terelem be az üvegajtó mögé. Be is csukom magam mögött, innen már nem menekülhet. - Utálom a forró vizet. De majd kimelegítelek. - vigyorgom rá sejtelmesen, miközben megnyitom a csapot és beállítom a hőmérsékletet kellemes melegre, de azért nem forróra. Nem akarom leforrázni a golyszikat. Annyira idiótának érzem magam, de közben élvezem is ezt a pimasz és szexi interakciót kettőnk között. Kihozza belőlem ezt az énem, én meg nem tudok neki mit csinálni, boldogan ugrok fejest a kacsaúsztatóba. Mielőtt előkapnám az Axe-ot, ő nyúl érte. - Jól tippeltél. Nincs, aki használja. - utalok ezzel arra, hogy egyedül élek és szingli vagyok, bár szerintem erre már magától is rájött. Tényleg, kérdezte már egyáltalán??? De nem sokáig gondolkodom ezen, mert megint valami olyat mond, ami simogatja a férfiegomat. - Rád fogok tapadni, ha ezt kéred tőlem. - nyomok egy gyors puszit a szájára, majd lepattintom a tusfürdő fedelét, miután átadta és egy jó adagnyit kinyomok a kezembe. Visszateszem a helyére a tubust, összehabosítom a két tenyerem, és a vállainál kezdve ujjaimmal végighabzom a hátát. Szépen finoman át is gyúrom, főleg a formás popsija mindkét holdudvarát. Már ez is izgatja a fantáziám, hogy legszívesebben így, ahogy van, háttal nekem tenném őt a magamévá. Olyan tökéletes még így hátulról is. A két oldalán vezetem le kezeim, ujjaimmal átfogva a derekát, hogy a hasára simítsak. De nem időzök ott sokáig, mert a csípőjére szöknek ujjaim és ennél fogva húzom magamhoz, szinte hozzá préselem magam, így lépek vele be a zuhanyrózsa alá. A mellkasom egyre jobban dübörög közben, a pajtim lent pedig ismét keményedni kezd. Ujjaim először felfele kalandoznak rajta, a melleit kezdem el cirógatni, miközben a nyakára tapadok, mint valami pióca. Végignyalom a nyaka vonalát és a vállát, miközben a köldöke körül játszadozom ujjaimmal, végül óvatosan lesiklom egészen a gyönyör kapujának bejáratáig, ahová már nem kérek még egyszer engedélyt a belépésre. Tudom a dolgom, így simogatni kezdem a szirmait és amint beljebb csúszok, ingerelni kezdem a csiklóját is. Megvárom, hogy annyira benedvesedjen, hogy a középső ujjamat becsúsztassam forró barlangjába, miközben szaporábban szedem én is a levegőt és nedves arcát cirógatom meg az orrom hegyével. - Annyira akarlak! - búgom a fülébe érces hangon, de szerintem nagyon jól sejti, mert lent ismét kemény vagyok, mint egy kőszikla. Szarok a mai napba, de tényleg, csak hagy kaphassam meg őt még egyszer!
“You don’t have to say everything to be a light. Sometimes a fire built on a hill will bring interested people to your campfire.”
18+
Az ölelése annyira jól esik, hogy egyszerűen nem tudok tőle elszakadni, ellenállni meg főleg nem. Alden pontosan tudja, hogy mit csinál, ahogyan azt is, hogy milyen hatással van rám. Kihasználja a gyengeségem, ugyanakkor nem tudok rá haragudni, hiszen még ha próbálok is magamnak hazudni, de pontosan ezt várom el tőle. Hogy elcsábítson és teljesen levegyen a lábamról, hogy ne akarjon elengedni és késsünk el a próbáról, ami már rohadtul érdekelni sem tud. Mit tesz majd Tim? Új főszereplőket keres, alig néhány héttel a forgatás előtt? Aligha lenne erre már ideje, szóval valószínűleg le fogja nyelni a békát és egy kioktatás után mindenki éli majd tovább a saját életét. Remélhetőleg az enyémnek köze lesz majd az övéhez. Nem akarom, hogy ez legyen az utolsó alkalom, hogy magamhoz tudom őt ölelni. - Oh?! - Nézek rá ügyetlenül amint a tusolóba beterelve a hátsómat paskolja és egy igencsak többértelmű mondatot szór el. Azt hittem tisztálkodni jövünk, nem csak még piszkosabbak lenni. Bár... Panaszkodom? Kétlem. Mondjuk az én megszólalásaim sem voltak teljesen ártatlanok, így aztán nem is tudom mit vártam tőle. Még szép, hogy nem bírja ki, hogy ne szúrjon oda, eddig sem épp fogta vissza magát. - Nincs aki használja? Mi a helyzet velem? - Vigyorgok rá pimaszul, bár hamar rájövök, hogy ez burkoltan azt is jelentheti, hogy szívesen jönnék ide vissza... Ami amúgy igaz is lenne. Le sem tagadhatnám, hogy mennyire szeretném őt még látni. Viszont így aztán igyekszem nagyon hamar a tusfürdős tubust a kezébe adni, aztán pedig elfordulni, hogy még csak ne is láthassa az arcomat. Hagyom, hogy inkább a hátammal foglalatoskodjon. Holott teljes mértékben tisztában voltam az együtt zuhanyzás veszélyeivel és sejtettem, hogy nem fog az olyan gyorsan és egyszerűen lezajlani, arra még én sem számítottam, hogy szinte az első érintésével újra elvegye az eszem. Hogyan lehet ennek a suhancnak egyáltalán nemet mondani? A franc vigye el! Nem kell sokáig kérlelnie engem sem, nagyon hamar simulok ismételten hozzá, egy pillanatra sem fordul meg a fejemben, hogy esetleg megállíthatnám a kezeit, amik máris nem a hátamon vannak. A keze tüstént a nőiességemmel kezd játszani, ami aztán olyan sebességgel nedvesedik újra be, hogy még én magam is alig hiszem el... Teljesen megőrjít. Hiába tudom, hogy mennünk kell és átkozottul nincs időnk egy újabb... játszadozásra, a köd már elkezdett letelepedni az agyamra és lehetetlennek tűnik megálljt mondani. - Den... - Mormogom csak a nevét, némi ellenkezéssel a hangomban, mert tényleg igyekszem ellenállni neki, hiszen már nincs időnk erre. Az összes erőmet összeszedve tolom el magamtól a kezét, hogy megforduljak és szembenézzek vele, hogy aztán megpróbáljak én az okosabb és erősebb személy lenni kettőnk közül. - Nem... Nem hiszem, hogy ez... Tudod... Az izé... - Próbálok valami értelmeset kinyögni, de nem feltétlen járok túl sok sikerrel. Ahogyan felpillantok rá és meglátom a szemeiben csillogó vágyat, csak mégjobban elfeledteti velem, hogy mit is akartam mondani. Sőt, már fogalmam sincs, hogy miért kellene leállnunk. - Nem tudom. Vagyis, az idő... - Mondom végül átkozottul bizonytalanul, majd egy hirtelen mozdulattal nyúlok is a nyaka irányába, hogy azt átkarolva rántsam őt magamhoz és kezdjem el ajkait csókolni, de olyan szenvedéllyel, mint még korábban soha sem. Ezzel természetesen felhagyva bármiféle ellenkezéssel és csak reménykedve abban, hogy neki még meg fog jönni az esze, mert az enyém már a fellegekben lebeg és valószínűleg a fejét fogja, hogy mégis mi a jó istent is csinálok már megint.
- Bérelt helyet szeretnél ebben a tusolóban? - kérdem felvont szemöldökkel egy féloldalas kíváncsi mosoly kíséretében, közben iszom meztelen látványát, amivel nem tudok betelni, annyira tökéletes. Rendesen felkorbácsolja a vágyaim ez a nő az érzékiségével. Nyilván gondolkodás nélkül ideköltöztethetné a fél fürdőszobáját, csak egy szavába kerülne, mert jelenleg mindenre IS rábólintanék, annyira nem vagyok észnél. Gőzöm nincs, mi a franc ütött belém. Egyszerűen nem bírok magammal és a farkammal. Elveszi az eszemet is ez a nő. De, tudom mit akarok jelen pillanatban. Őt, csakis őt. Hallani akarom, ahogy alattam nyög. Ezért nem vagyok rest tenni sem. Nem hagyom őt megszökni, de nem ám! Elég nyilvánvalóvá teszem a szándékaim a zuhanyrózsa alatt ázva. Már csak azért is, mert zöld utat engedett a szavaival és tetteivel. Még csak ellenkezni sem igen ellenkezett. Úgy érintem őt, hogy tudja, nem csak a hátát akarom megmosni. És végképp nem szivaccsal. De a teste reagál az érintéseimre, ami csak még izgatóbbá teszi a helyzetet. Ahogy hozzám simul és nedves bőre az én bőrömet súrolja, átfonom gyönyörű testét a karjaimmal és még közelebb húzom, testem melegével melegítem őt, mert lúdbőrözni kezd tetőtől talpig. Miközben ujjaimmal ismét a tilosba csusszanok játszadozni, a nyakát csókolom végig. Szabad kezem ujjai a mellére siklanak, finoman masszírozni kezdem a halmot és a bimbóját ingerlem. Annyira vágyom rá, hogy ismét az enyém lehessen, hogy alig várom, hogy örömének nedve végigcsússzon az egyik ujjamon, mert az azt jelzi, hogy ő is éppen annyira vágyik arra, hogy kényeztessem, mint amennyire én őrá. Először csak egy ujjammal szeretgetem meg belülről, de a mutatóujjam sem várat sokáig magára. Én már menetkészen állok arra, hogy ismét elmerülhessek benne, ám ő megálljt parancsol a kezeimnek és elhúzódik tőlem. A hangjából is érezhető az ellenállás. Mélyet sóhajtok, az állkapcsom is befeszül. Miért kínoz? Most mi a baj? Úgy nézek le rá, mint aki nem hiszi el, hogy ezt csinálják vele, pedig a szembogaraimban még mindig ég a vágy tüze. Felhergel, sanyargat, aztán meg eldob? De hisz az előbb még tusfürdőt akart az enyém mellé. Nem értem, mit makog a szentem. De nincs kedvem most barkobázni. Keresi a kifogásokat, de tőlem nem fog választ kapni rá, mert ha most kilép azon az üvegajtón, akkor biztos....Még a gondolataim végére sem érek, karjai már át is fonták a nyakamat, hogy magához húzzon és egy csókkal fojtsa el a fejemben repkedő kérdőjeleket. Ez a nő kicsinál engem...A popsijára rámarkolva húzom őt közelebb magamhoz, úgy, hogy formás keblei a szegycsontomhoz nyomódnak. Szorosan ölelem őt, mert mégegyszer nem tolhat el magától, most már nem, nem teheti ezt velem. Szenvedélyesen csókolom, miközben alaposan meggyúrom azt a két holdudvart. Tettre kész férfiasságom a hasfalának nyomom, érezze csak, hogy itt már nincs visszaút, most már nem hümmöghet, nincs több activity. Mielőtt még ismét meggondolhatná magát, felkapom őt nedves combjai alá nyúlva, majd a hűvös csempének nyomom a hátát. Közelebb húzódva hozzá lábai ölelésében makkom hegyével izgatni kezdem nőiességét, a szirmai közé fúrom magam, de nem hatolok belé azonnal, gyötröm őt kicsit, mert arra vágyom, hogy mondja ki, hogy tegyem a magamévá. Igaz, ezzel saját magamat is kínzom, mert már el akarok merülni a forróságában, de amint vágytól édes hangon kérlel, nem tudok tovább várni, megadom mindkettőnknek, amire vágyunk. Kicsit megemelem a popsijánál fogva, majd magamra húzom óvatosan és egyenletes lökésekkel indítom el. Maga a gyönyör ismét benne lenni, jóleső hangot is adok a tetszésemnek. Érzem, ahogy síkos barlangja körbevesz, ami szédítő érzés. Csak oda vágyom, mélyebbre és mélyebbre akarok merülni, hogy majd az élvezet kapuja felé lökhessem őt.
“You don’t have to say everything to be a light. Sometimes a fire built on a hill will bring interested people to your campfire.”
18+
A kérdésére csak egy sokat sejtető féloldalas mosoly a válasz, amiből ha szeretné, egyszerűen leszűrhetné az igent, ám hülye lennék megmondani neki, hogy valóban szeretném felszerelni a fürdőjét a saját tusfürdőimmel, meg egyéb csecsebecsékkel. Semmiképp sem szeretném őt elijeszteni, de nem tagadhatom, hogy átkozottul oda vagyok érte és nagyon remélem, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy... ezt csináljuk. Nem hiszem, hogy én lennék az egyedüli kettőnk közül, aki érzi ezt a fene nagy vágyat és vonzalmat magunk között. Viszont nem tudhatom, hogy számára is megérne egy újabb találkozót is, vagy ezt inkább amolyan... Egyszeri dolognak könyveli majd el magában. Az érintéséből már tudom, hogy itt nem csupán a hátamat fogja megmosni. Őszintén szólva elég kevés időt tölt el a hátam tisztogatásával, elég hamar tér át másik testrészekre, amiben először nem is ellenkezem. Minden porcikám vágyik a kényeztetésére, jólesően simulok hozzá és élvezem amit velem tesz. Csak néhány perc elteltével tolom kezét el magamtól és kísérelek meg egy ellenkezési próbálkozást, de nem járok túl sok sikerrel. Hiába tudom, hogy erre nincs időnk és nem kellene engednem a vágynak, a szemeibe pillantva egyszerűen már nem tudok ellenkezni... Neki. Egyszerűen elvarázsol és mást sem akarok, mint őt, az ajkait az ajkaimon érezni. Magamhoz is húzom Aldent egy csókra, ezzel teljességgel megadva neki magam. Az övé akarok lenni. Újra. Egyik karom végig a nyakában marad, nem vagyok képes elengedni őt, a végén még megszökne itt tőlem. Ami nem valószínű, de ugyebár biztos ami biztos, szorosan húzom őt magamhoz, miközben a másik kezem újabb felfedezőútra indul a testén. Újra és újra fel akarom fedezni testének minden apró részlegét, egyszerűen csak imádom ahogyan a tenyerem olyan könnyedén csúszik a bőrén, a vízcseppek pedig ezt csak még jobbá teszik. Mikor Alden a combom alá nyúl és felemel, egy meglepett sóhaj tör ki belőlem. Ajkaitól is elszakadok, hogy szemeibe nézhessek és egy mosollyal nyugtázzam amit csinál, ezzel tudatva vele, hogy tetszik az ötlet. Még hogy tetszik... Átkozottul szexinek tartom. Ahogyan őt is, amint ilyen egyszerűséggel felkap. Nem sokszor sikerült korábban még senkinek szó szerint lekapnia a lábaimról, ez pedig csak mégtöbb vágyakozást vált ki belőlem. Ahogyan játszadozni kezd velem, először igyekszem türelmes lenni, de nem húzom sokáig. Már túlságosan vágyok rá, ezúttal nem csak a csókjára. Azt akarom, hogy ismételten magáévá tegyen, itt és most, ebben a pózban, a hideg csempének nyomva. A lábaimat dereka köré fonom, a karjaim ismételten vállain helyezkednek el, ezzel igyekezve arra, hogy megtartsam magam és legalább valamennyi súlyt levegyek karjairól, amik bár erősen tartanak, semmi kétségem affelől, hogy nem lehet egyszerű neki. Holott azért a játszadozásra mégis van ereje... - Basszus, csak csináld már! - Nyögöm ki a világ összes türelmetlenségével a hangomban, miközben nyakához hajolva néhány csókkal ajándékozom őt meg, végig a válla vonalától, egészen a fülcimpáig. - A tiéd akarok lenni. - Teszem még hozzá mikor a füléhez érek, de ezúttal csak suttogom azt, mintha egy nagy titokról lenne szó. Teljesen megőrjít és felizgat, így aztán ugyanazzal a "nem hiszem el, hogy ezt csinálod velem" tekintettel nézek végül rá, amivel ő illetett meg korábban, mikor ellenkezni merészeltem. Szerencsére ezzel egyidőben fel is hagy a szórakozással. Ahogy belém ereszkedik, egy hangos sóhaj tör fel torkomból, mintha csak évek óta vártam volna arra, hogy magamban érezhessem őt. Az egész testem beleremeg a mozdulataiba, amit ezúttal minden bizonnyal érezhet is, hiszen ő az aki megtart. Az egész alakom megfeszül, a fejemet is hátravetem, a csempének döntve azt, élvezem ki az aktus minden pillanatát, ezúttal sokkal jobban megadva magam az érzéseknek, már meg sem próbálom visszafolytani a mélyről kitörő nyögéseket. Azt akarom, hogy tudja mennyire élvezem őt és amit csinál és mennyire átkozottul odavagyok érte. Már magában a póz megőrjít, ahogyan egyik kezemmel végigtapintok egyik izmos karján, ami most teljes erőbevetéssel dolgozik, egyszerűen elveszi az eszem és érzem, hogy nem fogom olyan sokáig húzni, mint azt szeretném. Szemeibe pillantok, imádom az arcát nézni, azt kívánom bárcsak őt nézhetném örök életemben. - Annyira szexi vagy. - Búgom neki a szavakat, aztán megcsókolom őt, miközben még mindig igyekszem legalább részben megtartani magam és egyben alkalmazkodni minden egyes lökéshez, amivel egyre közelebb és közelebb lök engem... Minket a csúcshoz. Nem bírom tovább. Érzékelheti rajtam, hogy a végét járom, a testem árulkodik, ahogy az egyre szaporább légzésem is... Pedig még csak nem is én vagyok az akinek az edzés része jutott ki a dolgoknak. Végül már csak nem bírom tovább, a csókunk kellős közepén érkezik el, egy erőteljes nyögéssel, a gyönyör, amit ő hoz el számomra.
Nem sokáig tökölök, a testem hamar egybeolvasztom az övével, ahogy magamra húzom. Főleg, mert erélyesen rám is szól, amit egy csibészes mosollyal díjazok, amikor a tekintetünk összetalálkozik, miután körbecsókolt azokkal a formás ajkaival és megsúgta, hogy mire vágyik. Itt és most nincs helye a mérlegelésnek, a gondolkodás repül a szemetesbe egy két pontos dobással, amint behatoltam forró és nedves nőiességébe. Istenem, de izgató ez az érzés! Az izmaim is jól megdolgoztatom, ahogy a fenekét a csempéhez nyomom, csakhogy mélyebben el tudjak merülni benne. Imádok benne mozogni, imádom, ahogy rászorul a férfiasságomra, minden egyes általam megremegő porcikáját imádom ennek a nőnek annak ellenére is, hogy még csak fél napja ismerem. Jó, már tinikorom óta nagy crushom ő, de az mégsem ugyanaz. Pedig hányszor elképzeltem csirigli koromban is, hogy vele szexelek, de az, hogy rávertem tulajdonképpen, jobban mondva a képzeletre, az semmi volt ehhez képest az élményhez képest. És most nem tudok betelni vele. Sem a látványával, sem az illatával, az ízével, semmivel. Úgy érzem magam, mintha csak álmodnék. De ebből az álomból nem akarok felébredni. Orrommal cirógatom végig az arcát, mert a kezeimmel biztosan tartom, hogy le ne csússzon. Közben egyre erőteljesebben lököm magam belé. Édes sóhajai, buja nyögései a fülemet simogatják, annyira meg akarom neki adni az örömöt, hogy nem fogom vissza magam. A világot is neki akarom adni jelen pillanatban, tálcán kínálnám fel neki a csillagokat, amiket lepecáznék neki az égről. Címeres idióta vagyok? Ó igen! Érdekel jelen pillanatban? Rohadtul nem. Mikor érzékien és baromi szexin hátraveti a fejét, a nyakára hajolok és apró csókokkal hintem be. Végigcsókolom, hogy aztán ha elérek ajkaihoz, játékosan ráharapjak az alsó ajkára. Hagyom, hogy megkapaszkodjon a két karomban, mikor gyorsabb és ütemesebb tempót kezdek diktálni. Én sem tudok elfojtani egy-egy mélyről feltörő, átható nyögést. Csak egyszer csúszom ki belőle, de hamar vissza is találok az én személyes barlangomba, mert azt akarom, hogy az enyém legyen, senki másé. Nem akarom, hogy más is így szeresse, nem akarom, hogy más is a magáévá tegye, csak azt akarom, hogy alattam sóhajtozzon és nyögdécseljen és csak rám gondoljon, mikor otthon magához nyúl. Mikor lettem ilyen önző fasz? Nem tudom, de ez a nő kihozza belőlem ezt a birtokló énem. A tekintetünk ismét egymásét keresi, látni akarom gyönyörű macska szemeiben azt a mámoros csillogást, ami el tudja venni az eszem. Az én sötét szembogaraim ég a tűz, úgy nézek rá, mint aki sohasem látott még nála csodálatosabb nőt ezen a földkerekségen. Talán így is van. Jelen pillanatban így is van. - Te pedig egy istennő. Az enyém! - lihegem ajkaihoz, mielőtt érzéki csókkal pecsételjük meg szavainkat. A nyelvemet immáron merészebben használom. Egyre többször és többször remeg meg karjaim között a teste, ami azt jelzi, hogy nemsokára eléri a gyönyör kapuját. Nem habozok, én is eleresztem magam, hogy ne kelljen sokáig várattatnom. Ő hamarabb megy el, mint én, de mikor a csók közben belenyög a számba, na az az a pont, hogy én sem bírom tovább. Viszont van még annyi lélekjelenlétem, hogy tudjam, nem kellene a testébe élveznem, így elválok ajkaitól és gyorsan kihúzom magam belőle. A következő pillanatban megfeszül a testem és én is elérem a csúcsot, miközben a hasára élvezek egy mélyről feltörő, elégedett nyögés kíséretében. A testét óvatosan engedem le, miközben lihegve, behunyt szemekkel állok vissza a zuhanyrózsa alá, hogy megmosakodjak. Fúú, basszus, ez....Jó pár pillanatig fel sem fogom, mit műveltem, még mindig az események hatása alatt vagyok, az izmaim még mindig be vannak állva, a gondolataim még mindig a fellegekben járnak. Miután kinyitottam a szemeim, végimérem nedves testét, annyira tetszik a látványa, hogy azt szavakba sem tudom önteni. - Na gyere, most már tényleg sietnünk kell. - húzom magamhoz lihegő mosollyal és lemosom a hasáról az ejakulációmat. Akkor jutnak csak eszembe a mama szavai, mikor tizennégy évesen felvilágosított a biztonságos szex miértjeiről és még hozzám is passzolt egy doboz óvszert, ami miatt borzasztóan kellemetlenül éreztem magam jó pár napig. - Sajnálom. Mármint ezt...- tekintetemmel követem az ujjaim, ahogy simogatom le róla az apatejet. De egy barom vagy Den! Francba! - Ilyen még soha sem fordult elő velem. Nem szoktam ilyen felelőtlen lenni. Ne haragudj rám Mimi. De te annyira más vagy, mint a többi nő. Melletted könnyen elvesztem az eszemet is. - vallom be őszintén a szemeibe nézve. Szégyen, nem szégyen, ez a büdös nagy igazság.
“You don’t have to say everything to be a light. Sometimes a fire built on a hill will bring interested people to your campfire.”
18+
Egyszerűen nem tudok vele betelni, úgy érzem már vissza sem akarok menni arra a próbára, amiről minden bizonnyal már így is óriási késésben vagyunk. Itt akarok maradni, a karjai között, a csempének nyomva... Az övé akarok maradni. Örökre. Talán idióta vagyok amiért egy fél nap után már készen lennék hozzámenni, de itt, ebben a pillanatban, másra sem tudok gondolni, minthogy mennyire az övé szeretnék lenni. Nem akarom, hogy ez csak egy kis szórakozás legyen, egy egyszeri botlás, mert számomra nem az. Én már nem botlom meg, de tíz évvel korábban még talán megtettem. Mi van ha ő is csak botladozik és eszében sincs ezt folytatni... Bármi is legyen ez. Mi van ha a holnapi próbán csak elnéz majd mellettem és úgy tesz, mintha soha nem történt volna közöttünk semmi sem? Hamar elhessegetem az ostoba gondolatokat a fejemből, nem is igazán hagy teret a gondolkozásra két csók és két lökés között. Erősen kapaszkodom belé, de igyekszem közben kihasználni az alkalmat arra is, hogy letapogassam azokat a bizonyos izmokat, amiket korábban egyébként is hangoztatott. Nos, az már biztos, hogy ez az esemény után félelmeim nem lesznek arra nézve, hogy majd tánc közben elejtene. Azt hiszem máris bizonyított számomra. Minden egyes pillantása, mozdulata, sóhaja, egyszerűen mindene, csak egyre jobban őrjít meg és visz közelebb engem a paradicsomhoz. A mennyországhoz, amibe már mással be sem szándékozom menni. Magamhoz ölelve őt, a csókjába feledkezve ér el végül a gyönyör. Felnyögök, a karjaim is megfeszülnek körülötte, meg merem kockáztatni, hogy egy pillanatra még a körmeim is bőrébe mélyedtek, nem tudom irányítani a testem, csak átadom magam annak a gyönyörnek, amit immáron ma már másodszor hoz el nekem. Mikor férfiasságát kihúzza belőlem, először nem gondolok semmi rosszra... Sőt! Diadalittas mosollyal nyugtázom a kettőnk sikerét, a kettőnk örömét. Egy még lehetett botlás. De kettő? Aligha. - Sietni? Szerintem ezek után menni sem fogok tudni, lehet a karodban kell majd bevinned... - Mondom ezt úgy, mintha nekem járt volna ki a neheze. Még csak az kellene, hogy ezek után a karjában kelljen még cipelnie. Ugyanakkor sokkal inkább próbálok viccelődésre koncentrálni, mint arra, hogy mennyire idióta is voltam, amiért ezúttal nem szóltam neki a védekezésről. Ebben pedig talán a legrosszabb az, hogy tudatosan nem tettem. Mert nem akartam. Nem ronthattam el a pillanatot. Most meg majd foghatom a fejem, ha ténylegesen mini Aldeneket kell felnevelnem. - Den... - Nézek fel rá, miközben közelebb lépve hozzá hagyom, hogy ismételten megmosson. Én magam sem tudom, hogy mit kellene neki mondanom. Igazából igyekszem csak nem pánikolni, hiszen legalább annyi lélekjelenlét volt benne, hogy nem bennem lőtte ki a trónörököseit. - Én nem... Nem haragszom. - Talán kezdek egy kicsit ideges lenni, főleg ahogyan a korábbi köd ismételten kezd szertefoszlani, de semmiképp sem haragszom rá. Kettőn áll a vásár. - Én is szólhattam volna, de nem tettem, mert... Nem tudom. - Tekintetem kissé értetlenül csillan fel, magam sem vagyok képes arra, hogy megmagyarázzam ami kettőnk között van. - Egyszerűen elveszed az eszem már a puszta jelenléteddel. Veszélyes párosítás vagyunk, legalább az egyikünknek észnél kellene, hogy maradjon. - Mosolyodom el, majd a még mindig remegő lábaimmal közelebb lépek hozzá, magamhoz húzom őt, az arcomat a mellkasába fúrom és néhány másodperc erejéig csak némán ölelem őt magamhoz, kihasználva a nem létező időnket, csak egy picikét tovább. - Majd megoldom. - Válaszolom végül sejtelmesen, inkább nem kifejtve azt, hogy valószínűleg egy esemény utáni tabletta lesz az aggodalmunkra a válasz, hiszen akármennyire is oda vagyok érte, kétlem, hogy a forgatásokra egy nagyhasú Mimit képzeltek el. Végül felpillantok rá, az ajkaival szemezek, ezzel is meginvitálva őt egy -egyenlőre- utolsó csókra. - Mennyire élveznéd ha kölcsönvenném az egyik alsódat? Van egy olyan érzésem, hogy az enyémet aligha hagytuk hordható állapotban... - Nézek rá egy ravasz kis mosollyal, hiszen mindketten tudjuk, hogy a bugyogó bizony olyan nedves lett, hogy még a mosógép is el fogja szégyellni magát. A zuhanyzót elhagyva megvárom amíg egy törölközővel szolgál számomra, majd miután ismételten száraznak mondhatom magam, ami remélem úgy is fog maradni, a konyha felé veszem az irányt. Elkezdek felöltözni, Dentől pedig remélhetőleg egy alsót is kapok... Na nem mintha nem tudnám megoldani anélkül a dolgot, de nem bánnám ha egyszer vissza kellene hoznom neki... - Basszus! - Mondom mikor végre a telefonomhoz is érek, amin vagy harminc nem fogadott hívás van és máris fél órás késésben vagyunk, ami még duplázódni is fog mire visszaérünk. - Ki leszünk nyírva! - Nézek most Alden felé. - Melyikünk vállalkozik a telefonhívásra? - Merthogy szinte biztos vagyok, hogy őt is hívta Tim vagy százszor és valamelyikünk merész kell, hogy legyen. Az pedig nagyon nem én akarok lenni. Valamiért most tényleg remélem, hogy ő akar majd a férfi lenni.
Mielőtt még kitörne a frász, hogy a hasára eresztettem minden örömöm összemaszatolva őt, mint valami szexi Picasso festmény, a beszólására elmosolyodok. - Még a kocsiba is be kell ám csüccsenj. Vinnélek én amúgy, de a vakuk lehet örömmel villognának ki a bokorból. Ne könnyítsük már meg a dolgukat. - kacsintok rá utalva a lesifotósokra, majd magamhoz húzom egy szájra puszira, mert most már tényleg csak ennyi futja. Pedig olyan édesek az ajkai...Veszélyes ez az egész, bármi is legyen kettőnk között, mert egy apró szikráből egész erdőtűz keletkezett. Legalábbis bennem. És ő volt a gyújtózsinór. Soha sem hittem az ilyen szerelem első látásra dolgokban, meg abban sem, hogy létezik ekkora elemi erő, kémia, nemi vágy, nevezzük, aminek akarjuk, ami annyira összezavarhat, hogy nem bírsz magaddal meg a farkaddal és úgy sóvárogsz valaki után, hogy az szinte már fizikai fájdalmat okoz. Erre tessék. Bumm. Megismertem ezt a nőt és nem telt bele pár órába sem, a hancúrléc pajti már nem bírt megmaradni a gatyán belül. Ráadásul még a gumit is lazán elhagytam valahol az eszemmel együtt félúton. Kisebb gondolatom is nagyobb volt annál, hogy hol a koton, mikor annyira magában akart érezni. Én meg annyira merültem volna, mint valami mélytengeri búvár. Ismét elkalandoztak a gondolataim, de én már csak ilyen gyerek vagyok. Miközben magamat szidva magamban, hogy lehettem ekkora faszjancsi, simogatom le róla az Alden ebihalakat, eszembe jut azért az is, hogy ezt a napi két orgazmusmenetet meg tudnám szokni. Sőt, még többet is, de nem vagyok telhetetlen. Viszont imádom, amit velem művel. Mindent, de tényleg. Imádom, ahogy a teste lereagálja a közelségem, az érintésem. Hogy a francba tud két lényegében idegen ember ennyire összehangoltan működni? Mondja már meg nekem valaki! Hogy tudta úgy elvenni az eszem, hogy ilyen felelőtlenné váltam? Elvégre nem akarok gondot okozni neki semmiképpen sem. Csak csendben hallgatom. Legalább nem haragszik rám. És bár ő sem tudja, miért nem szólt, de van egy tippem, mert ha hasonló érzéseket váltok ki belőle, mint ő belőlem, akkor nagy valószínűség szerint mindkettőnk agyára ment a másik libidója. Végül ki is mondja ő is, amire én is gondolok. - Azt hiszem, az nem én vagyok. Pedig eddig azt hittem, semmi sem tudja úgy elvonni a figyelmem, hogy ne tartsam be az általam felállított értékrendet. De tessék. - nézek le ismét a hasára, ami már tiszta és puha, nem virítanak rajta a meg nem születendő ivadékkezdeményeim. - Amúgy tök szexi az az anyajegy a köldököd felett, mondták már? - simítok végig rajta, de aztán adok magamnak fejben egy baszott nagy tockost. Na állj le Den! Megpróbálok kicsit távolabb kerülni a csábító aurájától, ami mágnesként vonz, de nem engedi, mert magához ölel és a fejét a mellkasomra hajtja. Miért teszed ezt velem te kis boszorkány? Teljesen elvarázsolsz. A karjaimba vonom és az arcom nedves tincseibe fúrom. Nem kellene ezt, már így is késésben vagyunk. De képtelen vagyok elengedni. Ám ekkor pofán basznak a szavai. "Majd megoldom." Mocsok szarul érzem magam, mert pontosan tudom, mire gondol. Talán most én sem lennék itt, ha anno a mama is bekapott volna valami elhajtó bogyót, mintha csak náthát kezelt volna. És visszakanyarodok oda, mekkora egy önző fasz vagyok most, mert nem tudok erre mit mondani. Képtelen vagyok megszólalni, de spriccelni azt tudtam. Inkább elengedem őt, elzárom a zuhanyt és kilépek a fülkéből. A gondolataim zavarosak. Ilyen még soha sem fordult elő velem és nem tudom a helyén kezelni a helyzetet. De igyekszem úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Felé nyújtok egy tiszta törölközőt, de nem merek a szemeibe nézni. Ezért inkább elkezdem a hajamat szárítani a saját törcsimmel, ám félúton abba is marad a mutatványom, mikor elkéri az egyik alsómat. Azonnal lekapom a fejemről a törcsit és csodálkozó arckifejezéssel meredek rá. Ez a nő tényleg képes engem meglepni. Wooow. Wooooow! Az alsómban akar virítani. Ez a nő lesz a vesztem az biztos... - Te egy két lábon járó kísértés vagy Mimi. De kapsz egy alsót, csak le ne csússzon. - kacsintok rá, kezd visszatérni belém a lélek. Nyilván nem fog, mert gumis a dereka, de azért jól esik odaszúrni neki azok után, hogy mennyire utáltam magam az előbb még azért, amiért gyáván ráhagytam a probléma megoldását. Odaadom neki az egyik Manscaped boxerem majd én is magamra kapok egy ugyanolyat, így teljesen összepasszolunk, mintha csak ilyen páros szerkót hordanák. És eskü jól áll rajta, úgy simul rá! Baszki! - Woow! Még így is rohadt szexi vagy! - mérem végig elégedett arckifejezéssel. Ám az örömöm nem tart sokáig, amint felhúztam magamra a farmerem és a kezem ügyébe kerül a mobilom. Tim vagy hússzor hívott, ráadásul az időt is jól elbasztuk, szó szerint. - Basztikuli! - nézek rá Mimire és kábé elfehéredik az arcom, mikor kiejti ajkai között, hogy ki leszünk nyírva. Remélem azért nem rúgnak ki bennünket!! Ugye nem??? A kérdése igazából még csak nem is eldöntendő, sokkal inkább költői. Valahogy érzem, hogy nem ő akar az lenni, aki először szembenéz a rendezővel. És mivel az előző helyzetben gyáván meghátráltam, így most rajtam a sor, hogy tökös legény legyek. - Majd én. - vállalom magamra egy frusztrált sóhajjal, és még minimum kétszer mély levegőt veszek és kifújom, mielőtt tárcsáznám Tim számát. A gyomrom az kábé háromszor körbefordul azidő alatt, míg várom, hogy felvegye és szarrá oltson. - Alden! Na végre! Hol a francban vagytok már? A próbát miattatok nem tudtuk elkezdeni! - hallom a kissé ingerült hangját a túlvégről, de ez nem is olyan vészes ahhoz képest, amire számítottam. -Hmm...úton vagyunk, csak dugóba kerültünk. - kezdek bele valamiféle magyarázatba, de érzem, hogy el fogok vérezni ebben. - Kétsoros dugóba. Elvittem Mimit a kedvenc helyemre, de elakadtunk félúton. - és kezdődik is a hülyeségáradat. Próbálok nem kamulni. Nem nagyot. - Egy útlezárás miatt. Így a mély alagúton keresztül kellett visszatalálnunk és ott tudod...nincs nagyon térerő. - teszem még hozzá, bár szerintem már elvesztettem ezt a csatát, mert én sem hinnék magamnak ezek után. - De sietünk, nemsokára ott vagyunk! Már kiértünk az alagútból! - újságolom neki, mintha valami überfaszát mondtam volna. - Jól van, addig majd mást próbálunk el. De ha egy fél órán belül nem lesztek itt.. - kezdene bele, de gyorsan belefolytom a szót. - Ott leszünk! - felelem határozottan, majd gyorsan ki is nyomom a telót. - Rohadtul sietnünk kell! - magyarázom Miminek, miközben már fél lábon rugózva el is kezdem el magamra húzni a zoknimat. Ennyire gyorsan még életemben nem kaptam össze magam. A hajam az majd megszárad a kocsiban. Míg Mimi rendbe szedi magát, hogy ne úgy nézzen ki, mint akit a bokorból szalasztottak, addig én összeszedem a maradék cuccainkat és menetkész állapotban várom, hogy indulhassunk. Szinte rohamtempóban csörtetek a liftig és előre hívom, mire felér, Mimi is beér. Már a távolból beindítom a kocsit és miután bepakoltuk a seggünket, felpörgetem a motort és visszaindulunk a stúdió felé. - Szerinted repülünk? Te jobban ismered Timet, mint én. - érdeklődöm meg tőle idegesen a kormányon dobolva ujjaimmal, miközben bekapcsolom a fűtést, hogy ne fázzon és a még nedves haja is száradjon közbe. Mert esőt azt nem említettem Timnek, de egy kósza felhő se szaladgál az égen, szóval ezt nehéz lenne kimagyarázni.
“You don’t have to say everything to be a light. Sometimes a fire built on a hill will bring interested people to your campfire.”
Nem értem, hogy hogyan tud valaki ilyen hatással lenni rám. Alig néhány órája ismerem és máris azon jár a fejem, hogy mi lenne ha ő lenne az a bizonyos nagy Ő. A gond pedig ott kezdődik, hogy még szeretném is ha ő lenne. Hogy szinte már elképzelem ahogyan a gyerekeim apja lesz, pedig jóformán még ő maga is egy nagy gyerek és valójában semmi keresnivalóm nincs mellette. Néha tényleg komplett idiótának tartom magam amiért bízni merek benne, vagy éppen abban ami közöttünk van, legyen az bármi is. Aztán meg mégis úgy érzem, hogy talán működhet, talán tényleg ő is hasonlóan érez. A tusolóban történő ölelésünk is ilyen pillanat volt. Amikor hozzábújtam, ő nem tolt el, nem rontotta el a pillanatot. Jóleső ölelésben részesített, majd csak az után szabadult el a pokol. A pokol, amiben már fél órás késésünk van és vagy ötven nem fogadott hívás, főleg ha összeadjuk őket. Persze a késés nem lep meg, hiszen erre mindketten számítottunk, és annak tudatában álltunk neki a második menetnek, hogy bizony nem fogunk időben visszaérni. Ám ennek a gondolata akkor kevésbé volt ijesztő, főleg mikor alig vártam hogy eggyé váljunk, mint két kicsi lego. Most, kitisztult fejjel és kielégülten, már teljesen máshogyan gondolkozom. Na azért megbánni, nem bántam meg. De a pánik azért eluralkodik rajtunk. Már nem is marad időm rendesen megköszönni a tőle kapott alsót, pedig szívesen incselkedtem volna vele egy kicsit, de mégsem teszem. Szinte pillanatok alatt öltözöm fel, próbálom magam helyre tenni és egy normális kinézetet ölteni magamra. - Köszönöm. - Válaszolom gyorsan mikor magára vállalja azt a bizonyos telefonhívást, amit egyikünknek ugyebár muszáj lesz megejteni. Ekkor arra még nem számítok, hogy a beszélgetés Timmel mennyire... Közel is áll majd az valósághoz. Ahogyan őt hallgatom, rá kell harapnom a nyelvemre, hogy még véletlenül sem nevessek fel, hiszen valljuk be... Rohadtul betalált az alagutas, dugós metaforával. Arról meg nem kell tudnia Timnek, hogy valójában az én alagutamban veszett el és lett... dugó. Vagy mifene. - Kétsoros dugó, mi? - Vigyorgok rá végül mikor sikeresen lerendezi a beszélgetést, ami meglehetősen jól sikerült. Den jól tud színészkedni az már egyszer biztos. Tim sajnos mondjuk jól ismeri már a színészeket és szerintem az ég világon semmit nem hisz el senkinek, szóval az erőfeszítései nagy valószínűséggel a kukában fognak landolni, de azért tőlem kap egy csillagos ötöst. A hívás után szinte azonnal indul is utána, és bár ami neki gyors lépegetés, az nálam eszeveszett, életem leggyorsabb futásának bizonyul, mégis igyekszem vele tartani az iramot. Egészen a liftig. Ahol aztán egy pillanatra megtorpanok, muszáj emlékeztetnem magam arra, hogy nincs időnk szöszölni, meg lépcsőzni sem, szóval végül követem őt és ismételten szemeimet becsukva, sőt összeszorítva, igyekszem átvészelni a liftben történő utazást. Ami után jön a kocsikázás. - Még ha szeretne sem tudna minket kirúgni. Ahhoz már túl késő van. A reklámokat pedig már megkezdték, mindenki tudja, hogy mi leszünk a főszereplők. Csak botrány kerekedne ki abból ha lecserélne minket. - Legfőképpen engem, hiszen sokan várják a visszatérésem, bár ezt igyekszem nem tudtára adni. Semmiképp sem szeretném ha kevesebbnek érezné magát emiatt. Na meg tulajdonképpen mindegy is, hiszen ha Tim úgy döntene, hogy őt cseréli, akkor én is lelépnék szóval kétlem, hogy meg merné lépni. - Szerintem inkább örülni fog, hogy megvan közöttünk a... kémia. - Mosolyodom el, bár ezt ő nem feltétlen láthassa, hiszen a figyelme remélhetőleg az útra szegeződik. - A város melyik részében esik az eső? Mert nekem úgy tűnik, hogy itt hét ágra süt a nap... - Néz végig rajtunk Tim... Legfőképpen rajtam, hiszen a hajam letagadhatatlanul vizes, annak ellenére is, hogy Den megpróbált befűteni minket az autóba. Ekkora hajat nem lehet csak úgy megszárítani, én pedig őszintén szólva teljesen meg is feledkeztem róla. A tekintetem pillanatok alatt válik zavarttá, próbálkozom valami frappáns válasszal előállni. - Csak a hamburgerezőnél belefutottunk Alden egyik szerelmes táborába. A csajok meg voltak őrülve érte és féltékenyésgből leöntöttek vízzel. Egy vödörrel... - Mert persze minden őrült fan egy vödör vízzel járkál az utcán. - Hihetetlen, hogy milyen emberek léteznek, nem? - Színlelt hitetlenkedéssel pillantok először Timre, aztán pedig Denre. Még ránéznem sem kellene ahhoz, hogy tudjam, milyen arcot vág. Nem vagyok jó magyarázkodásban, de legalább a színészkedés jól ment. - Ahham... Na ereszkedjetek! Próba után pedig mindketten maradtok, beszédem lesz még veletek. - Nem nehéz kitalálni, hogy egy szót sem vett be a mesémből, bár ez nem lep meg. Ugyan nem túlzottan örülök annak, hogy beszélni akar még velünk, ám az hogy nem lettünk egyből hazaküldve és részt vehetünk a próba második részén, már alapjáraton egy jó jel. Nem tervez minket kivágni. Szóval végül ha meghunyászkodva is, de további szó nélkül indulok meg vissza a terembe, ahol nagyon igyekszem az ég világon senkire sem nézni és csak helyet foglalni a korábbi helyemen. - Szerinted tudják? - Kérdezem Alden-t odahajolva hozzá, igyekezve arra, hogy senki sem hallja amit mondok, mikor már a próba vége felé érve kezdek kissé ideges lenni a beszélgetéstől, ami hamarosan vár ránk. - Hát... ha ma meghalunk, akkor... Örülök, hogy megismertelek, Alden Lindvall. - Suttogom a fülébe a szavakat, felkészülve minden eshetőségre.
Ez az elmúlt pár óra rohadtul fura és hihetetlen volt igazából, de maga volt az extázis. Ilyen Alden Csodaországban feelingem támadt és félek, hogy igazából csak álmodom ezt az egészet és mindjárt felébredek az ébresztő hangjára a nyálamat a párnára folyatva. Őszintén, nem akarok ebből az álomból felébredni, benne akarok ragadni, mint Dicaprio az Eredet végén. Mert ez is rohadt valóságosnak tűnik, de mi van ha mégsem az? Vajon ha ezen gondolkodom, akkor ez tényleg nem álom? És ha felébredek és újra kezdem ezt a napot, akkor elveszítem ezt, ami kettőnk között létrejött? Vajon csak a képzeletem űz velem gonosz tréfát, a tudatalattim vicceskedik, mert nagyon izgatott voltam, hogy ő lesz a partnerem? Talán a valóságban nem tart többre, mint egy színészkölyköt. Nem ölelhetem így magamhoz és nem suttoghatok mocskos kis titkokat a fülébe. És ugyan mikor ébredek fel? Még azután is ezt gondolom, hogy már a kocsiban ülünk, hogy visszatérjünk a próba második felére, amiről már jócskán elkéstünk. Már túl vagyok egy őrült beszélgetésen is Timmel, a fejem már teljesen józan és mégis úgy gondolom, ez nem lehet több, csupán egy álom. Az egész nap. - Nagyon idióta volt a kétsoros dugós magyarázatom, mi? - fújom ki a levegőt, miközben igyekszem a vezetésre fókuszálni. - Előfordult már ilyen a filmiparban, hogy lecseréltek egyes színészeket a forgatás közben is. Tudom, mocsok sok pénz, de azért most elfogott a para kicsit, mert félek, hogy ez ártani fog a karrieremnek, ami most kezd csak beindulni. - feszül be az állkapcsom a gondolatra. - Mármint nem te, hanem a felelőtlenségem. - teszem hozzá gyorsan, hogy még csak véletlenül se értse félre. Mert ami kettőnk között történt, az maga volt a csoda, itt egyedül én felelhetek magamért és a viselkedésemért. - Te pótolhatatlan vagy, de én? - vakarom meg a fejem búbját szórakozottan. Egy pillanatig sem leplezem az idegességem. A kémiás kijelentésére azért megeresztek egy félszeg félmosolyt. - Úgy véled? Remélem. Mert az valóban megvan. Mocsok mód megvan. - pillantok rá jelentőségteljes pillantással, épp csak egy pillanatra, de abban a pillantásban minden benne van. Odáig vagyok érte, és ezt nem vagyok rest ki is mutatni, amikor csak tehetem. Hálás vagyok neki, hogy próbál megnyugtatni, de míg át nem lépjük a próbaterem küszöbét, addig az idegességem nem múlik. Tim azonnal megjegyzést tesz, tudtam, hogy nem hitte el a dugós sztorit, de hát nem hibáztatom érte. A napnál is világosabb, hogy nem kocsikáztunk fél délután, főleg látva Mimi még enyhén nedves hajtincseit. Már épp ott tartok, hogy töredelmesen bevallom, hogy az én hibám, rám nehezteljen, mert gonosz módon elcsábítottam Mimit és hát megtörtént, ami megtörtént, ám Mimi megelőz. Bár ne tette volna. Mert amit mond az még az én dugós alagutas sztorimnál is hihetetlenebb. Ne már! Ez egyre kínosabb. Zavart tekintettel nézek le rá azt üzenve a szemeimmel, hogy ez csak rontott a már így is szar helyzeten. Tisztáznom kell a helyzetet Timmel, de nem akarom beégetni Mimit mindenki előtt, bár totálisan biztos vagyok benne, hogy sejtik, nem csak eldumáltuk az időt egy-két hambi felett ücsörögve. Pont kapóra jön, hogy beszélni akar velünk a próba után. Kérésének eleget téve helyet foglalok a széken és az idő hátralévő részében a legprofesszionálisabban viselkedni. - Tuti tudják. - csak ennyit válaszolok és nem foglalkozom Anthony vigyorával. Na ő biztos sejti, kb gratulál nekem a tekintetével. Ennek ellenére a próba második fele nem zajlik kínosan. Csókolóznom már nem kell Mimivel, viszont hallgathatom, ahogy Anthony megpróbálja levenni a lábáról, természetesen csak a szerepében. A próba végén Tim megköszöni a mai napot, majd rajtunk kívül mindenkit szélnek ereszt. - Ugyan Mimi. Ennyire nem lehet szar a helyzet. - próbálom nyugtatni, de azért belül én is ideges vagyok. - Meadow. Alden. - kezd bele nagykomolyan, mikor már csak hárman maradtunk, de még mielőtt leordítaná a hajunkat a fejünkről, közbe szólok. Én vagyok a férfi, nekem kell vállalnom a felelősséget, és az anyám az egyenes beszédre tanított. Rosszabb, ha kamulsz. - Hagy szóljak pár szót, mielőtt még bármit is mondanál. Először is szeretnék bocsánatot kérni a késés miatt. Az én hibám volt, nem viselkedtem professzionálisan. Nem akartam ezt a többiek előtt említeni, mert úgy vélem, nem rájuk tartozik, bár szerintem mindenki sejtette, hogy mi történt valójában. De nem akartam Mimit még kellemetlenebb helyzetbe hozni. Viszont téged megtisztellek az igazsággal, elvégre te vagy a rendező és nem akarok olyasvalakinek tűnni, aki nem vagyok. Az én hibám az egész. Kicsit elszállt velem a ló, mert a kémia annyira beütött kettőnk között. Szándékosan vittem haza Mimit, mert titkon abban reménykedtem, hogy majd lefekszik velem. Ami meg is történt. Ezért késtünk el. - kifújom a levegőt, kinyögtem baszki. - Sajnálom és amennyiben még maradt bennem egy kis bizodalmad és nem raksz ki a filmből, be fogom bizonyítani, hogy jó választás voltam a szerepre. - nézek a szemeibe, teljesen komoly és őszinte vagyok. Miután mindent letisztáztunk, felajánlom Miminek, hogy hazaviszem. Ez csak természetes. Elhúzódott a próba és már sötétedik. Szerencsére megnyugodtam, mert megmaradt az állásom, a karrierem és Mimi is mellettem. A GPS-be beírom a címet, majd zenét kapcsolok. - Hogy érzed magad? - kérdem meg tőle, miközben a tekintetem az úton pihentetem. Ez az egész nap olyan hihetetlen volt. Mást se kívánok, csak hogy a karjaimban tartva szenderedjen el, vele akarom tölteni az éjszakát is, de nem lehet, mert a pajtik várnak. Bowlingozni fogunk, pedig szívesen kihagynám ezt most. De az ígéret szép szó. Egy takaros sorház elé parkolok. Hát itt a vége. Vagy nem tudom. Itt a vége? - Jó éjszakát Mimi! Holnap találkozunk. - köszönök el tőle az elbűvölő mosolyommal, de nem lépek, mert fogalmam sincs, érdemes volna e ezek után. Ám amint kiszállt Merciből és elindul fel a lépcsőn, a lábaim ösztönösen mozdulnak meg, hogy kövessem. Becsapom a kocsiajtót, majd utána eredek. - A jóéjt puszimmal mi lesz? - kérdem tőle még a lépcső alján vigyorogva, majd kettessével szedve a fokokat beérem őt és föléje magasodok. Átkarolom karcsú derekát, magamhoz húzom és megcsókolom. Akarom őt. És ez nem csak holmi kangörcs. Valóban meg akarom ismerni, mindent is tudni akarok róla, minden titkát, minden porcikáját ki akarom fürkészni és a magaménak akarom tudni. - Anyu hamarosan ide utazik Hollandiából és rendez egy partit. Szeretném, ha te lennél a partnerem. Volna kedved eljönni velem? - teszem fel azt a bizonyos kérdést, miután elváltam mézédes ajkaitól. Ha igent mond és eljön velem erre a randira, én leszek a világ legboldogabb és legszerencsésebb pasija. Ebből az álomból tényleg nem akarok felébredni. A pillanat varázsát azonban a mobilom csörgése zavarja meg. A pajtik már kezdenek hiányolni, mennem kell...
“You don’t have to say everything to be a light. Sometimes a fire built on a hill will bring interested people to your campfire.”
Kifejezetten aranyosnak találom az aggodalmaskodó Den-t. Persze eszem ágába sem jutna ezt a tudtára adni, ahogyan viccet sem akarok űzni belőle, hiszen mi a karrierünk teljesen más pontján állunk. Míg nekem ez csak egy film a sok közül, amit csak azért fogadtam el, hogy visszatérjek az iparba... Neki ez a film jelent mindent. Neki ez a belépő a mi világunkba és ha elbaltázza, bizony új jegyet nem fog kapni. Tehát teljes mértékben megértem az aggodalmát és ebbe jobban belegondolva talán egy kicsit még hibásnak is tartom magam amiért nem gondolkoztam kicsivel korábban. Le kellett volna őt állítanom, legalább a második menet előtt, hogy még aránylag időben visszaérjünk. Nekem kellett volna, hogy okosabb legyek. Most meg csak önzőnek érzem magam és méghozzá jogosan. Éppen ezért is döntöm el, hogy történjen akármi, nem hagyom, hogy Den repüljön. Ha Tim úgy gondolja, hogy őt pótolhassa, akkor bizony a helyemre is találnia kell valakit. - Te is pótolhatatlan vagy. Főleg ha megmondjuk, hogy ezt mi ketten csináljuk végig. Ha egyikünk megy, a másikunk is... - Persze fordított esetben nem várnám tőle el, hogy hagyja ott a filmet. Ám mindketten tudjuk, hogy valójában ki is van most veszélyben, szóval ha így mondom, talán kevésbé lesz nyilvánvaló a dolog. Nem tagadom... sőt, nem is tagadhatnám, hogy szörnyű vagyok ha magyarázkodásról van szó. Ezt valószínűleg Den is észrevette és ha jól sejtem a büdös életben nem hagyja, hogy megszólaljak ha ilyesmiről lesz szó a jövőben. És bár nem szól semmit, de lesül az arcáról, hogy mekkora marhaságot is mondtam. Szép kis brigád vagyunk mi ketten. Dupla soros alagutakban dugunk... mármint kerülünk dugóba. Aztán szerelmes csapatok tömkelege üldöz minket vödör vizekkel. Csodás. Alden válasza a kérdésemre a próba végén, egyáltalán meg sem lep, hiszen... Így utólag belegondolva, elég egyértelmű volt minden. Azért abban reménykedtem, hogy azt fogja mondani amit hallani akartam, nem pedig az igazságot. - Jaj... - Mondom csak a nevem hallatán, hiszen Tim szerintem még soha sem nevezett Meadow-nak. Ez rossz jel. Aztán ahogyan Alden közbeszól és egyben félbeszakítja a főnököt, most rá siklik a tekintetem. A szemeim konkrétan kiesni készülnek a medrükből, ahogyan szó szerint lejjebb és lejjebb kezdek el csúszni a széken, mintha esélyem lenne egyszerűen csak eltűnni az asztal alatt és ráhagyni a nagyokra ezt a beszélgetést, mert én ugyan meg nem szólalok. Te jó ég... Életemben nem éreztem magam ilyen kínosan. Hát tessék Mimi... Őszinte palit akartál magadnak, most megkaptad! - Oké, az őszinteségedet értékelem, de még engem is meglepett. Ha jól sejtem Mimi sem számított rá, most nézz oda... - Mutat ezzel felém egy gonosz mosollyal, ahogyan már félig az asztal alól sasolom a beszélgetést, paradicsompiros fejjel. Teljesen lerí rólam, hogy legszívesebben elásnám magam. Nincs az az isten, hogy én most itt megszólaljak! - Figyeljetek, én annak csak örülni tudok, hogy megvan közöttetek a kémia... Meg minden. De legközelebb ha lehet akkor tartogassátok magatokat a próbákra, vagy éjszakára. - Mondja egy kacsintás kíséretében és ha jól sejtem ezzel le is zárja a témát. Meglep, hogy csupán ennyit kapunk, bár ez valószínűleg a fene nagy őszinteség miatt volt. Amit magam sem tudom, hogy megköszönnöm kellene Dennek, vagy inkább szétrúgni a hátsóját amiért ilyen helyzetbe hozott. - Mégis mi a fene ütött beléd? Legalább figyelmeztethettél volna, hogy őszinteségi rohamod lesz! - Szólok rá Denre mikor már hallótávolságon kívülre kerültünk, még meg is bököm a vállát mutatóujjammal. És bár a fejem még mindig vörös, de most mégis inkább nevetni kezdek a helyzeten, mintsem mérges lennék rá. Hát érdekes egy nap lett ebből maiból. Az út hazáig eléggé csendes volt. Persze nem a kínosan csendes fajta, inkább csak amolyan "ez hosszú nap volt és szívesen bámulok ki az ablakon, a saját gondolataimmal" fajta. Amikor megérkezünk és már az ajtóban állva meghallom Den szavait, mosolyogva fordulok vissza felé, ezzel egyben engedélyt is adva számára a jóéjt puszira. - Persze. - Válaszolom a kérdésére, szinte gondolkozás nélkül, bár azért egy egészen kicsikét aggódni kezdek. - Remélhetőleg Mrs Lindvall is örülni fog a fia választásának. - Azt inkább meg sem merem tőle kérdezni, hogy most akkor ezt nevezhetjük randinak, vagy inkább amolyan... munkatársi viszony? Fogalmam sincs, hogy mi van közöttünk, de szívesen megyek vele bárhova, talán még a pokolba is. - Majd igyekszem visszaszolgáltatni az alsót... - Vigyorodom el, majd egy kacsintás kíséretében el is bújok a bejárati ajtót becsukva magam mögött, hogy ott hangtalan visítozásokba kezdjek, akárcsak egy tini.
Kezdőlap
